Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-01 / 198. szám

1W5 ffl«i*emG«r H öBCWKGrSRORSZXa » VILEttsébtf krh36. VLAndrdssu-tf S2 eged; Korász u. 6. lVLKnssuhhL.u.2. Mosóbőr kesztyű W! :m S:fS — Höfle SSSíS A szabadtéri iátékok sikere a liisgyülés csütörtöki ülése előtt A névtelen hősök emlékműve és Ördögh ib. tanácsnok aradi pénzbirsága fA Délmagyarország munkatársától.) A törvényhatóság augusztusi kisgyülését csütörtök délután tartották meg. Napirend előtt az elnöklő dr Pálfy József polgármesterhelyettes bejelentette, hogy Móra Ferencet szerdán Budapesten megoperálták, a város hatósága nevében táviratot küldött a kiváló írónak Dr. Pálfy polgármesterhelyettes ezután a «»vetkezőket mondotta: f— A Szegedi Szabadtéri Játékok és a folyamatban levő Szegedi Hét mér ege még neuo készült el, de máris megállapítható, hogy ugy a szabadtéri játékok, mint a Szegedi Hét nagy sikert hoztak. Ebben főrészé van a sajtónak es vitéz dr. Shvoy Kálmán a"tábornagynak, aki minden lehet« elkövetett a siker érdeké ben. Ez-s *t a város közönsége nevében erről a helyről is köszönetemet nyilvánítom, ugy Shvoy altaboroagynak, mint a Szabadtéri Játékok és a Szegedi Hét rendezőségének, vaiammt a szegedi és az országos sajtónak egyaráut. A polgármesterhelyettes bejelentését a kisgyűlés tagiai egyhangú lelkes éljenzéssel vettek tudomásul. Ezután rátértek a kisgyűlés napirendjére. Több apróbb pont letárgyalása után a nevtelen hősök emlékmüvének felállításáról referált az elnöklő polgármesterhelyettes. Bejelentette, hogy az emlekmü felállításának mostani kezdeményezője: Bárdoss Béla ny. tb. főjegyző visszavonta azt a javaslatát, hogy a Széchenyi-téren állítsák fel az emlékművet, a baldachin szerű kiképzéstől is elállott és beleegyezett abba, hogy a közgyűlés régebbi határozatához képest a hősi emlékművet a Dugonicstéren helyezzék el. Azt kívánja azonban, hogy az emlékmüvet valamelyik szegedi szobrásszal készíttessék el, meghívás alapján. l>r. Tonelli Sándor a művészi szempont megóvása érdekében azt javasolta, hogy a város irion ki tervpályázatot az emlékmű elkészítésére. Dr. Dobav Gvula hasonló értelemben szálalt feL A kisgyűlés elhatározta, hogy az emlékmű elkészítésénél ragaszkodik az országos tervpályázat kiírásához, mert ezt a művészi szempontok kívánják. A kisgyűlés tárgysorozatának következő pontja így szólt: „ördögh Lajos tb. tanácsnok részére kiutalt fizetési előleg folyósításának bejelentése". Rack Lipót pénzügyi tanácsnok referálta az ügyet és elmondotta, nogy ördögh tanácsnok, akit a román határon — mint ismeretes — letartóztattak, mert cigarettát és egy női selyemköpjenyt akart átvinni a határon, télefenon 3000 pengő előleget kért a polgármestertől, hogy a büntetései kifizethesse. Bejelentette telefonon ördögh tanácsnok, hogy még ugyanakkora ősségről kell gondoskodnia, hogy ügyét a románoknál el tud ja intézni. Tekintettel a körülményekre, a polgármesterhelyettes hatáskörében kiutalta ördögh tanácsnoknak a 3000 pengő előleget; a folyósításhoz a kisgyűlés utólag hozzájárult. A szabadságolási kérelmek elintézése után az indítványokat tárgyalták. Iritz Béla a Fodortelepi átjáróutak elkészítésére és az uj Somogyi-telepi iskolához vezető ut salakoztatására tett indítványt. A polgármester javaslata az indítványokkal kapcsolatosan az volt, hogy a Fodor-telepi átjáróutak kövezésének költségét a jövő évi költségvetésbe vegyék fel, ha azonban a most folyamatban lévő uccakövezéseknél kimarad kőanyag, akkor ebből elsősorban az átjáróutakat készítsék el. A kisgyűlés a polgármesteri javaslat értelmében határozott. Az uj Somogyi-telepi iskolához vezető ut salakoztatását, dr. Tonelli Sándor felszólalása után szintén elhatározta a kisgyűlés. A salakoztatásra legközelebb az inségmunkálatok során kerül sor. Indulók, katonanóták, takarodó Nyolcszáztagu legénységi dalárda, katonazenekar, harsonások és száz kürtös a Dóm-téren Szeged történetében márványlapon, arany betűkkel, időtlen időkig ragyogni fog az a gondolat, melyet a „honvédség" szó kifejez. És ezen a márványlapon külön fejezet a hála és elismerés vésőjével fogja megörökíteni vitéz dr. Shuoy Kálmán altábornagy nevét, aki évek óta minden alkalmat megragad arra, hogy a város iránti szeretetének kifejezést adjon. Ez a Szegedhez tartozandósága különösen ékesen jutott kifejezésre most, a Szegedi Hét alatt, amikor készségének ezernyi jelét adta a siker biztosítása érdekében. Védnöke, támogatója és rendezője, leglelkesebb munkása Shvoy altábornagy a Szegedi Hétnek, amelynek legvonzóbb programpontjai az ő nevét dicsérik. Ezek között a Szabadtéri Játékok után egyik legnagyobb attrakciója a katonai zenéstakarodó. Katonák a pódiumon. Pénteken este a Dóm-téren a történelmi képsorozat két jelenete a magyar honvédséget glorifikálja. A jövő történelmének képsorozatában he'y fog jutni annak a jelenetnek, amikor Shvoy altábornagy maga köré gyűjti honvédéit, magához öleli őket, egy perc szünetére gúlába rakatja velük a fegyvereket és énekre tanitja őket. Mert ez történt most a Szegedi Héten, ez a munka érett meg a szombat esti előadásra... Ennek a városnak mesemondó fia, aki betegsége miatt csak lélekben ünnepelhet együtt Szegeddel, boldog megnyugvással veheti a hírét, hogy jó földbe vetette szive gondolatát. Mert Móra Eerenc tanított meg bennünket arra, hogy jó énekkel végezni a napot... Mintha ennek a tanításnak adott volna szárnyakat Shvoy altábornagy, amikor énekre tanította honvédfiait. Nyolcszáz keménykötésű, napbarnított, edzett honvédet adott Fichtner Sándor mesteri keze alá és a nóták aranykulcsával kinyitotta a szivüket. Nyolcszáz magyar legény csillogó szemekkel, mosolygó arccal áll velünk szemben a pódiumon s a honvédszivek orchesztere Hunyadi, Rákóczi, Kossuth, 4&—49, 78—79 és a legújabb kor szebbnél-szebb nótáit zengi. Olyan ez a kép, hogy nem lehet elfeledni, nem lehet betelni a nagyszerűségével, amely a csillagos égbolt alatt szárnyal és megszépíti az életünket. A próbáktól az előadásig. Nyolcszáz honvédet tanított be Fichtner Sándor a legszebb katonanótákból. Csak el kell gondolni, mit jelent ez a munka, mit jelent nyolcszáz legényt zenekari kísérettel karmesteri pálca intése alá törni és mintegy husz különböző szöveget megtaníttatni olyan legényekkel, akik mázsás terheket könnyebb szerrel emelnek, minit egy versszakaszt megtanulnak. A búzamezőkről, a műhelyekből, a városból és a falvakból összesereglett honvédek játszva oldották meg ezt a feladatot. Nótás lelkük felszaoadult a próbák alatt és a pihenés óráiban, a gyakorlatok uitán, csoportokba verődve készülnapi próbákra. Aztán levelek mentek szét a kaszárnyákból az ország minden részébe: „Szerepelünk a rádióban"... üzenték haza az édeseknek a fiuk és szombat este. amikor a