Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-14 / 258. szám

MAGYARORSZÁG SZEGED, SzerkMttOMo! Somogyi ncca S2.Lem. Telefon: 2303.'Kladóhlvalal, kmcMnktinyriar ét legyiroda Aradi neoa 8. Telefon i 13«Ofl, •» Nyomda > LHw Lln«< ncca lO. Telefon i 13^o6. TAvlrmi ét levélcím t Pélmanxarongftj Szeged Szegedi Hét — Nemzeti Munkahét Az első Nemzeti Munkahét megnyílt, ter­mészetesen Pesten s megint megindult Pest felé, ahol másfél millió magyar lakik, hét mil­lió magyar vándorlása. Ma sem akarjuk vitat­ni azokat az előnyöket, sok köztük a helyzeti előny, amelyek a fővárost minden országban megilletik. Magyarországon is. Nem akarjuk a parlamentet, amely valamikor, akkor azon­ban más elnevezés alatt, Pozsonyban ülése­zett, a Hortobágyra áthelyeztetni. Nem szí­vesen vinnők le Pécsre a pesti klinikákat, pe­dig Pécsett ideiglenes épületekben lehetne őket elhelyezni, míg Pesten csak klinikai cé­lokra épült és csak klinikai célokra kiválóan felszerelt épületekben vannak elhelyezve. Nem akarjuk odadni a Kúriát se Bajának, se Kecskemétnek s nem célunk Tokajon újraépí­teni a tőzsdét. A műegyetemet jó helyen tud­juk a Duna budai oldalán, a pesti Ítélőtáblát nem szántuk Szentesnek s Dorozsmának az utóbbi két évtizedben befutott nagyszerű fej­lődését — Szegedet mint elővárost gyűrte maga elé, vagy, ha ugy jobban tetszik, maga alá, — nem azzal tetőznők be, hogy letelepitenők a nyakas kunok kétes örömére a pesti kereskedelmi muzeumot, az Iparcsarnokot, ahol most a Nemzeti Hét ki­állításai tömegeinek és a kereskedelmi és iparkamarát. Szent István ünnepét is meg­hagynék a fővárosnak és sose vitatnánk jo­gát a nemzetközi kiállításhoz. De az olasz főváros mellett ott van világ­fiirü szabadtéri előadásaival a százezer lakosú Verona. Ki vitatná a Scala elsőségét s Mila­nónak a kereskedelmi élet terén való vezető szerepét? A leghíresebb olasz képtár sem a Főváros nevezetességeit gyarapítja. Ausztriá­ban kinek jutna eszébe, hogy Salzburgnak konkurrenciát csináljon? Leépitették-e Inns­bruck egyetemét s elhanyagolják-e Ischlt, amiért széles utjain ismert jellegzetes kellé­keivel nem baktat már végig az udvari fogat Ferenc Józseffel? Aláássák-e Berlin pozíció­ját a lipcsei vásárok, a német földön páratlan müncheni képtárak, a gyárak Frankfurtban, a hajók Hamburgban: a passiójátékok Ober­ammergauban és a GoeVhe-kultusz Weimar­ban? Ártalmára lenne-e Pestnek, ha Szeged szabadtéri játékok tekintetében európaszerte akkreditált város lenne s h a évenkint egyszer, akár kora tavasszal, akár késő ősszel juttat­nának még egy idegenforgalmi hetet nekünk, az országos segélyforrásoknak és támogatá­soknak ugyanazzal a bőségével, amellyel mindig ott állnak — szinte mondanunk se kellene — a sokkal nagyobb, sokkal erősebb, sokkal könnyebb helyzetben lankadatlanko­dó, eredményt sokkal könnyebben kivereked­ni tudó Budapest mellett? Ártalmunkra len­ne-e, ha olyan gazdasági, idegenforgalmi és kultúrpolitikát kezdenénk el folytatni, amely azt eredményezné, hogy megszűnne az az Európában meggyökeresedett hit, hogy úgy­szólván egy megyéből és egyetlen városból áll az egész ország? A Szegedi Hétnek a szabadtéri játékoktól függetlenül is voltak sikerei. A szabadtéri já­tékok hatalmas apparátusát más kezek moz­gatták, mint a Szegedi Hét soíckal szerényebb szerkezetét. A kettőt nem szabad összeté­veszteni. Viszont az egyik sikereitől nem sza­bad elhomályosulni hagyni a másik érdemeit. Kedd, 1933 nov. 14. Ára 12 ffllér,^ IX. évfolyam, ¿56. sz: A Szegedi Hét urai, ugy halljuk, ép a mult héten üléseztek. Azt is halljuk, hogy a Sze­gedi Hét megismétlése és körülbelül az idei dátum mellett döntöttek. Szegedérde ké­b e n akkor is beszélni kellene erről a dá­tumról, ha nem jöttek volna közbe olyan égető aktualitások, amelyeket a tanácskozá­son résztvevő közéleti kiválóságoknak meg kellett volna fontolniok. Ami azonban ké­sik, nem múlik. Ha csak el nem mú­lik. Késztesse ez a meggondolás gyors cse­lekvésre a hatóság urait is és rajtuk kivül mindazokat, akiknek esetleg vállalniok kell a felelősséget azért, mert elmulasztottak egy nagyon kedvező alkalmat a város idegenfor­galmi és kultúréletének élénkítésére. A Nemzeti Munkahét a nemzet hete lesz. Bejárják vele az országot. Ez már el van ha­tározva. Mi itthon egymás között nem vitat­kozhatunk a jogcim fölött. Azok között, akik ebben a városban laknak, nem lehet nézetel­térés atekintetben, hogy a Nemzeti Munka­(Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Pá" risból jelentik: Sarraut miniszterelnök és Paul­Boncoür külügyminiszter kedden este nagy beszédben ismertetik a francia kormány állás­pontját a németországi szavazás eredménye ügyében. Beavatott politikai körökben nagy­horderejű kijelentéseket várnak. Londoni jelentés szerint az angol közvéle­mény érdeklődésének előterében az a kérdés áll, milyen következtetéseket akar most levon­ni a német kormány. Elsősorban belpolitikai (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A szabadelvű párt hétfőn este tartotta évadnyitó vacsoráját, amelyen Rassay Károly na­gyobb beszédet mondott Rassay elsősorban a vasárnapi eseményekről beszélt. — Ezt nemzetet nem kell a munka sze­retetére biztatni — mondotta többek között —, sokkal nagyobb tanítómester, a szerencsétlen­ség és a kényszerűség tanította meg arra. Ami­re a nemzet fiainak szükségük van, az a ke­nyérkereset lehetőségeinek biztosítása és olyan kormányzati politika, amely lehetővé teszi, hogy legalább azok hangoztassák munkájuk eredményét, akiknek a végzet hagyott valami munkát. A miniszterelnök ur sajnos mellőzte e két fontos kérdés taglálását. Ehelyett a po­litika, sőt a pártpolitika terére ment át. A Nemzeti Munkahét a TESz rendezésében a pártpolitikának és a személyi kultusznak vált eszközévé és az egységes párt jelvényét egy­szerűen a nemzeti munka és a nemzeti egy­ség jelvényének deklarálták, sőt, a pártpolitika érdekében a hivatali befolyást és az állami kedvezménye­ket is igénybe vették. ELŐFIZETÉSI Havonta helyben 3.ZO. Vidéken ét Bndapetten S.OO.kUlfllldOn 0.-40 pengd. * Egyes tzAm Ara hétköz­nap 12, vo»6r- é» Ünnepnap ZO flll. Hír­deléíek lelvétele farlta szerint. Megfe~ leni te hétffl kivételével naponta reggel hetet a jövő évben a második város­ba n kell rendezni. A második Nemzeti Mun­kahetet a második városban. Meg vagyunk győződve róla, hogy a vezető tényezők nagy­többségének is ez lesz az álláspontja. D e idejében jelentkezzen Szeged az érveivel és az igényeivel. In­kább tegnap, mint ma. Az viszont képtelen­ség, hogy augusztus végén, szeptember ele­jén Szegedi Hét, november elején Nemzeti Munkahét legyen. Doktrínákból a városok se tudnak megélni. Kizárólag helyi doktrínák­ból legkevésbé. A Szegedi Hét arányai az ak­tualitás, az alkalom és a rendelkezésre adott eszközök szerint változhatnak. Nem lesz ká­runkra, ha jövőre országos méretüekké duz­zadnak. S ha átmenetileg egy évre, azért, hogy megint országos események színhelyé­vé varázsolódjék Szeged, most már nemcsak jellegében, hanem a nevében is meglesz a munka szó s a Szegedi jelzőt fölcseréli a Nemzeti -vei. következményekkel számolnak és azt hiszik, hogy a választási győzelem után most szabad­dá vált az ut a már régóta tervezett alkotmány reform számára. Hitler kétségkívül hozzálát a birodalom centralizálásához és megszünteti az egyes német tartományokat. A külpolitikai kö­vetkezményeket illetőleg az a vélemény, hogy a német kormány nem akar uj lépéseket ten­ni a leszerelés kérdésében. Sokkal valószínűbb, hogy Mussolini próbál majd közvetíteni Né­metország és a nyugati hatalmak kőzött. Rassay ezután a nemzeti egység gondo­latáról beszélt és azt mondotta, hogy gróf Ká­rolyi Gyula hirdette először a nemzeti össze­fogást. Akik vele szemben állottak, az Göm­bös Gyula és jelenlegi pártjának oszlopos tag­jai voltak. Gömbös Gyula kormányra lépése után rövid idő múlva átvette a gondolatot, an­nak igazi tartalma nélkül. Az ő kezében a nem­zeti egység csak jelszó maradt, amellyel fe­dezni akarja diktatórikus törekvéseit. A mi­niszterelnök a vasárnapi gyűlésen a titkos választójog követelését nyíltan elutasította azzal, hogy neki nem kell az általános és tit­kos demokrácia, a nyugati demokrácia, a ger­stli-demokrácia, amely mindenütt a világon lealkonyodóban van. Ez a kijelentés világosan mutatja, hogy a miniszterelnök ur a nemzeti egység gondolatának olyan értelmezést ad, amely megtagadja azokat az alkotmányos ala­pokat, amelyeken ma a parlmentáris államkor­mányzat felépül. Gondolja-e a miniszterelnök ur, hogy az ilyen megállapítás. — összefogva Paris és CondLon választól a némel válassziásra Rassay Károly nagy beszéde az alkotmányos kormányzásról Eles kritika a diktatórikus törekvések leplezéséről

Next

/
Oldalképek
Tartalom