Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-24 / 292. szám

DÉl. MAGYARORSZÁG 1933 december 24. £7—— 7lP Cégi Csányi Mlhóly ÍS",^ CTflRIlCCCTCCT cimfes'és», mázolás!és "eslciparvaUllíllf Készít elsőrendű kivi telben ÖÍ.ÜÜMI LűlLÓI, bu orfényezés? KARÁCSONYI CIKK, KARÁCSONYI MESEVEL.,. Karácsonyi cikket irok a Dclmagyarországnak. Karácsonyi cikket én, akinek tolla nem kenyere, akinek gondolatai a hatalmas rotációsok betütengerében ritkán látnak napvilágot. A hangulat megvolna. A hóval betemetett tanyavilág mélységes csöndben, halálos nyugalomban várja a Megváltó szent ünnepének eljövetelét. A fagyos, hideg éjszakában keresem a fényes, ragyogó, hatalmas csillagot, amely a napkeleti bölcseknek megmutatta az utat a Betlehemi jászolhoz és kérem. hogy a magyar égen tündöklő csillagmilliárdok vezessenek hozzánk is bölcseket, akik megmutatják nekünk az utat az igaz, becsületes, szebb magyar jövőhöz. Mert valának bölcseink, de nem jövének napkeletről és nem imádnak, de imádatják magukat. Hosszú, keserves esztendő. Elmúlt, elment s csak mi maradtunk tele kételylyel és aggodalommal. A gazdasági csőd ragálya végigszaladt a földlekén, bennünket is rág, emészt. Dermedt várakozás mindenfelé: hogy lesz, mint lesz és csak a politika berkei visszhangoznak a sivalkodástól. Veszekedések, intrikák, politikai pikantériák tarkítják a parlament folyosóit, odabent álmos nyugalom, üres terem, amelyben néha-néha egy-egy lelkes és tulbuzgó honatya monoton hangon mondja el nemzetmentő gondolatait a parlamenti tudósitóknak, hogy megmentse lelkét az utókor számára, hogy a választók odalent a kerületben legalább a lapokból olvassák, hogy van képviselőjük. Hopy mit mond: nem fontos, hisz Ígérheti nekünk akár a túlvilági boldogságot, abban a biztos reményben, hogy a többiek úgyis leszavazzák. Hát miért ne legyen nagylelkű. A külpolitikai élet már vigabb és változatosabb. Hálásabb is a téma. A honatya kisebb felelőségre! adhatja le véleményét. Lehet franciabarát vagy ellenség, ahogy tetszik, hangja semmiféle zavart nem okozhat, a francia vagy más náció ezért nem mozgósít rögtön, nem ugy például, mint a kartel front, mert az támadás esetén bizony rögtön felvonultatja a »nagy ágyukat«. Ez a front, már a kartel frontja, a többi hasonló fronttal ma sokkal veszedelmesebb, mint egy kis külpolitikai csetepaté. Mint udvarias nemzet fiai sürün tettünk külföldön udvariassági látogatást. Pénzügyminiszterünk Londonban vizitelt s ez nem akadályozta meg miniszterelnökünket abban, hogy ugyanakkor Berlinbe repüljön. Külügyminiszterünk Párisba utazott, hát mi sem természetesebb, mint az, hogy a német alkancellár pontosan akkor jött el hozzánk egy kis vadászatra. Kánya hazajött, Papén is hazautazott és itthagyta nekünk sójabab-teoriáját, melynek megfejtési határideje a jövő gazdasági esztendőben jár le. Pálvázhat minden nagykorú. Egy kicsit elsétáltunk Ankarába, egy picikét barátkoztunk a lengyelekkel is és Róma is elég hangos volt, Dollfussal is megvoltunk. Bethlen is szorgalmasan utazott. Legutóbb Londonban járt, férfiasan és keményen verekedett a magyar revízióért. Beszélt társadalmi és közbiztonsági állapotaink rendezettségéről is. Fatális véletlen, hogy éppen akkor próbálkoztak idehaza egy kis egyetemi fejbeveréssel. Rendeztünk, kérem, nagy kiállításokat, banketteket, felvonulásokat, munkahetet, ennek megfelelően fejlődött a zászló-Ipar, a tflzilátékipar és nagy volt n megafonok kelendősége. Az ipar tövig rágja körmét, mig egy kis munkához jut, a kereskedő meglenetésében sóbálvánnyá válik, ha egy vevőt meglát, a gazda magtárában az egerek elpusztulnak az éhínségtől. A bemondott bölcsességek, ugy látszik, nem oszlatják el a nélkülözés keserű száürét. a népmilliók elhagyottan is reménytelenül várják a munkát, a sok látványosság, görögtűz helyett egy kis darab kenyér után kutatnak. 'A magyar fiatalság tengődik, sodródik. A munkanélküliek hada szaporodik. Ez a kérdés különösen a lelkemhez nőtt. Mesélek valamit, kedves olvasóim, legyen ebben a karácsonvi cikkben egy karácsonyi mese is. A mese címe: Egy fiu ékszerész-inas akar lennie Nincs ebben semmi érdekes, fogják sokan mondani, én mégis nagyon érdekesnek tartom. Hosszú, géppel sürün telcirt nyolcoldalas levélben kéri az apa áldását uj elhatározásához. Mentegeti magát, indokolja elhatározását, ígéri, hogy a családi neven nem fog szégyenfoltot ejteni. Az apa beleegvezik. Legyen a fiából ékszerész-inas. Inasból lesz a legény, legényből a mester. Mondjuk: őtvősmester, vagy ötvösművész, talán egy második Benvenutó Cellini. Lehetett volna harangőntő vagy kazánkovács is, talán akart is lenni, talán keresett is ilven »állást*, de ékszerész-inas lesz, mert akadt egy derék, tapasztalt ur. aki tehetséget vél felfedezni egy két méter hosszú legényben, aki nem tud rajzolni, számolni, akinek 8 és feles a keztyüje, aki csupa erő, csupa izom és aki tramnli kezeivel ezentúl finom ezüst és aranv tárgyakat fog készíteni. Gömbös Gvula izente, hogy a magyar ifiuság áll fon a oult -nöffé. A legsxebb i uQöh, MaKón Bauer Zsuxsándl Uésxiilneh: DCIqv késZen knphQiÓ BOR IJngi Jánosnál K4,mán kihordásra legolcsóbb U- 2/b. i Igaz, hogy elfelejtette megizenni, hogy hol van az a pult és ha a pult megvan, ki fog a pult elé állani, mert a pulttal és a mögötte álló fiatal emberrel ez a kérdés még nincs elintézve. A fiatal ember engedelmeskedik. A fiatal ember ime a pult mögött áll. A betévedő francia vevőket franciául, az angol dámákat angolul, a németeket németül, az olaszokat olaszul, a magyarokat magyarul szolgálja ki, a svédeknek is eldadogja a maga mondókáját, a zeneértőknek Wagnert játszik, ha kell vevőivel táncolni, tenniszezni azt is fog, az ékszerre éhes jogtudosókkal jo"i vitákba fog elegyedni, mert ez a 2't- éves »kis« ékszerész-inas bejárta fél Európát, tanult külföldi intézetekben. 11 éves korban értékes zeneirodalmi tanulmányokat irt, irt gazdasági cikkeket, a revíziós liga érdemesnek tartja arra, hogy külföldi neves vendégek kíséretébe ossza be és aki ugy mellesleg megjegyezve 22 éves korban a szegedi egyetei ren jogi és államtudományi doktorátust nj irt. A leggyönyörűbben kitenyésztett szellemi proletár ime most 24 éves korban ezzel a készültséggel, tudással és műveltséggel elmegy ékszerész -inasnak. gv-e mécris csak érdekes! Miféle lelki vajúdáson ment kereszt&l jz az ember, mig véqre az ékszerész-inas magas pozíciójáig jutott és miféle lelkiválságon ment keresztül az apa, mig fiát ezzel a készültséggel ékszerész-inasnak adta. Amikor 17 éven át minden elképzelhető áldozattal agyontanittatta, nem hitte, hogv diplomái és nyelvtudása az ékszerészinasi pályára fogják kvalifikálni. Ki menjen akkor a pult elé, ha ilyen fiuknak a pult mögött a helyük? Nem a mesterséget, nem a foglalkozást nézem le, de mégis az a véleményem, hogy ilven képzettséggel talán mégis máshol volna a helye, már a nemzet érdekében is. És mit látok én ezen keresztül? Sok ezer magyar képzett fiút, akik még ékszerészinasnak sem mehetnek el, dinlomás orvosokat, akik hotelportások, okleveles mérnököket, akik taxisoffőrök. diplomás uccaseprőket, akik hólapátolók. Látom a szélsőségek felé sodródó, állástalan fiatalságot, amely elkeseredésében nem tud megállni és nem tud a jelszavakból leharapni. Megszorítom a kezét mesterének, hogy megmutatta az utat és megszorítom a fiu kezét, hogy rátalált az ulra. Becsülöm mind a ketlőt, mert dolgozni akarnak. Büszke vagyok erre a dr. juris utriusque ékszerész-tanoncra, mert az én fiam és legyen ő is büszke, ne szégyelje, hogy — inas. Szógvefiék magukat azok, akik a magyar fiatalságot idejuttatták. És ne haragudjanak reánk fiaink, ha nem talpalunk ki részükre valami »előkelőbb« állást. A mi utaink nem a hatalmasok előszobáiba torkolnak. Mi nem járunk görnyedt gerinccel, imbolynó lépésekkel, mi nem kérhetünk és nem fogadhatunk el borravalót, mert lelkünk esne áldozatul. Mert olvassuk az evangéliumot, amelv megerősít bennünket hitünkben és ameiyben meg van írva: „Ne adjátok ami szent, — az ebeknek, se disznók elé ne hányjátok a ti drága gyöngyeiteket, hogy azokat meg ne tapodják lábaikkal és reátok fordulván meg ne szaggassanak titeket" Schiffer Miklós.