Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-24 / 292. szám

36 DÉLMAGYARORSZÁG 1933 december 24. reseti és jövedelem adót » Így a csökkenő fizetésekhez megkaptuk a felemelt adókat. Ezt nevezik nálunk a vásárlóképesség emelésének s szociális gondoskodásnak! A fizetések továbra is estek s a dolgozó tisztviselőknek is a legkomolyabb gondot okozza a háztartás fenntartása. A fizetések alakulását természetesen nagyban befolyásolja az az illetmény, amit a szükség-munkások „élveznek." — A munkanélküliek száma tovább emelkedett. Idősebb tisztviselőnek elhelyezkedni szinte a lehetetlenséggel határos. A szociális védelem, sem javult, rosszabbodott. Az egyedüli ami jelentett valamit az, hogy ugy a Magánalkalmazottak Biztositó Intézete, mint az OTI megkezdte a rokkantsági járadékok folyósítását — Mit hoz a jövő évt Azt hiszem nem sok jót. Az első kívánság ac lenne, hogy a beharangozott bankfúziókkal ne szaporítsák a munkanélküli tisztviselők számát, hanem a megmaradó bankok vegyék At o* ¿Ssazes tisztviselőket a mepsziinő bankoktól. A továbblak: a MzMéseknek az egész vonalon való megfelelő emelése, s minimálása, az adók csökkentése, a hértvégi pihenő s a szabadságidő törvényes rendezése, az elboe«ájtás©k megszüntetése s nj alkalmazottak felvétele, a munkanélküli segélyezés bevezetése, a munkából kiöregedett s munkaképtelen tisztviselők megfelelő nyugellátása, a betegsegélyző szolgáltatásainak felemelése. — Hogy erek mind megvalósuljanak, szükséges, hogv a magántisztviselők kilépjenek rezerváltságukból és tömörüljenek az egyedüli érdekképviseletükben! LADVANSZKY JÓZSEF, az építőmunkások szakszervezetének elnöke: — Az építőmunkások a lehető legkétségbcesettebb helyzetben vannak. Szinte elképzelhetetlen, hogy az életnivó ennyire le tud jon süllyedni, mint a mi esetünkben. A puszta létünk fenntartása érdekében elvégzünk minden munkát — ha van. Semmi reményünk nincs arra, hogy az érdekünkben történjék valami. Mi azonban nem fogjuk tétlenül nézni az idők múlását, akciót fogunk indítani a munkaalkalmak teremtése, a kollektív megállapodások érdekében és a munkabérek lemorzsolódása ellen. Az egyes vállalkozók közötti kíméletlen harcnak a munkások adják meg az árát és egyedül az építtető jár jól. A szakmában dolozó munkások száma a mult esztendőben hictetlcnül lecsökkent. Tagjaink 5 százaléka dolgozik a saját szakmájában, de nem többet, mint egy évben 4—5 hetet. 10—15 százalék véez nem szakmába vágó munkát, mint például ólapátolást. Az építőmunkások legtöbbje inségmunkás, a népkonyháról étkezik. Ilyen helyzet mellett, ahelvett, hogy igvekeznének hasznos beruházásokkal, közmunkákkal segíteni, tétlenül nézik a munkásság elvérzését. Pedig a munkásságnak nincs nagy igénye: nem támaszt jogtalan követelést ,csak élni akar, még csak nem is emberi módon, hanem épen csak anynyit kiván, hogy fel ne forduljon éhen és hogy né fagyjon meg a nagy téli hidegben ... BATELLI IMRE, a Szegedi Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesülete elnöke: — A jövő kilátástalanul sötét és a kibontakozás útját nenj látjuk. A társadalom egyik legszigorúbban sújtott o«/tálya a kereskedelmi alkalmazottak rétege. A bajok nagyon mélyen gyökereznek. Manapság például elhelyezkedni lehetetlen, legföljebb kisegítőnek rövid néhány napra. A fizetéseket leredukáltak a legminimálisabbra. Még csak nem is lehet nagyon tiltakozni ellene, mert hiszen köztudomású a kereskedők rossz helyzete. A kereskedelmi alkalmazottak kérdését egyedül az állam és a város tudná megoldani, azzal, hogy a tisztviselőinek megtelelő, a békebelinek mcgflelő fizetést adna. Akkor tudnának vásárolni és tudna a kereskedő is fizetni alkalmazottainak. Igen sok alkalmazott sínyli az áruházakat, amelyek mindent árusítanak és csak elvétve alkalmaznak szakmabeli elárusítót. Ha ezeket az ügyeket némileg i« rendeznék, akkor több reménnyel vágnánk neki a jövő esztendőnek. HAUSER REZSö SÁNDOR. a Szegedi Tisztviselők Otthona elnöke: — Háromszori illetménycsökkentés és kétszeri lakbérredukció minden szónál többet mond, a legjellegzetesebben festi a közszolgálati alkalmazottak helyzetét a mult esztendőben. Azonban a lehanyatló esztendő még utolsó napjaiban som feledkezett meg erről a társadalmi osztályról, érzékeny csapással vesz tőle búcsút — a nyugdíjtörvény revíziójával. Pedig már-már azt gondoltuk, hogy a köztisztviselők sokat hányatott kérdése talán egy időre mégis csak nyugvópontra jutott. De nem így történt. A nyugdíjas közlisztviselőket a módosított törvény már most érinti, a tényleges szolgálatban lévő közszolgálati alkalmazottakat pedig a jövőben fogja érinteni. Teljes tudatában vannak a közszolgálati alkalmazottak szerencsétlen hazánk sorsának s azzal is, hogy nincs egyetlen egy társadalmi osztály sem, amelynek sorsa az ország mindenkori sorsával annyira összefüggne. mint a közszolgálati alkalmazottaké. S ennek a tudatában készséggel is hozunk meg minden áldozatot a haza oltárára, különösen A BIBERAS EMBER ÉS AZ ÖREG CSUVAR Két regényes makói figura (A Délmagyarország makói tudósítójától.) A végtelenbe hulló napokon torát üli a változás. A boszorkányos gyorsasággal fejlődő élet elsodorja és a múltba taszítja a régebben nélkülözhetetlen foglalkozások kedves figuráit. Am havas téli estéken, amikor jégvirágok nyílnak az ablakokon és finom hópiliék ülik mega csupasz ágakat, visszaszáll a képzelet a múltba s felidézi Makó mindennapi éleiének két regényes alakját: a biberás embert és a csúvárt A biberás ember Haj régi szép idők, amidőn kutató szemekkel fürkészte a határt a pusztai ember, nem tünik-e fel valahol a biberás ember alakja. Biberás ember, vagy másként hátaspatikáros. Az utolsó példányát még Ismertem, öles termetű, öklelő bajuszu ember volt Volánszkt János uram. Tekintélyét a tanyai körökben a mai mértékekkel már megmérni is alig lehet. Hetekkel előbb már vert a hire, hogy a semlyékben jár a biberás ember. Édes anyám — jól emlékszem — mindig derejét főzött a tiszteletére. Ha megérkezett, minden munka leállott a tanyán. Hosszú téli estékon letelepedett a padkára és lassan, tempósan megkezdte mondókáit. Mert a hátaspatikáros mindent tudott. Tengerbe sülyedt világokról, duló háborúkról, pusztító kolerákról és a szerecsenekről szóló hireit lélekzetvisszafojtva hallgattuk. Tiszteletére mindig kerüli egy kis vinkó is, ha máshonnan nem, a csárdából, amit lóháton 3 óra alatt járt meg a kisbéres. Hirére még a harmadik határból is jöttek az emberek. A pitvarban letopogták lábukról a havat, kiteregették a havas subákat s csendesen beléptek a tiszta házba. A hátaspatikáros« nem illett megzavarni. Még agyonistent és fogadjisteirt ls csak a fejükkel Intettek egymásnak az emberek A biberás ember pedig zavartalanul tovább beszélt Sikitó pusztai szelek Jégvirágokkal rajzolták tele a hóbasülyedt kis tanyák ablakait s a beláthatatlan hómezők felett idegen világok seítel. mei felé repítette az egyszerű emberek képzeletét a hátaspatikáros. Az üzlet másnapra maradt A mindig nyöszörgő vesszőkosárból, ami egyébként igen alkalmatosan simult a hát hajlásához, csuda dolgok kerültek elő: valódi hajdúsági bajuszpedrő az embernek, subick a legénynek, módos strimriik, szattyánok, tükrök, pántlikák az asszonynak és az eladósorban levő lánynak. Ugy bizony! Kenőcs volt mindenre: fagyás ellen, kelésre, daganatra rándulásra és általában minden olyan nyavaiára. ami kerül^tnl szokta a tanyai embert. A portéka persze kelendős volt, niszen akkoriban még fertálvévenként egyszer látogatta meg tanyai ember a várost Vásárkor, adófertálykor, vagy ha törvénybe citálták A hátaspntikárosság ilyen körülmények között kiváló fizlet volt, persze csatf annak, aki képzeletének színes virágaival fel tudta ékesíteni a nagy világ eseményeit. Két-háromheti határjárás után kiürült a vesszőkosár és megtelt apró pénzzel, a zacskó. Csak bevétel volt. kiadás semmi. A biberás embertől pénzt fogadni el szállásért vagy kosztért, nagy illetlenség lett volna. Ellenben illett tudni, hogy a paprikást sok lével vagy zsírjára sütve síeieti é és heey főlöstöVöm előtt hossznnyaku űriből avagy kispohárkából issza-é a szilvórlom<»t Ilyen nagr tisztesség volt • hátaspa'ikárosság abban az időben, amikor még kora ősztől késő tavaszig vadvizek és hó borították az igási ut ka. nyarulatait és ökrös szekérrel két napi járóföldre esett a várostól a külső Dusztai csárda. akkor, amikor azt láthat juk, hogy ebben az áldozatkészségben minden társadalmi osztály tehetségéhez képest egyaránt osztozkodik. — Ezzel szemben a közszolgálati alkalmazottak a jövőtől csak anyit várnak, hogy a haza szolgálatában teljesítendő feladatuk minél lelkiismeretesebb, minél pontosabb és minél hasznosabb kifejtése érdekében szűnjön már meg végre helyzetük bizonvtaalnsága. Ez hozná meg számukra a megzavart lelkiélelük egyensúlyát, ez a lelki egyensúly pedig csak fokozná munkaerejüket, megedzené testi erejüket a további küzdelemre. Az ökrös szekerek azonban eltűntek. Helyettűk autóbusz robog a tanyák kőzött A esúvér A csűvár abban az időben élt amikor még csak híréből ismertük a gőzmalmot Az őröltetés különösen nagy esemény volt ezekben az időkben. Előbb rostáltuk a búzát, azután alkalmatos hordukban megmostuk, majd hatalmas ponyvákon szárítgattuk, nem kis őrömére az udvaron settenkedő aprójószágoknak. Talán ebből az időből ered a mondás, hogy : ugy szereti, mint a galamb a tiszta búzát. Annyi bizonyos, hogy a ház legfiatalabb népének komoly gondot jelentett a száradó buza megvédése a reá leskelődő veszedelmektől. Azután Iestük a csúvárt Lovának csengője már a harmadik uccából elárulta a közeledését. Lassan poroszkált a két gebe és az öreg csúvár mindig szundikált a derékban. Soha nem sietett. A tekintélyét mindig erősen tartotta, mert tudatában volt annak, hogy tőle függ a mindennapi kenyér minémüsége. Az asszonyok prezsmilálására: hogy jaj csak meg ne égessék kigyelmetek a lisztet vagy ki ne verje a szita a liszt lelkét — csak a fejével bólintott. Tekintély volt, akinek keresni kellett a barátságát mert: jó molnár, jó kenyér, rossz csúvár, kelellen tészta. így járta a szó abban az időben. Beszéltek ugyan már a géppel hajtott gőzmalomról is, de csak olyan formán, mint a koleráról vagy az árvizről szokás: ments meg Uram Isten tőle. Kiveszi a liszt elejét, megfesti a nullással és pozdorjává zúzza a bodorkorpát. Aa öreg Zeitler, amikor megalapította Makón a ma is fennálló és azóta hatalmas üzemmé fejlődött Tóth-malom ősét, nem kapott makói molnárlegényl a malmába. Azt a szégyent, hogy gőzmalomban vállaljon munkát nem bírta el a makói ember. Később azonban a gép hatalma mégis megtörte és igába hajtotta az emberek ellenállását és kitö* rölte az ucca színéből lassan poroszkáló két lóvá* val a csúvárt. Egyszóval a csúvár tekintély volt mert kezében volt a mindennapi kenyér sorsa. Amerre Járt mindenütt kinyíltak a kiskapuk s ha történetesen nem volt őröltetni való, egy barátságos „agvonisten" akkor is kijárt a csúvámak s illett utána tenni még azt is, hogy a jövő héten, ha erre Tordnl a* utja, nézen be kigy elmed egy zsák mosott búzáért Ha hiba volt az őröltetés körül, annak az előadása igen körülményes volt. Nem lehetett mindjárt a dolog velejére hatni, nehogy megsértődjön a csúvár, hanem csak ugy kerülő uton. a többi szó sorában adódott elő, hogy már megint keletlen maradt a tészta, vagy elfolyt a lapát után. A csúvár ilyen esetben is mindig kevés szóval intézte el a dolgot s a megállapodás leginkább az volt, hogy csak az asszonyi munkában lehet a hiba. Az as^szony persze dult-fult, de a csúvár szava ellen nem volt apelláta. Talán innen ered az a lappangó ősi gyűlölet, ami az asszonyok és a csűvárok kőzött volt s ami a csúvárok hőskora után átszáll* a gőzmalmokra Is. A tekintély tehát már abban az Időben sem j«* lentett barátságot. A csúvártól féltek az emberek, de soha nem melegedtek fel Iránvában. Kezére adták a szót, de nem lesték szájából a beszéd fonalát. Hallgatag, titkokat rejtegető ember voM Az álombaringató vízimalmok és cigánykerekeket hányó szélmalmok romantikái és betyárhistóriái az 8 lelkében haltak meg mindörökre. H. S& L •p» •• M tálcák, evfieszkörök. oukorJL dobozok, avuld órák. brilliH #91^1 íns ékszerek a legolcsóbb iaftlaUillf & árban vásárolhatók Ki BOKOR ékszerésznél, Kelemen u. 7. Ne pazarolja a tüzelőanyagot! 40—50% megtakarítást is elérhet szabadalmazott kályharadiátorunkkal. Gyorsan befflti szobáját és tejesen kihasznája a tüzelőanyagot. FitrdSVá'vhíra is igen jó erodménnyel alkalmazható. Győződjék meg teljesítőképességéről 1 10 napi próbaidőre díjtalanul felszereljük. Briltig Ferenc és Fia műszaki vállalat, Sf^TO' t