Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-14 / 283. szám

D E LM AGYA KO RSZAö SZEOED, SzerketztMég; Somogyi ucca 22.,l.cm, Telefon: Z3-33.^Klodrthlvotnl kölc»önkönyvlAr é» Jegyiroda : Aradi ucca 8. lelefon: 1MM). ^ Nyomda : Lliw Lli-lií ucca IV. Telefon i 13-~oO. Trtvlrnti é* levélcím oeimanyaronzAo Szegeri Csüíöríök, 1933 dec. 14. Ára 12 fillér ^ IX. évfolyam, sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken éí Budapesten 3.00,ktllt»Id»n 0.40 pengd. -» Egyes tzAm Ara hétkUznap 12, va»6r- ét Ünnepnap 20 (111. Hirdetések felvétele tarlia szerint. Megjeleni'« hftllfl kivételével naponta renael Legalább több őszinteséget Mélységes kívánságunk már az, hogy ezt a témát vegyék el tőlünk azok, akik állandóan ellátnak velük, őszinte vággyal óhajtjuk azt, hogy soha-soha ne kelljen egyetemi atrocitásokról, zsidóüldözésről, verekedésekről s egyoldalú tettlegességekről beszámolnunk, ha csak nem bukaresti tudósítás, vagy jassyi távirat alapján. A magyar egyetemeket mi a megtisztult szellem, a tiszta tudományosság, a nemzeti érzés s a történelmi hivatás magasságában akarjuk mindig látni s minél kevesebb anyagi ereje van ennek a nemzedéknek ahhoz, hogy négy egyetemet tartson el, minél inkább válik egyre súlyosabbá a négy egyetem fentartási költségének viselése s minél döntőbb szerep vár a magyar egyetemelcre a kultúrfölény jogcímének igazolása terén, annál fájdalmasabb látnunk azokat a rettenetes tévedéseket, azokat a fájdalmas és bántó hibákat, amelyekről a magyar egyetemekkel kapcsolatosan az elmúlt hetekben beszélnünk kellett Mi szeretnénk hallgatással elmenni amellett az incidens mellett is, amelyik az ideggyógyászati klinikán játszódott le, de az a nyilatkozat, amelyik ezt az incidenst kisérte, lelkiismereti paranccsá teszi számimlcra megjegyzéseink megtételét. Ha végignézzük a szegedi egyetem pár hetes krónikáját, azt kell látnunk, hogy cselekvések és nyilatkozatok váltogatták egymást. Az elsőéves joghallgatók egy csoportja cselekedett s a tanári kar egyik tagja nyilatkozott. A m i 1 y en bántó volt a cselekvés, éppenolyan lehangoló volt a nyilatkozat A cselekvést menthette a fiatalos megfontolatlanság, a cselekvés számára enyhébb beszámítást eszközölt ki a tapasztalatlanság, a jelszavak hatásának kritikátlansága, a fogékonyság impulzivitása, a példák hatása s a felelőtlenség ösztönzése, — vagyunk annyira objektívek, hogy még a legsúlyosabban megítélt még a legkártékonyabbnak tartott cselekvés mellett is megtaláljuk az alanyi és tárgyi enyhítő körülményeket. De a nyilatkozó professzor urak kijelentéseivel szemben nem lehetünk annyira tiszteletlenek, hogy enyhítő körülmények után kutassunk. Mindegyik professzor bizonyára f elel ősségének egész súlyával fedezni kész azt, amit tesz és amit mond. De ha az igy van, akkor — az Isten szerelmére, — miért nem őszintébbek, miért nem világosabbak, miért nem egyenesebbek ezek a nyilatkozatok? íme, az egyik tanteremben végre akarják hajtani azt a gettóhatározatot, amelyik egyformán alázza meg azt, aki végrehajtja, azt, akivel szemben végrehajtják s azt az egyetemet, amelynek falain belül végrehajtják. A megalázással fenyegetett egyetemi hallgatók tanárjuktól kérnek védelmet, aki a közbelépést elhárítja magától. Amit eddig látnunk kellett s ami eddig sem preventív, sem megtorló intézkedésekkel el nem hárítottak, következmények nélkül, történhetett meg, bennünk már az elfásultsághoz hasonló lelkiállapotot termelt ki s talán már nem is emelnénk fel szavunkat látván azt, hogy az üldözött növendékek hiába kértek professzoruk erejétől és tekintélyétől védelmet. A professzor urnák, — nem keressük ennek a j o g n a k sem forrását, sem deltáját, — a professzor urnák joga volt ahhoz, hogy a közbelépést elhárítsa magától, de akkor, — megint csak azt mondjuk, az Isten szerelmére, — ne mondja azt, hogy sejtelme sem volt arról, miért kérték közbelépését s arról sem volt sejtelme, hogy a zsidó vallású hallgatók kértek-e segítséget a keresztény vallású hallgatóival szemben, vagy keresztény vallású hallgatóit akarták a zsidó hallgatók az utolsó padba ültetni s ezek védtelenül és a zsidó hallgatók kényekedvének kiszolgáltatva kérték az 6 segítségét. Uraságod talán idegen? — állott négy évtizeddel ezelőtt ezzel a kérdéssel Beöthy László és P i c h 1 e r Győző azok elé, akik Kossuth Lajos temetése napján végig akarták hallgatni a Nemzeti Színház előadását. A professzor ur talán idegen és nem tudja, hogy mit jelent ma a szegedi egyetemen az ültetés kérdése, nem tudja, hogy a szegedi egyetemen a törvény alapján, az egyetem tanári karának határozatával felvett hallgatók egy kis részének milyen rettenetes lealázásával, vallásuknak és hitüknek milyen súlyos megbántásával, a vallásegyenlőség elvének meggondolatlan megsértésével akarják az „ültetés kérdését" megoldani? Mi azonban nem vagyunk idegenek. Mi nem kényszerithetünk senkit arra, hogy nyilatkozzon, de arra kérhetünk mindenkit, hogy sokkal több őszinteséggel, sokkal több helytállással közölje gondolatait a nyilvánossággal. Ebben a kérdésben nem lehet ugy nyilatkozni, hogy a verekedők kecskéje is jóllakjon s a megvertek káposztája is megmaradjon. Ez a kérdés egyenes állásfoglalást követel meg s ugy nem lehet hozzászólni, hogy e 1 ismerést és elégtételt kapjon a verekedő és a megvert: Ha a törvény ereje, az egyetem színvonala, a nemzet érdeke, a miniszterelnök akarata és elrendelése nem elég ahhoz, hogy egyenes színvallásra bírja azokat akiknek van mondanivalójuk a nyilvánosság számára, akkor mi mély tisztelettel kérjük őket: ne nyilatkozzanak. Mert a verekedést lehet elítélni és lehet magasztalni, a gettókövetelést lehet üdvözölni és lehet kárhoztatni, de egyet nem lehet, még a legnagyobb pedagógusnak, a legnagyobb tudósnak, a legnagyobb politikusnak s a legnagyobb stilmüvésznek se olyan nyilatkozatot fogalmazni, hogy a gettó mellett s a gettó ellen harcolók egyformán tapsolják meg. S ha ez lehetetlen, ne is próbálkozzanak vele az elkövetkező napok nyilatkozói. Interpellációk és horogkeresztes vita a képviselőház szerdai ütésen „A gazdákkal együtt a városi lakosságon Is segíteni kellett volna" Interpelláció az ínségakcióról Budapest december 13. A képviselőház szerda délutáni ülésének elején az elnök bejelentette, hogy Temple Rezső indítványt nyújtott be 8 órás ülések tartására. Az inditványról csütörtökön döntenek. Ezután Lázár Andor igazságügyminiszter a következő nyilatkozatot tette: — A Ház tegnapi ülésén Petró Kálmán olyan értelmű közlést tett, mintha a birák és ügyészek ujabb minősítésével kapcsolatban a törvényszéki elnökhöz rendelet ment volna ki. Bátor vagyok bejelenteni, hogy az itélőbirák és ügyészek minősítésével kapcsolatban semmiféle' ilyen rendelet nem adatott ki. Ezután folytatták a nyugdíj javaslat vitáját. Müller Antal szerint a javaslatban aláássák a nemzeti gondolatot és az alkotmányos életet. Csorba esik a köztisztviselői és biröi függetlenségen is. A javaslatnak gazdasági tekintetben is erős kihatása lesz. P a t a c s i Dénes a javaslatot elfogadta. Vázsonyi János: A leszállítás nemcsak a nyugdijasokat érdekli és érinti, hanem az ipart és kereskedelmet is. A gazdákkal együtt a városi lakosságon is segíteni kellett volna. Javasolta. hogy 1934. január elsején minden 3 évet szolgáló dijnokot nevezzenek ki a XI. fizetési osztályba és karácsonykor segély cimén 100 pengőt folvósitsanak számukra. Á javaslatot nem fogadta el. Az elnök ezután napirendi indítványában javasolta, hogy a Ház csütörtökön délután folytassa a javaslat vitá ját A napirendhez Meskó Zoltán szólalt fel és kifogásolta Gömbös miniszterelnök tegnapi kijelentését a nemzeti szocializmusról. Mikor a liberálizmusról kezdett beszélni, Rassay Károly közbeszólt: — Mit tudja maga, mi a liberalizmus? — M e s k ó: ön nem tudja, hogy mi a kereszténység! Rassay: Szeretném olvasni a programjukat, de sehol sem lehet látni. Meskó: Pár millió példányban van az országban. Rassay: Egyet olvastam, de az is bolsevista program volt! Zsilinszky Endre Meskó felé: A magyar fajt nem lehet német módszerekkel és rendszerrel felszabadítani! Meskó: Itt nincs szó módszerekről és rendszerről! Zsilinszky: Azt tudom, hogy rendszer nincs benne! (Derültség.) Meskó tiltakozott azon feltevés ellen, hogy a mozgalom káros, vagy veszedelmes volna. Ezután F e s t e t i c h Sándor szólalt fel. Csodálattal hallotta — mondotta — tegnap a miniszterelnök kijelentését, hogv a nemzeti szocializmus Magyarországon idegen eszméket képvisel. Ha ő nagybirtokos is. nem lehet kifogásolni, hogy a nemzeti szocializmussal rokonszenvez. Közbeszólás: És mi lesz a földreformmal? (Derültség.) Festetich: Erről még szenzációt fogok mondani. Németországban nasvobb birtokosok ís rokonszenveznek a nemzeti szocializmussal és ezért német „osztálytársainak" szempont iából is tiltakoznia kell a miniszterelnök beállítása ellen. Zsilinszky: Ez nem nemzetköziség! (Nagy zaj.) Festetich: Az nem nemzetköziség, ha nem feleitjük el a német bajtársakat Zsilinszky: Elég volt a Schulter am