Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-22 / 290. szám

SZE(>ED, Somorrv' urcn 22..1 cm, Telefon: 23-M.'KlBdOhlVB»«l KölcslinitönyvtAr é» Jegyiroda r Aradi ucea <•». 1 «leion : 1 ">-00. - Nyomd« : Lnw L<-d( nern Itt. relefont 13^-ott. rArlr»« ét leveleim l>eimi>n»aror»TAn >rcn«d A várva várt adó Abban a szimpatikus és okos beszédben, amelyet Váry Albert tartott az állástalan és elhelyezkedni nem tudó ifjúság problémáiról, két gondolat válthatta ki a legnagyobb érdeklődést maga iránt. Az egyiket röviden abban lehet összefoglalni, hogy éppen nekünk, akik a trainoni szerződéssel nem látjuk elintézettnek jövendő sorsunkat, belső zavargásokkal, a törvényes rend felbontásával nem szabad kockára tennünk a külföld velünk érző részének rokonszenvét és még inkább nem szabad elriasztanunk azokat, akiknek visszacsatolását elérni óhajtjuk. A másik javaslat egy uj adónem bevezetésére. Adóztassa meg az állam egy külön adóval tízezer legnagyobb jövedelmű polgárát s ennek az adónak hozadékát fordítsa az állástalan ifjúság megsegítésére, illetve elhelyezésére. Ha van céladó, amelynek rendeltetését mindenki csak helyesléssel fogadhatja, ugy bizonyára az ilyen adók közé tartozik. Meg vagyunk győződve róla, hogyha ez az adó eléri közvetlen célját és kenyeret juttat az állástalan ifjúságnak, megoldódik a közvetett cél is, helyreáll a rend és a tanulás zavartalansága a főiskolákon. Megállapíthatjuk ugyanis, hogy a kilátástalanság réme az, amely az ifjúság egy részét fogékonnyá teszi a zavargásokra és ismeretlen kezdeményezők titkos politikai céljainak szolgálatára. Annyira szimpatikus Váry Albert elgondolása, hogy hajlandók volnánk adótervét még más irányokban is kiterjeszteni. Jogosultnak tartjuk például bizonyos jövedelmi határon felül az agglegényadó bevezetését. Aki nem ismeri a családfenntartás gondjait és terheit, járuljon hozzá a jövő generáció sorsának megkönnyítéséhez. Jogosnak tartanánk azt is, hogy az adóeltitkolások birságai erre a célra fordíttassanak, ámbár erős kételyeink vannak, hogy ezt a javaslatunkat a pénzügyminiszter elfogadhatónak tekintené. De amennyire szükségesnek látjuk országos és nemzeti szempontból a jövő generáció problémájának megoldását, nagyon súlyos észrevételeink merülnek fel a megoldás mikéntjére nézve. Ahhoz ugyanis nem kell sok fantázia, hogy csináljunk egv uj adónemet s oz uj adónem hozadéka erejéig szervezzünk állásokat és ezekben az állásokban helvezzük el azokat, akiknek ma az állam nem tud kenyeret juttatni. Ez volna a legegyszerűbb, legkényelmesebb megoldás. Pillanatnyilag azoknak, akik igy álláshoz jutnak, talán nincs nagy igényük és örülnének a legkisebb falat kenyérnek is. Amint mennek azonban előre az evekben és szolgálati időben, növekszik a fizetés és elégtelenné válik ellátásukra a szellemi proletariátus szükségadója. Nem marad a többieknek, az utánuk jövőknek. Amellett az államnak ma is az a baja, hogv tiddrágán és tulsok tisztviselővel adminisztrál. Szaporítani a számot, annyit ielent, mint még jobban túldimenzionálni az állami adminisztrációnak amúgy is túlméretezett gépezetét. Segiteni azonban kell, de milyen legyen akkor a segitség? Megmondiuk azt is. Önálló és nem az államtól függő, életcéljukat nem a hivatalnoki fizetésben kereső uj exisztenciákat kell teremteni. Példát is mondhatunk. Az orvosok panaszkodnak, hogy tulsok az orvos és az egyetemek évről-évre feles számmal Péníe!c, 1933 dec. 22. Ara 12 fillér i^Q évfolyam. ^S. s«. termelnek uj orvosokat. Ha ellenben a statisztikát nézzük, azt látjuk, hogy az orvosok zöme a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban helyezkedik el, ahol minden ötszáz, sőt négyszáz lakosra esik egy orvos, viszont vannak nagy falvak minden orvosi ellátás nélkül. Senki se higyje, hogy a fiatal orvosok nem azért mennek a falvakba, mert az derogál nekik. Nagy részük nem mehet a vidékre, mert hiányzik az első berendezéséhez és felszereléséhez szükséges tőkéje. A városban, ahol vannak specialisták, ahol van szemész, sebész, szülész, ezt nélkülözheti, mert szűkség esetén betegét a specialistához küldheti, a falun neki magának kell segiteni. Miért ne lehetne nálunk megkísérelni egy olyan segítési módozatot, hogy az állam felszerelést ad azoknak a fiatal orvosoknak, akik kötelezik magukat, hogy kimennek a falura és megjavitiák a falu egészségügyét? Ez csak egy futólag felvetett gondolat, amelynek analógiáját más foglalkozási ágakra is lehet apnlikálni. Valami hasonló megoldást lehet elképzelni a gyógyszerészeknél is. Évek óta kisért a járási mérnökök intézményének terve is, akik nemcsak a közigazgatás ELÖHZF.IÉS: Havonta Helybe*» 3.20 Vidéxen es Budapetlen 3.00. kUli»ld»n 6.4U pennfl- - Coyes »«m Ara hétkBi» nao 12. vasar- As Unnennno 2« 'III. Hirdetések «elvétele Imim szerint. MeolelenlItettö Utvetoievel nnnnnll rmrr szolgálatában állanának, hanem mint tervezők elősegítenék az egészséges és higiénikus lakások építését. Abban sincsen lehetetlenség, hogy az állam külföldi ösztöndijakkal segítené elő a külföldön egy magyar kereskedő gárda nevelését, amely ügynöke lehetne a jövőben a magyar kiviteli kereskedelemnek. A kötött gazdálkodás érdekében történt nagyszámú intézkedések után végre történhetnék valami a szabad és egyéni arravalóságra alapitól kereskedelem érdekében is. Ebbe az irányba kell terelni az állástalan diplomások elhelyezkedésének ügyét. Azzal ugyanis tisztában kell lenni mindenkinek, hogy az ötszáz féláru jeggyel, amelyet karácsonyra ad a kultuszminiszter a szegénysorsu egyetemi hallgatóknak, hogy hazamehessenek a vakációra és élvezhessék a családi tűzhely melegét, se a közeli, se a távoli probléma elintézve nincs. De azzal sincs elintézve, ha fölös állásokat szervezünk és kishivatalnoki kolduskenyeret adunk pár száz embernek. Uj életlehetőségeket kell teremteni és ahhoz kell hozzásegíteni a fiatalokat, hogy néhány esztendő múlva önállóan, a maguk emberségéből megélhessenek. Iz angol kormány minden o'yan törekvést támogat, amelynek céi'a a békeszerződések revíziója Simon külügyminiszter szenzác'As expozéja karácsonyi békekörufja előli az angol alsóházban (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Londonból jelentik: Sir John Simon külügyminiszter csütörtökön este elindult karácsonvi békekörutjára az európai fővárosokba. Elutazása előtt az alsóház délutáni ülésén nagy külpolitikai expozét mondott, amelyben a legnagyobb jóakarattal nyilatkozott a katonai egven joguságra irányuló német követelésekről. Azt is kijelentette. hogy az angol kormány hajlandó támogatni minden olvan népszövetségi reformot, amely lehetővé teszi a keresztülvihetetlennek bizonyult kékeszerződések területi rendelkezéseinek reformját A külnolítikai exnozét hosszabb interpellációs vita előzte meg. amp'vre a közel egyórás beszédében válaszolva kiielentette. hogv az angol kormány behatóan mérlegelte a német kancellár nyilatkozatát, hogv tisztába jöjjön e nvilatkozat igazi cél iával. Ez a mérlegelés természetesen még nem íelenti azt, hogv a kormánv teljes mértékben helvesli is a német álláspontot. A nemzetközi eszmecsere még folvamatban van, éppen ezért helvtelen volna ha már mo*t részletesen nvilatkozna ezekről a kérdésekről. — Mocfelel a valósáénak ez a hír, — mondotta a külügyminiszter, hogy ^ Németország Tne<memíám*disi szerződés megkötését «'állotta fel szomszédainak. « Miutá n az angol kormánv szemiont iából rendkivül fontos annak tisztázása, hogvan egvezfethető össze a birodalmi kormánv iavaslata a Németországgal szomszédos államok politikájával és követeléseivel az angol kormánv állandóan érintkezésben áll ezekkel az érdekelt kormányokkal. Ez az oka annak is, Hogy még csütörtökön este Párisba utazik, ahol pénteken Paul-Boncour külügyminiszterrel fogja megvitatni a helyzetet. Sir John Simon ezután áttért beszéde legfontosabb részére, arra a kérdésre, mi az álláspontja az angol kormánynak a népszövetség) reform kérdésében. — Az angol kormány — mondotta — minden alkalmat felhasznált, hogy minden félreértést kizárva leszögezze: Anglia a Népszövetség legbuzgóbb támogatásának politikáját követi, ugyanakkor azonban azon a véleményen van, — bár pozitív ígéretet nem tehet, erre vonatkozóan — kell lenni valamilyen útnak, amelynek segítségével meg lehet javítani az egyenjogú szavazás követelményeit, tekintettel arra, hogv ezek a követelmények komoly akadályai a területi rendelkezések megváltoztatásának. A kfilngvminiszter nagy hatást keltő kijelentései után- amelveket általában ugy fognak fel, hogy az angol kormánv hajlandó hozzájárulni olvan népszövetségi reformhoz, amelv lehetővé teszi a békeszerződések terii'eti rendelkezésének revízióját. Llovd Ororg» megkérdezte: történtek-e már hivatalos lépések a Népszövetség reformjának előkészítésére. A külügyminiszter azt válaszoli