Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-28 / 270. szám

Á EOED, Sserke«ztO»«g: Somogyi ucca M.em. Telefon: 23-31.^KlndrthlTnlnl, kHlc«HnkHnyTiAr tegylrodo Aradi ucca S. Teleion : 13-OA. * Nyomda i LBw l.lnól ucca 10. Telefon t 13^oO. TAvlrntl e» lev^lrtm RWmn"v»r«>r«*A(i Novemberi kérdés Arról eddig senkisem interpellálta meg a polgármestert, hogy mért késették el és szű­kítették meg az idén az inségakciót? Októ­ber napsütéses hetei után esős novemberi hetek állandó borulata fokozta az inség nyo­mán felfakadó veszedelmeket és jut-e eszé­be azoknak, akik maholnap az egész várost színházzá degradálják, hogy mivel fűtenek az Ínségesek a novembervégi hideg napo­kon? Az inségadóból kevesebb fog befolyni, mint amennyi tavaly befolyt, a belügyi kor­mányzatnak is kevesebb pénze van a szegedi Ínségesek részére, mint amennyi eddig volt. Ez már bizonyos. Van még valami, ami na­gyon valószínű. Az ínségesek száma nem lesz kevesebb. S érdeklődik-e interpelláció az iránt s ha érdeklődnek, lenne-e talaja a sze­gedi közgyűlésen, hogy hogyan tud majd gazdálkodni az inségakció, miből ad meleg ételt és fűtés melegét csak megmutat­ni tudó csöppnyi faadagot a fagy dermesztő heteiben az Ínségeseknek? Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy a nyomort is megszokja az ember. A saját nyomorát is. Hát még a má­sokét. Az bizonyos, hogy a lakásprobléma egészen lekerült a napirendről. Hol vagyunk azoktól a boldog időktől, amikor haladó szel­lemű emberek azért lázadoztak, mert a vá­ros lakosságának, ha jól emlékszünk, egyha­toda nedves lakásban lakik? Ki hadakozik ma azért, hogy a Hétvezér-uccában, a Pász­tor-uccában a Nemestakács-uccában és a többi külvárosi uccában is magas nyomású vízvezeték adja a vizet? A kövezés még prob­léma. A feltöltés is, de csak mint inségmun­ka. A világításban már semmisem kérdéses. Egyes külvárosi utcakereszteződéseknél évek óta libeg a mintakollekció arról, hogy milyen külvárosi világítást lehetne és milyet nem szabadna csinálni. Az ár harminc évre minimálva van. Legföljebb az kérdéses, hogy miként lehetne városiasságunk még megma­radt csekély tartozékának teljes sérelme nél­kül minél kevesebbet költeni a világításra. S e rémvilágban egyre több jel kelti azt a látszatot, mintha a szegedi közéletnek az lenne a legnagyobb problémája, hogy mi­kor adják oda a színigazgatónak három évre a színházat; ma, három hónap múlva, vagy két héttel ezelőtt. Nem tartozunk azok közé, akik lebecsülik a szinház fejlesztésével kap­csolatos feladatokat. De az fejlesztés legyen és azok feladatok legyenek. Akkor majd nem nyílik alkalom olyan interpellációkra, mint amilyen most is fekszik a közgyűlés előtt s mint amilyen alkalmas arra, hogy megcsil­logtassa a közelmúlt évek és hónapok szín­házi botránykrónikájának a folytatását és folytonosságát. Azért is rá kell erre mutatni, mert ma még nincs annyira összekuszálva a helyzet, hogy ne lehessen kihámozni az — okokat. A közelmúlt napokban az elé a helyzet elé állítódott Szeged, hogy dollárkölcsöneinek átmeneti rendezésénél nyerhet vagy veszt­het százezreket. Hogy színházi nyelven fe­jezzük ki magunkat: annyit, amennyiből — ha nyeri és nem veszti a kérdéses összeget — tizenöt-husz évig födözheti és fizetheti a színházi szubvenció. A pénzügyi bizott­ságot még sem hívták össze. Egyetlen egy­szer sem. Valami csonka pénzügyi bizottság! ülést tartottak. De azt is szinügyi bizottsácri Kedd, 1933 nov. 28. Ára ÍZ fillér /¿'PO IX. évfolyam, szisztéma szerint: titkosan. Ez azért fellem­ző, mert például a pénzügyi bizottság mindig nyilvánosan ülésezik. A szinügyi bizottság soha. És ugy látszik, kellett a hatóságnak olyan pénzügyi bizottság is, amely alá szin­ügyi bizottság dolgozik. A népjóléti bizottsá­got sem hivták össze. Akkor sem, amikor az ősz beálltával a nép ezreinek az ajtaján egé­szen más kopogtatott megint, mint jólét s amikor talán illett volna megkérdezni a köz­gyűlésnek a népjólét gondozására delegált tagjait, hogy most, amikor a nyomor enyhí­tésére nincs még se állami, se városi pénz, van-e valami gondolatuk vagy tervük, amiből pénzt lehet kicsiholni? A szinügyi bizottság ezzel szemben permanenciában van. Ülésezett a mult héten. Akkor az volt az egyhangú állás­pontja, hogy várjon az igazgató három hóna­pig a három éves szerződésre. Minden évre egy hónapig. Ülésezett ezen a héten is a szin­ügyi bizottság. S ezen a héten már azt az egyhangú véleményt juttatta kifejezésre, hogy a három éves szerződéssel ne várakoz­tassák az igazgatót. Se három hónapig. Se egy hónapig. Adják meg neki mindjárt. Sok vizet zavarna ez a kis következetlen­ség is, ha a nyilvánosság nem lenne jóhisze­mű és nem föltételezné, hogy bizonyára van valami oka annak, hogy a szinügyi bizottság ma így határozott, tegnap ugy. Nem kellene véka alá rejteni ezt az okot. Mindjárt más­kép látná mindenki a szinügyi bizottsági ha­tározatokat. Azután változtatni kellene a szinügyi bizottsági ülések rendszerén. A tit­kolódzás sose jó és ha van bizottság, ame­lyet kötelezni kellene nyilvános ülések tartá­sára, az a szinügyi bizottság. Akkor senkinek ELŐFIZETÉS! Havonta helyben 3-2O. Vidéken 6» Budapesten 3.00, kUlt»ld»r 0.-40 peng«. ^ Egyes itAm Ara hétköz­nap 12, vatAr. é» Ünnepnap 20 (111. Hír­delétek lei-vétele failia szerint. Megte­lenltc héttő kivételé-vei nanonta reoael se kellene vállalni az ódiumot olyan mulasz­tásért, amely — meg vagyunk győződve róla — feledékenységből áll elő. A legutóbbi szin­ügyi bizottsági ülésen foglalkoztak például azzal, hogy az igazgató nem tette még le az óvadékot. Az ülés minden tárgyáról kapott információt a sajtó. Erről nem. A világért sem látunk ebben szándékosságot. De elejét kellene venni annak, hogy ilyen feledékeny­ségek előfordulhassanak. Akkor nem lenne a legtöbb embernek az a kinos érzése, hogy a szinház körül megint nem mennek rendben a dolgok. Akkor nem lenne se ok, se ürügy erős kifejezésektől és éles közéleti inszinuá­cióktól hemzsegő interpellációkra. Akkor nem hallana az ember olyan érveket, mint amilyen az, hogy nov. 1-én nem tudja a város kiadni a tisztviselői fizetéseket, de a januári színházi szubvencióra volt pénze novemberben. A többi érvről jobb nem beszélni. Az uj színházi rezsimnek vannak fogyaté­kosságai. Ez tagadhatatlan. De kimagasló eré­nyei is vannak. Ez a rendszer megérdemli, hogy komolyan, a naiv — vagy nevezzék akárhogy — lelkek elragadtatása és feledé­kenység nélkül foglalkozzanak vele. A szin­ház kérdését ne cibálják állandóan a közéleti disputa tárgysorozatának az élére. Ennek a városnak más intézménye is és más gondja is van, mint a szinház. Hagyjuk az igazgatót dolgozni, a színházat javulni, az egyre kár­tékonyabb szupertámogatás folytonos sürgé­se-forgása nélkül. Csak nagyon rövid ideig tartson még így s bizonyos, hogy az igazgató fog legkétségbeesettebben felsóhajtani, mond­ván, az ellenségeimmel majd csak elbánok' valahogy, a barátaimtól ments meg jó Isten í Heves tüntetések. Izgalmas események a budapesti egyetemen A tüntetők ostroma után rendőrök hatoltak be az egye­temre és gumibotos harc után szorították kl a diákokat BezáfUUc a budapesti és a debreceni egyetemet - Dél­után ucca: tüntetések voStak (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Hét­főn délben heves diáktüntetések játszódtak le a budapesti egyetemen, amelyeknek végül a rend­őrség beavatkozása vetett véget. A kapuknál igazoltató őrsök jelentek meg, amelyek nem engedték be az egyetem épüle­tébe a zsidó vallású hallgatókat. Dr. K o r n i s s Gyula bölcsészkari dékán ekkor rendelkezést aáott ki, amelyben megtiltotta a kapukban való iga­zoltatást A dékáni intézkedést izgalmas események kö­vették. Egy nagyobb tüntető csoport hatolt be a bölcsészkarra, nagy zaiongással ellepte a fo­lyosókat és végigjárta a termeket zsidó hallga­tók után kutatva. Hiába volt Korníss dékán közbelépése, a hangos tüntetés tovább folytató­dott, ugv hogy az órákat sem lehetett megtar­tani. A legizgalmasabb jelenetek, az épület kis­kapujánál és a dékáni hivatal előtt játszódlak le. Egy csoport dorongokkal felfeszi« tette a kiskaput, majd betörte a dé­káni hivatal egyik a jtajának üveg­betétjét. A tüntetők és a dékáni hivatal egyik tisztvi­selője között heves jelenetek játszódtak le, majd amikor a tisztviselő elvette az egyik han­gosan tüntető bajtársi sapkáját és közben állí­tólag meg is ütötte, az izgalmak tovább foko­zódtak. Egyesek rugdalni kezdték a dékáni szo­ba a jta ját, óriási hangzavar töltötte be az egész épületet. Hiába volt minden kísérlet, a tüntetés ereje egyre fokozódott. Korníss dékán ekkor a rektor bele­gyezésével rendőri WMüWjet kért. Riadóautón érkeztek meg a rendőrök a Mti­zeum-körutra és mivel a zaj, a tüntetés és fe­nvegetődzés még tovább tartott, a dékán enge­délyére rendőrök behatoltak az egyetem épületébe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom