Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-29 / 271. szám

T933 november 29. DÉLMAGYRORSZAG 5. Nagy karácsonyi és újévi vásár 4SK2TIBÍF 9 Férfi és nöi szövetek, vásznak, barche'ok, paplanok stb. mélyen Károlyi ucca lli^RiUUVM VK1 í leszállított áron.»«- Karácsonyi ajándékdarabokitan nagy választék! (volt Feketesai 3. szám alall (volt Feketesassal szemben.) SÍ* A város dollártartozása A pélmagyarorr"ág keddi számában megjelent fenti cimü cikk joqi vitát indított meg s minthogy e vita során általánosságban a bírói gyakorlat is érintve lett, indíttatva érzem magam e közérdekű ügyben a bírói gyakorlat idetartozó következő eseteit feltárni: 1. A Kúriának a Polgárjogi Határozatok Tárába (PHT) 80. szám alatt felvett elvi határozata szerint: „A kamatfizetés elfogadása a tőkekövetelés visszafiz, tés^nek határideje hallgatag meghosszabbításának lévén tekintendő, mindaddig, míg azon idő, amelyre a kamat lefizettetett, le nem jár, — a töke visszafizetése nem követelhető." 2. A Kúriának a Polgárjogi Határozatok Tárába 764. szám alatt felvet' elvi határozata szerint pedig: „Külföldi pénzértékben meghatározott pénztartozás átszámításánál ellenkező megállapodás hiányában az az árfolyam az irányadó, amelyet a fizetés idejében jegyeznek." 3. Ha ehez figyelembevétetik a váltótörvénynek a vita során felhívott 37. szakasza, mely fizetési napot, nem nedig lejárati napot emlit — amely kétféle megjelölés a gyakorlatban az esetek túlnyomó száméoan egybeesik, de a jelen adott esetben szükségszerűen különváltan jelentkezik —, ugy arra a meggyőződésre lehet jutni, hogy birói döntés esetén közelebb áll annak a lehetősége, hogy átszámítási árfolyamnak az azon a napon jegyzett árfolyam tekintetik, ameddig a váltótőke visszafizetésére a haladék a kamat elfogadása által a hitelező részéről megadottnak vétetik, mint annak a lehetősége, hogy a lejárati nap árfolyama fog alkalmaztatni, annál is inkább, mert 4. a pénzintézet a kamat elfogadásakor jogfenntartó nyilatkozatot a valutáris kockázat viselésének áthárítása tekintetében nem tett. ' 5. A pénzintézet álláspontja voltaképen a dollárkölcsön valorizációját célozza, amire törvényes alap annál kevésbé nincs, mert az ide nem is tartozó valorizációs törvény 4. szakasz 1. és 3. pontja szerint a készpénzkölcsöntartozás és a váltón alapuló pénztartozás fogalmilag kivétetett az átértékelhető kötelmek sorából. 6. A fenti álláspont helyessége vitatható annak ellenére, hogy a Kúria ismételten kimondta (Jogi Hirlap I. évfolyam 705., II. évfolyam 163. szám alatt közölt esetekben), hogy a teljesítésre adott halasztás, mint az adós részére nyújtott kedvezmény az ő terhére esik; az időközi árváltozások veszélyét tehát az adós viseli. — E határozatok ugyanis nem valutáris értékváltozásra, hanem az ügylet tárgyául szolgált áru árváltozásaira vonatkoznak; — ez álláspont annál inkább helytállónak látszik, mert a jelen esetben a váltótörvény 37. szakasz főszabálya a külföldi pénznemben kontrahált ügylet tekintetében a alósággal" való visszafizetést rendeli, amely mindennemű értékváltozás, átszámítási árfolyamhullámzás tekintetbe vételét kizárja. 7. Végül figyelembe jön a Kúriának a valorizációs törvény életbelépése előtt követett gyakorlata, mely szerint még azokban az esetekben sem, amikor az ügyleti jogcim egyébként átértékelést engedett 'a magyar korona időközi elértéktelenedése okából, a külföldi pénzértékben teljesített követeléseknél a külföldi pénz értékcsökkenése esetén átértékelést nem engedett. (Jogi Hirlap I. évfolyam 1062., 1865. és II. évfolyam 486. számok alatt közölt jogesetek.) Dr. Mezei Sándor. Sehol olcsóbban! m^ a • J> és kellékek g»zd»R TfUasitékban RilOiO PHILIPS «„ STANDARD legújabb készítményei ná'am kapható Szántó Sándor lÜTSSTV Egyetemünk és a Mult Irta dr. Farkas Béla Abban a fölöttébb nehéz helyzetben, melybe az egyetemek, de más kulturális intézményeink is jutottak, nem régi föllendülés után sülylyedőben egy végelátatlan hullámvölgy felé, az egyetemek megcsonkításával kapcsolatban több oldalról hangzott el olyan felfogás, hogy a szegedi egyetem más elbirálás alá veendő, mint a többi vidéki egyetem: „De van egy szempont, amely talán tekintetbe vételt érdemel, hiszen a szegedi egyetem a kolozsvári egyetem folytatása" (br. Korányi), avagy: „Ha a debreceni és pécsi egyetemmel kapcsolatban végszükség esetén talán lehetne ilyen tervekről beszélni, arra sohasem mernék gondolni, hogy a szeged-kolozsvári egyetemhez valamilyen formaban hozzányúljanak" (Navratil) (1933. okt. 27.) Ha az egyetemen többé kevésbé kivül állók érezik ezt a vonatkozást, menynyivel inkább érezhetik azok, akik benne élnék, akik életüket jódarab ideje annak életével együtt töltötték s igy múltjának részeseivé váltak. Az 1933—34. évi állami költségvetés indokolásában többek közt ezeket olvashatjuk, hogy a m. kir. Ferenc József-tudományegyetemet az 1872. XIX. tc. Kolozsvár székhellyel alapította, az egyetem négy kart ölel fel (jog és államtud., orvostud, bölcs., nyelv és tört. tud., valamint matematikai és természettudományi.). Erdélynek elcsatolása után az egyetem kezdetben Budapesten folytatta működését. Majd az 1921 :XXV. tc. értelmében ideiglenesen Szegeden nyert elhelyezést, ahol az 1921. évi október hó 9. óta működik. A debreceni „Tisza István" tudományegyetem felállításáról az 1912:XXXVI. tc. rendelkezik olyképpen, hogy az fokozatos fejlesztés mellett államköltségen, részben pedig Debrecen város hozzájárulásával létesíttetik. Hittudományi, jog- és államtudományi, vaalmint bölcsészettudományi kara az egykori ref. főiskolából fejlesztett ki, mig az orvostudományi kar uj alapitás. Az egyetem működését — bár csonkán — az 1914—15. tanévben kezdte meg. Az „Erzsébet" tudományegyetem az 1912. XXXVI. tc-kel létesitetett. A törvény végrehajtásának kezdetéül az 1914. év őszén csak a jog- és álamtudományi kar kezdte meg Pozsonyban működését, niig a bölcsészet- és az orvostudományi kar csak az 1918. év folyamán. Pozsony városának elcsatolása folytán az egyetem bölcsészettudományi és orvosi kara az 1919. év szeptember havában, jog- és államtudományi kara pedig az 1921. év augusztus havában Budapestre költözött. Az 1921. XXV. tc. a menekült pozsonyi egyetemet ideiglenesen Pécsett helyezi el. Az egyetem itt 1923 október 14-e óta működik három karral. Az ág. evangélikus hittudományi kar ugyanakkor Sopronban kezdte meg működését. Hogy mi lesz ezután, hogyan fog alakulni az egyetemek fakultásainak és tanszékeinek sorsa, nem tudjuk, de ha van jogos kivánság, mely sértetlenül óhajtaná megtartani azt, amit előző évtizedek hosszú sora alatt szellemi értékekben megszerzett, ugy a kolozsvári egyetem és ennek fakultásai vethetik fel ezt a kérést, mint akik immár megszerezték azt a szellemi kincset és erkölcsi értéket, melyet hagyományoknak hivunk s amelyek szeretete és az értük való felelősség anál nagyobb, minél mélyebbre nyúlnak be azok az elmúlt időkbe. A különbséget tehát, mely a szegedi egyetem és a többi vidéki egyetem között fennáll, főként a szegedinek múltja és szervezeteinek különleges alkotása világítja meg; ezekről szándékszom ismertetést mondani az alábbiakban. Az egyetemek — universitás-ok — a tudományosságnak központjai ,ahoI a tudományok összességének főbb ágazatait tudós szakférfiak müvelik és a tudományos életpályákra készülőknek tanítják. Eredetük a XII. századra vezethető7 vissza, de a fakultásokra, azaz egyes tudományszakokra való szétkülönülés a párisi egyetem mintájára a XIII. században kezdődött, amelyen és amely után hagyományszerüen az európai kontinensen általában 4 tudomány szak, azaz fakultás volt, úgymint a hittudományoknak, az orvosi tudományoknak, a jog- és államtudományuknak és az artes liberales-nek fakultásai, mely utóbbiból bölcsészet, nyelv- és történettudományok és a természettudományok fakultásai lettek. Európának egész középkori kulturperiodusában ilyen teljes négy fakultásos egyetem csak igen kevés volt, sőt Olaszországban inkább az egy fakultásos egyetemek voltak gyakoriak, ahol ezek a külön tudománycsoportok is az universitas nevet használták; igy volt jogi universitas (Bologna), orvosi universitas és jó ideig nem volt a sok egyetemből alig egy pár, melynek mind a négy fal íultása meg lett volna. (L. az egyetemekre vonatkozóan részletesebben: Magyary, Márki, Pauler, Schneller, Grosz munkáit.) Kezdetben persze az egyetemek célja a tudás vágyának Kielégítése, a szellem fejlesztése és a műveltség megszerzése volt, inkább luxus, mint hivatás, mint ahogy hallgatói is leginkább vagyonos úrfiak és csak kis számban szegények voltak. Külföldi egyetemekre jártak a magyar ifjak is, még pedig az Árpádok idejében főként a párizsira, ugyanakkor és későbben a bolognaira, majd a pádovaira, de különösen a nagy időknek, dicső koroknak szellemi virágai: a pécsi, óbudai és pozsonyi egyetemeknek 30—50 évig tartó működése után főként a bécsi, krakkói, prágai, a reformáció ideje alatt a wittenbergi, heidelbergi, majd a lipcsei, hallei és főként a hollandiai egyetemeket látogatták. Szükségszerű kivánalom volt tehát, ha a magyarországi hatalmasságok igyekeztek főiskolákat állítani fel, hogy a külföldön tanuló magyar if jakat otthon tartsák, sőt hogy másokat is idecsalogassanak. Ezt óhajtották Nagy Lajos, Zsigmond'és Mátyás királyok alapításai után ezt célozták az erdélyi fejedelmek és ezért létesitett egyetemet Pázmány Péter Nagyszombatban. A magyarság akkori élete azonban nem volt tudományos elmélyülésre való. Világtörténelmi helyzete nem volt olyan, hogy a tudomány művelése állandó központot biztosithasson, bár kétségtelen, hogy a hozzávaló érzék, az arravaló akarat és megvalósítási szándék nem hiányzott. Talán sehol a világon nem volt még ország, ahol azért kellett elhatározni egy városnak előbb kőfallal való körülbástyázását, mert a fejedelm ottan tudományos főiskolát akar felállítani, mint Erdélyben, abol ezt a marosvásárhelyi országgyűlés Szászsebesre kimondotta. Ezért nem lehetett nálunk hosszú életű a tudományos főiskola, mert bizony nálunk századokon át hadistudiumokat kellett gyakorolni, ahhoz pedig sehol a föld kerekségén a magyar családnál jobb iskolát nem lehetett volna találni. Az egyetemek, illetőleg főiskolák alapítása iránti későbbi törekvések a hitélet irányítására való törekvésekre vezethetők vissza. Ezért adott Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem 1581-ben meghatalmazó és alapítólevelei a jezsuiták számára, kolozsmonostori, később kolozsvári főiskolájok megnyitásához. A jezsuitákat azonban Báthory halála után rövidesen kiüldözték Erdélyből, kolozsvári egyetemüket pedig földig rombolták. A XVII. évszázad majdnem egesz ideje alatt Erdélyben