Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)
1933-11-10 / 255. szám
T933 november IÖ. DgLM AG7ARORSZAO Legszebb a GFB, legfőbb a GFB» legolcsóbb a GFB harisnya íLLL Vtwiiií fényesben és maltban 6 féle minőséé, 60 színárnyalat 11« 11111011 I GOlVGI GMIGI Az olcső termelés, a drága iparcikkek, a nagy adó és a széruntár kis leszállítása Nyilí levél dr. Peírovics Györgyhöz, Makó város képviselőjéhez A termelés fokozásáról, vagy nem fokozásáról, esetleg csökkentéséről már sokféle véleményt hallottam. Az egyedüli helyes felfogás nem lehet más, mint a birtokunkban levő földet a leggazdaságosabban kihasználni. Dánia, Hollandia példája megmutat ja, hogy mi az intenzív földmüvelés eredménye. Ott nagybirtok nincs, a földműves törpe birtokából megél, mert az utolsó ölig műveli azt meg. Ott nincsenek hatalmas tanyaudvarok, parlagon fekvő szérűskertek. A házeresz al ja is ki van használva. Szeretik a földet és nagyon becsülik. Mi is szeretjük, de nem becsüllük meg. Sokat termelni tehát és csak ugy, mint régen, minden állami beavatkozás nélkül. A magyar gazda ismeri a földjét, vérében van a gazdálkodás, nem kell annak semmiféle felülről jövő tanács. Tanácscsal el van látva, neki csak segítség kell, hogy olcsón termelhessen, a többit elvégzi majd a saját erejéből. Sokat termelni tehát és olcsón. Hogy olcsó legyen a termelés, le kell szállítani a termeléshez szükséges iparcikkek árait, rendezni kell a gazdaadósságok kérdését, lényegesen csökkenteni kell az adókat és közterheket. Vegyük sorba ezeket a kérdéseket Lehetetlenség az, hogy a mai búzaárak mellett a termeléshez szükséges iparcikkek árai 200—300 százalékkal a békeárak felett mozogjanak. Az iparcikkek áremelkedését valamikor azzal indokolják, hogy a buza ára magas, drága a kenyér és ezért az ipari termelő-munkás munkadiját fel kell emelni, hogy megélhessen. Ma olcsó a buza, az ipari munkás munkadiját az iparvállalatok le is szoritották, az iparcikkek árai mégis elérhetetlen magasságban tündökölnek. A nagy iparvállalatok vezetői szeretik ezt a magas adókkal indokolni. Hát mi nem fizetünk magas adókat? A buza ára mégis olcsó. Mi nem karteleket ellenőrző bizottságokat kértünk. Bizottság éppen elég van. Nekünk olcsó ola j, vas, petróleum, benzin, tűzifa, szén, kocsikenőcs, lószerszám, kocsitengely kell, mert ha az iparcikkek árai le nem takarodnak magas trónusukról, akkor megáll a mezőgazdasági termelés. A városokon kivül lakók elleni merényletnek tartom például, hogy a petróleumkartel pontosan akkor emeli az árakat, amikor a nappalok rövidülnek és délután 4 órakor már sötétség borítja a tanyavilágot. A hosszú téli esték ugy is többletfogyasztást jelentenek, elégedjenek meg a kartel urai ezzel és ne kényszerítsék ezt az úgyis retrográd irányban mozgó világot, hogy viszszatérjen a faggyugyertyához. A benzínkartel se akkor emelte az árakat, amikor a szükséglet kicsi volt. hanem kileste a pillanatot, amikor a traktorok, ezek a gazdák által sokszorosan megátkozott szörnyszülöttek, megkezdték munkájukat az őszi szántás alkalmával. Méltóságod büszkén mutat egyik válaszában arra, hogy a sertésvész elleni szérum ára „lényegesen leszállittatott". Mint nagy nemzeti vivinányt könyveli el ezt. Mióta a „kétszer kettő négyes" jelszavak ebben az országban elhangzottak, azóta mi is „ceruzával és papirral a kezünkben" dolgozunk. Az első, ami feltűnik, hogy az állami ojtóanyagtermelő intézet megszűnik. ' Volt valami, ami a szérumkaiíelt kicsit sakkban tartotta és most már az sincs. Én a szérumkartelt szűntettem volna meg és az állami ojtóanyagtermelőt hagvíam volna élni. És most nézzük meg azt a „lényeges árleszállítást". Egy liter szérum 84 nengőbe került eddig. Ezentúl 82.50 pengőbe kerül, vagyis, ha egy süldő oltásához eddig 280 pengő ára szérumra volt szükség, ezentúl csak 2.75 pengő ára szérumra lesz szükség. Ezt nevezik lényeges leszállításnak, ezt az 5 fillért malaconkint Ezért az 5 fillérért azonban a kartelek hatalmas ajándékot kaptak, mert dacára a literenkinti Í.50 pengős árleszállításnak, ezentúl körülbelül 8 pengővel többet fognak literenkint keresni a szérumon. Hogy ez hogyan lehetséges, ezt nem írom meg, mert nem akarok „izgatni", de mi nem azért kivántuk a szérum árának leszállítását, hogy a szérumkartel többet keressen, hanem hogy a gazdák tényleg olcsóbban szérumoztatliassanak. Ajánlom Méltóságodnak, ne higyje el mindjárt, amit mondanak, akárhol is mondják, mert mostanában olyan furcsa világot élünk. Vegye elő azt a papirost és ceruzát és meglátja, csodálatos eredményekre fog reá jönni. Az olcsó termelés egy másik kerékkötője a mai adórendszer. Kat holdankint most már körülbelül 2 és fél mázsa búzát kell adóba fizetni. És minél lejebb megy a buza ára, annál több lesz az adó, mert az adó rögzítve van, a buza ára pedig esik és ha tovább esik, megtörténhetik, hogy az egész termés csak adóba megy. Az államkincstár érezte ennek a rendszernek az igazságtalanságát és tett most bizonyos engedményeket Ezt is köszönjük! De mi azon a véleményen vagyunk, hogy a kat. holdankinti tiszta jövedelmet a mai búzaárak figyelembevételével kellene újra megállapítani. A magas adó a gazda létminimumát veszélyezteti, a létminimumhoz pedig hozzányúlni nem szabad. A magyar gazda fizetni akar adót és ha módot nyújtanak reá, fizetni is fog. Mentsék meg ezt az adóalanyt, ne hordják be holmiját, mert úgyis csak egyszer tudják behordani és nem lesz vevője sem. öreg asztalokkal az államháztartás költségeit fedezni még sem lehet. Sok adóalany kis adóval többet ér, mint kevés adóalany nagv adóval. Az adó igazságos leszállítása olcsőbbá teszi a termelést, több marad a gazdának, biztosabban fog fizetni. Az olcsó termelés kérdéséhez tartozik a gazdaadósságoknak, ha nem is végleges, de nagyon hosszú időre való rendezése is. Még nehezebb kérdés, mint az adókérdés, de a fájós fogat ki kell búzni, mert különben elgennyesedik és halált is okozhat. A bankok kellenek. A közgazdasági életnek a bankokra szüksége van és mert ezt tudom, bankellenes csak ugy elvből — mert ez nagyon népszerű és hálás téma —, sohasem lehetek. A hankok „a régi jó időkben" óriási hibákat követtek el, amikor már egy-két szép szakállra is nagyobb hiteleket folyósítottak. A szakállt közben leborotválták, elveszett tehát a hitelképesség és most ezek miatt a nagyon könnyelmű kihitelezések miatt a bankok is bent vannak a kutyaszorítóban. Hiába toldozgatjuk, toldozgatjuk ezt a kérdést már évek óta, radikálisan kell megoldani. Az uj gazdavédelmi rendelet, amely inkább egy bankvédelmi rendelet bélyegét hordja magán, ezt a kérdést véleményem szerint nem oldotta meg. De nem akarom részletes kritikával most a kérdést felkavarni, mert sok függ attól is, hogy ezt a nagyon „lyukas" és meglehetősen komplikált rendeletet milyen pótrendelet-tömegek fogják még követni és hogy miként fogják a rendélet intézkedéseit végrehajtani. Kétségtelen, hogy a kétéves türelmi idő sokat jelent A gazdasórsban két esztendő hatalmas változásokat hozhat és a rendelet jóakaratú végrehaitása lényegeyen segíthet két év múlva a végleges megoldásban. Nvugalomra van szükség. Két év alatt csodák is történhetnek. Ne mondjunk le róluk. A bankok segítsenek jóakaratú megértéssel, hogy ezek a reménybeli csodák tel jesedjenek. A kifejlett bankkönyvelési technika nagyban les» segítségünkre ebben. Hisz ez az örökös leépítés a bankok szempontjából sem lehet előnyös, vágják ketté végre ezt a gordiuszi csomót és kezdjék meg újra a „leépités" helyett a felépi-t. tést. Az olcsó termelés fokozásának vagyok tehát a hive Ez túltermelést fog előidézni és ennek követ-' kezménye a mezőgazdasági cikkek áresése volna. Áresésből azonban most is van részünk, mert a külföldi piacok nem vesznek tőlünk, a belföldi fogyasztás napról-napra csökken. A' külföldi piacokra nem számithatunk. Hogy miért nem, azt egyelőre cikkemben már részletesen kifejtettem. A megoldás tehát csak a belföldi fogyasztás fokozásában rejlik. Méltóságod egyik válaszában megemlíti, hogy a kormány ime a külkereskedelmi hivatalt is felállította. Ezzel nem sokat érünk. A külkereskedelmi hivatal bizonyára mindent elkövet, hogy piacot teremtsen, de a piac nem jelentkezik. Azelőtt terményeink külkereskedelmi hivatal nélkül is találtak piacot, most külkereskedelmi hivatallal sem találnak. Mert nincs külföldi piac, mert az államok ön-* ellátásra rendezkednek be. Rajtunk — ismétlem — csak a belső fogyasztás fokozása segíthet és éppen ezért én az összes külföld felé kacsintgató intézményeket megszüntetném és helyettük „a belföldi fogyasztókat kitermelő intézetet" állítanám fel. Hogy ennek az intézménynek mi volna a hrvírtása. erről legközelebb írok. Schiffer Míkló*. CZÁJA JÁNOS A LEGÚJABB MESKÓ-VICCRŐL (A Délmagyarország munkatársától.) Meshá Zoltán zöldinges nyilaskeresztesei vasárnap kongresszust tartották a budai Vigadóban. A' Hitler-bajuszos nyilaskeresztes vezér nagy beszédet vágott ki és bejelentette, hogy leszerződtette Czája János birkózóba jnokot, „aki ma jd kifogja rúgni a konjunktura-lovagokat és rendet csinál". Czája most Szegeden tartózkodik: és rendületlenül birkózik. Megkérdeztük: mi van a nyilaskeresztes-szerzódéssel. Nagy nevetés volt rá a válasza, tőlünk tudta meg, hogy mit híresztel róla Meskó Zoltán. — Tréfa 'ehet az egész, — mondotta. Ez egy újfajta Meskó-vicc. Ilyesmire én nem vállalkozom és ha vataimit teszek, azt sem pénzért teszem, hanem meggyőződésből... De rendcsináló nem leszek meggyőződésből... Meskóval nem is tárgyaltam, nem is ismerem a magyar horog-, vagy nyilaskeresztes mozgalomnak sem a szervét, sem a mentalitását. Egy J^évig külföldön voltam. A németek mozgalmát, azt jobban ismerem, köztük éltem hónapokig... — Meskót, mint parlamenti közbeszólót ismerem. de mint tevékeny emberhez még nem volt szerencsém. Meskó gyenge ahhoz, hogy itt nálunk a horogkeresztes pártot fenntartsa. Czája aztán még hosszasan beszélt a német horogkeresztesekről és nagy lendülettel dicsérte Hitlert. Vasal CSODA Jó Vasárul edények, kályhák, tűzhelyek, fürdőszoba berendezések, vadászati cikkek és minden vasáru nagy választékban, Jó minőségben és amá a fő olcsó árban beszerezhetők ya|,ga VaSánilláZbail Vargánál szeged, HM ucca Vásárolunk Hegyaljai közkedvelt, kitűnő minőségű, morzsás kevert túró 10 deka 10 fillér Kapható a Központi Tejcsarnok rí. f[óhle]c»arnokBlban.