Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-11 / 256. szám

1933 november IT: OeCMÄG7ÄRORSZÄO 9 Esernyő ClIltnBMXKM PAI. PfiipSk ncoa 12. PdapSkbuir SIIDermann mögött. Elsftrenüa ranaka. 168 javítást, áthúzást és átalakítást vállalok és azonnal készítek és Mtívésset HETI MŰSOR: Szombaton délután: Gül baba. Ifjúsági előadás. Filléres helyárak. Szombaton este: Egy csók és más semmi. Bér­letszünet. Vasárnap délután: Fehérvári huszárok. Ope­rett Délutáni bérlet 6. Mérsékelt helyárak. Vasárnap este: Egy csók és más semmi. Bérlet­szünet Hétfőn: Faust Tihanyi Vilma, Halmos János és Leopold Andor felléptévei A. bérlet. 9. Kedden délután: Tessék beszállni. Filléres hely­árak. Kedden este: Éjféltől hajnalig. Szimnű. A. bér­let 10. Éjféltől hajnalig A hangsúly a detektivdrámában az „Izgal­m»s"-on van. Ezt kereste és bőven meg is találta Edward S h e 1 d o n, az „Éjféltől hajnalig" eimü bünügyi drámában. Nick Carter-regény az összes izgalmi tapasztalatokkal, az angol hidegvér és kí­méletlenség kiváltságaival. A drámában zűrzava­ros viharok tombolnak egy kísérteties terheltség­gel és vérmérsékkel élő angol hölgyben, aki a „legjobb társasághoz" tartozik és aki egzotikus, sötét utakon keres ugyancsak izgalmas szórako­zást. A bártáncos — mert ki is lehetne más — azonban a játszadozó éjféli kísértetet megfogja és maréi féltékeny spanyol, el akarja választani vő­legényétől. A bünügy elindult, a hölgy elteszi láb alól kényelmetlen kalandját A hölgyet felmentik, gavallér férfiak állnak őrt körülötte. Eddig sem­mi egyéb a dráma, mint ügyesen felépített, ideg­feszítő akció. Az utolsó felvonásban azonban né­hány szóban Írói állásfoglalást is találunk. Egy­részt, hogy az Író egy szépnek képzelt léleknek ki­élési területet adjon, amikor az megbocsájt, más­részt, hogy kimondja a vőlegény hangján: „Én is embert öltem, de ártatlant, aki nekem semmit se vétett — a háborúban. Te pedig csak egy kárté­kony semmirekellő ellen védted meg boldogságun­kat .. Az élőadás pergő, feszült és életteljes volt. Könyves Tóth Erzsi az asszony színes, sokol­dalú szerepében tehetségének való feladathoz ju­tott Sodorta magával az érdeklődést, finom és elegáns gesztusokkal, kitűnő beszédtechnikával va­lóban viharos Jelenetek és szenvedélyek levegőjét idézte feí. Szépen játszott. Be rend is feltűnt né­hány jól megkonstruált jelenetével. Csel le halk és rokonszenves alakjával szintén sikerre vitte az előadást. Tapolczay Erzsinek ügyes momen­tumai voltak. Faragó Panni, ha kissé letompít­ja hangosságát és természetesnek érzi a színpa­dot, hamarosan fejlődik. Deréky, Kemény, Herczeg mind egy-egy kidolgozott figurával tették egységessé az előadást, amelyet a sikerűi­tek kőzé kell sorozni, ha ugyan általában a drá­mairodalomnak ez az íránva megérdemli a ráfor­dított fáradtságot és érdeklődést. A SZÍNHÁZI IRODA HÍREI Bérletnyitás a Színházbarátok Egyesületének előadásaira. A Szegedi Színházbarátok Egyesüle­te az idén is megegyezett a színház igazgatójával klasszika« értékű irodalmi színdarabok előadásá­ra. Novembertől március közepéig összesen nyolc Andrássyuti Színház Budapest legjobb műsora: HONTHY HANNA, TÖRZS, FEJES TERI, KABOS, GÓZON, BOROS, PETI, IHÁSZ, PARTOS, PETHES, BIL1CSI, LÁSZLÓ, KELETI, NAGYKOVÁCSI ILONA RAFFAY ERZSI Uj, olcsó helyárak! színdarab fog szinrekerűlní. Ibsen „Hedda Gab­ler" eimü színmüve l&sz a ciklus első előadása, utána Shakespeare „III. Richárd" és a Velencei Kalmár, Hauptmann „Helga" cimü müve, Sik Sán­dor egyik történelmi drámája és egy Shaw-darab következik. A klasszikus operettek közül a „Bo­cacciót" és a „Konvevillei harangok"-at iktatta műsorába a Színházbarátok Egyesülete. A nyolc klasszikus előadásra a színház bérlete* nyit ugyan­azokkal a feltételekkel, mint az A. bérleti előadá­sokra. A színház titkára a bérlet gyűjtését ma kezdi meg. Ma délután „Gül baba". Huszka Jemő gyönyörű magyar operettje ma délután filléres helyárakkal diákelőadás keretében kerül szinre a jelele szerint zsúfolt ház előtt. Gábor diákot Sz. Patkós Irma, Mujkót Sziklai Jenő játsza. Az „Egy esók és más SMttlfll vigoperett, szom­baton és vasárnap este kerül síimre Balogh Klá­rival, Jurik Julcsival, Garamy Jolánnal, Tapol­czay Erzsivel, Faragó Pannival, Erdélyi Máryvel, Csellével, Fülöppel, Krémerrei, Herczeggel, Deré­kyvel, Zilahyval és Szabóval a főszerepekben. A* Egy csók és más semmi két utolsó előadására csak néhány jegy kapható. „Faust". Hétfőn este óriási érdeklődés mellett másodszor kerül szinre Gounod gyönyörű operá­ja Margitot Tihanyi Vilma, Siebelt Sz. Patkós Ir­ma, Márthát Hadnagy Mária, Faustot Halmos Já­nos, Mefisztót Leopold Andor énekli. A Fehérvári huszárok vasárnap délután ismét zsúfolt nézőtér előtt játszanak. „Éjféltől hajnalig". Csupa izgalom és érdekes­ség. Sheldon drámája, amely a premieren nagy sikert aratott. Az „Éjféltől hajnalig" kedden A. bérletben megy. A Déitnagyaroraxág r e g e a y c LYTTON STRACHEY rr VIKTÓRIA KIRÁLYNŐ FORDÍTOTTA: SZINNAI TIVADAR be, amely csöppet sem jobb, sőt talán még rosszabb: pártharcot, anarchiát, csőcselék­uralmat. A forradalmi szellem te^edése ag­gasztó volt; még Angliában is elharapódzott a chartizmus, egy sötét, földalatti mozgalom, melynek az volt a célja, hogy megsemmisít­se a királyságot és az ősi alkotmányt. Ha itt­hon is ilyen veszedelmekkel keJl számolni, micsoda politika az, mely külföldön minde­nütt a felfordulást segiti nyeregbe? Albert természetesen különösen Németország iránt viseltetett érdeklődéssel. Ösztöneiben, érzel­meiben, elfogultságaiban német maradt. Stockmar is mélyen belekeveredett a német politikába; a herceg pedig, akit rokoni szá­lak fűztek a kisebb német uralkodócsaládok­hoz, folyton izgatott leveleket kapott hazul­ról, panaszokat a forradalmi zűrzavar miatt, segélykérést. Miután alaposan meghányta­vetette magában Németország jövőjének kérdését, Stockmarral együtt arra a meggyő­ződésre jutott, hogy a kis német államokat egyesíteni kellene Poroszország fennhatósá­ga alatt; csak ez lehet az álma, a célja min­den embernek, kiben német szív dobog. A helyzet rendkívül kényes rolt, a nagy célt csak igen óvatos lépésekkel lehetett megkö­zelíteni. Palmerston pedig vakon, hevesen, könnyelműen cselekedett, jobbra-balra osz­togatta a csapásokat, minden rendszer, min­den következetesség, sőt — Albert szerint — minden ok nélkül és ami a legfőbb: a po­rosz állam iránt bizalmatlan volt. Csak eb­ben az egy tekintetben viselkedett szilárdan és következetesen. Az, hogy Albert és Palmerston a politik részletkérdéseiben homlokegyenest ellenté­tes nézeteket vallottak, tünet volt csupán. Tünete annak az alapvető jellembeli különb­ségnek, mely a a két férfi közt fennállott. Al­bert szemében Palmerston durva és kímélet­len egoista volt, kinek tudatlansága szemte­lenséggel párosult, tehát politikája csak os­toba helyzetekbe, sőt katasztrófába vezetheti a nemzetet. Egy ember, aki nem ismer türel­met, megfontolást, elveket, logikus követ­keztetést! Ellenszenvesebb tipüst Albert el se tudott képzelni. Számára nem volt gyűlö­letesebb dolog, mint az, ha valaki hebehur­gyán gondolkodik, szeszélyes elhatározások alapján cselekszik, megmagyarázhatatlan ösztönökre hallgat a józwn ész-szeroség he­lyett. (Folyt. köv.> 65 A forradalmi években, amikor ijesztően gyakori eset volt, hogy itt is, ott is leütöt­ték a koronát egy-egy király fejéről, Albert és Viktória nagy megdöbbenéssel eszméltek rá arra, hogy az angol politika — Németor­szágban, Svájcban, Ausztriában, Itáliában, Szicíliában — mindenütt következetesen a lázadókat támogatja. Palmerston meg lehe­tett elégedve; igazán olyan idők jártak, ami­nőket ő szeretett. Veszély, izgalom, gyors, elszánt akciókra való lehetőség. Canning ta­nítványa, aki — mint minden angol ur — szive mélyén megvetette a külföldi potentá­tumokat, örömét lelte a felkelésekben. Tap­solni szeretett volna a kellemes látványnak, amint a kis zsarnokokat sorra kiseprőzték gyalázatos fészkeikből. Nem titkolta érzel­meit, hadd tudja meg az egész kontinens, hogy kinek a pártján áll Anglia a nagy küz­delemben. Nem minthogyha őt is megfogta volna az akkor dívó radikális filozófiai elmé­let. Palmerston távol állt mindenféle elmélet­től. És azzal sem törődött, hogy politikája következetlen: otthon konzervatív, külföldön liberális. Az íreket szigaruan fogta és nagyon jól tudta, hogy miért. De ez csöppet sem fe­szélyezte abban, hogy másutt az elnyomók ellen forduljon. Nem az a fontos, hogy a két helyzet hasonló vagy nem hasonló. A lé­nyeges az, hogy minden uri gondolkozású embernek felfordul a gyomra, ha azokról a rémséges állapotokról hall, melyek például a nápolyi politikai foglyok börtönében ural­kodnak. Palmerston nem akart háborút. De tudta, hogy Anglia — ha ügyesen és hatá­rozottan latba veti hatalmát — háború nélkül is erősen előmozdíthatja a liberálisok ügyét a kontinensen. Nehéz és kockázatos játék volt, de Palmerston nagy kedvvel csinálta és nagyon ügyesen. És a legizgalmasabb pillanatokban, amikor a játék igazán osztat­lan figyelmet, jó idegeket, teljesen szabad kezet igényelt, jöttek ezek az :::osbornei műkedvelők és beleütötték az orrukat min­denbe. Tisztában volt a helyzettel: az a szisz­tematikus ellenállás, melyet terveivel szem­ben a királynő tanúsított, nem tőle magától eredt; már az is gyanús volt, hogy őfelsé­gének olyan alapos értesülései voltak min­denről; nyilván valaki áll a háta mögött, az mozgat ja; és ki más volna az, mint Albert herceg? Palmerston mindig gyorsan cseleke­dett: nem volt ideje meggyőzni a Herceget.' Ha Albert ragaszkodik hozzá, Kogy beleko­tyogjon mindenbe, le kell róla szoktatni: Albert nagyon dühös volt. Helytelennek tartotta Palmerston politikai elveit és mód­szereit egyaránt. Nem volt híve az abszolu­tizmusnak; de Palmerston egész eljárása mintha arra irányult volna, hogy európaszer­te olyasmit teerven az abszolutizmus helvé­Ha panassa, relclamdció/a van. forduljon IcöxvetlenUl a kladóölvatal­ßos, levelezőlap vagy telefon utfdn

Next

/
Oldalképek
Tartalom