Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-03 / 249. szám

r>íf:MAGfAftOftS/\n 7933 november 3: Vigyázzon a pénzére. pH- Jó árut vegyen olcsó árakon. öszi és téli Idényre meleg alsó ruhákat, köíött~ és bőrkesztyűket, selyem harisnyákat, gyapjú béléssel és tiszta gyapfut, kötött kabátokat és blúzokat stb. óriási választékban legolcsóbban vásárolhat. n^iiiu Selelíe. hlbh. érül nem fariunk. i73 ¡KCtlIölK I (SSftVfsrGKIllSl htokkal járó örömeiből nem kérünk. Az ellenzéki sajtó csak akkor fog megmaradni tudni, ha széttagoltság helyett koncentrálni tudja erőit, ha olvasóinak kevés pénzért sokat nyújt, ha nem riad vissza az áldozatoktól, ha lassú, de lelkes munkával veszi be azokat a hadállásokat, amelyek némelyek szerint bevehetetlenek. Szegedi barátaink nekünk segítséget ígértek és mi a felénk nyújtott jobbot szeretettel és bizalommal szorítjuk meg. Ha most még „nincs" — hát majd lesz! Schiffer Miklós. Gesztenyepüré K?*"™ »«SS Klebelsberg Kunó, a hnltnrpolitihus Irta és a Dugonics-Társaság Hlebelsberg-ümiepen űr. lfusztl József egyetemi tanár leiolvasta m. Most alkotásairól kellene sorjában beszámolnom: de ha száz nyelvem lenne Is, méltóképen szólhatnók-e az akaratnak, a szívósságnak, a fáradhatatlanságnak e modern mlraculu máról? A kisded óvóktól kezdve az elemi iskolán, polgári iskolán, a középiskolán, a szakiskolán át nincs egyetlen iskolafaj, amelyet ne igyekezett volna az uj idők követelményeihez hozzáformálni. Ez irányú tevékenységének betetőzése volt a tanítóképzés, a polgári és középiskolai tanárképzés reformja. A bemsőleg megujhódott intézményeket igyekezett uj, modern keretek között elhelyezni: iskolaépületek ezrei, közöttük ötezer uj elemi iskolai tanterem és tanító-lakás emelkedtek ki varázsvesszejére a földből, még pedig nagyobbrészt az Alföld sokat szenvedett földjéből, hogy ezzel is segítsen helyreütnt egy nagy történelmi igazságtalanságot S a kulturdemagógia mégis szemére vetette, hogy a szélesebb néprétegek művelődési intézményeinek háttérbe szorításával a magasabb kultúra munkahelyeit előnyben részesiti. A számok világánál ez a vád önmagától összeomlik; de egyébként is Klebelsberg sokkal magasabb egységben látta az egész magyar kultura területét, Semhogy ekkora egyoldalúságba eshetett volna. Igenis, hangoztatta, hogy a magas művelődési intézményekre szükség van, mert ezek hiányában a falusi tanitó és az alsóbb iskolák tanerői csak idegem műveltség utazó ügynökei lehetnek, semmiesetre sem annak a maga lábán járni tudó magyar művelődésnek terjesztői, melytől a második évezredei reméljük E gondolat szolgálatában továbbépítette a debreceni klinikákat, megépítette a szegedi orvosi fakultás ós természettudományi— mathemiatikai kar páratlan munkahelyeit; az alsóbb és felsőbb műveltség egymásra utaltságának ebből a mély megfigyeléséből nőtt ki a Gyűjtemény-egyetem ,a belföldi és külföldi ösztöndíj-akció, a különböző kutató-intézmények. A külföldi ösztöndíj-akcióval, amelyre hamarosan visszhang felelt olyan formában, hogy egyes külföldi kulhrrnemzetek most már magyar Ifjak számára ösztöndijakat alapítottak," egészen különleges célkitűzése volt: ezzel a kultúrpolitikai ve^yészettel — a szó tőle való — a magyar 6«;eredetit és a külföldi tanulságokat olyan arányban akarta keverni, hogy az eredmény egy uj-fajta vezető réteg legyen, „mely a hazát épp ugy szereti, mint a régi, de amelynek látóköre szélesebb és szaktudása nagyobb." E cél elérése érdekében Berlinben, Rómában, Bécsben hatalmas tudományos intézetek hirdetik a világ nemzeteinek a magyar életakaratot; Athénbe, Genfbe, Angliába, Párisba, az Egyesült Államokba pedig az ösztöndíjasok gárdái mentek évről-évre, hogv majd kéznél legyenek, ha egyszer esetleg a külföldi baráti és kulturális összeköttetések fonalához fűződik a magyar sors. Figyelme mindenre kiterjedt, ami alkalmasnak látszott a Modell női kalapod, Velour Soleil nyúlszőr minőségben minden színben Fiickaianok Kllittc!"*1, Kárász a. 5. már 4'50 tOl Alakításokat modellek ntán vállalunk magyar művelődési felsőbbség bizonyítására s amikor módja volt rá, örömmel állapította meg, hogy művészeink és sportembereink is nagy szolgálatokat tesznek a magyar igazság elismertetése érdekében, ö maga ic, fáradozást nem ismerve, odaállt, hogy nemzeti jelentőségünk tudatát a világ közvéleményébe személyesen belekalapálja. Előadásokat tartott a berlini, a római,a helsingforsi, a dorpati egyetemeken, a bécsi és varsói tudományos akadémiákon s tárgyát akár a múltból, akár a jelenből veszi, hallgatói csak egy következtetést vonhatnak le; Trianon igazságtalanságát ós tarthatatlanságát Ha reformjait és alkotásait részleteikben tennők kritikai vizsgálat tárgyává, kétségtelenül lehetne vitás pontokra rámutatni Feltegyem most a vaskalapot s bíráljam egyik-másik tantervét, vagy vitába szálljak például egyes pedagógiai elveivel? Klebelsberg grófnál igazán nem a részletek, a kiragadott egyes pontok a lényegesek, hanem működése egészének ellenállhatatlan lendülete, amely magával ragadta a legjobbakat, például miniszterelnökét Bethlen Istvánt, aki mindvégig kitartott Klebelsberg gróf kultúrpolitikai koncepciója mellett, vagy a hivatalból óvatosakat is — a változó pénzügyminisztereket. Az elemi erőkre emlékeztet az a hajlithatatlan akarat, mellyel programmját a megvalósulásig vitte. Csak a fanatizmusig fokozott meggyőződés a maga igazéról adhat ekkora erőt. Áz a szívósság, mellyel az állam mellett a sokszor begombolkozott községektől, egyházaktól, magánosoktól, a végén külföldi tudományos szervezetektől az anyagi eszközöket a magyar tudomány szolgálatára elővarázsolta, Széchenyi mondását juttatja eszünkbe: „Ha megnyirbálják szárnyaimat, lábamon fogok járni; ha lábaimat levágják, kezeimen fogok járni; ha ezeket is kitépik, hason fogok csúszni." S mégis gyötörte a „perzselő tudat", megtett-e minden tőle telhetőt, hogy a magyar művelődési törekvések anyagi alapjait biztosítsa! S ha már az anyagiaknál tartunk, röviden ki kell térnünk, a napi politika útvesztőibe való belek an varod ást eleve lelháritva magunktól, a legfőbb vádra: eszerint Klebelsberg gróf aránytalanul sokat költött alkotásaira. Kétségtelen s ezt éppen ő tudta legjobban, hogy a kultura nem mezei virágszál, mely vadon nő: melegágyra, gondozásra van szüksége, áldozatot, sokszor n.agy erőfeszítést igénylő áldozatot kell érte hozni s nem egyszer-egyszer, hanem állandóan. A részletekbe nem kívánok menni, de annyi kétségtelen, hogy ma, amikor már alkalmunk van öszehasonlitani éppen ezekről az évekről nemcsak számszerűleg az elköltött összegeket, hanem maradandóság, értékállóság szempontjából az úgynevezett beruházások során keletkezett alkotásokat is, ez a vád önmagától összeomlik. Amltfl alkotott, az megvan, s az száz év múlva Is meglesz. S bizonyos vagyok benne, hogy a történelem éppen Klebelsberg alkotásaira vonatkozólag teljesen alá fogja írni sr. fi jövendölését: „fis ha egy boldogabb jövendő majd visszatekint ezekre a keserves évekre és méri nemzeti értékeinket, akkor nem fogja »'»"tagadni részvétén felül elismerését sem attól, amit a mai szerencsien nemzedék páratlanul nehéz körülmények között e helyen alkotott". A felmentést meg fogja kapni, mert minimális áldozatokkal maximális eredményeket ért el, ahogyan ez szegény országban mindenkinek kötelessége. S még egy szempont, amiről nem szabad megfeledkeznünk: maga hirdette, hogy a haza földjére ontott véren kivül a müvek és alkotások révén jegyezhetjük el magunkat elválaszthatatlanul földünkkel. Ebben az értelemben Klebelsberg valóban uj honszerző, aki ezt a megmaradt csonka földet halhatatlan alkotásokkal kapcsolta hozzá nemzetünk géniuszához! De akármilyen magasztos cél volt is, hogy nemzetébe bizalmat öntsön, hogy műveltségbeli fölényünket megtartsa és gyarapítsa, hogy elsőszülöttségünket a külfölddel is elismertesse, mindezeken tul van még egy legvégső célja is; az uj magyar lélek kiformálása. Minden iskolaszervezési és tudománypolitikai tevékenység az ő felfogása szerint az „oszthatatlan egységet alkotó magyar összcél megvalósításának egy szerves eleme". Az öszszes szálak nála, akinél egyébként is makroszkopikus szemléleténél fogva minden mindennel öszszefűgg, ebbe a végső célba futnak össze: hazafias, vallásos, pozitív embereket akar nevelni, a negatív akadékoskodók helyébe robosztus, tettvágyó férfiakat, akik „nem riadnak vissza a trianoni élet ezer nehézségétől, akik nem meritlk kl erőiket meddő elégedetlenségben és hiperkritikában, hanem akik dolgozni, munkálkodni, teremteni és alkotnj akarnak." A neonaeionalizmus ennek az uj-magyar elemnek szolidaritását kívánja biztosítani s erre alapozza a gazdasági életet is. Ez az uj-magyar tipus az akarat és szellem erejével, a tudás hatalmával majd meghatványozza a magyar munka termékenységét, hogy ennek révén módosabb, függetlenebb és öntudatosabb lehessen. Ezen a ponton szélesedik ki Klebelsberg gróf kulhirpolitikája nemzetnevelő és a nemzeti jövőt formáló programmá, melynek hajszálcsövei a magyar életmegnyilvánulások egész területét behálózzák „Az alkotás kezdetben gyenge palánta; hogy megeredjen, kedvező időjárás szükséges." Klebelsberg gróf alkotásaira a gazdasági válság Jégviharas csapott le s félnünk kell, hogy ennék pusztításai még nem értek véget. Arany János magyar gazdája, amikor szőlőjét a jég paskolja, maga is karót ragad, a megmaradt fürtöket leveri, hogy meg-, mutassa az Istennek, mire mennek ketten. A közvélemény változása a melnehezedett időkben kiszámithatatlan: a vihartól legiobban megtépázott magyar Tiborc — az örök adófizető — jajszava és kétségbeesése a legerősebb idegeket is próbára1 teszi. De azért nekünk nem szabad dorongot ragadnunk. Éppen az ilyen MftklMR, melyeknek lehangoltságát Klebelsberg gróf kifejezése szerinti „a kuvik emberek, a baljósok és vószjósók" mé<s fokozni szokták, kell a messzebbre látó kiművelt emberfőknek mindent megtenniök, hogy be ne következhess ék, amitől 6 maga annyira retegett: aZ a gátszakadás, melyen keresztül a romboló ára*1 dat betörhet a magvar művelődésnek óriási áldó* zatokkal berendezett és fenntartott virágos kertjébe. Az ő küzdelmeire, erőfeszítéseire, eredményeire való emlékezés, gondolatainak felidézM« már magában véve irányt jertöl mindazoknak, akik utána a magyar kultura gondozásának önfeláldozást kívánó, nehéz terhét hordozzák. Az a páratlan energiaforrás, amely akkor, az összeomlás után, a lét és nem lét meredélyén botorkáló, belsíí lázaktól Is gvötört nemzetnek az újraéledés vezérszólamát kidolgozta s azt tettekbe, beszélő kövek-« be kitörölhetetlenül beleírta, a mai nehéz időkben? qpzmévé és , eszménnyé finomodva eltávolithatatJ lauul őrt áll a magvar művelődés kincseinél: a) kulturális fegyverletétel az ő élete müve után már többé nem következhetik be. Az az életigazság, ai kulturális felsőbbség hitvallása, mely az ő szemében olvan ősbizonvosiSág volt, hogy arra a kétkedés a legcsekélyebb maknlát sem eifhette, kell, hogy mlndvésn"". minden akadályon keresztül ai magyar élet legfőbb parancsa legyen. S ha elfeledni próbálnánk, ha a nyomorúságtól megzavarodva a fülünket be akarnók fogni, hogy ne halljuk, a fogadalmi templom kriptájából annál erősebben fog kihangzanf, alkotásai annál erősebben fogiák visszhangozni szerte az országban, de a külföldön is a felkent államférfin intelmét nemzetéhez, csodálatos élete művének legfőbb tanulságát: „...ne* künk, magyaroknak nem szabad az ígéret földjére vezető ösvényen félúton összeroskodnunk."