Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-08 / 229. szám

14 1 nn ma .v *"' •v 1935 október 8. —9 12 havi részletre beszerezhető uj typusu rádiók6 9 Jani Bndrás Széchenyi tér 8. BHHI Telefon 29—28. a STANDARD T. R. T. pff II ip« » . xeiefon 29-29. » Vlftalan bemuiaíd —wa—anp—s—— nini 0L Délmaoyororaxúg regényt LYTTON STRACHEY VIKTÓRIA KIRÁLYNŐ FORDÍTOTTA: SZILÁI TIVADAR 37 vm. Ha politikai téren — legalább egyelőre és látszólag — el is simultak a bajok, a házi bé­kesség nem akart helyreállni az udvarban. Ismét igénybe kellett venni Wellington her­ceg tanácsát. Wellington rábirta Sir John Conroyt, hogy mondjon le hercegnői udvar­mesteri állásáról és költözzék el a palotából. Miután ez megtörtént, Wellington megkérte a királynőt, hogy írjon egy kedves, engesz­telő levelet édesanyjának. De a kenti herceg­nő nem hitte el, hogy a levél leányától szár­mazik. Elhivatta Wellingtont és faggatni kezdte, hogy ki a levél szerzője? A herceg égre-földre esküdözött, hogy a levél őszinte, Viktória saját szive sugallatára irta. Könyör­gött a hercegnőnek, hogy felejtse el a multat és béküljön ki őfelségével. „Lehetetlen, lehe­tetlen!" sziszegte a hercegnő. „Mit csináljak akkor, ha Lord Melbourne meg talál látogat­ni?" — „Mit csináljon, Madame? Fogadja ba­rátságosan!" — „Jó, ezt megpróbálhatom. De mit csináljak, ha leányom felszólít, hogy fog­jak kezet Lehzen bárónővel?" — „Mit csinál­jon, Madame? Tárja ki karjait és ölelje szi­vére szeretettel!" Á hercegnő haragosan fel­ugrott, majd harsogó kacagásba tört ki. A herceg is nevetett. „Nem, Madame, félreér­tett engem. Ugy gondoltam, hogy a királynőt ölelje szivére, nem a bárónőt." A herceg kísérlete, hogy az udvarban bé­két teremtsen, talán sikerült volna, ha nem következik be egy tragikus eset, mely a szen­vedélyeket újból felkavarta. Lady Flóra ál­lapota rosszra fordult; kiderült, hogy súlyos l>első betegségben szenved és korábbi rosz­szulléteit is az okozta. A királynő népszerűt­lensége óriási mértéket öltött. Több izben megesett, hogy nyilvános inzultusok érték. Egy alkalommal kiment a palota erkélyére és a járókelők igy kiáltottak fel hozzá: „Mel­bourne szeretője!" Ascotban kifütyülték. Montrose hercegnő és Lady Sarah Ingestre pisszegve elfordították fejüket, amint a ki­rálynő elhaladt mellettük. Amikor Lady Fló­ra meghalt, valóságos gyülölet-hullám áradt a királynő felé. A palotában a két pórt közt áthidalhatatlan, pokoli szakadék támadt. Ezekben az időkben Viktória egyetlen vi­gasza Lord M. volt. Személyének és társalgó­művészetének varázsa elűzött minden gon­dot. Pedig őt is sok támadás érte és a lelki­ismeretfurdalás is bántotta. Most már 'átta, hogy megelőzhette volna a Hastings-bot­rányt, ha idejében közbelép. A királyi háló­szoba hölgyeinek kérdéseiben is helytelenül cselekedett, amikor megengedte, hogy ma­générzelmei elhomályosítsák józan ítéletét. Fékeznie kellett volna Viktóriát és visszatar­tani attól, hogy az alkotmány szellemével szembehelyezkedjék. Szerencséjére Melbour­ne nem volt olyan ember, akit egy kis lelki­ismoretfurdalás kihozhat a sodrából. Az ud­var unalmas volt, csupa merev formaság, mégis ott érezte magát a legjobban. Életének egész tartalmát azok az órák tették ki, melye­ket Viktória mellett tölthetett. Megszakadt volna a szive, ha el kellett volna válnia ettől a kislánytól. Az a fő, hogy erre nem került sor, minden egyéb mellékes. Visszahelyezték méltóságáT^a, miért ne élvezze diadalát! A i királynő kegy© — • linmvaslelkü, kislány ra- 1 gaszkodása — felmelegítette öreg szivét. Olyan volt ez a különös viszony, mint vala­mi őszi rózsa, mely csodásan kivirágzott az 1839. év őszi hónapjaiban, Melbourne élete őszépek egyetlen gyönyörűségére A vén Epicuros remegve bájolt az utolsó virág fe­lé, mely neki még megadatott; részegen ma­góba szívta finom illatát — többet persze ki­yánní sem mert, hiszen ez is már sok volt és egészen rendkívüli. Nézni, figyelni, oktatni, irányítani az üde királyleánykát; érezni vére friss lüktetését, sugárzó vitalitását és azt a meghittségét, mellyel rokonszenvében meg­ajándékozta; üldögélni mellette, dorombolva szunyókálni, humorosan filozofálni, tréfás megjegyzéseket tenni egy almára, egy ruha­fodorra... A, szentimentalizmus, mely min­dig megvolt benne, noha mélyen eltemetve: hirtelen előtört, elöntötte egészen. Néha, amint Viktória keze fölé hajolt, hogy meg­csókolja, szeme könnybe lábadt. Viktória, bármilyen hozzáférhetetlen volt, nem kerülhette ki ennek a barátságnak a ha­tását. Különben sem volt már az az egyszerű iskoláslény, mint két évvel azelőtt A válto­zás külsején is meglátszott. Arca már nem olyan nyilt és ártatlan, tekintete bátrabb és öntudatosabb. Tapasztalt már egyetmást; megismerkedett a hatalom rózsáival és tövi­seivel. Bölcs tanítómestere, Lord M. a mér­séklet, önfegyelem, fölényes filozófia útjára akarta terelni, de Viktóriát jelleme más irányba vonzotta. A kristálytiszta, átlátszó kavics, mintha kissé elhomályosult volna; kikezdte a levegő; közel volt ahhoz, hogy egészen átalakuljon. Lehetséges-e? Lehzen kisasszony szemérmes tanítványa megfeled­kezhetik-e arról a szerénységről, arról a ko­moly életfelfogásról, amit beléneveltek? A ki­sértés szirén-hangja mindenesetre megszó­lalt. Viktória fölébe súgta: tied a hataloi% azt tehetsz, amit akarsz, élhetsz kedved sze­rint. Viktória foglalkozott a gondolattal, amely — ha elhatalmasodik benne — egé­szen megváltoztatta életét. De a szédülés ne mtartott soká. Nem maradt belőle több, csak az az elhatározás, hogy még sokáig nem megy férjhez. Gyönyörű az q függetlenség, amelyben most él; nem adja fel; szabad ma­rad, elhatározásaiba ne szóljon bele senki. fFolvt. k«v.) Gyermek iskolai és sportharisnyák •* » Oekonics n. és Széchenyi tér ff u> 1933-at modell III A legolcsóbb, lefftSlrtleteaebb, megtekintheti! ' ltényeier nélkfll. 'Vitéz Doczv Imre S*e. "6d. KAllar Alhert fHW neon I. 9» ? V üof váséroPfimk ! flol dolgoztassam« A Dfimaői!«?rtrszáí> Mis címtára szegedi kereskedőkről es iparosokról ANTIQUARIUM: 'lungárla könyveket vesz. elad és cseréL AUTÓ ÉS FÉLSZ EK hl JLSI CIKKEK: Markovics műszaki vált. Tisza Lajos kőrut 44 liőna Alföldi Gépkeresk Váll.. Feketesas-u 22 FF.STÓ ES MÁZOLÓ: Szabó István Kán n tér 1 FÉRFIRUHA: itlau lenáez Kelemen-u. 5. GRAMOFON: Konyó Soma. Kölcsey-u. 4. ILLATSZERTAR: Gá«pár illatszertár Széchenyi-tér 7. IROmWFRFNOF'tíS: Virth és Rengev ^zéchenvt-tér 5. KALYHARAKTAR: Léderer János. Somogvi-ucca 15 KÉPKERETEZÉS: l-'reimann Mik«* Kftrá«z-n 10 KÉZIMUNKA: Fischer „Kézimunkaház". Kölcsey a 10 KÖNYKÓTOj fj. Sehmutzter Nándor Duconlcs-tér 11 Wef'sz Lalos Aranv János-n 7. KÖTÖTT-. FCRDORIIHA- és SZÖVÖTTARTT "'ehércégtábtás Boros Miksa. Széchenyi tér 15 •Hinpei és Hegyi, Püspol. »azái Lusztig Imre. Széehenvt-tér 2. MOSODA: 4attyu-mo«őda lakaréktár-u b Nfil KALAP: Vincze Mária Tisza Lajos-körut 42a. OLAJ- ÉS MŰSZAKI CIKKEK: Ruh Vilmos. Mikszáth R. a. 8. ÓRA ÉS ÉKSZFR: Bei eh Mór és Fta Rt_ Kelemen-u. 1L Tóth József. Kölcsey-u. 7. PAPLANOS: Bokor paplanipar. Löw L. a. 8. (Polgár n s.) RÁDIÓ ÉS GRAMOFON: Deut<ch Albert Kárász-ucca Kelemen Márton Kelemen-a 1L SELYEMARUK: Holtzcr S és Fiat a tőpostával szemben SZŐNYEG: Domán Mihály és Fia. Kár&sr-a 12. SZŰCS: tosmann Dávid. Kárász-n. 8. TEXTILÁRU: Kurucsev Sándor. Széchenyi tél 14 Tabár Péter. Kárász-n. & TÖLTŐTOLL: % Keller trógépes, Kárász-n. 18. ÜVEG ÉS PORCELLAN: •Hülinger Kálmán. Csekontc VILLAMOSSAG: íeutsrh Albert Kárá«z-u. 7. Kövecs Antal, Faragó u. 15. Ko^nei in?.?! !'•/ • no- kőrút 99 VIZVEZETÉKSZERELÖ: Fekete Nándor Ko««uth Latos «u£árn» 18 il L Szegeüen szerezzük be m néen szükségletünket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom