Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-24 / 292. szám

4 DÉCMAGYARORSZAG f9"y5 det emner Zsr: ff SZŐRMÉK A 315 millió pengőből a 20 kat. holdon aluli adósokra a tőkebátralékből 15.8 millió pengő, annuitáshátralékból podig 2.8 millió pengő esik. Az 1000 kat, holdnál nagyobb birtok­testekre a tőkehátralékból 93.6 millió, az annuitáshátralékból pedig 10.5 mil­lió pengő, tehát az egész tőketartozás 44 százaléka s az egész annuitáshátralék 36 százaléka jut. Ehhez még tudnunk kell azt is, hogy az ezer holdon felüli birtok­testekre eső 44 százalékos tőkehátralék 223 téléiből adódik, mig a 20 kat. holdon aluli birtokokra eső s az egész tőkehátra­lék 7 százalékát képező tartozás 5000 té­telből állott elő. Ha már most ezeket az adatokat egy­részt a betöltendő feladattal, másrészt az állam s elsősorban a nem agrárlakosság teherviselő képességével vetjük össze, ak­kor nehéz feladattá válik a tanulságok belátása előli menekvés. Az állam sem vagyoni erejével, sem hatalmi szavával a nagybirtokok talpra­ál lilás ára s újra rentábiíissé tételére nem vállalkozhatik. A 100 holdat meghaladó birtokokat terhelő mezőgazdasági kölcsö­nök tőke-, kamat- és annuiláshátralékai a magyar állam félévi összes bevételei alatt alig maradnak. Bizonyára e tarto­zások nagysága s az állam pénzügyi hely­zete között fennálló és semmiféle áldozat­készséggel át nem hidalható szakadék visszafordulást parancsoló képe lebegett a földmivelésügyi miniszter szeme előtt, amikor a képviselőházban azt mondotta, hogy örökre el keübiicsnznnnk * nagy­birtok típusától. Pár nappal ezelőtt mondta Mussolini, hogy azt a hajót, amelyik léket kapott, a sorsára kell biznt Az államhatalomnak" gazdavédclml akció iát a kisbirtokra kell kon­centrálni, mert az állam a kisbirtokok ezreit ment­heti meg azzal az összeggel, amit egy-két nagybirtok szanálásának megkísérlésére az eredmény kilátása nélkül áldozni lenne kénytelen. Á rövidlejáratú kölcsönök konszolidá­lására igen komoly kilátást nyújt már magábanvéve is az a körülmény, hogy 800.000 adós közül több, mint 700 ezer pontosan tett eleget fizetési kötelezettségének s valamennyi kategóriában összesen 92.000-t tesz ki a hátralékos adósok száma. Ha ehhez megfontoljuk méT azt is, hogy a rövidlejáratú kölcsönök tőkeösszege át­lagban nem éri el az 1200 pengőt s hogy a rövidlejáratú kölcsönök' Ka­mathátralékából a nem fizető 20 kat holdon aluil adósokra átlag 110 pengő, egy kat. holdra pedig ebben a kategóriában 14—15 pen­gő eshetik, akkor be kell látni, hogy az államnak segíteni kell az eladósodott kisgazdákon, s hogv az állam beavatkozása helyes uton kitűzött célját el is érheti. A számok vizsgálata azonban arra mu­tat — megjegyzem itt, hogy a hely kor­látozott volta csak azt teszi lehetővé, hogy az adatokat egymással szembeállítsam, de a kiindulástól a konzekvencia levonásáig nem kisérhetem a gondolatok láncolatát, — hogy az állam gazdovédelmi törekvé­seit az előirányzottnál sokkal ki« sebb kötelezettségvállalással is megoldhatná. Az a körülmény, hogy 800.000 tételből 710.000 tételnél nincs hátralék, indokolja annak feltevését, hogy a rövidlejáratú kölcsönök kamathátralékainak átvállalá­sával az állam teljesítette volna a gazda­védelem pénzügyi feltételét, ami mellett természetesen a kamatláb csökkentésével s a végrehajtási cselekmények felfüggesz. tésével segítenie kellett ugv a hátralékos, mint a pontosan fizető gazdán. Ez a harmine-harmie ötmilliós teher szemben a 175 milliós kötelezettségválla­lással egyrészt az államkincstár számára jelentene felbecsülhetetlen megkönnyeb­bülést, másrészt a hátralékos gazdáknak szerzett volna érezhető támogatást. A kamatláb leszállítása, a védelmi idő megteremtése viszont a törlesztés folytonosságát biztosította volna azoknál, akik — nyolc százalékos kamat mellett is eleget teltek kötelezettségüknek. Ebbe a 35 millióba belefoglalható egvrészt anagv­birtokokra folyósított rövidlejáratú köl­csönök kamathátraléka, holott csak a megmenthető nagybirtokra szabad a köz­vagyonból áldozatot hozni, másrészt ez az ősszeg fedezetet nyújt a 20 holdon aluli gazdák törlesztéses kölcsöneinek annuitás­hátralékára is. A rendezésnek természe­tesen nem kellene kizárni a törlesztéses kölcsönökkel terhelt birtokokat sem, ezek­nek szanálása azonban az állam részéről pénzügyi terheket ne igényeljen, egyrészt azért, mert a megmenthető kisgazdák aránytalanul elenyésző részben érdekel­tek a törlesztéses kölcsönökben, másrészt pedig azért, mert az állam a maga ha­talmi szavával felfüggesztheti a tőketör­lesztést, kitolhatja és meghosszabbíthatja a törlesztés idejét s megszabhatja, hogy az; a hitelező, aki legfeljebb ötven szá­zalékkal visszaszerezte, vagy visszaszerez­hetné zálogleveleit, elért nyereségéből mennyit legyen köteles adósának átadni, A dollár árfolyamesése is egyik tényezője! lehetne a törlesztéses kölcsönök rende­zésének. Az államhatalom nem teljesiti a tár­sadalommal szemben védelmét, ha ez á védelem csak egvetlen termelőosztályra terjed ki. A gazdavéd elemről szóló tör­vény miniszteri indokolása szerint »a gazda a közösség terhére jelentős segít­ségben részesül«. A többi osztály tehát nemcsak nélkülözni kénytelen az állam­hatalom segilségét, hanem még viselnie kell a gazdavédelem terheit is. Ha azon­ban a törvényhozás 175 milliót szánt a gazdavédelem céljára, akkor minden mil­lió, amit ebből a keretből a gazdavéde­lem céljainak veszélyeztetése nélkül meg­takarítanak, a többi társadalmi osrl íly vé­delmének nemzeti érdekét szolgálhatná Mert. nemcsak a birtokot Kell védeni, de védeni kell az üzletet, a mű­helyt, a rendelőt, az irodát is és védeni kell nemcsak az ekét, ha­nem az Íróasztalt is. A védett kisbirtok és a védett nagybanié kőzött a válság mélypontján sínylődik a termelés szellemi és fizikai munkaszerve­zete. Ha a nemzet áldozatkészsége 175 millió pengőt juttat társadalmi védelmi célokra, akkor a földbirtok ne tartson meg ebből az összegből többet, mint amennyi a szanálható birtok talnraállilásához múl­hatatlanul szükséges. A többit az állam­hatalom adja át a többi foglalkozási ág­nak, mely ha gondoskodásban nem is, de a védelemreutaltság mértékében egfl szinten van a birtokososztállyal. A tár­sadalomvédelem nem állhat meg a magyar, városok karmi előtt, az egyenlő elbánás elve adópolitikai rezonból társadalmi és nemzetpolitikai követelménnyé lépett elő, A gazdavédelmi rendelet szerint a gaz­daadósságok egy részét könyvadósságqi1 kell átalakítani. A gazdavédelem mai rend« szere mellett azonban attól kell tartani, hogy ami könyvadóssága a gazdának, at könnyadóssága a kereskedőnek, inaros­nak, iatejnernek és mindenkinek, aki csald a maga gondjainak, feladatainak, köteles­ségeinek és problémáinak nem védett —1 gazdája. Gép nélküli torffts ondoiftlás. Pép nélkUI m legújabb szebadalmu „Q S. U." készülékkel, a legmoder­nebb elírással készít Ifllt" nöi fodrász­Tel. 00—50 OrosilAn u 4. Tisztviselők, Nyűg di fások elfilag nélkül vásárolhatnak A. B. C. utalvánnyal. E'sfl rész­letfizetés február 1-én. TóTffl órá*, Kölcsev ucca 7. sz. Korcsolyál * Kályhát Vadásztöltényt Edényárut Leg olcsóbban Varas Daufl vagániháiM^vRTflgMaft^Hid^Mg^

Next

/
Oldalképek
Tartalom