Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-04 / 250. szám

DÉLMAGYARORSZÁG SZEGED, SserkMcMMég: Somogyi ncca 22.Lem, Telefon: 23-33.^iUadólUTBlal, nHlcHInkönyriAr é» leffylroda • Arad] ucoa S. Telefon s 13-00. « Nyomda r IBw l lnAI ucrn 19. Telefon T 13w>6. TAvlrnfl 4» leveleim s Deim^gyarowfto »«eged Disputa Egy fiatal újságíró, aki eddig nem sok vizet zavart és kavart, a napokban támadást kez­dett ellenünk. „A vitát", amelyet igazunkért ízlésünk ellenére vállalnunk kellett, természe­tesen nem ezen a helyen intézzük eL De leg­utóbbi heves vitairatában vari ennek az új­ságírónak egy mondata, amelyhez ezen a he] lyen kell reflexiókat fűznünk, mert azt, amit állítunk, a nyilvánosság ellenőrzése alá akarjuk helyezni és mert ugy érezzük, hogy igazságaink, mondanivalóink, céljaink, szem­pontjaink és kérelmeink messze túlnőnek két lapvállalat vagy akár valamennyi szegedi lapvállalat belső életén és érdekkörén. Ez a mondat, nekünk adresszálva, így szól: „ők csak a pausáléra gondolnak, a jövedelemre­hekuba nekik minden egyéb." Azok, akik e lap szerkesztésének irányitól, több izben tárgyaltak, eddig sohase nyilvá­nosan, urakkal, akik helyet foglalnak annak az újságnak az igazgatóságában, amely újság­nak a hasábjain a fenti sorok megjelentek. Szándékosan disztingváltunk. Magunkról ugy irtunk, hogy e ¡lap szerkesztésének irányi­tói, róluk, hogy az igazgatóság tagjai. Ezzel, a legmegértőbb magatartást tanúsítva, hono­ráltuk azt a véleményt, amely szerint a lap­vállalatok igazgatóságainak tagjai újságjaik­nak csak általános irányáért vállalnak szere­pet és felelősséget, egyes konkrét esetekért nem lehet őket felelőssé tenni, hiszen köztu­domású, hogy a szerkesztőségbe nem járnak be, a szerkesztés munkájában nem vesznek részt. De akkor, amikor az igazgatóság tag­jai tapasztalják, hogy annak az újságnak a munkatársai, amely újságnak az irányáért mégis csak felelősek, olyan közle­ményeket tesznek közzé, amelyeknek ok nélkül van provokatív jellegük más lapokkal szemben, amelyek közér­dekű szolgálat minden ismérve nélkül sérte­nek és támadnak, ki kellene lépniök passzivi­tásukból. Egész tanulmányt lehetne irni csak erről az egy szempontról. De mi megelég­szünk néhány bizonyitékkal. Olyan frázist, mint aminőt ebben a cikkben idéztünk, több­ször leírtak már rólunk annak a lapnak a ha­sábjain. Ez a magatartás kényszeritett ben­nünket a bíróság elé, ez a magatartás provo­káltatta ki velük szemben azt az ítéletet, amelyben ki volt mondva, hogy destruálnak és ez a magatartás szerezte meg részünkre tőlük a bocsánatkéréseket. Olyan időket élünk, amikor meg szabad ismételni ezeket a játékokat? Az igazgatóság tagjainak nem kötelességük akár Ítéletében, akár elhatáro­zásában, akár cselekedetében megtévedt munkatársak közérdekűséggel józan itéletü ember előtt meg nem indokolható aggresszi­vitásának gátat vetni? Városuknak és hazá­juknak legválságosabb esztendeiben is ilyen lovagi tornákkal gyönyörködtesse olvasóit a szegedi sajtó, amelynek most is, mint már annviszor, lélekemelő feladata, hogy ernye­detlen buzgalommal, a legnagyobb nehézsé­geket legvürő fáradhatatlansággal segitsen menteni, fejleszteni és építeni ezt a várost, hitében erősiteni és kitartóvá edzeni ezt a népet? A túloldali sajtóorgánum igazgatóságának egyes tagjai többször kerültek az utóbbi hó­napokban abba a helyzetbe, hogy széles te­Szombaí, 1933 nov. 4. Ára 12 fillér ^ IX. évfolyam, ^48. sz. rületem nyerhettek betekintést abba a mun­kába, amelyet végzünk. A szabadtéri játé­koknál azt tapasztalták, hogy mi csak a pau­sáléra, a jövedelemre gondolunk, nem pedig azt, hogy emberfeletti munka és százakat érő hirdetés díjtalan vállalásával és végzésével mentünk magunk és vittünk másokat a várost szolgálni?! A vegyesdandárparancsnok, akit példátlan és páratlan bizalom és tisztelet ővez a polgári társadalom részéről is, a napokban hirdette a megértést, békét és megbecsülést valamennyi társadalmi osztály és valamennyi felekezet Között. A főispán, akk e város min­den pártja, minden felekezete, minden társa­dalmi osztálya mély megbecsüléssel és meleg szeretettel vesz körül, a visszavonást, a szét­húzást, az elvi szempontok sutbavetésé* s a személyeskedést tanácsolja? S a polgármester azon vidul fel, ha e város lapjai egymással civódnak a város kárára s nem másokkal a város épülésére? Felsoroljuk most a túloldali lap igazgatósági tagjainak nevét? Elhigyjük róluk, hogy közérdekű feladataik betöltésé­nél nekik az a szellem kedves, amelyet min­den vezető tényező távol akar tartani ettől a várostól? Mindig van egy harmadik, aki nevet, két veszekedő között Sajtóérdek visszaidézni és ELÖflZETÉSt Havonta helyben 3.20. Vidéken M Dudapetlen 3.00, kUllüldtín 0.40 pengA. - Egye» izAra Ara hétköz­nap ÍZ, vatttr« ¿s Ünnepnap 20 (111. Hlr­detéaek (elvétele tarlia szerint. Megle lenlk hétlA kivételével nnnnnln renqe 7,1 állandósítani ezt az egyeseknek, lehet, idil­likus, de zsurnalisztikái szempontból méltat­lan állapotot? Nem szívesen tesszük, de fel­ajánljuk; vizsgálja meg a két újság szerkesz­tőségének viszonyát a színházhoz választott bíróság. Hajlandók vagyunk további súlyos vádakat konkretizálni. Ennél is nyomatéko­sabb kérésünk azonban, hogy szüntesse meg a túloldali újság igazgatósága a vakmerő be­csületsértések tűrhetetlen hangját. Nem a ma­rasztaló Ítélettől, a költségektől és becsület­sértéstől való félelem miatt. Hanem azért, mert egészen más munka vár a mostani ne­héz időkben a feladatát csak legkevésbé is felismerő minden ujságemberre. Az utóbbi hónapok két leghatalmasabb eredményében : a szabadtéri játékok országhatárainkon túlter­jedő sikerében s megcsonkításra itélt egyete­münk megmentésében oroszlánrésze van a szegedi publicisztikának. Ne engedjük veszé­lyeztetni az utóbbi időben végzett munka méltóságának, nagyságának és célkitűzései­nek egységét és magasrendűségét, a nagy eredmények esetleg nemzedékekre kiható bizonyosságát s annak a szellemnek a kiala­kulását, amelyben a vilápnézletek különbsé­e ellenére, találkozhatunk, vállvetve küzd­etünk és gvőzhetfmk. A minisztertanács döntött az egyetemi kérdésben Nem szüntetnek m@§ fakultásokat, de 47-re csökkentet­ték a szegedi egyetem tanszékeinek számát — A reduk­ciót már a jövő tanévben keresztül viszik Nyolccal csökken a szegedi egyetemi tanárok száma A Budapesti Értesítő jelenti: Az egyetemi reform ügyében, amelyekről a szakminiszterek hetek óta tanácskozásokat folytattak, a pénteken tartott minisztertanácson megtörtént a döntés. A minisztertanács elfogadta Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjeszté­sét. Mint illetékes helyről közlik, a következő egyetemi intézeteket egyesítik a jelenlegi József Műegyetem önkormányzati szervezetében. 1. Műegyetem, 2. Közgazdasági tudományi kar, 3. Állator­vosi főiskola, 4. Soproni bánya- és erdőmérnöki főiskola. Az ilyenképen egyesitett egyetem neve a következő: „M. kir. József nádor műszaki, közgazdasági és mezőgazdasági egyetem", röviden M. kir. József nádor műegyetem. A minisztertanács ezután megállapította az összes egyetemek tanszékeinek számát amely 328-ra csökkent Döntés lényege az, hogy egy egyetemen sem szüntetnek meg k'arf. vagy karokat, ehelyett a tanszékek' számát szállít ják le és pedig a budapestin 98-ra, a szegedi egyetemen 47-re, a a debreceni egyetemen 47-re, a pécsin 45-re, a József műegyetemen pedig 91 -re. 328 egvetemi tanár közül 300 nyilvános rendes, 28 rendkívüli egyetemi professzor lesz. Elhatározta a minisztertanács, hogy ezeket az intézkedéseket az 19^4—35 tanévtől kezíf­ve már életbeléptetik és így a jövő évi költségvetésbe is átviszik. A minisztertanács határozata azt jelenti, hogy I sát, de csökkentik a katedrák, illetve az e^yete­meghagyják a szegedi egyetem orvosi fakulta- mi tanárok számát. A szegedi egyetemen jelen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom