Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-18 / 262. szám

1055 november 18. DELMAGYARORSZÁG 9 és Muuésszet HETI MŰSOR! Szombaton délután: János vitéz. Filléres helvirak. Szombaton «te: Orlow. Operett. Premierbérlet 12. s z. Vasárnap délután: Egy csók és más semmi. Délotánl bérlet. 7. Mérsékelt helyárak. Vasárnap este: Orlow. A. bérlet. 12. Hétfőn nincs előadás. Kedden este: Aida. Harmónia hangversenyek Kedden Feuermann. A színházi igazgatóság megértő intézkedése folytán, mivel a koncert öszszeesik az Aida reprizévl, hogy a színház és Harmónia bérlőinek érdekei ne zavartassanak a két nagy zenei esemény kényszerű egyidejűségével, a színházi bérlők jogait a 2-ik Aida előadásra érvényesíthetik. Feuermann kedden A világsajtó kritikája szerint Feuermann csellóművészetie Caaalsé mellett az instrumentális előadóművészeit legmagasabb nívóján áll. A 3-ik bérleti est műsorán Bach Suite, Strauas, Valentini szonáták, Sgambetti, Dvorak, Piatti és Bloch művek dr. Herz Ottó közreműködésével. Jegyek 1.60-hM Délmagyarországnál. Csonka bérletek Harmónia igazgatóságánál. Feuermann kedden A színházi Iroda hírei Jíános vitéz" ma délután filléres helyárakkal, parádés szereposztásban. Zsúfolt ház lesz. Az „Aida" vendégművészei Báthy Anna, ElefcEkJeer Szidi, Halmos János, Leápold Andor, Arany József és Pajor ödön. UJ szereposztás, nj rendezés és uj díszletek az wOrlow"-ban. A ma és holnap este szinrekerülő „Orlow" minden tekintetben megérdemli a fokozott érdek lő dóst, arait ez a romantikus operett kiváltott Alkalma nyílik Eőry Erzsinek isimét bebizonyítani, hogy kitűnő primadonna, Jurik Ioárafe, hogy a legbájosabb szubrefct, Márkusnak, hogy a leghóditobb bonvivant, Kőrössynek, hogy a legnépsezrűbb táncos komikus. A rendezést Sziklat igazgató végzi, karmester Beck. Az „Oriow" ~> premier, vasárnap A) bérletben megy. Az „Aida" előadását óriási előkészületek elölik meg! „Egy oeók és mis semmi" vasárnap délutáni előadására már csak néhány jegy kapható. Bérlők figyelmét»«! Azok a t bérlők, akik az ,,'Aida" keddestl előadására helyeikot nem veszik igénybe, szándékaikat ma délig jelentsék be az elővételi pénztárnál, hogy a keddi előadás helyett az „Aida" következő hétfői előadására fenntai'Hiassa h«4yeiiket a pénztár. Szeged, Csekonlcs« és Klss-ucca sarok. Erxsébei névnapi atönöéKotc ; Néhány eikk a sok száz közfii: Vlrágkosár szalmavirággal töltw —.24 Fonott patkó női erszény _.24 Könyvjelző, különféle mintákban —.24 Cserepes művirág —.24 2 szál Bsanilia virág _.24 5 drb névnapi levelezőlap W.J24 Divatos sapkatű —24 Divat gyapjú női sapka —.68 Iparművész női erszény —.68 Emlékkönyv —.78 4 drb illatos kézmosó szappan cellofánbau —.68 Bronzozott szobor i—78 Divat nyakgyöngy »-.98, —.88, —48. —.24 Üvegszobor Moleskin női retikű! —.981 „Flepísek" színes pudertartó 2 drb vásárelyi virágváza —.981 6 drb szinas vizes pohár —.98 | Páholy és erkélyszék A BELVÁROSI MOXIBA husz százalék kedvezménnyel Darabonként is kapható a kiadó h i v a t a 1 á b a n A Deitnagyarorsxág regénye LYTTON STRACHEY rr VIKTÓRIA KIRÁLYNŐ FORDITOTTA: SZINNAI TIVADAR ja. A régifajta Toryk, akik érzik, Hogy saját érdekükben áll a királyi előjogok fenntartása, kiveszőben vannak. A whigek pedig, — akár tudatosan, akár öntudatlanul — egytől-egyig republikánusok- Olyan szemmel nézik a trónt mint a farkas a bárányt. Azt mondják, hogy az alkotmány szellemébe ütközik belevonni a király személyét a parlamenti vitákba. Ez a felfogás kétségtelenül a régi hagyományokon gyökeredzik, de nagyon veszedelmes. Stockmar óva inti a herceget, hogy ebbe a szokásba belenyugodjék. Mert ha megengedi, hogy a Whig-kormány továbbra is ezt a gyakorlatot kövesse, a közvélemény előbbutóbb arra a meggyőződésre fog jutni, hogy a király csak afféle mandarin figura, mely helyeslőleg bólogat, vagy rázza a fejét, aszerint, hogy a kormány melyik zsinórt húzza meg a háta mögött. Ezért minden alkalmat meg kell ragadni a trón jogainak Hangoztatására és erősítésére. Mindenekelőtt —és ez igazán a legkevesebb — a király ragaszkodjék ahhoz, hogy a minisztertanácsban elnököljön. A király tekintse magát állandó kormányfőnek, aki az ideig-óráig uralkodó miniszterelnök fölött áll. A király vegyen tevékeny részt a kormány intézkedéseinek és elhatározásainak előkészítésében; nevetséges volna mellőzni a királyt, aki — legalábbis a mostani esetben — bátran felveheti a versenyt bármelyik miniszterével tehetség, hozzáértés és hazafias érzület tekintetében- „Az így értelmezett királyi jogok okos gyakorlása" fejezi be Stockmar, „természetesen kiváló itélőképeséget és tapintatosságot igényel, de megfelelő alkalmazása esetén az aklkotmányos királyság legfőbb biztositéka lesz; és akkor a közügyek intézése olyan olyan arányosságot, egyensúlyt, szilárdságot ér él, mint még soha." Talán igy is lehet felfogni az alkotmányosságot, de annyi bizonyos, hogy bajos összeegyeztetni ezt a nézetet a miniszteri felelősség elvével, amely minden alkotmányos uralom alapvető intézménye. 111. Vilmos maga elnökölt a tanács ülésein, mégis alkotmányos király maradt. Ez a példa lebeghetett Stockmar szeme előtt. Arra nem gondolt, hogy az alkotmány is fejlődik és fejlődésének iránya a forradalom óta mindenesetre távolodást jelent az abszolút királyi hatalomtól. Még kevésbbé gondolt rá Albert. Kritika nélkül ma-ö[io>jbAS sa jaj9[auija reur>po)g auai baooS tilag is érvényesítetni akarta. Erről volt szó a Palmerstonnal folytatott küzdelemben is, mely 1850-ben érte el tetőpontját, amikor a királynő — Stockmarmemoranduma alapján ~ kereken kijelentette, hogy jogában áll elbocsájtani a külügyminisztert, ha fontosabb ügyekben hozzájárulása nélkül mer intézkedni. Lord John Russel — csupán azért, mert Palmerston túlságos önállósága neki is kellemetlen volt — támogatta a királynő akcióját és igy kissé meggondolatlanul, veszedelmes alkotmányjogi precedenst teremtett. 71. A Háborús hírek ilyen képtelen rémlátásokra ragadták a nép felizgatott fantáziáját. Hogy Palmerston lemondásának valóban mi volt az oka, azt még máig sem tudjuk-. Könnyen lehet, hogy belefáradt az udvarral való marakodásba. De az a gyanú, hogy Albert megpróbálta volna latba vetni befolyását Oroszország érdekében, minden alapot nélkülöz. Alighanem az történt, ami hasonló esetekben gyakori dolog: a kormány ingadozott két ellentétes politika közt, melyek bármelyike, ha erélyesen követik, biztosította volna a béke fenntartását. De a két politika összekeverése — a semlegesség hangoztatása és ugyanakkor fegyveies beavatkozással való fenyegetődzés — kipattantotta a háborút. Albert, a maga szőrszálhasogatóan lelkiismeretes módján, kipróbált minden elképzelhető lépést, végül azonban eltévedt a diplomácia útvesztőjében. De ez nemcsak az ő hibája volt, hanem az egész kormányé. És amikor kitört a háború, Albert — oroszellenes érzület tekintetében — túltett a legtüzesebb angol hazafiakon jsNoha mindaz, amit Albertről suttogtak, rágalomnak bizonyult, a helyzet mégis olyan volt, hogy igazolta, vagy legalább is érthetővé tette a közhangulatot. Tény, Hogy a királynő férje idegen volt, idegen eszmekörben nevelkedett és idegen fejedelmek egész sorával állt rokonságban. Nem tehetett róla, nem !s lehetett rajta segíteni, de ez az állapot mégsem volt kívánatos az ország számára és gyakoriari kellemetlenségekkel is járt. A miniszterek állandóan panaszkodtak Albert herceg német-barát hajlandósága miatt. Palmerston, Garendon, Aberdeen megegyeztek abban, hogy a nemzeti politika fontos kérdéseiben folyton küzdeniük kellett az udvarban túltengő német szellem ellen. Ezt különösen Palmerston emlegette, meglehetősen ízléstelenül. Amikor eltávolították a külügyminisztérium éléről, eüső haragjában fünek-fának híresztelte, hogy külföldi intrika áldozata lett. Később letompította vádját, de a puszta tény, hogy egy volt miniszter ilyen nyilatkozatot tehetett, eléggé mutatja, hogy Albert — idegen származása miatt — milyen kényes helyzetbekerült. Más bajok is voltak.Albert politikai ambíciói felszínre vetettek Angliában egy régi alkotmányjogi kérdést: a korona hatalmi körének pontos megállapítását. Ezt a hatalmat most valójában Albert gyakorolta. Hogy milyen nézeteket vallott róla, azt könnyű megállapítani, mert nézeteit Stockmartól vette át és Stockmar felfogását véletlenül egészen pontosén ismerjük egy kimerítő levélből, melyet ebben az ügyben Albertnek irt a külpolitikai válság tetőpontján, közvetlenül a krimi háború kitörése előtt. Stockmar ugy látta, Hogy a monarchikus eszme a Reformtörvény életbe lépése óta sokat vesztett erejéből. A királyságot az a veszély fenyegeti, hogy csak afféle szimbólum lesz belőle, mig a tényleges hatalmat a minisztérium gyakorol- , (Folyt, kőv.)