Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-12 / 257. szám

T6. r> r t mag7&Por»«:7&n 1933 november 12. Jegyelőjegzyések a fflharmonlNm hangversenyekre IWBHBBHNMBBfliHBHnHBBHBaBnaBBKanan . Délmagyarország A Ueitnagyarorszúg regénye LYTTON STRACHEY VIKTÓRIA KIRÁLYNŐ FORDÍTOTTA: SZ1NNAI TIVADAR 66 Albert szerint az ember minden tettét gondos megfontolás előzze meg; előbb meg kell állapítani a kérdés premisszáit, azután levonni a helyes konklúziót, végül pedig rendszeresen, lépésről-lépésre haladni a he­lyesen kitűzött cél felé. Bonyolult kérdések­ben — és melyik kérdés nem bonyolult, ha alaposan megnézzük? — leghelyesebb, ha az ember papírra veti gondolatait. Albert nem is tudott dolgozni másképpen. Minden esemény után és minden elhatározás előtt memorandumot szerkesztett, irásba foglalta az ügy lényegét, a különböző szempontokat és motívumokat. Megtörtént egyszer, hogy így irásba foglalta egy bizalmas beszélgetés tartalmát, melyet Sir Róbert Peellel folyta­tott; azután felolvasta a hat sürün teleirt ol­dalt Peelnek és megkérte, hogy írja alá. Peel aki sohasem szerette megkötni magát sem­mihez, zavartan húzódozott, mire Albert, be­látván, hogy illenék alkalmazkodnia az an­gol gondolkodásmódhoz, nem ragaszkodott a jegyzőkönyv aláírásához, hanem tapinta­tosan tűzbe dobta a kéziratot. Bezzeg Pal­merstonnal még idáig sem jutott. Palmerston nem adott neki alkalmat arra, hogy valami írásbeli dolgozatot felolvasson. Egyáltalában nem szerette a vitát. Nem kért tanácsot sen­kitől, nem beszélt meg előre semmit, hanem hirtelen, minden előzmény nélkül belefogott egy-pgy vakmerő politikai akcióba, mely né­ha majdnem háborúba sodorta Európát. Ezzel szemben Albert, a maga óvatos és szorgal­mas módján szerette megvizsgálni a kérdé­seket gyökeresen; megvilágítani őket min­den szempontból és végül előre megállapi­tot elvek szerint cselekedni. Stockmar vezetése alatt látóköre kiszélese­dett, de gondolkodásának fegyelmezettsége is megerősödöt, megszokta a szabatosságot és mélységet. Egy ilyen szellem számára kí­nos látvány volt Palmerston empirikus, elv­telen és módszertelen tevékenysége; olyan volt, mint valami nyűgös gyermek szeszélyes és felelőtlen kapkodása. Mit értett Palmers­ton a közgazdasághoz, pszichológiához, tör­ténelemhez? Mit törődött az emberiség ne­velésével és az erkölcsi követelményeivel? Szentelt-e valaha is egy gondolatot annak a problémának, hogy miként lehetne a mun­kásosztály életszínvonalát emelni és az em­beri fajt általában előbbrevinní? Palmerston persze gúnyos választ adott volna ezekre a kérdésekre. „Nem lehet mindenki olyan ma­gasröptű lélek, mint FenségedI Én csak itt járok ezen a sáros földön. Eltávolítottam a rácsokat a Green Park pázsitja elől. Egye­lőre beérem ezzel is." De hiszen ha még válaszolt volnál Való­jában válaszra sem méltatta a herceg aka­dékoskodásait. Szótlanul, mosolyogva ment utján és ha a herceg elébe állt, egyszerűen kikerülte. Ügyesen megtalálta a módját. A külügyminisztérium legfontosabb aktáit nem terjesztette a királynő elé; vagy felvitte hoz­zá, de csak az utolsó pillanatban, amikor már nem maradt idő arra, hogy Viktória megbe­szélje az ügyet Alberttel; ha valami változ­tatást kívánt Viktória az aktákon, Palmerston nem vitatkozott, rögtön hozzájárult, de több­nyire elfelejtette megcsinálni. Viktória pa­naszkodott, Albert panaszkodott. Együttesen panaszkodtak. Mindez hasztalan volt. Pal­merston udvariasan bocsánatot kért — nem értette, hogy történhetett dolog — hihetet­len, milyen hanyagok a minisztériumban — majd megmossa annak a tisztviselőnek a fe­jét — a jövőben gondoskodni fog róla, Hogy őfelsége óhajai teljesüljenek. Aztán maradt minden a régiben. A királyi pár felháborodá­sa nőttön-nőtt. Albert vigyázott rá, hogv a szenvedély el ne ragadja, de Viktória heve­sen rátámadt Palmerstonra. Elfelejti Lord Palmerston, hogy Anglia királynőjével be­szél? Vagy azt képzeli, hogy a királynő soká­ig tűrheti ezeket az állapotokat? Hogy nevé­ben leveleket és jegyzékeket küldjenek kül­földre, melyekről nem tud semmit? Hogy pa­naszos írásokat kapjon idegen uralkodóktól, felháborodott hangú tiltakozásokat, melyek­re nem tud válaszolni, mert teljesen igazat ad nekik? Palmerston hajlongott, ismét bocsá­natot kért, de meglátszott, hogy fütyül a ki­rálynő haragjára. Ekkor Viktória a miniszterelnökhöz for­dult: „Kedves Lord John, súlyos panaszom van a külügyminiszter ellen. Nem veszi te­kintetbe kívánságaimat és nem törődik tilta­kozásommal. Mindig azzal védekezik, hogy az ügy sürgőssége miatt nem volt ideje be­mutatni a jegyzéket, mielőtt elküldte." Lord John orvoslást igért, noha érezte, hogy ma­ga is tehetetlen Palmerstonnal szemben. Albert tanácsára Viktória memorandumba foglalta nanaszát. Megrögzítette Írásban a Lord Johnnal folytatott beszélgetést is: „Meg­mondottam Lord Johnnak, hoírv Törd Pal­merston gyakran kompromittálja Anglia be­csületét: jegyzékei epések és udvariatlanok; egyoldalú megítélésben részesiti a kérdése­ket, pillanatnyi szeszélvei, vagv előítélete! szerint. Néha az izgalom és a felháborodás betege vagyok miatta. Lord John minden te­kintetben igazat adott nekem és elitélte Lord Palmerston eljárását." (Folyt. kőv.) ? Hol vásároitonk ! nol dolgoztassam« A Dttmaggarcrszág Kis Címtára szegedi hereshedöKröi és iparosofrroi ANTIQUARIUM; liinsária könyveket vesz, elad és cserél AUTÓ ÉS FÉLSZEtlh.LF.Sl CIKKEK: Markovics mfiszaki váll, Tisza Lajos kőrút 44. Hóna Alföldi Gépkeresk.. Váll.. Feketesas-u 22 FESTŐ ÉS MÁZOLÓ: Síabó István. Kélv'n tér l CIPÉSZ: Papp Béla, Feketesas ucca 8. FÉRFIRUHA: ftlau Ignárz Kelemen-u. 5. GRAMOFON: Fonyó Soma. Kftlcsey-u. 4. ILLATSZERTAR: Gáspár Illatszertár, Széchenyi-tér 7 IRODARERENDF.ZÉS: Wtrth és Rengev. Széchenyi-tér 8. KALYHARAKTAR: Léderer János. Somogyi-ucca 15 KÉPKERETEZÉS: Freimann Miksa. Kárász-u 10. KÉZIMUNKA: Fischer „Kézimunkaház", Kölcsey n 10 Fáy Margit, Kígyó u. 5. KÖNYKÖTO; Welllsz Lajos Arany János-u. 7. KÖTÖTT-, FÜRDŐRUHA- és 8ZÖVÖTTARU Fehércégtáblás Boros Miksa. Széchenyi-tér 15 Lampel és Hegyt. Püspök:>azái Lusztig Imre, Széchenyi-tér 1 MOSODA: lattyu-mosóda. Takaréktár-n. 6. NOI KALAP: Vincze Mária. Tisza Lajos-kőrat 4?a. OLAJ- ÉS MŰSZAKI CIKKEK: Ruh Vilmos. Mikszáth K a I. ÓRA ÉS ÉKSZER: Reich Mör é# Fia Rt.. Kelemen-u. 11 Tóth Józset, Kölcsey-a. 1. PAPLANOS: Bokor paplanipar. Löw L. o. (Polgár u RÁDIÓ ÉS GRAMOFON: Deutsch Albert Kárász-ucca 7. Kelemen Márton. Kelemen-«. 11. SELYEMARUK: Holtzer S és Fial. a főpostávai szemben SAJT. VAJ, TURó : László, Széchenyi tér (városi bérház), Dugonics tér (Napló-ház) SZŐNYEG: Domán Mihály és Fia, Kárász-u. 12. SZOCS: Rosmann Dávid Kárász-u. 8. TEXTILÁRU: Kurucsev Sándor. Széchenyi tér 14 Tabár Péter. Kárász-u 8. «. t ÜVEG ÉS PORCELLAN: Schillinger Kálmán. Csekonlc VILLAMOSSAG: Oeutseh Albert Kárász-u. 7. Kövecs Antal, Faragó u. 15. Rosner József. Tisza Lajos-körut 39. VIZVEZETÉKSZERELÖ: Fekete Nándor, Kossuth Lajos-sugámt 18. Szegeden szerezzük be minden szükségletünkéi!

Next

/
Oldalképek
Tartalom