Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-15 / 284. szám

SZEtiED, SzerKcaztAaéo- Somogyi uccu 22..I. rm. Telefon: Z3-33.^Rlndóhlvntol KölcíönkönyvlAr és Jegyiroda : Aradi ucca 1. leleion: l%Ob. * Nyomda : Ww L1»At uccn »«. Telefon t lS^oO TAvtrntt «s leveleim UtlmngyaronzAg Szegeti Péntek, 1933 dec. 15. Ára IX. évfolyam. 12 fillér ¿gu 282. SZ. CLOFIZET£S: Havonta helyben 3.20. Vidéken é» Budapesten 3.00,kUltttldUn 0.40 pengd. * Egyes tzAm Ara hétköznap 12, vo»Ar- 6i Ünnepnap 20 (in. Hirdetések (elvétele tarlia szerint. Megfelenit héílfl kivételével nanonta reooel A vidék betegei és a beteg vidék Budapest székesfőváros közigazgatási bizottsága kétségtelenül igen előkelő testület. Tagjainak sorában képviselve vannak a főváros törvényhatóságának összes pártjai, referensei a bizottságnak a főváros legelső tisztviselői. Ha a közigazgatási bizottság állást foglal valamely kérdésben, erre az állásfoglalásra fel kell figyelni a közélet valamennyi tényezőjének. Különös súlya van azonban a megnyilatkozásnak, ha az egyhangúlag történik s ha a kérdés nem pusztán budapesti jellegű, hanem a főváros és vidék egymáshoz való viszonyát érinti. Ez történt Budapest közigazgatási bizottságának legutolsó ülésén. A felszólalók pártállásra való tekintet nélkül állottak fel egymásután és panaszolták el, hogy Budapest milyen áldozatokat hoz a vidékért. Az egyiknek az ellen volt kifogása, hogy Budapest iskolái, különösen a perifériákon fekvők, tele vannak vidéki gyerekekkel. A másik soknak találta a Budapesten dolgozó vidéki munkások számát, akiknek a fővárosi gyárak adnak kenyeret. A tiszti főorvos kifogásolta, hogy a jelen pillanatban háromszáz nem budapesti illetőségű fertőző beteg van a főváros kórházaiban s évente a fővárosnak) három és fél millió pengőjébe kerülnek a vi-t déki szegény betegek. Mindezek kiegészité-^ sében másra a főpolgármester állapította meg,' hogy a főváros tul van terhelve adókkal, amennyiben Budapest fizeti az egyenesadóknak hatvanhat százalékát és a forgalmi adónak ötvenöt százalékát. A kép csakugyan megdöbbentő. Az a színezete, mintha egy szegény és elnyomott főváros állana szemben a gazdag vidékkel, amelynek egyéb gondja sincsen, minthogy egyik oldalon kivonja magát a teherviselés alól, a másik oldalon ped'g minél nagyobb mértékben igyekezzék a főváros védtelen helyzetét kihasználni. Országos és nemzeti szempontból nem vagyunk barátai a főváros és vidék indokolatlan szembeállításának és nem szeretjük keresni az ellentéteket az ország egyes részei között. Mikor néhány héttel ezelőtt ezen a helyen ismételten is szóvátettük azokat a sorozatos utazási kedvezményeket, amelyek a fővárosnak jutottak, azért tettük csupán, mert ugy láttuk, hogy ez a rendszer mesterségesen szívja el a gazdasági élet megnyilvánulásait a vidékről s hatványozottan zsugorítja össze a vidéki kereskedők és iparosok amúgy is csekély üzleti forgalmát. Ha most nem megyünk el észrevétlenül a főváros közigazgatási bizottságának illusztris szónokaival, nem azért tesszük, mintha perbe akarnánk szállni velük, vagy kétségbe akarnánk vonni adataik hitelességét, hanem azért, mert meggyőződésünk szerint más következtetéseket kell levonni ugyanazokból az adatokból. Elismerjük, hogy a fővárosnak sem rózsás a helyzeté. Tudjuk, a fővárosban is bezárt a gyárak egész sora és ott is lehúzták egész sor kereskedő redőnyét. Nem vonjuk kétségbe, hogy a fővárosnak, mint közületnek szintén nem könnyű biztosítani háztartási egyensúlyát. De mégis mi más következtetést vagyunk kénytelenek levonni a főpolgármester által előterjesztett adóztatási adatokból. Mi nem azt mondjuk, hogy a főváros fizeti az egyenes adóknak hatvanhat és a forgalmi adónak ötvenöt százalékát. Mí ugy látjuk, hogy a kereseteknek és jövedelmeknek aránytalanul nagy része tömörül össze a fővárosban, tehát ott nagyobb az adóalap, amely után az egyenes adók kivetése történik. Mi azt állapítjuk meg, hogy a forgalmi adót még a vidékiek is a fővárosban fizetik rendeléseik és bevásárlásaik után s ezért oly magas a főváros részesedése ebben az adónemben. A nagyobb adószolgáltatásból nem szabad egyúttal a nagyobb megterhelésre következtetni. Nincsen hőbb kívánságunk, minthogy Szeged is a mostaninál sokszorosan nagyobb adót fizessen, de természetesen sokszorosan nagyobb adóalap után. A dolognak itt van a bökkenője. Éppen azért szerettük volna, ha a főpolgármester adóstatisztikáját még egy adattal kiegészítette volna, amely a jelen pillanatban sajnos módon nem áll rendelkezésünkre. Ő azonban, mint az ország egyik legelőkelőbb állású tisztviselője, ezt az adatot könnyen megszerezheti. Állapittassa meg, hogy a forgalmi adóbevétel három esztendő alatt milyen százalékban ment vissza a fővárosban és mekkorával a vidéken. A kettő közötti különbség ki fogja fejezni, hogy mennyivel jobban leromlottak a gazdasági viszonyok a vidéken, mint a fővárosban. Higyje el nekünk Budapest főpolgármestere és higyiék el a közigazgatási bizottság tagjai pártkülönbség nélkül, hogy a vidék beteeebb, mint a főváros. És ha Budapestnek fájnak azok a vidéki betegek, akik a főváros költségvetésének közegészségügyi kiadásait terhelik, akkor ne vegyék rossz néven nekünk, szerény vidékieknek, ha ellentétel gyanánt bátorkodunk odaállítani mindazokat az intézményeket, melyek az egész ország pénzén létesültek Budapesten. Bátorkodunk a közigazgatási bizottság szives figyelmébe ajánlani, hogy az európai nivóju Budapestet nem az egész országnak, sőt a néhai nagy Magyarországnak együttes erőfeszítése teremtetgyarországnak együtes erőfeszítése teremtette meg. Sőt még azzal sem hamisítjuk meg a történelmi igazságot, ha leszögezzük, hogy közoktatásügyi, közegészségügyi, igazságügyi és egyéb intézmények egész soránál a kormány valóságos árlejtést rendezett annakidején a vidéki városok között, hogy ki vállal magára többet az állami terhekből, míg mindezek az intézmények ingyen jutottak a természetszerű helyzeti előnynél fogva Budapest birtokába. Senki se higyje, hogy mi ezeket az intézményeket irigyeljük a fővárostól, vagy sajnáljuk, hogy van egy internacionális méretek' szerint is számottevő fővárosunk. Budapest mindannyiunk büszkesége. De mikor ezt hangos szóval hirdetjük, kérünk egy kis megértést a vidék számára is. Mi is élni akarunk, nem pedig elsorvadni. A vidék betegei mellett, akiket a főváros kórházaiban ápolnak, lássák meg azt is, hogy nemcsak betegei vannak a vidéknek, hanem maga a vidék is beteg, nagyon beteg. Cáfolják az angol külügyminiszter karácsonyi békemissilólát (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Londonból jelentik: Sir John Simon külügyminiszter karácsonyi békemisszió iának hírét, — amelyet csütörtökön reggel az egész londoni sajtó vezetóhelyen közölt — délután hivatalosan megcáfolták. Az esti lapok azonban ennék ellenére fenntartják azt az értesülésüket, Kogy Sir John Simon a karácsonyi ünnepek alatt ugy Párisba, mint Rómába ellátogat, legfeljebb azt tartiák kétségesnek, hogy elutazik Berlin-* be is. A képviselőház névszerinti szavazással általánosságban elfogadta a nyugdajjavaslatot Friedrlch Sslván a rendszer pazarlásairól beszélt (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőház csütörtökön nyolcórás ülés keretében, Imrédy Béla pénzügyminiszter záróbeszéde után névszerinti szavazással általánosságban elfogadta a nyugdíjjá vaslatot A csütörtöki vitában igen nagy feltűnést keltett Friedrich István felszólalása. Friedrich maró gúnnyal birálta a tízéves rendszert és felsorolta a könnyű szívvel elpazarolt milliókat, most pedig ugyanez a rendszer 3 és félmilliót akar megtakarítani a nyugdijasokon. A beszédet többizben hatalmas vihar, sokszor pedig általános derültség kisérte. A képviselőház csütörtöki ülésén megjelent gróf Bethlen István is, akit a Ház a revizió érdekében Angliában folytatott tevékenységéért, melegen ünnepelt. Előkelő vendége is volt a parlamentnek, Sir Bobért Gower, nz angol képviselőház magyarbarát csoportjának vezére, aki Mabane angol képviselő társaságában és gróf Bethlen kíséretében jelent meg a képviselőház diplomata karzatán. Némedv Vilmos kisgazdapárti képviselő beszélt éppen az ülésteremben, amikor azonban Sir Bobért Gower és társasága a páholyban megjelent, beszédét félbeszakította és meleg szavakkal üdvözöl!« a Ház nevében a magyar revíziós mozgalom angliai vezérét. Sir Bobért Gower meghajlással köszönte meg a parlament üdvözletét, azután Hosszú ideig nagy érdeklődéssel figyelte az ülés lefolyását. A képviselőház csütörtökön már 8 órás üresben tárgyalta a nyugdíj ja vaslatot. Gál Jenő a javaslat részleteivel foglalkozott. Különösen a bírói függetlenség kérdését taglalta, amit veszélyeztetve lát a javaslat intézkedései következtében. Nem fogadta el a javaslatot. Grieger Miklós idegen nemzetek történei-» mi példáira hivatkozva fejtegette, hogy min-i den nemzet népe középosztályának erején alapul. A javaslathan a középosztály ereiének meatörését látja. , Ekkor lépett a terembe a Londonból visszaérkezett Bethlen István. Amini észrevettélt.