Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-27 / 245. szám

DÉLMAG7ARORSZAG 1933 október 27: racionntizáláwi mempont ennek a tervnek a megvalósítását tette volna szükségessé. De nehezen tudom elképzelni, hogy akadjon kultuszminiszter, aki gróf Klebelsberg Kuno nagy müvét rombadöntse. Még nehezebben tudom elképzelni, hogy Gömbös miniszterelnök ur, aki hihetetlen erővel küzd a revízióért, annak a sikerébe vetett hitünket éppen azzal gvengitené, hogy a remélhetőleg rövidesen Kolozsvárra visszakerülő egyetem egységén valami csorbítást tűrjön. Ha a debreceni és pécsi egyetemmel kapcsolatban végszükség eseten talán lehetne ilyen tervekről beszélni, sohasem mernék gondolni, hogy a szeged—kolozsvári egyetemhez valamilyen formában hozzányúljanak. Kijelentette végül Navratfl Dezső munkatársunknak; hogy ha minden várakozás ellenére ilyen terv a képviselőház elé kerülne, a legteljesebb meggyőződéssel fog annak megvalósításával szemben állást foglalni. Dr. Széki Tibor az egyetem rektora háromnapi távollét után csütörtökön foglalta ei ismét hivatalát. Széki professzor két napot Debrecenben töltött, ahol egy sajtóperben, mint szakértő-tanut hallgatták ki. Szerdán Budapesten volt és felkereste dr. Szily államtitkárt is. Ezzel a látogatással kapcsolatban a következőket mondotta a Délmagyarország mnukatársának: — Az a benyomásom, hogy ma már nem fenyegeti oly nagy veszedelem a szegedi egyetemet, mint még néhány nappal ezelőtt gondoltuk. Mindenesetre a határozott tiltakozás egyáltalán nem árt, mert bizonyosat nem lehet tudni, hogy mi fog történni Egyetemi ügyekben tárgyaltam Szily államtitkárral is, de ö most sem tett konkrét nyilatkozatot. Annyit azonban megállapíthattam, hogy az egyetemek ügyében, ugy látszik, a közeli napok egyikén megtörténik a döntés. Csütörtökön reggel különben a kultuszminisztériumból Szegedre érkezett dr. Pflandorfer Pál miniszteri tanácsos, aki az egyetemi intézeteket látogatta sorba, miajd Széki egyetemi rektorral folytatott tanácskozást. Széki professzor Pflandorfer miniszteri tanácsos szegídi látogatásával kapcsolatban kijelentette munkatársunknak, hogy az egyáltalán nincs összefüggésben az egyeiem tervezett leépítésével, hanem kisebb jelentőségű, részletkérdések ügyében folytak tárgyalások a minisztériumi kiküldöttel. Szeged iparossága vasárnap nagygyűlésen tiltakozik az egyetem megcsonlutása ellen rosait s kereskedőit pedig hasonló állásfoglalásra kérje fel. A szegedi ipartestület elöljárósága is foglalkozott csütörtökön délelőtt az egyetemet fenyegető veszedelem kérdésével és elhatározta, hogy tiltakozó felterjesztést intéz Hóman Báliat kultuszminiszterhez A felterjeszt ésb íq többek között ezeket írja »z ipartestület elöljárósága: Szeged város iparosiársadalma mélységes mcgdölxbenóssiel értesült a tervről, mely a Ferenc József Tudományegyetem megcsonkítását célozza. Súlyosbítja a tervet, hogy éppen a legfontosabb és legnagyobb egyetemi intézményt akarják megszüntetni: az egyetem orvosi Az iparosság már több izben hallatta szavát, megállapítván azt, hogy sorozatosan építik le Szegeden as állami intézményeket Rámutattunk arra, hogy es az igen szép fejlődésnek tndnló város lassankint teljesen elnéptelenedik, mert az állami intézmények elhelyezése után kivándorol innen a szabadfoglalkozásnak tömege is oda, ahol megélhetését, kenyerét megtalálhatja. Most meg akarják szüntetni az egyetem egyik legnagyobb intézményét, mely terv ellen ezennel tiltakozásunkat jelentjük be. Amikor az iparosság tiltakozik, teszi ezt elsősorban saját érdekében, de teszi kötelességszerűen az egész város ós a környék lakosainak érdekéből. Ez a terv nemcsak azt jelenti, hogy Szeged lakosainak Máma pár száz fővel csökken, ennek a tervnek végrehajtása beláthatatlan következményekkel jár elsősorban egészségügyi téren. De rendkívül súlyos a terv az iparosságra különösen is. Ha megszűnik az egyetem orvosi kara, az iparosság elveszti egyik legnagyobb fogyasztóját, amely nagy felvevőképességével sok iparos- és munkáskezet lát el munkával. Az iparosok és munkások egész sora marad munkanélkül, kenyértelenül és szaporítja azoknak az ellátatlanoknak számát, akiknek kegyelem-kenyeréről a hatóság kényszerül gondoskodni. Tiszteletel kérjük mindezek alapján Nagyméltóságodat, hogy Szeged város iparossága nevében kifejezett tiltakozásunkat tudomásul venni és előadott indokainkra való tekintettel a Ferenc József Tudományegyetem megcsonkításának tervét a napirendről véglegesen levétetni méltóztassék. A javaslathoz Dacsó Arnold szólt hozzá előstöt. Nem tartja elégségesnek azt. hogy '.z ipartestület csupán felterjesztést intézzen a kultuszminiszterhez. Indítványozza, hogy monstre tiltakozó gyűlést is tartson a kereskedők és a társadalmi egyesületek bevonásával. a szomszédos városok és községek i*>aCserép Sándor arra tett indítványt, hogy a tiltakozo gyűlést már vasárnap tartsa meg a szegedi iparosság. Vörös József kérte Körmén dy Mátyást, hogy képviselői mivoltában! is kövessen el minden lehetőt az egyetan megcsonkításának megakadályozására. Körmendy válaszul elmondotta, hogy már szerdán, a parlament megnyitása Likalmával tanácskozást folytatott az alföldi képviselőkkel, köztük Kelemen Kornéllal, Rubmek Gyulával, Lakatos Gyulával, Bodó Jánossal, Csizmadia Andrással és Kun Bélával, akik mindannyian megígérték, hogy a szegedi egyetem integritása erdekében feltétlen közbejárnak. Az elöljáróság végül is elhatározta, Logy \ a tiltakozó gyűlést vasárnap délelőtt 10 órakor tartja meg az ipartestület disztermében, ahová meghívja mindhárom országgyűlési képviselőt, a kereskedőket és a környékbeli érdekeltaéaekel is. A tiltakozó gyűlésnek két kereskedő és két iparos szónoka lesz. A vülegény, a menyasszony és a bába (A Délmagyarország munkatársától.) Tiltott műtét vétsége miatt került csütörtökön a szegedi törvényszék Gömöry-tanácsa elé három ember: menyasszony, vőlegény és a 73 esztendős bába. Szabó Rozália Í9 eszendős lány jegyben járt ifi. Németh József 24 éves legennyel. A lány áldott állapotba kevült és a fiatalok, hogy a szégyent elkerüljék, felkeresték a 73 esztendős Demeter Júlia szülésznőt, aki segített rajtuk. Azonban a dolog kiderült. A csütörtöki főtárgyaláson a fiatalok elmondották, hogy hivatalos jegyesik voltak és ma is azok. Az esküvöt már régen megtartották volna, azonban a vőlegénynek engedélyt kellett kérni a házasságkötésre a hadügyminisztériumtól. A kérvényt elküldötte és abban reménykedtek, hogy azt idejére elintézik és az esküvőt megtarthatják. De a kérvény ''intézése késett, a baba pedig útban volt már. Elmúlott az esküvő dátuma, aztán már esjlékes volt a gyerek is. Nem volt mit tenniök — vallották —, mint felkeresték Demeter Júliát és segítségét kérték. Demeter .Tulia már régen nyugalomban volt és nem dolgozott, de az ő kedvükért elvégezte a műtétet. A bíróság az enyhítő körülmények figyelembevételével a menyasszonyt és a szülésznőt 14— 14 napi fogházra, a vőlegényt pedig 30 pengő pénzbüntetésre ítélte. 1 BonyodaSmaR Makó város temetkezési intézete körfii (A Délmagyarország makói tudósítójától.) Makó város temetkezési intézete is közötte van azoknak az intézményeknek, amelyeket elmúlásra itélt egy nemrégiben megjelent miniszteri rendelet. Az nj rendelet alapjáa a város vezetősége elrendelte az intézet leltározását és átvételi ajánlattételre hivta fel a magántemetkezési intézetek tulajdonosait. Az eddigi jelekből ítélve azonban az intézmény felszámolás» ujabb, igen kellemetlen meglepetés -hé állítja a város vezetőségét. Amig ugyanis a hivatalos leltár 30 ezer pengőre becsüli az ia'ézet felszerelésének és áruraktárának az értékét, addig a vállalkozók állítása szerint legjobb cs legszerencsésebb esetben is csak 12 ezer oenyöt árulhat a város a 30 ezer pengőre becsült értékekből. A hivatalos leltár és a szakértők becslese közötti nagy különbséget hozzáértők szerint az okozza, hogy a városi leltározók a régi tönkrement, megsárgult áru értékének a megállapításánál teljesen figyelmen kivül hagyták annak lecsökkent, szinte megsemmisült értékét. A másik hiba pedig — a kereskedők véleménye szerint — ott történt, hogy a városi leltározók nem a nagykereskedői, hanem a magánforgalomban kialakult árakat tüntették fel a leltárban. Ezzel kapcsolatosan meg kell emlékeznünk a makói református és római katolikus egyházaknak arról az akciójáról is, amely az egyházi temetkezési intézet létrehozását lüzte ki célul. A miniszternek az az intézkedése, amely megszüntette a városi temetkezési intézetet, különös aktualitást adott ennek az akciónak. S a két egyház vezetősége a szükség isség parancsszavától sürgetve, már meg is egyezett az uj intézmény létrehozása tekintetében. Eszerint a két egyház egyenként 6—6 ezir pengővel járul hozzá az intézet megalapításához s az intézményből származó hasiznot mindkét egyház szociális célokra fordítja. Hogy az ügy megérett a megvalósításra, azt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az uj egyházi intézmény megbízottja is ajánlatot tesz a városi intézet árukészletének és felszerelési tárgyainak a megvételére. Orvos-képzés Az orvosképzésről általában sok ezó esett a háború óta, még több mostanában, amikor a debreceni szörnyűségek fagyasztják meg nem csupán az agyonoperált lányban, hanem az olvasóban is a vért. Készséggel rokonszenvezünk azzal a felfogással, hogy bűnösen könnyelmű kedvezmények voltak azok az orvosi kurzusok, amiket a háborúban elfoglalt orvosnövendékek számára állítottak fel annak idején, csakhogy ne veszítsenek esztendőket. Az átlagpolgár, akinek végtére a börérfft van sző, tehát eléggé illetékes, hogy nyilatkozzék, azt mondja: — Mindenki, áldozatot hozott a háborúban, az egyik nagyobbat, a másik kisebbet Ha tehát valaki orvosnak készült, számolt volna le azzal a szomorú ténnyel, hogy bizony eltolódott a kiképzési ideje. Aminek a megtanulására az 5—6 esztendő is kevés, — már pedig elég gyakran látjuk, milyen kevés! — azt nem lehet hathetes kurzusok gyorstalpalóján pótolni Hogyan jövők én hozzá, hogy rámiszabaditsanak egy ilyen fogyatékosan képesített embert? Arra is alkalmas a debreceni eset hogy megerősítse a bizalmat az operálás igazi mestereiben. — A pilótának sincs szüksége olyan higgadt szivre, tökéletesen pihent idegrendszerre, mint az orvosnak, ha kés van a kezében. Mindenit kell, hogy tudjon, hiszen ha felvágta a beteget csak akkor látja, mit talált s másodpercek alatt kell határoznia, mihez nyúljon, mit csináljon? Tanácskozásra, orvosi könyvek fellapozására akkor már nincs idő, legkevésbé abban az operáló kosztűmben, amelyben ngy csorog róla a veríték, minit a frizinszalónban a nőkről, mikor vizondulálás címéit Pallas Athénét játszanak. Akkor mesélték el, ilyesmiket tárgyalva az alábbi esetet is. Mellékes, hogy hol tőrtént, Magyarországon történit nem is olyan régen. Szigorlatozik az orvosnövendék, elég jól felel, a tanár már-már elboosátaná, de még valami juf az eszébe. — Beszéljen a difteriáről. Erre azt mondja a jelölt: — Tanár ur kérem, erről nem tetszett előadni semmit, legalább is a jegyzetekben nem fordul elő. Mondjuk tovább is? Minek?