Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-05 / 251. szám

I DEM AGYARORSZAG SZEGED, SserkettiUMéO! Somogyi nee» 12. Lem. Telefon: 23-33.^KladöhlTalal, ktllcsHnktlnyvlAr é» regylrodn • Aradi ueca S. Telefon : 13—Oö. ^ Nyomda i LOW LIpAI ucca 19. Telefon * Tívlinlf 6* levélcím DtlmanyarnrtzAg Meqed Vasárnap, 1933 nov. 5. Ara 20 fillér , ~ | IX. évfolyam, 240. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.2 O. Vidéken 6« Budapesten 3.60, kUlftlldHn *»--*<» pengd. * Egyes iz«m Ara h«tk»z< nap ÍZ, vaiAr* és Ünnepnap ZO1111. Hír-1 detésele felvétele tarlta szerint. Meg te« lenlvc héllö kivételével naponta reggel Elő erő, j&aloíi lekiniély A szegedi egyetem körüli förgeteg, ugy látszik, kezd elülni. Egy-két katedrát elsodort a vihar, az egyetem arányai és méretei egy kevéssé jelentéktelenebbek lettek a vihar után, mint amilyenek a vihar előtt voltak. De ha egy-két ága le is töredezett, a fa mégis áll s hisszük, hogy a megmaradt törzsek pótolni fogják a leváló ágak termését. A hivatalos közlésben nyilvánosságra hozott elintézési módot nem tartjuk megnyugtatónak és nem tartjuk kíelégitőnek. A szegedi egyetemen annyi katedra lesz, mint amennyi a debrecenin. Ez nagyjában helyes megoldás lehetne, ha a katedrák számát, jelentőségét és fontosságát is rőffel lehetne mérni s ha a szegedi egyetemnek is annyi hallgatója volna, mint a debreceninek. A szegedi egyetemnek kell a legnagyobb áldozatot meghozni még akkor is, amikor a kultuszkormány kénytelen volt elállni első, drákói tervezetétől. Mi — rosszul választotta meg a szót a kultuszminiszter ur, — nem vagyunk lokálpatrióták. A vidéki városok önvédelmét nem lehet elbagatelizálni a lokálpatriotizmus pecsétnyomójával. Mi az ellen a kultúrpolitika ellen foglaltunk állást, amelyik az; egyik évben világnézeti tanszékeket szervez meg, párhuzamos katedrákat állit fel s csak azért szaporítja a tanári állások számát, mert két kitűnő pályázó közül nem tud választani s azután pár évre meg akarja szűntetni az egyetemnek egyetem jellegét csak azért, hogy takarékoskodjon. Az egyik évben katedra-infláció, a másik évben fakultás-defláció, — ennek a politikának, ennek az ingadozásnak menthetetlenül és védhetetlenül áldozatul kellene esni a nemzet kulturérdekeinek is. Az egyetem kevesebb katedrával is meg tud felelni magasszinvonalu hivatásénak, a kutatásnak és a tanításnak. De ha ilyen módon az egyetem teljességének feláldozása nélkül eleget lehet tenni a takarékosság követelményének is, miért volt arra szükség, hogy a vidéki egyetemi városok nyugalmát szörnvü kihatású tervezgetésekkel felzaklassák ? Mi szükség volt arra, hogy az egyetemi városokat az egvetemrombolás tervével militarizálják, mi szükség volt arra, hogy a hatalom megsuhogtassa pallosát a vidéki egyetemek s a vidéki egyetemi városok fölött ? Talán csak, hogy a vidéki városoknak alkalmat adtak — az érettségi vizsga megismétlésére ? Mi eleget álltunk már a szegedi polgármesterrel szemben s a város szolgálatában s elvi álláspontunk védelmében elég támadást kellett már intéznünk a szegedi polgármester elhatározásai és intézkedései ellen. De abban a E

oíémiában, amit a szegedi polgármester egy ripta előtt mondott szavakkal s a kultuszminiszter vállán a hatalom hermelinpalástjával s kezében a jogarral folytattak, mi fentartás nélkül Somogyi Szilveszter mellé állunk. A kultuszminiszter ur a várost ítéli el a polgármester imádságáért. Nagvon elavult az igazságtevésnek ez a módja. A polgármester imádsága — szegedi imádság volt és keresztény fohász, a nagy jótevő közbenjárását kérte a sanyargatott város első polgára. Ebben az imádságban látja a kultuszminiszter ur bizonyságát annak, hogy Szeged város nem méltó az egyetemre ? Nincs ebben az országban egyetlen ember, aki ebben az Ítélkezésben egyetért a kultuszminiszter úrral. Ez az Ítélkezés — justizmord. De ha már Ítélkezni kell elevenek és holtak, — vagy ahogy a kultuszminiszter mondotta, — eleven és holt tekintélyek felett, akkor talán ennek a városnak az egyetemhez való jogcímét abban is meg lehet találni, hogy milyen elszántan harcol egyetemének integritásáért. Ha a kultuszminiszter úrban objektivitás lett volna az „ildomtalan" szavak hallatára, (amelyek azonban a szegedi fülekben sokkal ildomosabbakként hangzottak, mint az egyetemrombolás tervének szavai), akkor arra kellett volna gondolnia, hogy ez a város már csak azért is méltó egyetemére, mert ilyen elszántan és ilyen kemény erővel harcol érte. Azok az áldozatok, amiket ez a város az egyetemért hozott, talán szintén annak bizonyítékai, hogy méltatlan és érdemtelen az egyetemi városnak nemcsak cimére, de jellegére is? Hát nem a Iegbántóbb igaztalanság az, hogy Szeged remittendáját Debrecen és Pécs lojalitásával hasonlítja össze a kultuszminiszter ur? A szegedi egyetem orvosi fakultására többet költött ez a város, mint Debrecen egész egyetemére s kétszer annyit, mint amennyit Pécs áldozott egyeteméért. Ha a kultuszminiszter ur ugy készült volna elbánni a debreceni egyetemmel, mint ahogy tervbevett rendelkezése a szegedire sújtott volna le s a szegedi egyetemet csak az a veszély fenyegette volna, mint amelyik a debrecenit fenyegette, — kultuszminiszter ur, fáklyásmenetet rendezett volna a remittens szegedi nép s a hódolat és hajbókolás példáját ez az ildomtalan város szolgáltatta volna. A harc egyelőre véget ért. A kriptában elmondott imádság talált meghallgatásra, nem pedig a hatalom magasságában elhangzott fenyegetés. A halott tekintély megvédte a várost az élő tekintéllyel szemben. A kardot visszadughatjuk hüvelyébe s lehet már pihenj-t vezényelni a szegedi felkelésnek. ^ De, •— ahogy a cserkészek mondják, — légy résen. A harc kiujulhat mindig, amig a halott tekintélyt az élő ereje nem szolgálja. Ennek a városnak oda kell állni a halott tekintély mellé, mert az élők között nincs senki, aki annyi erővel védelmezné és oltalmazná, mint a halott. Pogány temetési szertartás szerint a halott hős sírjába bedobták ami az élőnek legkedvesebb volt. A magyar kultura halott hősének sírjába beakarták dobni legkedvesebb alkotásait. De mi nem temetni akarunk, hanem élni, az élet követelte meg s meg fogja mindig követelni azt a ke-, mény elszántságot, azt a konok kitartást, azt a megtörhetetlen harckészségét, amivel ez a város sikraszáll mindenért, ami az övé." Klagenfurtban Dollfuss beszéde közben felrobbantották a villanyvezetékei Az osztrák kancellár teljes sötétségben mondotta el beszédét Bécs, november 4. Klagenfurti jelentések szerint Dollfuss szövetségi kancellár jelenlétében megtartott gyűlést megzavarták. A kancellár beszéde közben hirtelen az egész városban elaludtak a villanylámpák, papirmozsarak dördültek el azon tér közelében, ahol a gyűlést tartották. A szövetségi kancellár, hogy a pániknak elejét vegye, a sötétségben is tovább beszélt. A gyűlésen megkísérelt tüntetés ügvében a hatósági vizsgálat a következőket állapította meg: A városi erőmütelep világító áramát vezető kábelt, amely az országút mentén halad, ismeretlen tettesek a levegőbe röpítették, ugv, hogy a transformátor is leégett. Ezenkívül Klagenfurt mellett két vezetékárbócot felrobbantottak és ezzel megszakították az áramvezeték hálózatát. A szövetségi kancellár beszéde alatt Klagenfurt külső kerületében négy papirmozsarat a levegőbe röpítettek. Dollfuss az eseményeket teljes hidegvérrel vette tudomásul és ' nem hagyta magát beszédében megzavartatni. Később fáklyákat gyújtottak és a gyűlést folytatták. Lltvinov Rooseveltnél Orosz-amerikai szövetség 1 - Nyugtalanság Japánban (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Washingtonból jelentik: Litvihov orosz külügyi népbiztos hétfőn reggel partra száll Newyorkban és kedden megkezdi tárgyalásait Roosevelt elnökkel. Beavatott politikai körökben egyre határozottabb hangon beszélnek arról, bogy az orosz —amerikai tárgyalások központjában nem is annyira gazdasági kérdések fognak állani, hanem elsősorban a távol Kelet politikai problémáit fogjág megvitatni és Roosevelt elnök azért kérette magához Litvinovot, mert az amerikai hadügyminisztérium rendkívül nyugtalanító híreket kapott a távol keleti helyzetről. Állítólag most arról van szó, hogy Oroszország és Amerika közös flottaakcióra készülnek a kínai vizeken