Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-29 / 221. szám

DELMAGYARORSZÄG SZEGED, ScerkMClOMg: Somogyi ncca 22.1.«m. Telefon: -KlndOhlintnl, lc«lctOnkOnyiiAr «* tegybroda Aradi ucea 8. Telefon : 13-OA. « Nyomda s IBw Linót ncca 1®. Telefon > 13-o« TOvtrntt ««•» Irvélt'm: KíImojiyorortíAO Meoed Péntek, 1933 szept. 29. Ara 12 fillér I*. évfolyam, 221. S2. ELŐFIZETÉS- RaTonta helyben 3.20. Vidéken 6» Budapesten 3.6«, Ictllttf ld(*n a.-*« penqA. * Egye« »zAm Ara hílk»í> nap ÍZ, vnsAr- és Ünnepnap 20 1111. Hirdetések lei-vétele farlla szerlnJL Meglelenl't hétlO klvélelével nnnnntn peaoel n számok beszélnek A Népszövetség pénzügyi bizottsága, amely most foglalkozott a magyar költségvetés ügyével általánosságban, tanulmány tárgyává tette a kötelékébe tartozó országok költségvetéseinek ügyét is. A tanulmány alapja egy táblázatos kimutatás, hogy előirányzat vagy becslés szerint mekkora lesz a folyó év költségvetési deficitje az egyes államokban. A mi 137 millió pengővel előirányzott hiányunk már Tyler jelentéséből ismeretes. A többiek közül Franciaország 15 milliárd frankkal szerepel a kimutatásban, Olaszország 4:3 milliárd lírával, Belgium 4*3 milliárd frankkal, Csehszlovákia 2 milliárd koronával. Az Egyesült Államok deficitjét 3:2 milliárd dollárra becsülik, de ebben az összegben nincsenek figyelembe véve azok a tételek, melyekkel a szövetségi kormány a Í

gazdasági életet akarja megélénkíteni s ameyek az állam szempontjából kétségtelenül uiabb kiadást jelentenek. Németország adatai ismeretlenek. A nemzeti szocialista kormány az állam pénzügyi helyzetének alakulásáról nem tájékoztatja a nyilvánosságot Ha figyelembe vesszük, hogy a többi országok helyzete sem rózsás, akkor kétségtelen, hogv a világ állami háztartásai ebben az esztendőben ismét tetemes mankóval fognak lezáródni. Látván ezeket a csillagászati számokat és megállapítván azt, hogy ugyanaz a költségvetési nyomorúság nehezedik az összes országokra, szinte azt mondhatnánk, hogy a kérdés már elvesztette a gyakorlati jelentőségét. Az adósság csak addig probléma, amig valaki megfizethető összeggel tartozik. Mihelyt az adósság túllépi a megfizethetetlenség határát, az adósnak nem érdemes törni a fejét, hogy mit kezdjen vele. Ilyen esetekben legfeljebb a hitelező tépheti a haját. Igaz ugyan, hogy az államoknál némileg más a helyzet. Ők kölcsönösen egymásnak, vagy önmaguknak, illetve saját polgárságuknak adósai és hitelezői. Náluk az adós és hitelező ugyanabban az elméleti személyben egyesül. Ha hiány van a háztartásukban, fedezik, ahogy lehet. Vagy külső kölcsönnel, vagy belső kölcsönnel, vagy adóemeléssel, vagy uj pénz kibocsájtásával. Valahogyan majd csak lesz, mert sehogyan még sohasem volt. Néhány esztendő óta ez a tétel igazolódik az államok pénzügyi politikájában. A probléma mégis érdekes és érdemes némileg elgondolkozni felette. Cinikus belenyugvással lehetetlen ugyanis tudomásul venni a költségvetések állandó deficitjét. Ha elismerjük az ¿"ami berendezés szükségességét és ha politikai, gazdasági és szociális szükségletnek tekintjük az emberek társadalmának államok formájában való megszervezését, akkor nem lehet közömbös, hogy ezek az állami közületek miként találják meg létük financiális alapjait; a csőd felé haladnak-e, vagy képesek a rájuk háramló feladatokat a maguk és polgáraik érdekében el'átni? Miből él az állam? Kétségtelenül abból, amit polgárai keresnek s amit keresetükből neki adók, illetékek, vámok és egyéb szolgáltatások formájában szolgáltatnak, illetve szolgáltatni tartoznak. A kérdést tehát ott kell vizsgálni, hogy állunk ezekkel a keresetekkel és a kereseteket terhelő szolgáltatásokkal. Bármennyire nehéz is ezt a kérdést pozitív számok alapjára visszavezetni, bizonyos hozzávetőleges adatok itt is állanak a rendelkezésünkre. Van egy kimutatásunk arról, hogy a világ 48 legfontosabb államának külkereskedelmi forgalma mennyi volt 1929-ben, mikor a válság megkezdődött és 1932-ben, az utolsó évben, melynek adatai már ki vannak számítva. Ezek szerint az összes behozatal mennyisége volt 1929-ben 132-1 milliárd aranymárka, 1932-ben 516 milliárd márka, az összes kivitel 1929-ben 121:2 milliárd márka és 1932-ben 45:9 milliárd. A folyó év adatai még nincsenek lezárva, de minden valószínűség szerint ismét némi csökkenést fognak mutatni. A külkereskedelem statisztikai adatai a gazdasági élet területének csak egyik részét érintik. Fel lehet azonban tételezni, hogy a visszaesés ugyanekkora lehetett a belkereskedelemben és a többi kereseti foglalkozásokban is. Vilégos ebből, hogy olyan mérvű aránytalanság állott elő a keresetek és az allamok által igényelt szolgáltatások között, hogy a mai állapot mellett a polgárok nem tudják viselni az államok fenntartási költségeit. Se nálunk, se másutt. Az állam azonban mi vagyunk és az államra szükség van. Mi történjék tehát? Egy darabig lehetett azt mondani, hogy az állam — mcst nem Magyarországról, hanem az elméleti államról, akármelyik államról van szó, — szorítsa meg a szükségleteit, bocsássa el a tisztviselőit és redukálja a megmaradtak fizetését. Ennek is megvan azonban az alsó határa s látván a világkereskedelem adatainak fantasztikus összezsugorodását, alig lehet hinni, hogy az állam ennyire el tudjon menni szükségleteinek lecsökkentésében. A megoldást tehát végeredményben a keresetek oldalán kell keresni. Ha valaki beteg és nem bírja az ételt, nem lehet mindig kevesebb táplálékot adni neki, mert ennek biztos pusztulás a vége. Ellenállóképesebbé kell tenni a szervezetet. A nemzetközi gazdasági élet is csak ugy regenerálódhatok s az államok deficites gazdálkodása is csak ugy jöhet rendbe, ha a polgárok megint többet keresnek és százalékosan csökken a közteher, amely rájuk nehezedik. A gazdasági tevékenység útjából kell elhárítani az akadályokat, az áruk, emberek és gondolatok szabad forgalmát megakadályozó korlátokat, vámfalakat és szeges drótkerítéseket. A számok beszélnek s a számok tanulsága már csak ezt az egyetlen lehetőséget nyújtja áz egész világ számára. A szerb király tárgyalásai a balkáni Locarnoról Találkozás a bolgár királlyal, Kemal pasával és a görög hadügyminiszterrel (Budapesti tudósitónk telefon jelentése.) Belgrádból jelentik: Sándor jugoszláv király a legközelebbi napokban sorra találkozik a Balkán-államok uralkodóival és vezető államférfiaival. Várnában Boris bolgár királlyal, Konstantinápolyban Kemal pasával, Korfu szigetén pedig K o n d i 1 i s görög hadügyminiszterrel jön össze. Ezek a tanácskozások a „Dubrovnik" nevü jugoszláv cirkáló fedélzetén történnek meg. Belgrádi politikai körökben nagy diplomáciai jelentőséget tulajdonítanak a küszöbön álló találkozásoknak és azt állítják, hogy Sándor király tengeri utja közelebb hozza majd egymáshoz a Balkán nemzeteit és megszünteti az uralkodó politikai feszültséget A bukaresti Lupta szerint a találkozások szoros kapcsolatban vannak a szinajai tanácskozásokkal, amelyeknek célja a balkáni Locarno megteremtése volt A görög-török barátsági egyezményt a Fekete-tenger mentén levő valamennyi államra kiterjesztenék, beleértve Szovjetoroszországot is. Belgrádból jelentik: Jeftics külügyminiszter csütörtökön délután visszaérkezett Belgrádba. Újságíróknak kijelentette, hogy Szinajáhan kiadott hivatalos jelentés mindent elmond, amit a három külügyminiszter végzett Szína jában. Megállapította még. hogy az újságíróknak a télen „nagyon sok dolguk lesz a kisantanttal". Paul Boncour és Neurath első találkozása (Budapesti tudósitónk telefon jelentése.) Genfből jelentik: Paul Boncour francia és N e u r a t h német külügyminiszter között csütörtökön délután megtörtént az első találkozás. A két külügyminiszter több mint egy óra hoszszat tanácskozott. A tárgyalásról kiadott német kommüniké szerint a két államférfiú a Némeországot és Franciaországot érintő kérdéseket és a leszerelési problémát vitatta meg. A genfi hivatalos közlés a következőket mondja a találkozásról: „Paul Boncour délután egy óra hosszáig Neurath báró német birodalmi külügyminiszterrel tanácskozott és kifejtette előtte: miért kel1 Franciaországnak a leeutóbbi párisi értekezletek eredményeiből folvé megállapodásokhoz tartania masrát. Neurath báró bizonyos fenntartásokat tett. egyébként kijelentette, hogy a bét végén Berlinbe megy a kérdések megbeszélésére. Goebbels propagandaminiszter csütörtökön fogadta a külföldi újságírókat és közel egyórás előadást tartott előttük. Tagadta, hogy Németországban antiszemita terr»r lenne. Mi sem állhat távolabb a nemzeti szocializmustól, — mondotta —, mint a bosszú. Gflbbels tiltakozott az ellen a beállitás ellen, mmtha Wínetország a terjeszkedés politikáját követni. Genf. szeptember 28. A csütörtök déleíittöi a Népszövetség bizottságainak ülései töltötték ki Különböző kiküldöttek között élénk megbeszélések voltak. Paul Boncour az olasz (*t angol megbízottakkal tárgyalt, Beck lengyel külügyminiszter D o 11 f u s s kancellárral és Norman Davis amerikai megbízottal értekezett Gffbbels (tenfi nyilatkozata Genf, szeptember 28. Goebbels csütörtökön fogadta a sajtó képviselőit és a következő nyilatkozatot tette: — Az elmúlt hónapokban a nemzeti szocia-