Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-07 / 252. szám

DELMAGYARORSZÁG SZEGED, SüerkeMctAMfl t Somogyi ncca 22.l.cm. Telefon: I3-M.-Kladóh!ret«l, k«le*«nlcHn7^Ar «t legytroda Aradi uoca S. Telefon : 13-Ofi. .» Nyomda : Lltw Linrt( nccn lö. Telefon t TATlrnH ieveiolm t Béli Kedd, 1933 EOV. 7. Ara 12 fillér , ^ IX. évfolyam, s«. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.ÍO. Vidéken és Budapesten 3.ftO, kUilOldHn Ö.40 pengd. * egyes utArn Ara hélkiíi­nap 12, vnsér- és Ünnepnap ZO tlll. Hir­detések fel-vétele farlta szerint. Megje­lenik héttő ki-vételével nanonta rcnn 1 Idegenforgalmi dolgok Két idegenforgalmi akció is Szeged felé irányította a figyelmet a nyár vége felé. Si­került mindakettő. Különösen a szabadtéri játék vivott ki átütő erejű sikert és dicsősé­get, de remélhetőleg emelkedést is. A ható­ság egyiknek a rendezésében sem vett közvetlen részt. Ezt nem rekrimináció gyanánt mondjuk. Az eredmény iga­zolta azokat, akik a két nagy idegen­forgalmi megmozdulás előtt is vitatták, azóta is vitatják, hogy az önkormányzat, de nem a városi, banem a társadalmi és különösen a sajtó rendelkezik azokkal az erőkkel, amelyek nélkül nem lehet rendezni se szabadtéri játékot, se Szegedi Hetet. Nem szállunk vitába ezzel az érveléssel, de nem is csatlakozunk hozzá. Szegeden ezidő sze­rint valóban az a helyzet, hogy a társadalmi szervezettség, még inkább azonban a sajtó összefogása hatalmas eredményeket fárado­*ott ki. Már most az történt, hogy a mi derék pol­gármesterünk szeptember elején visszajött a szabadságáról s látta az elismerés és megtisz­teltetés Szegedet érő babérait. Azokat a ba­bérokat, amelyeket — nem akar ez a beálli­tás hatósági érdemek megtépázása vagy ta­gadása lenni — mások szereztek. Nem ő. Nem is valamelyik más városi főtisztviselő. Hanem — ahogy a városházán mondták a múltban — kívülállók. El kell ismerni: állása magaslatán viselkedett. Csak városi szem­pontjai voltak. Csak a várost ért siker és di­csőség foglalkoztatta. Voltak elismerő és ro­konszenvező szavai mindenki részére, akiről tudta, hogy szerepet töltött be a Szeged iránt föllángolt érdeklődés kiharcolásában. Az em­ber szinte azt hihette, ha nem is az egész kulturális, de legalább az idegenforgalmi mentalitás megváltozik s most már a hatósági meggyőződésben, tervszerűségben és törhe­tetlenségben is mély és erős gyökeret ereszt az idegenforgalmi elgondolás. Ezzel szemben mi történik? Két idegenforgalmi indítványnak is szere­pelni kellett volna a közgyűlés előtt. Egyik sem szerepelt. A polgármester mindakettőt levette a napirendről, mert — hangzott az indokolás — készül az idegenforgalmi tör­vény s addig, amíg annak a rendelkezéseit nem ismerjük, fölösleges idegenforgalmi köz­gyűlési határozatokat hozni. Megint olyan té­vedés, amely nem számol azzal, hogy a bü­rök meleg szobáin kívül, mindjárt a lombos Széchenyi-téren is élet van, ma ugyan betegesen lüktető és tapogatódzó élet, amely azonban mégsem ismer megál­'ást, vagy várakozást. A kormány ké­szül a részvénvjog reformjára. Évtizedek óta készül. De egészen bizonyos, hogy egyet­len részvénytársasági igazgatóság sem akadt oz alatt az idő alatt, amely elintézetlenül hagyta volna az eléje kerülő, különösen ége­tően aktuális vállalati ügyeket. Az ipartestü­leti reformra is évtizedekig készültek. Volt-e ez alatt az idő alatt egyetlen elöljáróság, amely szüneteltette vclna, egészben vagy részben, a működését? Budapest mohóbb ide­genforgalmi politikát inaugurál, mint valaha. Eddig csak nyáron — Szent István-hete — és tavasszal — nemzetközi vásár — propagan­dázta föl az országot, bőkezűen kapván a kor­mányoktól ehhez a munkájához utazási ked­vezményeket s egyéb segédeszközöket. Most —közbenkészül az idegenfor­galmi törvény — beállit őszi hetet is, elnevezi Nemzeti Munkahétnek és megkapja megint azt a féláru utazási kedvezményt, amelyről a nyáron azit mondták Szegednek, hogy azt csak a minisztertanács adhatja meg, de az se fogja megadni, mert eredetileg Pestnek is csak Szent István hetére engedé­lyezték — nemzeti ünnep — s egészen kivételes kegy volt, amely egyhamar meg nem ismétlődhetik, hogy kiter­jesztették a nemzetközi vásárokra ... Annyi időt azonban, hogy magunkhoz ne térhessünk, még mindig nem vesztettünk. Az idegenforgalmi törvénytől Szegednek nincs mit várni! Különösen akkor nincs mit várni, ha nem követ el mindent annak érde­kében, hogy a törvény ne azzal a föltétele­zéssel készüljön, hogy idegenforgalmat te­remteni is, fentartani is, szabályozni is csak Budapestnek lehet, szabad és kell. De attól, hogy készül az idegenforgalmi tör­vény, Szegednek is szabad keze van. Nemcsak Budapestnek. Vannak, akik tör­vényt csinálnak. Nekik ez a dolguk. Szeged csináljon idegenforgalmat. Ez nemcsak dolga, hanem kötelessége is. Ha lesz valami intézkedése, amelyről valamikor, amikor majd életbe lép az idegenforgalmi törvény, azt fogja látni, hogy ellenkezik a törvény intézkedésével, hát azon majd vál­toztatni fog. De nem tétlenkedhetik addig. Nem várakozhat. Nem függeszthet föl, örök­ké ismételgetvén akár azt, hogy ej ráérünk arra még, akár azt, hogy majd a törvény... A baloldal alkoímánqsértésscl vádolta a danitgl horogkeresztes kormSngt és petícióval iordnll a Népszövetséghez Letartóztatták az ellenzéki lapok szerkesztőit (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Dan­zigból jelentik: A danzigi szabadállam nemzeti szocialista kormánya és a baloldali sajtó kö­zött súlyos konfliktus tört ki, amely előrelát­hatóan a Népszövetséget is foglalkoztatni fogja. A baloldali sajtó alkotmánysértéssel vádolta a nemzeti szocialista kormányt, mert eltávolí­totta a közhivatalokból mindazokat a tisztvi­selőket, akik nem voltak százszázalékos ho­rogkeresztesek. A centrumpárti „Danziger Lan­deszeitung" és a szociáldemokrata JÖanziger Volkstnmne" szerkesztősége az alkotmánysértés miatt közös petícióval fordult a danzigi nép­szövetségi főbiztoshoz. Felkérték, hogy terjesz­sze az alkotmánysértés ügyét a Népszövetség elé. A danzigi kormány a petícióra azzal vála­szolt, hogy elrendelte a két lap főszerkesztőié­nek és kiadóhivatali igazgatójának a letartóz­tatását A népszövetségi főbiztos részletes je­lentést terjeszt a Népszövetség főtitkári hiva­tala elé. Tyler jelentése Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetéről A népszövetségi főbiztos a deficit Tárható csökkenéséről, az adó­fizetők tértiéiről, az árak mélypontjáról és a külkereskedelmi mérleg javulásáról Budapest, november 6. Tyler, a Nemzetek Szövetsege pénzügyi bizottságának magyaror­szági megbízottja elkészítette az 1933. ev har­madik negyedéről szóló jelentését, amely töb­bek között a következő megállapításokat tartal­mazza: — Az 1933 julius elsejével kezdődő pénzügyi év első negyedében a bevételek 5 %-kal voltak magasabbak az elmúlt év megfelelő negyedének bevételeinél, mig az 1933 junius 30-ával vég­ződő évben, az elmúlt évhez viszonyítva 9 szá­zalékkal csökkentek. Az összes kiadások eddig ebben az évben valamivel alacsonyabb szín­vonalon mozognak, mint az 1932 julius—szep­temberi hónapokban. Ezért a mérleg némi ja­vulást mutat. Számítani lehet arra, hogy a be­vételek emelkedése csökkenteni fogja az 1933 —34 évre 76 millió pengőben előirányzott de­ficitet. Az ország teherviselése szempontjából a kiadások jelenlegi színvonala tulmagas, tekintettel arra, hogy az adófizetőknek még vi­selniők kell a helyi hatóság az állami és városi üzemek, a közpénzekből támogatott magánvál­lalatok nehéz terheit és egyebeket is, mint pél­dául az egyházközség javára beszedett közter­het — Magyarországnak ebben az évben bőséges gabonatermése volt — folytatja a jelentés —, azonban a bel- és külföldi árak eddig még nem látott mélypontra estek. Az a diszparitás, amely a gazdák termékeiért fizetett ár és az ipari ár között van, még foly­vást emelkedik. A külkereskedelmi adatok sze­rint 1933 január—szeptember hónapokban 46 4 millió pengő összegű kiviteli többlet mutatko­zott és az elmúlt évhez viszonyítva, ez látha­tólag a kereskedelmi mérleg 57.8 millió pengő összegű javulását mutatja, azonban a je!en*egi rendkívüli visaonryok

Next

/
Oldalképek
Tartalom