Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-24 / 292. szám

1933 december 24. DÉLMAGYARORSZAG 9 Gazdavédelem és kereskedelem Irta Sándor Pál, országgyűlési képviselő, az OMKE elnöke. sáv cipők Ha-Háttá I Kelemen ucea ±1 Érzem, hogy a gazdaadósságok kérdésében a kormány nem térhetett ki az elől, hogy valamit tegyen. De kérdem, hogy volt-e szükség ilyen átfogó és az egész közgazdasági életre kiható intézkedésekre s ha valóban csupán az arra érdemes és rászoruló gazdaadósokat akarták volna megvédeni, nem lett volna-e mód reálisabb és az ország gazdasági és pénzügyi helyzetét jobban szem előtt tartó megoldásra? Lehet-e indokolni azt, hogy az állam, jobban mondva az adófizetők összessége, helyesebben most már nem az összessége, hanem — csupán a városi adófizetők hozzanak áldozatot az eladósodott nagybirtokért, vagy általában az olyan gazdákért, akiket nem csupán a mostoha viszonyok, hanem saját hibájuk kergettek az eladósodottságba? Mé'g előttünk vannak a porosz Osthilfe eredményei, ahol adatszerűen bizonyították be, hogy az állami támogatáshoz jutott birtokosok egyike-másika az állami támogatást nem mezőgazdasági üzemének reorganizálására használta fel, hanem fölösleges költekezésekre. Lehet-e áldozatot kívánni az államtól anélkül, hogy megvizsgálható volna, miért, hogyan került rossz helyzetébe az, aki támogatást kér? Elvégre a magyar földbirtok nagyobb fele még ma sem szorul rá semilyen adósvédelmi intézkedésre, ami azt mutatja, hogy a súlyos gazdasági viszonyok között is lehet még jól gazdálkodni anélkül, hogy a földbirtokos nyakig eladósodjon. Határozottabb differenciálás adós és adós között nagyobb megnyugvást keltett volna a rendelettel szemben, mint az olyan intézkedés, amely nem tesz különbséget az el- , adósodott gazdák sorában. Itt ütközött össze a politikum a gazda- i sági megfontoltsággal. A politikus népszerű megoldást keres s a gazdaközönség elé most odaállíthatja a csúbitó rendeletet, amelyben az van: adós, nem kell fizetned! De a gazdaságpolitikus nagyon jól tudja, hogy a magyar mezőgazdaság ; abból, hogy nem fizet, még nem élhet j meg. Alig fog elmúlni néhány hónap, a gazdáknak az a sokkalta nagyobb tömege, amelynek számára az adósvédelem csupán azt jelentette volna, hogy időt kapjon a lélegzetvételhez, amíg fokozott és racionális munkával nem állítja vissza fizetőképességét, ez a tömeg rá fog jönni arra, hogy túlságosan megvédték mint adóst, mert ugyanakkor tönkretették — mint termelőt. A kormány, amely ilyen rendeletet léptet éleibe, legyen tisztában azzal, hogy a gazdák a jövőben nem fognak hitelhez jutni és megszűnik a magyar mezőgazdaság regenerálódásának lehetősége, be fog következni az, hogy a gazda-adósvédelmi rendeletet ujabb és még szigorúbb moratórium követheti csak, mert lehetetlenné tették a mezőgazdasági üzemek fentartását, lehetetlenné tették, hogy a mezőgazdasági üzemek fizetőképessége helyreálljon. Ennek az intézkedésnek jelentősége hamarosan ki fog bontakozni előttünk. Ennek a rendelkezésnek eredménye nem lehet más, mint mezőgazdasági termelésünk visszaesése, mert ugyanakkor a mezőgazdaság mint fogyasztó jórészt megsemmisülne, magával fogja rántani az össze' omlásba azt a kereskedelmet és ipart is, amely a mezőgazdaságot mint fogyasztót nem nélkülözhette. Az egyoldalú gazdavédelmi rendelet következményei már be fogják hálózni egész gazdasági életünket s ki fog derülni, hogy a rendelet, amely könnyítést jelent átmenetileg a gazdáknak, mezőgazdaságunkat, egész gazdasági életünket lejtőre viszi. Azzal mindnyájan tisztában vagyunk, hogy a gazetaadósságok kérdése milyen súlyosan nehezedik az egész magyar közgazdasági életre. De azzal is tisztában kell lennünk, hogy olyan adósvédelmi politika, amely egyoldalulag felfüggeszti és elhalasztja a gazdatartozások behajtását, de ugyanakkor elvágja a lehetőségét annak, hogy a gazdaadósok fizetőképessége megerősödjön és helyreálljon: az ilyen adósvédelmi politika nem segit, csak árt a mezőgazdaságnak. Már pedig ha a rendelet 14. §-át olvassuk, akkor két dolgot kell megállapítanunk. Az egyik az, hogy kodifikációnk lóugrásszerüen kerüli ki a következetesség útját, mert amig az eddig érvényben volt gazda-adósvédelmi rendelet a gazdatársadalom számára nélkülözhetetlen áruk hitelezéséből származó követeléseket a rnoratoriális szabályozás alól kivonta, addig most minden 25 pengőn felüli áruhitelt a rendelet hatálya alá vonnak. Nem jó hatása lesz ennek azokra, akik törvényhozásunk következetességében és a jogrend klasszikus elveiben hinni akarnak. A másik, amit megállapilhatunk és ami szerintem ennek a rendeletnek végzetes hibája és tévedése, hogy az áru hiteleknek a rendelet hatálya alá való helyezése következtében meg fog szűnni a gazdatársadalom számára az áruhitel nyújtása. Már pedig tudjuk, mit jelent az, ha a gazda áruhitelhez nem juthat. A mezőgazdasági üzem nem termelhet, ha nem szerezheti be a szükséges szenet, petróleumot, szerszámot, gépet, stb. s abból, hogy a gazdatársadalom olyan helyzetben van, hogy adósságainak x-endezésére a kormány által életbeléptetett megoldásra szorul, logikusan következik, hogy viszont nincsen olyan helyzetben, hogy ezeket a szükségleteit készpénzzel vásárolhassa meg. Ezeket szükséges megállapítani még akkor is, ha az utólagos felszólalások "nem változtathatják meg a kormány intézkedését. DEJ\ESKE ÉS Á KÖNYVEK Mikor megölte az anyját, vonatra ült és nem mulasztotta el, hogy — husz pengős vagyonából — egy pengős detektíkregényt vásároljon, lelki táplálékul a pengős detektivregénybe illő utazásra. Diákszobájában egy noteszt találtak, amire Kedvenc könyveim fölirással beirta az olvasmányait. A cim alatt mottó is állott, aranyigazgazság, amit egy kitűnő pedagógustól tanult, aki nem sejthette, hogy aranyigazsága minő könyveknek szolgál majd cégérül: A jó könyv a legjobb baráti A jó könyvéi t kiadott pénz mindig meghozza a kamatát. Meg is hozta. íme a befektetett, kamatozó tőke, a jó könyvek, amiknek a cime egymagában is eleget beszél: Max Brand: Vönös P. — A. G. Chrístie: A titokzatos ellenfél. — Világvárosi: A. B. — Halálgáz. — Pisztolylövés. Abban a korban, mikor a mai apák Petőfi szerelmes verseit olvasták és Hoffmann meséiben gyönyörködted, ez a mai fiatalság a gangsterek lelki atmoszférájában otthonos. Az alvilág: számára nem a távoli Styx-folyót, Tantalus idilli szőlőbokrát jelenti, hanem a lebujok világvárosi bünlamják inkább vad, mint regényes tájait és a szó szoros értelmében zsákbavivő uccáit. Mit lehet ez ellen a sötét és alacsonynivóju könyváradat ellen szembeállítani? Nevelés? Vallásos befolyás? A tapasztalat azt mulatja, hogy vallásos befolyás és bűnözés nem ritkán megférnek egymással. A templom Ajtatosai nem mindig élik a legfehérebb életet. Elég, ha Villonra, vagy Verlainere gondolunk. Déneske kongreganista volt, egyik levele szerint pap akart lenni, — kell-e ennél szebb elindulás? De ugyanakkor lelkének kettősségét már |az ellenkező befolyások kerítették hatalmukba:• az a szellemi milieu. amelyben a titokzatos ellenfelek, a halálgáz és a pisztolylövés végzik a maguk gyermeknevelő hatását. — Maga ezt valami regényben olvasta, igen. a Sárga regényekben olvasta, — vágta az egyik terhelő tanúnak szemébe Déneske. — Igen, ezek a sárga regények ugylátszik már a felnőttek fantáziáját is megfertőzik. Huszonnyolc fillérérét kaphatók és ott láthatók minden kioszkban, minden vasúti kupé pamlagán. Eddig már több, mint 300 füzet jelent meg belőlük a Pesti Hírlap kiadásában a Max Brandok, Wallace-ok nagyobb dicsőségére. Ebben a sorozatban jelent meg Déneske egyik kedvenc könyve is, a Pisztolylövés, egy Axel Klinckowström nevű ismeretlen szerzőtől, akit talán Link Ábrahámnak hivnak és aki a Berlini-tér és Vilmos császár-ut sarkán lakik.... Áldozat Déneske, mondották, — állítólag a meffc/yilkolt barátnője mondotta, aki a lapok szerint csokoládéval akarta várni a gyilkost — áldozat valóban, de nem csupán a közvetlen környezet áldozata, hanem a könyveké is. A könyveké, amelyek a felnőttekhez szólnak, de — akaratuk és céljuk ellenére is — megfertőzik az ifjúság fantáziáját. E sorok írója igazán nem híve az irodalom megrendszabályozásának, de csak akkor, ha az irodalom tényleg irodalom. Itt valamit mégis tenni kell, mert ennek a mai gyermekgenerációnak gyilkossá kell fejlődnie, ha továbbra is szabadon hozzájuthat — harmincfilléres áron, egy tízórai megspórolásával — a titokzatos ellenfelek, a vörös nagy P.-k irodalmához. Az állam ma már —, mondjuk, csak Németországban — beleszól abba is, hogy katliolíkus, protestáns vagy zsidó tanitsa-e a mathematikát vagy a hangszerelést; szabályozza a zugiskolákat'; eltiltja alkohol-vételtől a fiatalkorúakat; moziból időnként kizárja a tizenötéveseket: — de az ellen nem tesz semmit, hogy dömping-áron szállítsák az ífjuságnak a gyilkosságok, rablások, forradalmak szuggesztív történeteit. Ez a szuggesztió ordít feléje a plakálokró.l jaz újságok hirdetéseiből. Árigolpipás, sipkás aiMi vakító villanylámpával mutatja az Athenaeum detektív és kalandor regényeinek (ilyen is van, ára 96 fillér!) legújabb kötetét: Sayers, Jelige „Gyilkosság". A Kisfaludy-Társaság idéséröl szóló tudósítás és a Mindszentluj Gedeon-önképzőkör matinéjának műsora között arról emlékezik meg az előkelő napilap népnevelő irodalmi rovata, hogy a legújabb detektívregény J