Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-25 / 243. szám

DÉLMAGYARORSZAG I: Somogji i 22. Lem, Teáeloot X3-3S.' (UodóhlTaloJ, ktHcMfakiinyTMr é* leortroda ArmH uoca S. Telefon s 13-Oft. * Nyomda s Ulw Llr»rtt ocra 19. Telefon t 13^0» Tí»lr«ifl Szerda, 1933 okt. 25. Ára tt fillér ^M^ IX. évfolyam, 241 sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken ét Badapealen 3.BO, kttlIHldOn peng«. * Egye« izára Ara hétkdznap 12, vntér> és Ünnepnap 20 (111. Hlrdetések lelvélele tarlta szerint. Me<j|elenlk hétld ki-vételével naponta reoctel II közvagyon kezelése Igazságtalanság lenne rég elmúlt esetekhez visszanyúlni, de helytelen lenne, ha a legfrissebb jelenségek között nem állapítanánk meg összefüggést. Kezdődött az adóhivatalnál, ahol egyes tisztviselők kezén pár ezer pengő veszett el, folytatódott a járlatkezelésnél, az onnan eltűnt pénz sorsát még ma is keresik a nyomozó hatóságok, most pedig a népjóléti hivatal szolgáltat fájdalmas szenzációkat a segélyezettek zsebe helyett segélyezők zsebébe vándorolt pengők ezreiről. Valamikor — tíz év alatt összesen három pénzhiányt nem lepleztek le, ez az év rikordot javított még az elsikkasztott közpénzek területén is. Hol kell ezeknek a szomorú és elszomorító eseteknek közös forrását keresni? Kétségtelenül nemcsak egyetlen tényezője van a közpénzzel való visszaélésnek. Az első ok bizonyára a nem megfelelő ellenőrzés. A népjóléti hivatalban elkövetett visszaélések vizsgálata egészen feltűnővé, sőt kirívóvá teszi azt a helytelen pénzkezelést, azt a hibás rendszert, ami ezeknek a bűnös cselekményeknek elkövetését valósággal megkönnyítette. A vádlottak védője könnyű szerrel hivatkozhatik majd azokra az enyhitő körülményekre, amelyeket a pénzkezelés módja s az ellenőrzés hiányosságai teremtettek meg. Közhivatali alkalmazottaktól a legszigorúbb becsületességet kell is, szabad is megkövetelni, de arra nincs semmi szükség, hogy ezt a legszigorúbb becsületességet a pénzkezelés módja s az ellenőrzés hiánya minden áldott nap, esetleg többször is próbára tegye. A legszilárdabb vashid is összeomlik, ha minden nap megengedett igénybevétele legnagyobb súlyával vetnék a terhelési próba alá s szegény ember számára mi a legriagyobb megterhelés? — az elenőrzés nélküli kezéhez került idegen pénz. Nem vagyunk sem rosszhiszemüek, sem rosszindulatuak s eszünkbe sem jut olyasmit állítani, hogy a szegény emberek pénzkezelése volt a leglazább. Az utalványt nem kellett ellenjegyezni, az utalvány kifizetés előtt nem került a számvevőséghez, nem került polgármesteri elintézés alá, az utalványra nyomban fizettek. A legprimitívebb módon visszaélhettek ennek a pénzutalványozási rendszernek hibás voltával s akármennyinyíre elitélendő is az, aki közpénzt sikkaszt s akármenyire ellenszenves is az, hogy a szegényeket károsították meg, a koldustól loptak, a bírói ítélkezés mégsem fog tudni e':';' ' ózni az elől az enyhitő körülmény elől, hogy ezekben a bűnökben részes maga a rendszer is. Most, olvassuk, változás történik az utalványozás rendszerében. Egyrészt nem tartjuk kielégítőnek azt a változtatást, amit tervbe vettek, másrészt, miért kell az Ínségesek pénzéből ezreknek előbb elveszni, hogy az eddidigi rendszer helytelenségét belássák? A feladat maga sokkal egyszerűbb, semhogy a tökéletlen megoldásra sikkasztásoknak, okirathamisitásoknak és csalásoknak kelljen felhívni a figyelmet. Azt hiszik, hogy az majd segit, ha az utalványosok névsorát a főpénztárral közlik? Hát Kis Mihály és Nagy János részére nehezebb lesz pénzt felvenni, ha azok nem koholt, hanem élő személyek? Aki okiratot akar hamisítani, az majd nem koholt, hanem létező segélyes részére fogja kiállítani a hamis utalványt, az nem fogja elriasztani az ellenőrzés hiánya által felbátorított bűnözőt, hogy ezáltal nem okiratohamisitást, csak — csalást fog elkövetni. A bűnözőknek általában kevés érzékük van a büntetőjogi minősítés iránt, ellenben páratlanul kifinomodott érzékük van ahhoz, hogy bűnös törekvéseiket a legkisebb ellenállás irányában elégítsék ki. Minél lazább az ellenőrzés, annál kisebb az ellenállás, annál több alkalom adódik ahhoz, hogy közpénzek bűnös kezekbe kerüljenek. Beszélhetnek a gazdasági nyomorúságról és arról, ami a gazdasági válság nyomába jár, mint háború után a dögvész: az erkölcsi válság. Beszélhetnek arról is, hogy a tisztviselői fizetések redukálása a kisebb és fogyatékosabb erkölcsi birtokállománnyal rendelkezőkben a szükséges pénz utáni sóvárgást tenyésztette ki s minél nagyobb a szűkség, annál legyőzhetetienebb ez a sóvárgás. Beszélhetnénk arról is, hogy általában a közvagyon kezelése nem abban a szellemben, nem abban a szigorúsággal s nem azzal a megalkuvásnélküli puritánsággal történik, mint amihez szokva vagyunk s amitől nem is szeretnénk elszokni. A közvagyon valamikor tabu volt s a közpénz és megszabott rendeltetése között érinthetetlen volt az összefüggés. Ma bizonyos könnyedséggel, bizonyos lezsérséggel s az egyéni felelősségnek nagyobb és bátrabb megterhelésével kezelik ezt a kérdést, ámde ez a könnyedség, ez a lazaság a bűnre hajlamosok lelkében jól megtrágyázta a visszaélések tervét s a kézrejátszó alkalom, a laza ellenőrzés, a helytelen rendszer a fogyatékos erkölcsüeket könnyen csábíthatta azután bűnre. A közvagyon azonban nem lehet könnyű lelkiismeretű emberek játékszere s körűitekintő pénzkezeléssel, szigorú ellenőrzéssel s a tisztviselők helyes kiválogatásával kell gondoskodni arról, hogy ne is lehessen. Óriási izgalom TPárisban Daiaáier bulcása miatt AI közvélemény erösKescU kormányt Jciván Páris, október 24. Daladier kormányát kora délelőttől hajnalig tartó drámai lefolyása gyűlés után leszavazta a francia kamara. Délelőtt még némi remény mutatkozott arra, hogy az ellenzéki pártokkal megállapodás jöhet létre a kritikus 37. szakaszra nézve, amely a tisztviselői fizetések csökkentését tárgyalta. Délután a kormány győzelmi esélyei mindinkább csökkentek s a hangulat egyre izzóbb lett. Daladier miniszterelnök nagy beszédben igyekezett rávenni a kamarát ennek elfogadására. Ez volt utolsó mentőkisérlete. A miniszterelnök beszédét nagy tetszéssel fogadiák, még a szocialisták soraiban is, azonban a miniszterelnök beszéde után elrendelt szünetben ennek ellenére ugy határozott a szocialista frakció, hogy sem az eredeti javaslatot, sem pedig a radikális szocialisták által tett közvetítő indítványt nem fogadja el Ezzel tulajdonképen már el is dőlt a kormány sorsa. Amikor a szünet után ismét összeült a kamara, már nyilvánvaló volt hogy a javaslat és a kormány megmentésére a legkétségbeejtőbb erőfeszítés is sikertelen marad. A javaslat felett két óra ötvenöt perckor (középeurópai időszámítás szerint négy óra előtt öt perccel) rendelték el a szavazást A kormány javaslatával szemben a szocialisták pótinditványt nyújtottak be a 37. szaki szhoz. Ebben a köztisztviselői fizetések leszállítása helyett válságadó kivetését ajánlották a költségvetési hiány fedezésére. A szavazást erre az indítványra rendelték el. A többség 329 szavazattal 241 ellenében a szocialisták pótínditványát fogadta el s ezzel a kormány 88 szavazattal kisebbségben maradt A kormány ellen szavazott az sgész jobboldal és a jobbközép, valamint 88 szocialista képvisedő. DalacKer mellett szavaztak a radikális szocialisták, továbbá 29 szocialista képviselő s az úgynevezett szomszéd pártokból is esett néhány szavazat a kormányra. A szocialisták közül kilencen tartózkodtak a szavazástól. A döntő szavazás után Daladier és mirásatertársai az Elysée palotába mentek ahol benyú jtották Lebnm köztársasági elnöknek a kormány lemondását Hajnali négy óra volt (középeurópai időszámítás szerint öt óra), amikor a megbukott Daladier-kormány tagjai elhagyták az elnök palotáját és közölték a sajtó képviselőivel, hogy a köztársaság elnöke elfogadta a kormány lemondását. Tanácskozások Lehrtfn elnöknél (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: Kedden este még nem alakult ki a kormányválságból való kibontakozás iránya. A köztársasági elnök palotájában egymásután jelentek meg a vezető politikusok, hogy kifejtsék véleményüket a kibontakozás lehetőségeiről. Érdekes, hogy politikai körökben mind gyakrabban emlegetik, mint leendő miniszterelnököt Caillaux nevét Megállapítható, hogy a közvélemény erőskezű politikust szeretne látni az elnöki székben. Valószínűnek tartják, hogy szerdán már megtörténik a miniszterelnök dezignálása. Sarraut, vagy Chautemps Páris, október 24. A köztársaság elnöke szerdán este jelöli ki az uj miniszterelnököt. Politikai körökben is az az általános vélemény, hogy Daladier utóda Sarraut, vagy C h a ntemps lesz.