Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-12 / 206. szám

DELMAGYARORSZAG mmmmmmmmmmmammmmmmmmmmm^^rnmarn^mmmmm SZEO SzerkeMlOteg: Somogyi ucca 22.1. cm. Telefon: - Kiadóhivatal, k»lca«nk«nyvMr legylroda Aradi ucon 8. Telefon > 13-OC. * Nyomda i LItw LlnAt ncea ÍO. Telefon » 13*oO. TAnIrntl irTélrim - n*lm<»«i»ii»nr«»An 'renwl Ausztria önvédelmi harca Tagadhatatlan, hogy az osztrák kancellár és közvetlen környezete igen sok energiát kénytelen belefektetni abba az egyenetlen harcba, amelyet Ausztria folytat a hitleriz­mus elárasztással fenyegető áriával szemben. Kétségtelen, hogy ettől az önvédelmi harc­tól nem lehet elvitatni a rokonszenves voná­sokat. Bizonyos, hogy a kívülállók nagy többségének rokonszenve ebben a harcban nem Németországot, hanem Ausztriát illeti meg s ha csak ezen múlnék a küzdelem, feltétlenül Ausztria maradna felül. A Dávi­dok és Góliátok harcában a karzat mindig Dávidnak szeretne tapsolni, különösen ha nézőiben él az aggodalom, hogy egyszer ők is szembekerülhetnek Góliáttal. Egészen különös ez a harc, melynek lö­vészárkai, drótakadályai, farkasvermei, akna­járatai merőben elütnek a világháború ta­pasztalataitól. A rádió, az újságok, a levelek, a röpiratok, a jelvények és a propaganda ezer különböző módja ellen a legmeglepőbb fron­tokon folyik a védekezés, amely a nemzeti szocializmus és a horogkereszt büntetőjogi minősitése mellett a tiroli és felsőausztriai határnak fegyveres elzárását is kénytelen védekező eszközei közé sorozni. A védekező harc vezérkara pedig eljárásának igazolásá­ra barna könyvben foglalja össze és a nem­zetközi közvélemény ítélőszéke elé terjeszti azoknak a támadásoknak hosszú sorozatát, amelyet a hitleri Németország Ausztria nem­zeti léte és állami szuverenitása ellen elkö­vetett. Mondani sem kell, hogy ilyen támadások voltak bőségesen s még bizonyítani sem na­gyon kell őket, annyira kétségtelenek. Szu­verén államokkal szemben nem nagvon szo­kásos olyan eljárást követni, mint aminővel a nemzeti szocializmus barna rohamcsapatai birtokukba akarták venni Ausztriát. És ha Ausztria nem kezdi meg a védekezést a szó­noklatokkal, újságcikkekkel, revolverekkel és bombákkal szemben, nem lehet tudni, hogy máig hova jutott volna a hitleri áradat hul­láma. De mindezekkel a jelenségekkel szem­ben fel kell merülni a nagy kérdésnek, az igazi kérdésnek, hogy a nemzeti szocializ­mus meg-megujuló rohamaival tud-e Auszt­ria valamelyes igazi erkölcsi erőt szembeállí­tani és tud-e valósággal nemzed tartalmat adni önvédelmi harcának? Mert á la 1 o n g ue csakis ezen mulhatik a küzdelem sikere. Mert ha nem igy van, akkor igazuk van a pártatlan angol szemlélőknek, akik Auszt­ria reménytelen önvédelmi har­cáról beszélnek. Mikor a párisi külvárosi békék újrarendez­ték Európát, Ausztria volt az egyetlen a le­győzött országok közül, amely úgyszólván ellentmondás nélkül vette tudomásul szét­tagolását. Nem tiltakozott Galícia, Morvaor­szág, Krajnn és Déltirol elszakítása ellen. Tu­domásul vette tetemes német nyelvterületek lekapcsolását is s aggodalmai inkább csak a gazdasági megélhetés nehézségeinek szól­tak, amelyeket egy-egy jótékony kölcsönnel sikerült időről-időre elhallgattatni. Nemzeti öntudatra ez a csökevény Ausztria, a né­metség Os+marktja, amelynek csak Bécs és a császári ház kölcsönzött a múltban jelentő­séget, nem emelkedhetett És éppen a né­metségnek a legválságosabb óráiban, a Raj­navidék megszállásának és a Ruhrvidék zá­Kedd, 1933 szept. 12. Ara 12 fillér IX. évfolyam, 206. sz. Iogul való elfoglalásának idején, mikor nem volt valami ragyogó gondolat a Németor­szághoz való tartozás, az osztrák tartományok egymásután nyilatkoztak meg az An­schluss, a csatlakozás mellett, mert csak ebben érezték a nemzeti gondolat lükteté­sét és a távoli jövőre csak ebben látták Ausztria sorsának biztosítását. A németség egyeteméhez való csatlakozásban volt fan­tázia, a külön Ausztria a lemondást, az ál­landó vergődést jelentette. Ma Ausztria védekezik azzal a Németor­szággal szemben, amelyhez néhány eszten­dő előtt a legkedvezőtlenebb viszonyok kö­zött is csatlakozni akart. Ki ellen irányul ez a védekezés: Németország, vagy a hitleriz­mus ellen? Ez a kérdés lényege. Mert ha Ausztria csak a hitlerizmust nem akarja, ak­kor csak egy átmeneti jelenséggel állunk szemben és néhány esztendő múlva, vagy telán már előbb is, számolni kell a csatlako­zási törekvések feléledésével Évszázadok tapasztalatai alapján alig hihetjük ugyanis, hocv bárminő lelki szövetségesek megmoz­ELÖnzEIÉSj Havonta helyben 3.20. Vidéken es Budapesten 3.00, kUllöldön «.•40 pengd. ' Egye* iz&m Ara Kétktlz­nap 12, vo»Ar- ¿s Ünnepnap 20 llll. Hir­detések felvétele tarlia szerint. Megle­lenltc hfttifl kivételével naponta reqqel gatásával sikerüljön Ausztriában a német nemzeti érzéstől független osztrák nemzeti gondolatot kitermelni és az elkövetkezendő osztrák generációt ennek a gondolatnak szol­gálatába állítani. Kételkedünk abban is, hogy valami magasröptüség volna az állami élet­képtelenség állandó hangoztatásában és a volt fegyvertárssal szemben a volt ellenségek könyörületességére való appellálásban. Még akkor is, ha ez a politika francia aranyakat jelent a bécsi bankok és angol látogatókat a salzburgi ünnepi játékok számára. A mi álláspontunk a várakozás álláspont­ja Ausztria önvédelmi harcában. Az bizo­nyos, hogy gazdaságpolitikai tárgyaló fél­nek a mi szempontunkból egy idegen nyo­más alatt álló és védekezni kényszerült, ba­rátokat kereső Ausztria könnyebb: Pillanatnyilag a harc, amelyet Ausz­tria folytat, szimpatikus lehet, de mégis csak Rückzugsgefecht. A visszavo­nulás csatája, amelyet az osztrák császárok és kancellárok Ausztria megszületésétől kezdve állandóan folytatnak. „Ausztria megvédelmezi függetlenségét" Dollfuss kancellár beszéde hatvanezer ember előtt a védelmi harcról, a rendi al­kotmányról és a szociális, keresztény, német Ausztriáról — „Az osztrák népnek nem kell glelchschalierel és terror" terek részéről legutóbb az a veszély fenyege­tett, hogy kilépnek a kormányból és a nemzeti szocialista párthoz csatlakoznak. Vasárnap az­után a Landbundhoz tartozó Winkler alkancel­lár bejelentette Dollfuss alkancellárnak, hogy a vezetése alá tartozó Nemzeti Rendfront teljes egészében csatlakozik a Dollfuss vezetése alatt álló Hazafias Fronthoz. Winkler alkancellár be­jelentése megerősítette az osztrák kormány helyzetét. Bécs. szeptember 11. Vasárnap valt a bécsi katolikus kongresszus nagy napja, amikor Schönbrur.nban a szabad ég alatt monumentá­lis arányú ünnepi istentiszteletet tartottak. A szentmisét Lafontaine bíboros, pápai legátus celebrálta, majd Innitzer érsek mondott ünnepi prédikációi Politikai téren olyan esemény történt, amely 3. Dollfuss-kormány helyzetét lényegesen meg­szilárdította. A Landbundot képviselő minisz­Dollfuss beszéde (Budapesti tudósitónk telefon jelentése.) Bécs­ből jelentik: Több mint 60 ezer ember jelenlé­tében tartották meg hétfőn délután a bécsi ügetőversenypályán a „Hazafias front" nagy­gyűlését, amelyen Dollfuss kancellár be­jelentette a kormány uj program ját, a rendi al­kotmányon alapuló uj Ausztria megteremté­sét. Amikor a kancellár a szószékre lépett, per­cekig tomboló tapsvihar köszöntötte. Beszédé­ben elsősorban visszatekintést vetett a kor­mányzat működésére Rámutatott, hogy minden terror és erőszak ellenére si­került biztosítania az ország rendiét és nyugalmát — Nem akarjuk az erőszak politikáját, — mondotta —, kötelességünk azonban minden erőszakkal és izgatással szemben megvédel­meznünk a nyugodtan dolgozó derék és csen­des népünket Ezután a legközelebbi hónapok kormányprogramját ismertette. — A védelmi harcban — mondotta —, csak addig megy el, ameddig kényszeritik. Abban azonban mindenki nyugodt lehet, hogy a kormány semmi körfilménvek kö­zött sem hagyja legvőzni macát terro­risztikus, vag" más hasonló elemektől és hogy a kormány minden h^lvzetben erős­nek érzi magát. Bejelentette ezután, hogy az újjáépítés most kővetkező korszaka a liberális és kapitalista gondolkodás korszakának végét jelenti. — Ausztriának nem kell gleichschalterci és terror — mondotta. A kormány szociális keresztény, német Ausztriát akar rendi alapon erős és tekintélye: vezetéssel. A rendi hivatás fogalma a néposztályharc szét­bomlásának visszautasítását jelenti. A rendi felfogás abban áll. hogy a közös munka, a közös üzem és a közös hivatás egyesíti az em­bereket. Nem a vállalkozókat kell megsegíteni egyedül, — amint azt a kapitalista rendszer te­szi — és nem szakszervezetekbe kell tömörí­teni a vállalatokkal szemben a munkásságot, amint a szociáldemokrácia teszi. Az ember azt akarja, hogy emberként bánjanak vele. A ren­di felfogás egyenlő jogokat és egyenlő kötele«­zettsécet hárit ugy az úrra, mint a szolgára. — A legközelebbi hetekben és hónapokban az lesz a kormány feladata, hogy külső formában is átszervezze a rendi képviseletet. A kancellár a továbbiakban arról beszélt, hogv Ausztria német államnak tekinti magát. Á harc, amelyet a kormány folytat, nem a németséi ellen irányul, hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom