Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-12 / 181. szám

DËFF. MAO/ARORSZÄG 1933 augusztus 12: Gyermek ffehérnemüek, harisnyák legolcsóbban Pollák Testvéreknél Csekontcs ucea (lelni. A többiek ötvenes turnusokban elindullak szerte a városba. Egy órakor a másik csoport is a Horthy-internátusba tért, ahol jóétvággyal látott hozzá az ebédhez. Ebéd ulán a cserkészek átvonultak Újszegedre, a SzUE uszodájába. Ötszáz cserkész fürdött egyszerre, teljesen megtelt velük a medence. Négy órakor éles füttyszó hallatszott, ez jelezte, hogy vége a fürdésnek. Tiz perc sem telt bele, a cserkészek már utrakészen állottak a kabinok előtt. Fél 5 órára hirdették a SzAK ujszegedi pályáján a magyar táncbemutatót, de már négy óra előtt tömve volt a tribün, alig volt hely a külföldi cserkészek elhelyezésére. Az osztrákok vonultak be elsőnek a pályára és sürün hallatták csatakíáltásukat. A tiroliak saját zenekarukkal jöttek, dudán és dobon játszottak. A lettek énekeltek; az amerikaiak sem akartak elmaradni és taktusra tapsoltak . Következett a táncbemutató, apró magyarruhás leánykák és csöppnyi gyermekek megleE

ő ügyességgel táncoltak cigányzene ütemére, ágyon tetszett a cserkészeknek a tárogatóduett, kétszer is meg kellett ismételni a szűnni nem akaró óvációra. Azután a tiroliak szerepeltek: nemzeti táncukat mutatták be. Egynegyed 6 órakor ismét füttyszó jelezte, hogy a cserkészeknek készülniük kell. Négyes sorokban vonultak el a tribün előtt és kalapot lengettek a közönség felé. Közben magyarul kiabálták a magyar cserkész jelszót: — Jó munkát! Jó munkát! Háromnegyed 6 órakor indult vissza a külföldi cserkeszek különvonata az ujszegedi állomásróL A vasúti kocsikban, minden cserkész helyén csomag volt, hideg vacsora és üvegekben hűtött viz. Felhangzott a füttyszó, a hosszú vonatsor megindult és ötszáz cserkész kendőt lobogtatva, mosolygó arccal intett bucsut a vendégszerető szegedieknek. A különvonat már a szegedi határban járhatott, amikor a hidon egv vágtató francia cserkésszel találkoztunk. Elbeszélgette valahol az időt és lekésett a vonatról. Az éjszakai személyvonattal utazott társai után Gödöllőre. Vitéz Máriaföldy Márton, az ötödik altábor parancsnoka pénteken délelőtt arról értesítette telefonpn dr. Pálfy József polgármesterhelvettest, hogy augusztus 27-én 50 angol vizicserkész érkezik Szegedre. Az angolok egy hetet szándékoznak Szegeden, illetve a Tiszán tölteni. A város az angol vendégek érkezésének hirét örömmel fogadta és azonnal gondoskodott az elszállásukról és étkezésükről. Felkéri azonban a város a szegedi evezősegyleteket és csónakházakat, hogy az angolokat lássák vendégekül és bocsássanak rendelkezésükre csónakokat, vízi eszközöket, hogy kedvük szerint sportolhassanak Szegeden. Ha minden regattaház felajánlja szolgálatát, akkor egy-egy regattaházra 6—8 angol vizicserkész jut. D kereskedősegéd elsikkasztott 382 pengőt, két hétig mulatozott, majd önként jelentkezett a rendőrségen (A Délmagyarország munkatársától.) Pol1 á k István kereskedő néhány héttel ezelőtt feljelentést tett segédje, K u t n i Lajos ellen, aki 382 pengőt sikkasztott el. A kereskedő egyik délután átadott a segédnek '382 pengőt azzal az utasítással, hogy az összeget adja fel a postán. A segéd vette a kalapját s eltávozott, és többé nem tért vissza. A Kereskedő napokon keresztül várta vissza Kutnit, de a segéd eltűnt Szegedről, senki sem tudta, hogy hová ment. A rendőrség is kereste Kutni Lajost, de nem találta meg. Pénteken reggel a rendőrség központi ügyeletén jelentkezett egy fiatalember és kérte, hogy sikkasztás miatt tartóztassák le. Elmondotta, hogy ő a keresett Kutni Lajos, aki gazdájának 382 pengőjével megszökött Szegedről. Előbb Budapestre utazott, onnan Makóra, majd Vásárhelyre ment és addig szórakozott, amig a pénzből futotta. Amikor a pénze elfogyott, elhatározta, hogy visszajön es önként jelentkezik. Tudta, hogy keresik és nem akarta megvárni, amig elfogják. A rendőrtiszt kérdésére elmondotta, hogy amikor a 382 pengőt a kezébe adták, megszédült és elhatározta, hogy nem adja fel, hanem egy darabig jól él be!41e. Ugy, ahogy volt, kisietett az állomásra és amig főnöke az üzletben várta, Pest felé robogott a gyorsvonaton. Pesten szobát vett ki egy szállodában, esténkint szórakozóhelyekre járt és hamarosan elverte a nénz legnagyobb részét. Ekkor Makóra, majd Vásárhelyre utazott a rokonaihoz és náluk élt egy darabig. A bujdosást azonban nem birta tovább és ezért jelentkezett önként. Kutni Lajost a rendőrség őrizetbe velte. A husznevü iró életének regénye Utolsó beszélgetés Újhelyi Nándorral rrencsénleplic, augusztus elején. Életének negyvenharmadik esztendejében a kövér emberek tipikus betegsége, a cukorbaj sírba juttatta U i h e 1 y i Nándort, a legkövérebb magyar irót. Barátaitól és barátnőitől elhagyatva hunyt el a berlini klinika különszobájában. Jelentős vagyon maradt utána: márkában, dollárban, fontban. A rengeteg nénzt az Írásaival kereste, voltak hónapok, amikor Európa valamennyi metropolisában játszották a színházak a darabjait. De a színlapok minden darab szerzőjéül más nevet tüntettek fel. Ujheiv Nándor saját bevallása szerint husz irói álnevet használt. Maga mesélte el ezt, amikor tavaly nyáron Közel tiz esztendei távollét után újra összetalálkoztam vele. Valamikor meghitt barátság fűzött össze hármunkat: dr. Czobor Péter, aki most az olasz hivatalos sajtóügynökségnek, az Agencia Stefaninak a vezérigazgatója Milanóban — egykoron Szegeden és Nagyváradon volt újságíró — Újhelyi Nándor és én együtt tanultuk az írás mesterségét. Mindhármunkat a világ másik végére hajtott a sorsunk, de néha-néha összetalálkoztunk. Újhelyi Nándort, annyi sikamlós regény iróját szemérem elleni vétségért börtönbüntetéssel sújtotta a bíróság és az örökké mosolygó arcú, jókedvű bohém, akinek gömbölyű alakja épenugy hozzátartozott a pesti korzóhoz, mint valamikor régen Freistädter pasáé, az önkéntes emigrációt választotta a börtön helyett. Újhelyi Nándor életéről. Tavaly augusztusban történt. Cigánymuzsika játszott Trencsénteplicen a Baracskán, amikor az ajtóban feltűnt Újhelyi Nándor monoklis arca. Mintha kissé fáradt lett volna. A mosolygása már nem volt az, mint egykoron. Leült mellém és késő estig eldiskuráltunk. Kitárta előttem szivét. De megkért arra: azt, amit elmesél nekem, ne Írjam meg sehova. Az igéretemet be is tartottam. Szegeny Nándor most már elköltöztél közülünk örökre; a szavam már nem köt. Afrikából jött akkoriban. Ezt az utazását igy mesélte el: — Szatmári Jenő, a Berliner Tageblatt magyar származású egykori szerkesztője, Szatmári Mórnak, a nemrég elhunyt magyar publicistának fia — nagyforgalmu szinházi üí nőksége volt akkoriban Berlinben — egy filmem honoráriumára ötezer márka előleget adott. Elutaztam, magam sem tudtam, hogy hova megyek. Párisba mentem, ahol elfogyott a pénzem. Váratlanul megint pár ezer márkát kaptam Jenőtől, mire elutaztam a Rivierara, ahova most már egy egész jelentős pénzküldemény érkezett Berlinből. Erre átalmentem Afrikába. Hetekig kóboroltam Tuniszban, egyszer aztán egy autocarral kimentem a Szaharába. Valamelyik oázisba vetődtünk el, ahol egy fülledt nyári estén a pálmák alatt arab lányok táncokkal szórakoztatták az idegeneket. Ott forgolódott körülöttünk egy cingár, erősen fekete ember, vörös fezzel a fején és a francia becsületrend szalagjával a gomblyukában. Megtudtam, hogy ő az elnöke a „syndicat d'iniacativnak." Franciaországban így hívják az előkeld fürdőhelyek kurkomisszióit. Az effendi aztán közölte velünk, hogy amennyiben kedvünk van hozzá, a hölgyek előadás után hajlandók arra is, hogy zártkörű előadást rendezzenek a részünkre. — Nekem kissé gyanús volt az elnök ur US hirtelen magyarul szólítottam meg. Az effendi magyarul felelt a megszólításomra, kiderült, hogy Ali ban Moskovicz Trencsénből került a Szaharába. Hamarosan összebarátkoztunk, az autocar másnap visszament Tuniszba, de én a7 oázisban maradtam. Az effendi nagyszerű székelygulyást főzött nekem, olyan jó volt, hogy hasonlót csak Spiegel mama tudott fabrikálni a régi Erdélyi Borozóban. Ott maradtam vagy két hétig á Szaharában, ahol egymás után tálalták elém a remek pörköltet, paprikás csirkét, rostélyost, valódi egyiptomi hagymával, turóscsuszát és megtaniiottuk a magyar kosztra az arabs bajadérokat is. Egy teve vitt el aztán a szomszédos oázisha, ahonnan két hét múlva indult egy ujabb karaván Tunisz felé... Ali ben Moskovicz barátom, a francia becsületrend lovagja, a syndicat d'iniciativa elnöke bucsuzóul arra kért: ha majd hazajövök, keressem fel a húgát, akinek villája van itt Trencsénteplicen: én vállaltam a megbízatást, ezért is jöttem el most ide... Pest szerelmesének tragédiája. Emlékszem: a Baracska zsúfolásig tele volt, régi nótákat játszott a cigány és Újhelyi Nándor monoklijának üvege ködös lett. A mindig Í

'ókedvü bohém könnyezett. Be is vallotta ne;em: — Miiven tragikus az én életem: szerelmese vagyok Pestnek és érzem, hogy sohasem fogom viszontlátni! Tudod, sokszor gondoltam már arra, hogy inkább leülöm azt a rongyos esztendőt, de aztán megint arra gondoltam, hogy a Markóban mégsem valami finom a koszt. Ezért hát idekinn csavargok ... Mert: mit ér az élet rostélyos és paprikás csirke nélkül ... Megkérdeztem: mi igaz, hogy fantasztikus ősszegeket keres az írásaival. Nem tagadta. — Eleinte pechem volt. A magam neve alatt nem irhatok. Mindenütt akaanak smokkok, akik nyomban ellenem kelnek fel. Ezért álnevet választottam. De minden darabomnál hamarosan rá jönnek arra, hogy az álnév mögött én rejtőzöm. így hát minden könyvem és darabom más név alatt jelenik meg. Egyedül Szatmári Jenő és Marton Miska tud ják egész bizonyossággal a neveimet. Van vagy husz. És előfordul az is, hogy egy-egy darabom más cim és más név alatt megy a különböző városokban. Angliában mint norvég iró szerepelek, Svédországban mint amerikai, odahaza Magyarországon pedig mint olasz, vagy finn. Az ídén két darabom is szaladt Pesten, igen nagy sikerrel és én — nem lehettem ott egyiknek a premierjén sem. Különben is alig látom a darabjaimat. Négy év alatt több mint husz premierem volt, egy csomó könyvem jelent meg és most három filmemet forgatják. A témám még mindig a régi: a nő: szerelmese vagyok a nőnek... Afrikába is azért utaztam el. hogy megismerjem a Szahara asszonyát. Effendi Ali ben Moskovicz életéről is regényt írok, de lehet, hogy filmet... ...Késő este volt, amikor elbucsuztunk. Másnap Újhelyi Nándor elutazott Trencsénteplicről. Azóta sem láttam Most, hogy a halála hírét olvasom, eszembe jut: jóslása bevált, nem látta viszont Pestet... Pa ál Jób.