Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-23 / 216. szám

AKORSZAG SZEGED, SzerkeszlOMg: Somogyi ucca 22.1.em. Telefon: 23—33.—Klndrthlvnlnl, kOlctOnkHnyvMr É» teqylrorio Aradi ucea S. Telefon: 13—OO. — Nyomda : LBw LlnAt ucea 19. Telefon: 13^oO. TAvlrntl é* levélcím t DélmagyaronzAg Szeged Szombat, 1933 szept. 23. Ara 12 fillér IX. évfolyam, 216. sz. ILUJMUIWJIUWBIIIMIHH Hl III IMI LIUU uu Jli'AWW1 ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.2O. Vidéken es Budapesten 3.00, klIllDIdiin e.40 peng«. * Egyes szám Ara h«(k«znap 12, vaaAr- és Ünnepnap 20 1111. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megjeleni t hétlö kivételével naponta reggel Diktatúra vagy demokrácia Azok az események, amelyekben Ausztria alkotmány- s talán: államforma-válsága végbemegy, újra aktuálissá teszik a diktatúra s a parlamentárizmus viszonyának kutatását. Ausztria uj kormányzata még nem diktatúra, de már nem parlamentáris. A parlamentárizjnus elhagyása azonban már nagyobb ut megtételét jelenti a diktatúra felé, mint ahogy azt a parlamentárizmus elvetői maguk hiszik. Hogy egyén, vagy kormány veszi-e kezébe azt a hatalmat, amit az állammá szervezett nemzet a törvényhozó testületének kezébe tett le, az már — fájdalom — nem teszi időszerűtlenné az osztrák eseményekkel szemben a demokrácia és diktatúra távolságainak — mondjuk — közigazgatási bejárását. A parlamentárizmusban nem lehet, nem is szabad mást látni, mint a törvényhozás metodikáját. Volt Európában parlament, mely a demokrácia minden postulátumának megfelel (gondoljunk csak a lengyel nemzetgyűlésre,) és mégis az abszolutizmust szolgálta. A németországi diktatúrának is a demokratikus választójog mellett alakult parlament adta át a hatalmat (legalább formailag). Az angol parlament viszont már régen nem felel meg azoknak a követelményeknek, melyeket a parlamentárizmusról szóló tankönyvek támasztanak a törvényhozás intézményével szemben, az angol parlamentet tökéletlen és hibákkal telt intézménynek tartják a dogmatikusok s ennek a — tökéletlen parlamentnek működése mégis a legtökéletesebb Európa valamennyi törvényhozó testülete között. Nem az a lényeg tehát, hogy valamely országban hogyan van megszervezve a p a r 1 amentárizmus, hanem az, hogy hogyan van államjogilag és intézményeiben megszervezve a demokrácia. Van Európában parlament, mely fasiszta jogrendhez szolgáltatja az alkotmányosság ornámensét, van, amelyik felelőtlen abszolutizmust is lehetővé tesz, van már parlamentárizmusba ojtott diktatúra és diktatúrába beépült parlamentárizmus. Ahol parlament van, ott még demokrácia nincs. A parlament az egyik, bár egyik legtekintélyesebb intézménye a demokráciának. Mi tette azonban ezt az intézményt tekintélyessé ? A demokrácia. S most a tekintély adóját azzal a tekintéllyel akarják mérni, amit ő adott. A parlamentet félthetik a diktatúrától, de a demokráciát n e m. A demokrácia az emberi tökéletesedés utja és eszköze, a legtökéletesebb megszervezése nemzeteknek és társadalmaknak, az életnek nem csupán vegetatív, de több jólétet, több szabadságot, több igazságot megvalósító életformák és államformák normái szerint. A demokrácia intézményei változhatnak, a demoktáfeia ma talán legtökéletesebb a parlamentárizmusban fejeződik ki, de holnap már tökéletese|jb megnyilatkozást találhat s hibátlanabb "inwrményeket teremthet meg a maga számára. A "tömegek legfőbb mozgatója a nemzeti-*és szociális gondolat s a nemzeti és. szociális szükségle-, tek kielégítésének vágya. A demokrácia az a^ társadalmi forma, amelyik a nemzeti és szociális gondolat leghiánytalanabb kielégitését teszi lehetővé. A parlamentárizmus válságában nem szabad a demokrácia válságát is látnj,'- EllenDarlamentek alakulhatnak, de ellendemokráciák nincsenek. Amit a diktatúra hirdet, az a demokráciának csak demagógiája. A diktatúra az erőszak árnyékában sarjadt ki, hogyan vállalkozhatnék hát arra, hogy — (quod ab initio vitiosum est...) — hogy az emberiség fejlődését szolgálja. Aki nemcsak az eseményeket, hanem az események értelmét is kutatja, azt nem vezethetik félre a jelszavak. Komor és komoly törvényszerűség van abban, hogy a diktatúrák azokban az országokban sarjadtak ki, melyek élcsapatai az analfabétizmusnak. Az európai országok közül Olaszország, Spanyolország és Oroszország járnak elől az imi-olvasni nem tudók arányszámában. És ebben a három országban volt először diktatúra. A diktatúra fogantatója nem a hatalom korlátlansága, hanem a tudatlanság. Ahol szinészi pózzal, cézári allűrökkel, zsurnalisztikái találékonysággal és megszédítő demagógiával lehet csak hatni a tömegekre, ott burjánzott fel a diktatúra gondolata. Mindenki nemzetgyalázást követ hát el, aki diktatúrát követel. A muló idő tünő eseményei javaihatnak mást, desubspecieaeternitatis nem kell ottól tartani, hogy a parlamentárizmust a diktatúra fel fogja váltani s a demokrácia helyébe az abszolutizmus lép. A letűnt idők abszolút uralkodóinak hatalma mennyivel szilárdabb, biztonságosabb, gyökeresebb volt, mint a mai diktátoroké. Az abszolutizmusnak, éppenugy, mint a többi tömegbetegségnek, a pestisnek, a kolerának egyre csökkent a virulenciája. Valamikor erőt és tekintélyt adott a német-római császároknak az isteni küldetés mindenki által elfogadott hite. És mégis megbukott az önkényuralom, megbukott az önkényuralom politikai rendszere, mert megbukik, elfajul, korrumpálódik minden emberi hatalom, mely ellenőrzés alatt nem áll: A parlamentárizmus lényege: a megszervezett ellenőrzés. A diktatúra lényege: a megszervezett felelőtlenség. A történelem tanítása szerint elpusztul, mert elpusztítja saját magát, mint ahogy Kronosz felfalja gyermekeit, az ellenőrzés alatt nem álló emberi hatalom. A diktatúra sorsa a rombolás és pusztulás. Már pedig rombolással és pusztítással nem lehet örökemberi intézményt felépíteni. Dollfuss Kísérlete JSemzetl tanáccsal, rendi tanáccsal és államtanáccsal próbálja kormányozni Ausztriát — Starhemberg hűségnyilatkozata — Párisban nem fósolnak Sosszu életet a második Hollfuss-kormánynak (Budapesti tudósítónk telefonjelentése) Bécsből jelentik; A belpolitikai helyzet pénték délutánra láthatóan enyhült Starhemberg hercegnek, a Heimwehr vezérének ujabb napiparancsa következtében. Starhemberg a napiparancsban már nem üzen hadat Dollfuss Kancellárnak, hanem hűséget igér neki azzal a kikötéssel, ha tovább halad a megkezdett uton. Hozzájárult a feszültség enyhítéséhezStarhemberg napiparancsa a következő: „Ausztria szövetségi kancellárja eleget tett a felhívásnak, amelyet általam intéztek Hozzá. Ausztria frontharcos kancellária nagy lépéssel haladt előre Ausztria megujulása felé vezető uton. Az osztrák Heimatschutz tagjai köszönik ezt neki. Megköszönik, hogy hűseget hűséggel viszonozta és megfogadják neki, hogy zárt sorokban követik, ha a jövőben is az eddigi célok felé halad előre." Vaugoin volt hadügyminiszter nyilatkozata is, amelyben a leghatározottabban cáfolja azokat a hireszteléseket, mintha ellentétek merültek volna fel közte és Dollfuss kőzött. A nyilatkozat szerint Dollfuss nem akarta elengedni őt a hadügyi tárca éléről, neki kellett rávenni a kancellárt, hogy fogadja el lemondását. Vaugoin a következő szavakkal fejezte be nyilatkozatát: — Minden személyi érdeket alá kell most rendelni a vezérnek, a vezér pedig Dollfuss kancellár. A lapok érdekes részleteket közölnek Dollfuss alkotmányreformterveiről. A végleges megoldás a kétkamarás rendszer lesz. Az uj osztrák parlament a nemzeti tanácsból és rendi tanácsból áll majd és ezek fölé kerül az államtanács. Az államtanács hir szerint husztagu testület lesz, amelynek tagjait a köztársaság elnöke nevezi ki. A rendi tanács tárgyalja le a gazdasági jellegű, a nemzeti tanács a politikai jellegű törvényjavaslatokat. A rendi tanács tágjait az állami érdekképviseletek küldik, a nemzeti tanács tagjait pedig választják. A nemzeti tanács képviselőinek száma legfeljebb 70—75 lesz. Az még probléma, hogy Dollfuss milyen választójog alapján választasson. Párisi jelentés szerint a francia sajtó, amely csütörtökön még a legnagyobb lelkesedéssel fogadta a második Dollfüss-kormánv megalakulásának hirét, pénteken alábbhagyott az optimizmussal és arra a megállapításra jutott, hogy a Dollfuss-kormány helyzete most sem sokkal rózsásabb, mint volt az előző napokban. A lapok egvrésze nem jósol hosszú életei a második Dollfuss-kormánynak, mert nem tartja valószinünek, hogy sikerrel tudja folytatni a harcot egyfelől a nemzeti szocialisták, másfelől az egyre élesebben támadó marxisták ellen. Az uj kormány délután tartotta első minisztertanácsát. A pénzügyminiszter jelentést tett a belső kölcsön előkészületeiről. Határozatokat a minisztertanács nem hozott. Vaugoin, a szövetségi vasutak uj elnöke átvette az elnökséget. A tisztviselői karhoz intézett beszédében többek között a következőket mondotta: — Azokat az elemeket, amelyek a szélsőséges E

ártokhoz tartoznak, el kell távolitani az üzemől, miként azt a hadseregnél is keresztülvittem. Ebben a vállalatban olyan időben, amikor sok ezer honához hü ferfi kenyérért és munkáért kiált, nem fogunk existenciát nyújtani, akinek Ausztria közömbős.