Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-22 / 241. szám

ÖBCMAG7ARÖKS2XG s Br. Jóslka u. ZO. Tel. 18-81. I-a TtJZIFA, SZÉN, KOKSZ FASZÉN LEG0LC9 0BB ARON egyetem jövő sorsával kapcsolatban. Könnyezve, el-elcsukló hangon beszélt az egyetemén! tó volt kultuszministzer kriptáin előtt a polgármester azokról, akik le akarják most rombolni azt, amit a város nagy halottja épített. Szeged és sa egyetemes magyar kultura számára. Ez»ket mondotta Szeged polgármestere: — Klebelsberg Kunó gróf! Szeged városának liaRy jótevője, eljött a közönség ide a sírodhoz, hogy temetesed első évfordulóján is lerója kegyeletének. tiszteletének és hálájának adóját irántad. Nem hisszük, hogy meghaltál. Mindig várunk téged; mert szeretünk téged. És ezt a becsül ést és szeretetet a szegedi apa átülteti a fia szivébe, aki ismét továbbadja s ekként válsz te itt mi köztünk örökéletüoé. Alkotó, teremtő zseni voltál. Egy ama kiválóan nagyszabású lények közül, akik az élet porondján és légköréten szárnyas paripákon vágtatnak, félrelökve minden határkővet, felemelkednek az idealizmus sztratoszférájába és minden mértéket meghaladnak. Századokra megemelted a nemzet kulturáját, mi pedig szegediek, minden nap gyönyörködhetünk a te legszebb álmod megvalósításában. Ezek és számtalan más teremtményeid, intézményeid szintén örökéletüvé tesznek téged. Életedben a te oltárod asztalára az elismerésnek kevés tömjénszeme hullott; de amióta elköltöztél tőlünk, szellemed oltárkövén e tömjénszemek megsokszorozódtak és foyton növekszenek. mert egy férfiú vagy, aki azóta inkább élsz. amióta meghaltál. , — Szegedi nagy alkotásodat most veszély fenyegeti, világosíts fel égi szózatoddal azoknak elméjét és szivét, akiktől ez intézmények sorsa függ. *— Hiszen a magyar kultura még oly kicsiny, hogy azt nővel ni és sokszorozni kell, lerombolni belőle egy szemernyit sem szabad. Hiszen a kultura mindent, de mindent előre visz, ami jó, atmi nemes. Előreviszi a gazdasági életet,.egészségügyet, az emberiség minden bnldogaágát. Igyekszik mindent megsemmisíteni ami káros, vagy rossz, a vétket, a bűnt. Férfiasan kell megállni a helyét annak, ald a kultura védelmére hivatott és a kicsinyes ellenérveket meg kell semmisítenie. MafélUnU. segíts nelcUnlc nagy em lékeddel nagyon neöéx UUxdelmUn'kben. hág]} megbírjuk őrizni amit ránk hagytál. Az Igazi nagy képesség, mint a tied az ő nagy nemességet nem miniszterektói és királyoktol kapja, banem a királyok királyától, Istentől. És mi gj arló közönség eljöttünk ide. hogy hóMIDIIK R E 5ZLETRS 'LEdOLCSÓ68A N BlJVALAN BEMUTATÁS TISZA LAJOS KOR U T W. míf Mfli.il aki nincs érdekelve. Egy hét múlva valamelyik Kárász-uaCal kirakatban már látható volt a bwmnbttkozó festmény. Rendszerint lap is akadt olyan, amely felfedezte az tij csillagot és kötelességéivé tette Szegednek, hogy gyönyörködjék tündöklésében. Félév múlva az uj Csillag hol kérte, Tiol követelte a város t anác9ától, hogy képei kiállítására adjon helyet a kultúrpalotában. A tanács az aktát mindig kiadta Tömörkény Istvánnak, az akkori Chefnek, aki káromkodott egyet, sőt néha többet is, de azért mindig javasolta a kérés teljesítését, ezzel a négyszemközti Indokolással: — A fene bánja. Ha az egyiknek megengedjük, meg kell engedni a másiknak is, én neifl alakulhatok át minden egyes esetben becsűletbirósággá. Es így jutottunk oda, hogy a« év háromnegyed részéhen se a szegedi közöttiség, í>e az idegen látogató nem láthatta Vágó Pált, Munkácsyt, Medn\'inszkyt, PáHikot, Kemstooköt, Csók Istvánt, Nvijassy Sártdort, mert az álló-csillagokat elfödték az Ismeretlen bolygők, helybeliek, vidékiek, fővárosiak. Annyira köztudomásu lett a szegedi kultgrpalota mindenre kaphatősága, hogy a háború előtt egy tekintélyes egyesület itt akart baromtikiállitAst rendezni, a mostani régiségtárban, azzal az Indokolással, hogy „minden kiállitást a kultúrpalotában rendeznek." Ugyanezzel az indokolással akartak kocsi- fm esónakmüvészetl kiállitást rendezni a nagyteremben és az előcsarnokban a háború Vége félé, amikor már én voltam az igazgató. Én aztán az állócsillagok védelmében véget vetettem a különös szegedi divatnak, vállalván az elkerülhetetlen ódiumot azok részéről, akik nem akarják belátni, hogy a város muzeuma ma már öncélú intézmény s a város nem azért gyűjtötte a muzeális becsű képeit, hogy azokat eltakarják olyan kiállítások, amiknek néha semmiféle becse nincs. Nem, még olyanok se, amelyeknek művészi értékéhez nem férhet kérdés. Próbálja meg valaki ilyesmire rávenni az Országos Szépművészeti MnzcupxxL Tudom, erre azt lehet mondani: Pest más, mert ott bővében vannak kiállítási helyieégek. Persze, persze. De hát én vagyok érte felelős, vagy a múzeum, hogy Szegeden senki se gondoskodott ilyenről T Ha a kultúrpalotát klbővitették volna, ez a kérdés is rég meg volna oldva Tlz éven át majd a lelkemet kikiabáltam érte, nem hallgatott meg senki. S a város törvényhatóságában egy hang nem akadt, amely nyomatékot adott volna az enyémnek. Nem szemrehányásul mondom, csak a magam védelmében. * Most elhangzott a városi közgyűlésen egy kétségtelen jószáwdéku inditvány, amely megint kiállítási helyiséget akar kiszorítani a kultúrpalotából, szerényebb méretűt, de véglegest. Olyanformán, hogy laköltassam ki a muaeum képeit az utolsó képtári teremből s azt bocsássuk rendelkezésére a szegedi művészeknek. A város kiadta az indítványt nekem, hogy tegyek javaslatot a terem megképtelenitésér e. Fájdalom, csak azt jelenthetem vissza, hogy a képtelenség már megvan. Nagyobb képtelenséget nem tudok annál, minit hogy Thorma apostolait, Csók Magdolnáját, Margittay Párbaj utánját. Hegedűs Madonnáját, Aggházyt, Biharit, Spányit, csak a nagyját említve, hordassam föl a padlásra, mert más üres hely minálunk már nincs, idegen helyre kosztba adni pedig mégse lehet a városi képtárt. fMár vagy húsz képűnk ugvis a városházán van letétben.) Hát a padlást nem vállalom s gondolom, abba a tűzrendészeti szabályzat is beleszólna. De talán beleszólna a szegedi közönség is, amely nembizonyos, hogy minden cserének örülne Ezekután pedig várom, hogv a gazdasági egyesület és az iskolaszéki 1- 'tár mikor kéredrik vissza a kultúrpalotába, tekintettel arra, hegy harminc éwel ezelőtt ők is ott liktak. Ez nem is lenne olyan nagy probléma, mert az ő kedvükért csak at. azóta betömködött kunokat, avarokat fes honío^lalő magvakokat kellene szélnek ereszteni, illetve jílsszaásai a szeaadi földbe. T933 október Ti: , 11 '• ' 1 K dőljünk lelki nemességednek és nagy szellemednek. Ha akadtak olyan szegediek, akik eddig kételkedtek a nyilvánosságra hozott miniszteri elhatározás komolyságában, ez a pogármesteri megnyilatkozás mindenkit rádöbbentett az igazságra. A Klebelsberg-kripta előtti ünnepség után a Délmagyarország munkatársa neszélt grái Klebelsberg Kunó özvegyével arról a veszedelemről, amely az elhunyt kul-> turpolitikufr egyik legnagyobb alkotását, a szegedi egyetemet fenyegeti. — Eképzielhetetlennek tartom — mondotta özvegy gróf Klebelsberg Kunóné -—, hogy hozzányúljanak ahhoz az intézményhez, amely büszkesége íehetne minden más kulturállamnak is. Nem tudom elhinni, hogy megcsonkítsák a szegedi egyetemet, hogy elvegyék lőle legfontosabb és gyönyörű eredményekkel dolgozó tudományos intézeteit. Hihetetlennek tartom ezt "a tervet, mert magyarázatot nem találok rá. de tudom, hogy ha élne szegény férjem, elhárítaná a fenyegető veszedelmet, megmentené a szegedi egyetem integritássá t. Az a legtragikusabb, hogv éppen halála első évfordulóján történnek ezek a dolgok, mintha csak a halott szelleme ellen«.. Nem fejezte be a megkezdett mondatot. Arcát a fogadalmi templom felé fordította, gróf Klebelsberg Kunó sirhelve felé. Fölkerestük Dr. Veress Elemért, az orvosi fakultás dékánját, aki az orvosi fakultás fenyegető veszedelméről a következőket mondatta: — Ha a kultuszminiszter terve megvalósul, akkor Szegeden az orvosképzés a lehető legszűkebb kertiekre szorul. Rendkívül sérelmes volna ez az intézkedés Szeged város szempontjából, de sérelmes a hallgatóság szempontjából is. Nagyon sok szegedi illetőségű fiatalember ugyanis abban a biztos reményben iratkozott be'a szegedi egyetem orvosi fakultására, hogy itt fogja befejezni a tanulmányait.. Ha az orvosi kart elviszik innen, illetve megszüntetik, számos szegénvsorsu hallgatónak aügha lesz módjában, hogy más városba menjen el tanulmányait folytatni és befejezni. Sok szegény szegedi szülő nincs abban a helyzetben, hogy orvosnövendék fiát most majd más városban taníttassa, ezért az egyetemi hallgatók nagyrésze a legnagyobb kétségbeeséssel értesült arról, hogy mi készül az orv^i fakultással kapcsolatban. Arra a kérdésünkre, hogy mit tart célravezetőnek a lehetetlen tervvel szemben, Veress professzor a következőket mondotta: — A sajtó és a közvélemény sokat Segíthet e tekintetben és helyes volna a politikai agitáció is, ha igaz az, hogy a politika parancsolja a szegedi egyetem megcsonkítását. Hóman miniszter nyilatkozata Budapest, október 21. A vidéki egyetemek megcsonkításának a terve az egész országban érthető feltűnést és izgialmat keltett. Nyilatkozott Hóman Bálint kultuszminiszter is, de cáfolatnak szánt nyilatkozata — sajnos — nem jelent cáfolatot. — Egyelőre még semmi alapja nincs ezeknek a hireknejc, mert ez a kérdés még nem dőlt rl Az egész hir abból Származhatott, hogy nálam íanak a vidéki egyetemek tanácsai á szokásers tsnéveleji tisztelgésen és nálam járt Somogyi Szilveszter szegedi polgármester is. Arra a kérdésre, hogy mi lesz ezekután a vidéki egyetemek sorsa, a kultuszminiszter csak eat ismételte: — Ez a kérdés még neni dőlt eL