Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-11 / 256. szám

SZCOED, Szerketziotég: Somogyi ucca (Svnmhai IQIT nnV 11 ELŐFIZETÉS! HnTOnta helyben 3.20. S2.Lem. Telelőn:2303.^Klad6hlVBial, OAUlUUdly 1"JJ IIÜT. 11« VIdAken «• Bndapeiteii 3.«0,kUII01d«n k»lc«Unk«nyv<Ar legylrodo Aradi ; «» f / «.40 peng«. - Egjrettzdm Art» hétk«zucca 8. Telefon s 13-00. - Nyomda t L«w ATn u ,mcr V J t) nap 12, vasai- «» Ünnepnap 20 Illl. HlrLlortl nccn 1». Telefon i 13—oO. tdvlratl x-.j — i-.,,__ f»e j deiétek feWélele tatlla szetlnL Megfe— é» leveleim i PélmagyatorazAfl »»eped * V miyglll, lenlk hetid kivételével naponta reqqel Trafik és vidéke Persze hogy helyes a kormánynak az az elhatározása, hogy a trafikjogot revizió alá veszi. Helyes, de nem elég. A revíziót ugy kell végrehajtani, hogy a legkisebb részletekig megfeleljen az előítéletektől teljesen mentes szociális belátás s az elfogultságoktól minden irányban függetlenített puritán igazságérzet követelményeinek. Nem azért mondjuk, mintha az lenne a gyanúnk vagy éppen a hitünk, hogy meg fog történni. Az ellenkezőjéről vagyunk meggyőződve. Kizárólag a magunk s a helyes közérdekű belátás intencióinak a feltárása érdekéből emiitjük csak meg, hogy milyen rettenetes lenne, ha a trafikjogot nem azoktól vennék el, akiknek más forrásból már van havi 300 pengő keresetük, hanem azoktól, akiknek nem tetszik például a — pártállása. Keresztül-kasul beteg életünknek egyik legveszedelmesebb kórokozója a munkanélküliség. Világviszonylatoktól talán tekintsünk most ei. Országos szempontoktól is. Csak azt gondolja át mindenki, hogy az utóbbi évek visszazuhanásához és pangásához képest mennyire föllendülne itt minden, ha a szegedi munkanélküliek közül ezer, vagy mondjuk csak ötszáz tudna állandó keresethez futni. Ez az ötszáz ember — mért ne legyünk szerények? — vásárolni 'tudna a maga és családja részére cipőt, ruhát, kalapot, fehérneműt, ez az ötszáz ember elmenne néha a színházba, moziba is esetleg, ez az ötszáz ember fizetne adót s ez az ötszáz ember bekapcsolódnék a mikulási és karácsonyi üzleti forgalom sürgésébe. Igaz, hogy azt a kétszáz pengőt, amelyet az igazságos revizió után esetleg valamelyik nyomorban megöregedett hadirokkant fog megkeresni, ma is megkeresi valaki. De föl kell tételeznünk, hogy ennek a valakinek — ha egyszer elvették a trafikját — a kétszáz pengőn fölül is van keresete, még pedig a tisztességes megélhetést biztosító rendes keresete. Akkor pedig igazságtalanság nem esik vele. Két rostélyost viszont senkisem eszik meg. Az, hogy van még néhány ember, aki fejedelmi étvággyal rendelkezik, nem az ellenkezője mellett bizonyít. Ma már minden rendes embernek rossz a gyomra. És az sem szorul bizonyításra, hogy havi ezer pengő kereset egy kézen nem olyan szilárd és szolid érték se a magángazdálkodás, se a fiskus szempontjából, mintha azt az ezer pengőt négy családfő keresi meg. Amióta a háborút befejezték, állandó háborús veszedelem közepette uj nemzedékek nőttek itt fel. Aki a békekötés évében ötödik, hatodik gimnazista volt, az rég átlépte azt a korhatárt, amelyen tul el kellene tartania magát. Az pedig, aki husz, huszonkét éves volt, amikor megkezdték a világháború végzetesen balkezes likvidálását, ma már a harmincon jóval tul, esetleg a negyvenhez közel jár. Hányan jutottak ezek közül pozícióba!? Hányan jutottak kenyérhez!? Hányan vannak, fiatalok, egészségesek, tanultak, tehetségesek, akik egy fillér kereset és boldogulás reménye nélkül várnak. Várnak. Nagyobb gond talán sohasem volt az élet, mint ma. Mélyebb gyökeret se eresztett talán soha az a divat, hogy meg kell nehezíteni az uj nemzedék boldogulását. Az uj apostolok az uj nemzedék érdekeire hivatkoznak. Mintha bizony csak az hiányoznék a fiatalság boldoguláséhoz és boldogságához, hogy a nyomdászatot, amit kitűnően meg lehet tanulni három év alatt, ezentúl öt évig tanulja, hogy a kész orvos ne egy évig, hanem három évig legyen fizetéstelen cselédkönyves — fizetéstelen azután is sokáig lehet — s az ügyvédjelölt még két évig gyakorolja a sommás keresetet. A trafikjog revíziója egymaga akkor is gyönge segitség, ha egyetlen ponton sem töri át az igazságosság gyönge frontját. De segitség. A segítésnek ilyen eszközei még bőségesen kínálkoznak. Mind igénybe kell venni. Minél előbb. A keresetnélküliség és reménytelenség egyre mélyebb kilátástalanságaiba zuhanva epedik a családfentartók, kik az inségfronton fehérednek és ráncosodnak meg, az özvegyek, kiknek az apja is a háborúban esett el s kik az unokákról sem tudnak gondoskodni, a fiatalok, harmincon innen és harmincon tul, akiket nem engedtek még be a munka és alkotás barrikádjai közé. Halálbüntetés és ostromállapot Ausztriában (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bécsbői jelentik: Pénteken éjfélkör Ausztriában érvénybe lépett a halálbüntetés és kihirdették az ostromállapotot A minisztertanács késő este hozta meg döntését Az ostromállapot életbeléptetését azzal indokolják, hogy az alkotmány eddig nem tette lehetővé a rendes bírói eljárásban a halálbüntetés bevezetését. A rendelet a kihirdetés Í

ercében életbelépett. A rendelet értelmében alálbüntetés jár gyilkosságért, gyujtogafásért, robbantásért és hatóság elleni erőszakért A külügyminiszter expozéja az egyenjogúságról, a leszerelésről, a háborús veszély rémképéről, a dunai államokról és az őszinte békevágyról Gömbös a „műkedvelő politikusok utazgatásáról" Budapest, november 10. A felsőház külügyi bizottsága pénteken délután ülést tartott, amelyen Kanya Káhnán külügyminiszter mondott beszédet — Amikor Németország otthagyta a leszerelési konferenciát — mondotta többek között —, sokhelyütt óriási felháborodást keltett és ezzel a kilépéssel kapcsolatosan ismét megjelent a báboru veszélyének rémképe. Ilyen háborús rémképben már volt részünk ezév tavaszán, amikor Mussolininek a négyes paktum eszméjének felvetésével sikerült a közvéleményt megnyugtatni. A rémhíreket a magyar kormány kezdettől fogva bizonyos szkepszissel fogadta. Az események azonban igazolták ennek a szkeptikus felfogásnak a helyességét. Felhívom a figyelmet különösen Hitlernek arra a beszédére, amelyben a béke szükségességét hanf

oztatta. Még nagyobb fontosságot kell azonan tulajdonitanunk az angol helyettes külügyi államtitkár által mondott beszédnek, amelyben a leghatározottabban megállapítja, hogy a locarnoi egyezmény továbbra is fenn— Amidőn néhány évvel ezelőtt, 1926-ban megindultak a leszerelési tárgyalások, tisztában voltunk azzal, hogy azoknak sima lefolyására nem számithatunk. De hogy 15 évvel á háború befejezése után még ilyen elkeseredetten kelljen küzdeni az egyenjogúságért, az nagyon kellemetlen meglepetés volt a mi számunkra. Talán szabad remélnünk, hogy a kormánynyilatkozatok jobb atmoszférát fognak teremteni a leszerelési konferencián és lehetővé fogják tenni ennek következtében az események oly megoldását, amely magában foglalja a teljes egyenjogúság gyakorlati megvalósítását és így lehetővé teszi majd a magyar kormánynak is. hogy a létesitendő egyezményhez hozzájáruljon. Kánya ezután az oszlrák kérdésről beszélt. Sajnálattal állapítom meg — mondotta —, hogy e kérdés körül felmerült nehézségek még a mai napig is fenn vannak. — A beke helyreállítását őszintén és minden hátsó gondolat nélkül óhajtjuk és ezért örömmel üdvözöljük az itt-ott elhangzó békülékeny nyilatkozatokat. A magyar kormány továbbra is tartózkodni fog minden beavatkozastól már azért is, mert meg van győződve arról, hogy az egyik érdekelt fél sem látná szívesen és mert az ilyen politikai akció hatalmunkon kivül esik. — Sok szó esett a közelmúltban a dunai és középeurópai államok gazdasági helyzetének szanálásáról és ezzel kapcsolatban a dunai államok esetleges gazdasági együttműködéséről. A magunk részéről szívesen látnánk az olasz memorandumban lefektetett elveknek gyakorlati megvalósítását és ugy vagyunk informálva, hogy Franciaországban meg volna a hajlandóság arra, hogy ezt a memorandumot a további tárgyalások alapjául elfogadja. A magyar kormánynak ragaszkodnia kell ahhoz, hogy a normális gazdasági élet helvreállitása minden politikai momentumtól mentesen, kizárólag gazdasági alapokon történjék. A török—magyar érdekközösségnek sohasem a revizió volt az alapja és a magyar kormány soha nem számított a török kormány pozitív támogatására ebben a kérdésben. Á török—magyar barátság alapja egészen más téren keresendő. Törökország — bármiként forduljon is a Balkán sorsa —, mindig távol fogja magát tartani minden magyarellenes kombinációtól. A magyar—bolsár barátságnak alapja a közös nehéz sors. Nem Daktumot kötni men-