Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-15 / 284. szám

1933 december T5. DÉLMAGYARORSZÁG 5: VÉRTES SIÍM "El í-'D^Mlr» 4/KéV iinrEsi; nniif 7 HHiBENIURC KUK JL Minűen menngfsegben hózftoz szállítva. Viszonteladóknak áru edvezménn! a gydmpénztár egy pénzintézettel folytat tárgyalásokat (A Délmagyarország munkatársától.) A gyámtári mérleget, amely a gyámpénztárban kezelt árva-vagyonk elszámolását foglalja ma­gában, mint minden évben, az idén is felter­jesztette a város a belügyminiszterhez jóváha­gyás céljából. A miniszteri jóváhagyás most érkezett meg. A mérleget á belügyminiszter változtatás nélkül jóváhagyta, azonban sür­gős jelentést kér arranézve, hogy rendelkezik-e a gyámpénztár a nagykorúvá lett árvák kielégí­tésére szükséges összegű kés pénzzel, tekintet­tel arra, hogy a gyámtári tőkék jelentékeny részét kőlcsönképen kiadta a gyámpénztár. A belügyminiszter felhívására részletes je­lentést készített a város hatósága és a jelentést most terjeszti fel. A felterjesztés szerint a gyám­pénztár a legnagyobb óvatossággal jár el az ár­vák vagyonának kezelésénél, mindig gondos­kodik arról, hogy azoknak az árváknak a pén­zét. akik időközben elérik a nagykorúságukat és igy az árvaszék gvámsí ga alól kikerülnek, za­vartalanul kifizethesse. A gyámtári tőkéket éppen ezért ugy adja rendszerint kölcsön, hogy az esedékesség időpontja megfeleljen a lejárat időpontjának, vagyis hogy az adósok akkor fizessék vissza tartozásukat, amikor az érdekelt árvák elérik nagykorúságukat és igy felvehe­tik örökségüket á gyámpénztártól. A gyám­pénztér azonban más oldalról is biztositahi kí­vánja az árvapénzek kiadásának zavartalansá­gát. Egy pénzintézettel folytat tárgyalásokat, amely hajlandó átvállalni a ayámtári lcőlcsönő­ket. Ha szerül a megegyezés, akkor ez a pénz­intézet lejáratkor átveszi a gyámpénztár adó­sait, a kölcsönvett összeget Ibefizeti a gyám­pénztárnak és az ügyfél igy ezután nem a gyámtárnak, hrnem á pénzintézetnek tartozik. Ennek a megegyezésnek az lesz a cél ja, hogy az árvák vagyonát senmiiesetre se fenyegesse a legkisebb veszedelem sem, a kölcsönzés koc­kázatát ugyanis ebben az esetben a gyámpénz­tár h pl vett a pénzintézet vállalja magára at­tól ? pillanattól kezdve, amint áz érdekelt árva jíc i.a^ 'koraságat. A gyámpénztár jelentését a város polgármes­ter^ larjisz*! fel á belügyminiszterhez. Karácsonyra meieg keztyüt £„ Paulusznál ÉS"* VIHAROK, VEREKEDtSEK, PEREK KÉT CSALÁD KÖZÖTT EGY ELTŰNT 50 FILLÉRES KÖRÜL (A Délmagyarország munkatársától.) Egy sereg rendőrségi és bírósági akta készült ar­ról a furcsa bonyodalomról, melyet egy 50 fil­léres okozott két család között. Éz az ötvenfil­léres állítólag ott feküdt B. 1. magántisztviselő előszobájának asztalán. A magántisztviselőék­nél albérletben lakik egy fiatal házaspár, akik ebben az időben bizonyos nézeteltéres miatt nem beszéltek B. I.-ékkel. Az 50 filléres vala­hogy eltűnt az asztalról. Hiába kereste B.-né, a pénz nem került elő. Amikor férje hazajött, elpanaszolta neki a dolgot és annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy a pénzt csakis az albérlők vihettek el. Ezt a beszélgetést az összekötő ajtón keresztül meghallotta a fiatal házaspár is. Parázs veszekedes keletkezett az ajtón keresztül. A veszekedésből verekedés lett. A +"iatal^férj vérigsértve átrohant B. I.-ék­hez és tettleg inzultálta a férjet és a feleséget. akik ugyancsak nem maradtak adósok az üt­legckkeT A verekedés u'án mindkét család a rendőrségre szal'dt. B. I. lopásért és testisér­tésért. a fiatal férj testi sértésért tett feljelen­tést. De feljelentést tettek egymás ellen az asz­szonyok is kölcsönös becsületsértés miatt. A lopás miatt tett tel jelentésben a rend­őrség megszüntette a nyomozást, tekintettel arra. hogy a tettest, aki az 50 fillért elemel­te, nem sikerült kinyomozni. Ezek után ható­ságelötti rágalmazás miatt a fiatal férj panaszt tett tí. I. ellen, aki időkőzben a fiatalasszonyt jelentette fel rágalmazásért. A becsületsértési perükben a bíróság már régebben megszüntet­te az eliárást, mert a szembenálló felek mind­egyike tpgadott és tanuk biijón bizonvítani m jfníéxe/i, iskolai Harisnyák, gyermek köi'atíkabátok. nagy választékban. Lusszlig Imre Széchenyi lér 2. Tisza *zálló mellen. nem lehetett semmit. A rágalmazási perek is nemsokára a bíróság elé kerülnek. Az 50 fil­lér eddig mindkét csaladnak többszáz pengő­jébe van. Hz állam és a közlekedés Dr. Veress Gábor előadása (A Wlmagyarország munkatársától.) Az Egye­tem Barátainak Egyesülete csütörtökön délután szabadegyetemi előadást rendereit ax egyetem aulájában. Dr Veress Gábor Máv igazgatóhe­lyettes „Az állam beavatkozása a közlekedési Vál­lalatok versenyébe" címmel tartott előadást Dr. Veress Gábor megállapította, hogy • fejlődés tisz­tán felismerhető iránya az állata mindinkább nö­vekedő beavatkozása a versenybe. — Közlekedési vállalatok között verseny csak a 19. század óta van — mondotta —, mert azelőtt a fuvarozást nem fuvarozó vállalatok, hanem a termelők és a közvetítő kereskedők maguk vé­gezték. A verseny először a vasutak között, fő­leg Angliában és Amerikában fejlődött ki. ahol a közvéleménynek az állam beavatkozásáról val­lott nézete a verseny létrejöttét elősegítette. A há­ború ntán itt is nagy mértékben kiébrándultak a versenyből és a 30 angol nagyvasútit 4 nagv vas­úti vállalatba, az amerikai 1600 vasutat pedig 21 rayonhálóeatbpn egyesítik. Ez a nagyaránvu kon­centráció az állam igen energikus beavatkozásá­val jött létre. A belvizi hajóra* versenvének érintése után a háború utáni közlekedéspolitika legizgalmasabb problémáióra tért át a vaent és az antó versenyé­re. Ennek a versenvnek néhány igen jellegzetes esetét ismertetve, különösen azt emelte ki, hogy az államok milyen módon és minő eredményekkel avatkoztak bele a versenybe Dr. Veress előadását azzal fejezte be. hogy az államok a közlekedési vállalatok együttműködése érdekében minden ter­mészetes és minden kényseeritő előfeltételt meg kell teremtenie, — ahol pedig az egvüHmüködés akár technikai akár gazdasági okokból nem le­hetséges, ott az államok • közlekedési vállalatok részére egyenlő versenyfeltételeket kell biztosíta­nia. , Az előadót előadása végeztével a nagyszámú hallgatóság megtaDsolta. Összeesett egy koldusasszony a hidegben (A Délmagyarország munkatársától.) Csü­törtök reggel a Szilléri-sugáruton a járókelők egy eszméletlenül fekvő nőre akadtak. A ken­dőbe bugyolált asszony egy hóbuckán feküdt, arccal a föld felé fordulva, a hidegtől szinte meg volt dermedve. Hiába költögették, dörzsöl­gették, nem tért magához. Bevitték egy közeli házba, ahol azután nagynehezen eszméletre tért. Elmondotta, hoffp özv. Kocsis Gergelyné­nek hívják és abból él, hogy kéreget. Csütörtök reggel már jókorán elindult hazulról, hogy né­hány fillért kéregessen össze. Az egyik hóbuc­kánál elbotlott és hiába erőlködött, képleien volt taipraállam. Az uccán ebben az időbon még nem jártak emberek. A hidegtől azután elvesztette eszméletét. Ozv. Kocsis Gergelvnét beszállították a klinikára. Állapota sulvos. IféWesztyüHct^y^ Engedély-harc a zsibárus-piacon (A Drtmagyarország munkatársától.) A aregedi ószerkcreskedők egyesülete nemré­giben beadványt intézett a varoshoz és kérte az alkalmi zsibárus1 engedélyek kiadásának beszüntetését. Az ószeresek arra hivatkoztak, hogy az alkalmi zsibárusok nagy konkurren­dát okoznak, mert a hetipiacokon nagy tö­megben jelennek meg és nem fizetnek adót Az elsofoku közigazgatási hatóság az ószeresek ké­relmét elutasította. Az erről szóló határozat megokolása a következőket mondja: — Az ipartÖrvény rendelkezése szerint az, aki nem üzletszerűen, aanem saját elhasznált ingóságait alkalomszerűen árusítja, nem kö­telezhető iparigazolvány kiváltására, A saját elhasznált ingóságok árusításának engedélye­zése nagy szociális jelentőséggel bír, ameny­nyiben az utóbbi időben ép a legszegényebb néposztály, a munkanélküli családok kényte­lenek ezzel megélhetésüket ideig-óráig bizto­sítani. Az alkalmi zsibárusengedélyek betiltá­sa által a zsibárusok kizárólagos jogot nyer­nének és ezen előnyös helyzetet felhasználva, tetszésszerinti alacsony árakon vásárolnának ingóságokat és igen drágán adnák el azokat. Ez pedig közérdekből nem volna kívánatos. Felhozták az ószerkereskedők azt is bead­ványukban, hogy az alkalmi árusok közül töb­ben a nevükre kiállított engedélyekkel üzlet­szerüleg árusítanak. Errenézve a közigazgatási hatóság megjegyezte, hogy az alkalmi árusítási engedélyeket csak egy naora szokták kiállíta­ni és ' piacbiztosok szigorúan ellenőrzik, hogy az engedélyeket csakis a kiállított napokon használhassák. Az ószerkereskedők lean nyugodtak meg a közigazgatási haióság döntésében, hanem a polgármesterhez megfellebbezték. A polgár­mester a döntést helybenhagyta, mert szociá­lis szempon'ból fontosnak találta, hogy a sze­gények időnkint alkalmi zsihárusí engedélvt kaphassanak. Az ószeresek a polgármester határozata el­len a kereskedelemüayi miniszterhez nyújtot­tak be fellebbezést. Á miniszter leirata most érkezett Saegedre és ebben aziránt érdeklődik a miniszter, hory a város milyen jogszabályok alapján állítja ki az alkalmi piaci zsibárusi engedélyeket. Errenézve a miniszter sürgős vá­laszt kér a várostól. A város hatóságának válasza szerint az al­kalmi Tsibárusi engedélyeket a polgármester régebbi szóbeli rendelete alap ján ad ja ki a közigazgatási latóság. Errenézve írott jogszn­bállyal nem rendelkezik a város. A miniszter érdeklődéséből arra következ­tetnek a városházán, hog harmadfokon eset­leg megsemmisítik a döntést, mely az ócska­resek kérelmét elutasította és a kereskedelmi miniszter is nzon az állásponton lesz, hogy be kell szüntetni az alkalmi zsibárus? engedélvrk kiadását. Korcsolya! 71 Kályhát Vadá sztöllényt Edényárut Legolcsóbban Varaa Denő vaeiruhAzában, Szagodra. Híd wa,

Next

/
Oldalképek
Tartalom