Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-11 / 231. szám

DEIMGYARORSZAQ SMSIDb BMrkM>«Mg: aomogyl wca |Off 41 ElÖFIZETtS! Haronte helyben 3.20. U.i.«n.Telaimi aMO.^KladöhlTBM, OüiClUOp I7JJ UliU 11« Vidéken e« Budapmten 3.00,kUH»l(10n KiHeMMWtnyrtAr «• teoylroda Andi I _ penqő- * Egye* »Am Ara hétkHznocn S. Telefoni 15-00.* Nyomda t IHw Ar® K Iuler nap ÍZ, vaiér- éa Ünnepnap 20 HU. HlrLlnrtf ueea 19. Teleion: Távirati av x-.f ... nwj - detéaek lelvélele lailia tzerlnL MeqlePdhnauyai«w»i*B s«wnf CV lUiycUU, SA. leni c heilö kivételével naaonta renoel A dunai probléma Van-e egyáltalán dunai probléma? Persze hogy van, még pedig nem is egy, hanem kettő, egy politikai és egy gazdasági. Igaz, hogy a kettő szorosan összefonódik egymással, mert mindkettő a szerencsétlen párisi külvárosi békékben gyökerezik. Mióta ezek a békék a természet adta állami határokat szétrobbantották és az osztrák-magyar monarchiának egész vámterületét darabokra szabdalták, a politikai nyugalom a Duna medencéjében nem tud helyreállani s a gazdasági viszonyok nem tudnak stabilizálódni. A világválság mellett a dunai államokra még egy külön teher is nehezedik: mig azelőtt a monarchia vámhatárain belül megvolt mezőgazdasági és ipari termelésük hetven-nyolcvan százalékának biztos elhelyezési piaca, most, éppen a legalacsonyabb gabonaárak idején, ki vannak téve a világverseny fojtogató dumpingjének. Két esztendő óta folynak a sikertelen kísérletek a dunai államok gazdasági problémájának megoldására. Tárgyaltak róla Genfben, Londonban, Parisban, Bukarestben és Budapesten. Beleavatkozott a tárgyalásokba még Prága is, természetesen nem azért, hogy a mi gabonánk elhelyezését megkönnyítse, hanem hogy a kisantantot gazdasági vaspántokkal is szilárdabbra kovácsolja. A hajlandóság erre alkalmasint meg is lett volna. A gazdasági erők azonban néha erősebbek a tisztán politikai megfontolásoknál. Főleg Románia választ szeretne kapni velünk közös kérdésére: mi legyen a román gabonával és ki garantálja a román buza és kukorica átvételét? Addig, mig ez a kérdés megoldva nincs, nem lehet román szempontból a dunai probléma megoldásáról beszélni. A politikai és gazdasági kavarodásnak ebben az állapotában kerül a nyilvánosság elé Mussolini terve a dunai államok gazdasági megsegítésére. Kétségtelenül a legegyszerűbb és legegyenesebb mindazon tervek kőzött, melyek az utolsó két év alatt napvilágot láttak és gyakorlatilag ez látszik a leginkább elfogadhatónak. Mussolini politikai rendszeréről lehetnek eltérők a vélemények, kétségtelen azonban, hogy rendkivüli érzéke van a lényeg kihámozására és a komplikáltnak látszó kérdések leegyszerűsítésére. Sikerének titka is jórészt abban rejlik, hogy mindig meg tudta ragadni azokat a mozzanatokat, melyek a széles tömegeket mozgatják és a kérdéseket az egyszerű megoldások irányvonalában tudta levezetni. Kapcsoljuk ki azt a kérdést, hogy milyen diplomáciai elgondolások vezették Mussolinit, mikor a sok hiábavaló konferenciázás és tanácskozás után ő is javaslatot dolgozott ki a dunai államok gazdasági megsegítésére. Elégedjünk meg annak leszögezésével, hogy a diplomácia üres formulái és légüres térben mozgó javaslatai után Mussolini oda jutott el, aihol a józan gazdasági emberek már esztendők óta tartanak és pontosan azt javasolja, amit egyszerű újságírók már nagyon sok esetben megírtak. Azt mondja Mussolini, hogy a dunai államok jogosíttassanak fel olyan kétoldalú szerződések kötésére, amelyekkel a legtöbb kedvezmény záradékán is túlmenő preferenciát adhassanak egymás mezőgazdasági és ipari termékeire. Más szóval, bennünket feljogosítanak, hogy bárkinél kedvezményesebb vámtétel mellett engedhessük be az osztrák gépet és posztót, természetesen, ha ennek ellenében Ausztria is ugyanilyen elbánást alkalmaz a magyar mezőgazdasági termékekkel szemben. Éppenigy senki se vonhasson felelősségre bennünket, ha külön kedvezményt adunk a román bányaipar termékeire, a románok pedig ennek ellenében egészen kivételesen leszállítják a magyar iparcikkek vámtételeit. Ha ez az elv érvényre emelkedik s ha a forgalom is, külön megadandó kedvezmények mellett a természetes kereskedelmi utak irányában bonyolódik le, Mussolini feltételezése szerint lényeges könnyebbülésnek kell bekövetkezni a dunai országok gazdasági helyzetében. Igaz, Mussolini terve óvatosan kerüli a dunai probléma politikai oldalának emlegetését és nem szól arról, hogy a mi igényeink pusztán a gazdasági életlehetőségek megjavításával nem elégíthetők ki. Annál is inkább ragaszkodnunk kell ehhez az állásponthoz, mert hiszen a békeszerződés politikai intézkedései voltak azok, melyek a gazdasági hatásokat is kiváltották és végleges rendezés csak az általános revízió keretében történhetik. Mégis el keD ismerni, hogy Mussolini terve okos, az általa megjelölt ut járható s amit ajánl, az az adott viszonyok között szükségmegoldás gyanánt elfogadható. A terv azonban nemcsak elfogadható, hanem ennél több: keresztülvihetőnek is látszik, mert a súrlódási felületek érintése nélkül mindegyik utódállamnak azt kinálja, amire pillanatnyilag leginkább szüksége van. A legfőbb ideje volna, hogy valóra is váljék és réseket nyisson az elzárkózási politika drótakadályain és vámbarrikádjain. Bulgária a kisantantban ? A szerb és a bolqár király feltűnést keltő tanácskozása a baráti lóviszonyról — Titulescu váratlanul Belgrádba utazott (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Belgrádból jelentik: Jugoszláv politikai körökben a szenzáció erejével hatott az a hir, hogy T i t u 1 e s c u római külügyminiszter az utolsó pillanatban megváltoztatva programáját. ugy határozott, hogy Varsóból egyenesen Belgrádba utazik. Titulescu szerdán este érkezik meg a jugoszláv fővárosba. Érkezésének hirére J e ft i e s jugoszláv külügyminiszter Genfből azonnal útnak indult Belgrádba, ahová szerdán délben érkezik meg. Jeftics hazaérkezése után nyomban kihallgatásra megy Sándor királyhoz, aki sürgősen tájékoztatni akarja külügyminiszterét a szófiai és konstantinápolyi nt eredményéről. Jugoszláv politikai körökben azt állítják, hogy Különösen a szófiai nt eredménye játszik majd nagy szerepet Jeftics és Títulescn szerdai találkozásán. Azt mondják, hogy Sándor király elvben már megegyezett Boris királlyal a jugoszláv—bolgár baráti jóviszony kimélyitése érdekében és most Titulescwnak is az lesz a célja, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy Bulgáriát sikerüljön belevinni a Balkán-államok blokkjának érdekkörébe. Piotrkovból jelentik: Titnl esc n román külügyminiszter Varsóból való elutazása után a következőket mondotta: — Október 12-én megyek Szófiába és annnal megkezdem tanácskozásaimat bolgár államférfiakkal. Innen Ankarába megyek/ ahol aláírjuk a török—román barátsági szerződést. Ankaírából Athénbe, majd Belgrádba és végül Genfből Bukarestbe utazom. Mussolini tervéről kijelentette Titulescu, hogy azt még most tanulmányozza. Japán mozgósítani készül a szovjet ellen Súlyos diplomáciai konfliktus Jaoán és a szoviet között a keletklnai vasúttársaság orosz vonala miatt Elkerülhetetlennek látszik a diplomáciai viszony megszakítása a két állam kőzött (Budapesti tudósítónk' teíefonjelentése.) Tokióból jelentik: Az orosz—japán konfliktus a végsókig kiéleződött. A két állam között • diplomáciai viszony megszakítása elkerülhetetlennek látszik és japán részről minden intézkedés megtörtént a részleges mozgósításra. Az ujabb konfliktust az idézte elő, hogy az orosz kormány titkos japán iratokat tett közzé, amelvekkel azt akarja bizonyítani, hogy a japán kormány minden előkészületet megtet* a keletkinai vasúttársaság orosz vonalainak birtokbavételére. Japán részről a legerélyesebben cáfolják a titkos iratok valódiságát. A japán kormány most erélyes demarsra készül Moszkvában. A japán tiltakozó jegyzék felszólítja a szovjet kormányt, hogy vonja viszsza haladéktalanul a japánok ellen emelt súlyos vádjait, ünnepélyesen ismerje be, hogy az állítólagos titkos japán iratok közönséges hamisítványok és a szovjetkormány kérjen bocsánatot a japán kormánv megsértéséért. A japán ultimátum végül közli a szovjet kormánnyal, amennyiben ezeket a követeléseket záros határidőn belül nem tel jesiti, visszahívják a moszkvai japán kö-