Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-02 / 274. szám

DEMAGYARORSZAO a«...OED, Szorüe*ztO>6g: Somogyi ucca Tcleton: 23-33.^KlodOhlTot«l, kHlcitOnkanyrHkr és Tcoylrodn Aradi ucca S. Telefon s 13-00. Nyomd« r LHw Linót ucca ÍO. Telefon i 13- of) TArtrnft 6* levélcím - ')élmagyaranz*g »zegeil Vita Nem arról a vitáról akarunk beszelni, ame­lyet két különböző vallásfelekezethez tartozó egyetemi ifjak folytatnak mostanában megint egymással. Ez a vita az egyetemi autonómia oltalma alatt áll. Bennünket nem véd se egye­temi, se másfajta autonómia. A mi fejünket be lehet verni. A világért se akarjuk ezzel azt mondani, mintha a szegedi rendőrség nem követne el mindent annak érdekében, hogy fejbeverések és egyéb beverések ne le­gyenek. Arról az egyetemi vitáról se lesz azonban • szó, amelyet memorandumokban folytatnak egymással két különböző vallás­felekezethez tartozó ifjak. Csak nagyon kis részben fogunk beszélni arról az egyetemi vitáról is, amelyet a képviselőházban folytat­tak. Olyan állításokkal foglalkozunk talán, mint amilyen az, hogy ennek az országnak nem nyilas keresztre van szüksége, hanem Krisztus keresztjére, amely békét és szerete­tet hirdet? Könnyű így beszélni a képviselő­házban. Vngy az iránt érdeklődjünk, hogy milyen rendelkezések azok, amelyek már a középiskolától kezdve előkészítés alatt állanak s amelyek alkalmasak arra, hogy a zsidók egyetemi arányszámát — kényszerrendsza­bályok nélkül — visszaszorítsák? Helyes, ha védik az ifjúságot, egyengetik a pályáját és segítenek elhárítani a boldogulása elé tor­nyosuló akadályokat. De mi, akik meggyőző­désből is, meg kötelességérzésből is, az égést magyar fiatalság boldogulási problémájának megoldása körül szeretnénk közreműködni, ugy éreztük, mikor olvastuk a kultura magas székéből magvas beszéd keretében elhangzó ezt a kijelentést, mintha valaki azt mondta volna a magyar zsidóság felé fordulva, hogy üsd, — a mondás a jelen esetben persze kép­letes — de csak a fejét, hogy meg ne sán­tuljon. Bennünket ennek a képviselőházi egyetemi vitának leginkább az a része érdekel, amelyet Meskó Zoltán foglalt le magának. Bocsánatot kérünk ezért a magasröptüségért. Bocsánatot kérünk különösen azoktól, akik esetleg nem tudnak velünk szárnyalni az izzó erejű meg­győződés és pompázó gondolat-gazdagság magas meskói régióba. De mikor lehet az ifjú­sági probléma helytelen kezeléséről biztosabb kezű bizonyítványt kiállítani, mint akkor, ami­kor Meskó Zoltán kijelenti, hogy „a valódi oka annak, hogy a keresztény fiatalság nagy­része az első évek alatt kimarad az egyetem­ről, azr hogy anyagi tekintetben nem birja a versenyt a jó helyzetben levő zsidósággal?" Hát vannak jó helyzetben élő zsidók is. Az bizonyos. Bejutottak az egyetemre olyan zsi­dó fiatal emberek is, akiknek a szülei jómód­ban élnek. Ez is tagadhatatlan. Hogy milyen arányszámban, arról igen gondos statisztikai anyagot mutatott be a képviselőháznak a kul­tuszminiszter. Ennek a statisztikai anyagnak a gyűjtése, feldolgozása és különböző célok szerint való csoportosítása és felhasz­nálása a kultuszminisztériumnak is fel­adatkörébe tartozik. A zsidókérdés sok egyéb megnyilatkozásának és titkának anyagát, a helyes munkamegosztás el­vének okos alkalmazásánál fogva is, feldol­gozhatná Meskó. Mindjárt tudna adatot szol­gálni arról, hogy tönkre mentek-e az elmúlt év­tizedben zsidó gyárosok, kereskedők ée ipa­rosok, hogy a zsidóságnak nagyobbik vagy elenyészően kisebbik része iómódu, hoev Szombat, 1933 dec. 2. Ára 12 fillér ^^ IX. évfolyam, »z. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken M Budapesten 3.6U, ktlItOldUtt 0-40 pengfl. * Egyes uAm ara hétköz­nap 12, vntAr- 6i Ünnepnap — »• >111. Hir­detések. felvétele tarha szerint. Meolr­lenl« htlio kivételével nanonta reaoel a mihez kezdeni nem tudó keresztény orvo­sok mellett vannak-e nyomorgó zsidó orvo­sok, hogy a zsidó egyetemi hallgatók hány százalékának a szülei gazdagok és hány szá­zalékának a szülei szegények? A nagy pesti szinházi dzsungelből, amely­ről bizonyára Meskó Zoltán is leginkább ak­kor nyilatkozik némi elismeréssel, ha a Nem­zetiben sokorópátkai Szabó István bácsit vagy Zsirkay János mestert adják, most készül be­láthatatlan magasságokba emelkedni egy szindarab. A cime: A 12-ik óra. A szerzője: Zi­lahy Lajos. Nincs Pesten irodalmi árnyalat vagy klikk, amely értékéhez méltó melegség­gel szegődött volna e mellé a szindarab mel­lé, amely művészi alkotásnak ép olyan kima­gasló és irodalmitörténeti, mint amilyen bá­tor és kultúrtörténeti kulturcselekedetnek. Ebben a darabjában azt mondja az ízig-vérig keresztény Zilahy, hogy „nem hiszek a faj-, elméletben, mert egészen bizonyos, hogy egy tisztességes német és egy tisztességes fran­cia sokkal jobban megérd egymást, mint két német, ha az egyik közülük tisz­tességes, a másik gazember." A gyé­ren látogatott nézőtéren hatalmas taps zúg fel és tart sokáig, ez után a mon­dat után. Egy másik pesti színházban, ahol mindig operettet játszanak, olyan meztelenül mutogatja magát az egyik közkedvelt fiatal színésznő, hogy nő legyen a talpán, eki bármilyen helyzetben ki tud fejteni sokkal több meztelenséget. A nézőtér itt se túlzsú­folt. A nyíltszíni taps távolról sincs olyan nagy és meleg, mint a drámai színházban. Hiába. A meztelen igazságoknak a meztelen primadonnáknál is nagyobb sikerük van. Ez ugyan nem egyetemi, hanem csak egyetemes igazság, Ettől azonban még lehet ereje és le­het — hinni benne. Viharokkal kezdődött a nyugdljjavaslat tárgyalása Az ellenzék megkezdte az offenzívát a nyugdíjreform ellen A pénzügyminiszter a pénzhigltásról — Elfogadták a Nemzeti Bank­javaslatot (Budap«sti tudósítónk telefonjelentése.) A kép­viselőház pénteken elfogadta a Nemzeti Bank alap­szabályainak megváltoztatására vonatkozó javas­latot és megkezdte a köztisztviselői nyugdijak re­víziójával kapcsolatos törvényjavaslat tárgyalását Már az elnöki bejelentés alaitti közbeszólások özöne azt mutatta, hogy a javaslat tárgyalása vi­harokat igér. A vihar előszelei jelentkeztek, ami­kor Kálnoky Bedő Sándor megkezdte előadói jelentését. Záporszerüen zuhogtak a közbeszólá­sok: — Jön a nyugdijjavaslat, heródesi munka ezl — Már megint a legszegényebbeket nyomorgat­ják meg, miért nem a sibereknél kezdik a rende­zést? — Bosszabb ez a javaslat a B.-listánál! Miért nem csinálják meg a szolgálati pragmatikát — zúgta a baloldal, de a jobboldalról is közbeszólá­sok kisérték az előadó szavait, aki végül is a jobb­oldal felé fordulva kérte: lehetőleg erről az oldal­ról tegyék lehetővé a javaslat ismertetését Az elnöki csengőnek kellett többizben beavat­kozni, hogy végre az előadó befejezhesse referátu­mát. A kormánynak az a szándéka, hogy a javasla­tot míg a karácsonyi szünet előtt letárgya Itatja a Házzal. Erre azonban aligha kerül sor egyrészt azért, mert a képviselőház a jövö héten csak hét­főn és kedden tart ülést, azután egyhetes szünet következik. Miután pedig összesen kilenc tárgya­lási nap van még karácsony előtt, nem valószinü, hogy a javaslatot a Ház letárgyalhajta, mert a ja­vaslat ellen a képviselőknek olyan nagy serege iratkozott fel, hogy még nyolcórás ülések esetén ;s a vita előreláthatóan ki fogja tölteni a kcj^vise'«­ház karácsonyelőtti munkaidejét A Ház pénteki üléséről a következő részletes jelentésben számolunk be: Először folytatták a Nemzeti Bank alapszabályainak megváltoztatásáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalását. Farkas Tibor felszólalásában hangoztatta. ielülvias«álat alá kel! venni azt a felfogást, hogy a Nemzeti Banknak elsősorban jövedel­íu^/.o üzletnek kell lennie. Szükségesnek tartja, hogy a bank tisztviselői karát magasabb szem­pontokból jól fizessék, de ugy látja, hogy ezen a téren is csökkentés vihető keresztül. El tud­ja képzelni, hogy egy megfelelő időben alkal­mazott és erős kézzel vezetett pénzhigitás in­kább segit, mint egy túlhajtott pénzsürités. A mai körülmények között azt a pénzügyi poli­tikát tartja a legjobbnak a kamatcsökkentés te­rén, amely elmegy a végső határig és megadja a termelés fejlesztésének feltételeit. A javas­latot elvi szempontokból nem fogadja eL Dr. G a á 1 Jenő arra szólította fel a minisz­tert, hogy irtsa ki a hiteléletben évek óta fel­burjánzótt protekcionizmust. A vidéki pénzin­tézetek száma tíz év alatt 1260-nal csökkent. Ez csak azért történhetett meg, mert a pesti pénzintézetek fiókjaival feldúlták az egészsé­ges vidéki hiteléletet, azonkívül államilag tá­mogatott intézmények, szövetkezetek vettek át a vidéki pénzintézetek szerepét. Ezután Imrédy Béla belügyminiszter válaszolt a felszólalásokra. Szó esett azoknak a férfiaknak működéséről — mondotta —, akik évtizedeken át az ország pénzügyeit szol­gálják és nagy érdemeket szereztek, ők nem szorultak rá, hogy cselekedeteiket igazoljál:, vagy megvédjék. A gazdaadósságok rendezé­sének kérdése egészen különleges kérdés, a rá alkalmazott eszközöket nem lehet más ügyre alkalmazni. Felmerült az az aggály is, hogy pénzhigitási folyamat fenyeget. Hangsúlyozta, hogy egy meghatározott összeg erejéig törté­nik a jegybank igénybevétele, másrészt pedin az igénybevétel a hitelszervezeten keresztül folyik be. A pénzhigitás azt jelenti, hogy több bankjegy van forgalomban, mint amit a for­galom megkíván cs ennek következtében ha­mis vásárlási erő keletkezik. Ami a jegyforga­lom nagyságát illeti, aj a legkülönbözőbb té­nyezőből tevődik ös:>ze. Kétségtelen, hogy ab­normális gazdasági helyzetben vagyunk és ez a mi központi bankrendszerünkben is, kell, hogy Kifejezésre jusson. Ebből azonban sem­mueie ,abnormalitásra a iegvbanknál követ­keztetni nem lehet. A jegybank füegetlensé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom