Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-09 / 178. szám

DÉLMAG7ARORSZAG 1955 autusztvr» 9Gyermek fehérnemiiek, harisnyák legolcsóbban Pollák Testvéreknél SÉSKÜS-A paprikatermelés szanálása (A paprikamonopólium ügyében elfoglalt álláspontunk eléggé ismert, — az alább közölt és hozzánk beküldött cikkel azonban nem teljesen értünk egyet.) Csakugyan nem volna más mód a paprikások szanálására, csak a kénysaerszövetkezet? Szó sincs róla! Csak akarni kellj komolyan, becsületesein és önzetlenül akarni! A magánérdekek legszigorúbb kizárásával. Mielőtt a szanálásnak egy nagyon egyszerű és célravezető módját ismertetnénk, tisztába kell előbb lennünk a következő kérdésekkel: 1. Alkalmasak-e a mai idők egyáltalán uj piacok szerzésére, illetve nagyarányú propaganda kifejtéséret 2. Szabad-e nekünk még csak gondolnunk is arra, hogy mi a spanyol paprikával való versenyre rendezkedjünk be? 3. Érdeke-e az országnak, akár a jelenlegi termelőknek a paprika-többtermelés erőszakolása ? Az első kérdésre határozott nemmel felelhetünk, mert a nemzetek mai elzárkózó politikája mellett örülhetnénk, ha csak eddigi piacainkat megtarthatnánk. A második kérdésre még határozottabb nemmel kell felelnünk. Mindonek előtt le kell szegeznünk, hogy a szegedi paprika ugy a minőség, mint a termelési költségek tekintetében valami egészen más tennék, mint a spanyol paprika, mikor tehát valaki a szegedi paprikának a spanyol paprikával való versenyéről beszél, az éppen olyan, mintha valaki tokaji bort akarna eladni homoki karcos bor árában, hiszen a szegedi paprikának 3, 4. 5-ször akkora a tej-meléisi költsége, mint a spanyolé. Aki tehát a magyar paprikatermelést a spanyol paprikával való verseny vágányára akarja beállitani, azt vagy félrevezették, vagy ő akar másokat félrevezetni, semmi fsfítrc s€oti szolgálná azonban az ország érdekét. Tessék a magyar paprikartermeJés ntjából előbb eltakarítani, ha tudják, azokat az akadályokat, amelyek miatt 3, 4, 5-ször akkora a magyar paprika termelési költség«- Ez komoly közgazdászokhoz méltó munka volna, amiért érdemes volna dolgozni de statáriális rendeletekkel, 8 ezer pengős pénzbüntetésekkel, két havi elzárásokkal való megfélemlítésekkel kényszeríteni akarni a termelőt arra, hogy tiz évig olyan áron legyen kénytelen átadni termelvényét, amely mellet* csak veszíthet, dc nem kereshet, — mert hiszen még jó termésnél is 1.80— 2 pengőt kellene legalább kapnia, a paprika kilójáért, gyenge termésnél pedig 4—5 pengő is jogosult — az ilyen törekvésről mindent el lehet mondani, osak azt nem, hogy a termelők érdekét szolgálja. Ebben az évben persze „versenyképes" volt a szegedi paprika a spanyollal, mert 40—60 filléres ajándékárban, tehát méiyen a termelési ár alatt került forgalomba. De szabad-e még csak gondolni is arra, hogy ezit a szomorú exportot, még hozzá néhány milliós áldozatokkal állandósítsuk ? Ami a harmadik kérdést illeti, arra még az eddigieknél i« határozottabb nemmel kell válaszolnunk. A paprika nem általános tömegcikk, mint a buza, vagy kukorica, azt a régi monarchia határain tul már vagy egyáltalán nem, vagy csak alig ismerik. Ezekbe az országokba való kivitelünk tehát csak csekély és ha azokban óriási propagandával talán el is lehetne helyezni évenkint néhány vaö»v. Kopasz Józsefné ugy a maga, mint gyermekei: Antal, Ilonka, Panni novében megtört szívvel tudatja, hogy a legjobb fiu, testvér és rokon, KOPASZ JÓZSEF fakereskedö f. hó 7-én hosszas szenvedés után visszaadta lelkét Teremtőjének- Temetése t. hó 9-én délután 5 órakor lesz a felsővárosi Gyevi-temető halottas házából. Az engesztelő szentmise f. hó 9-én reggel 9 órakor a Szeged-felsővárosi minorita templomban fog az Egek Urának bemutattatoi Emlékét kegyelettel őrizzük! A bécsi osztrák-magyar gazdasági tanácskozáson tárgyalnak a szegedi facsemeték kiviteléről (A Délmaguarország munkatársától) A szegedkörnyéki faiskolatulajdonosoknak igen jelentékeny káruk van ahból, hogy nem lehet exportálni a gyümölcsfacsemeteket. Amikor legutóbb Kállay Aliklós földmüvelésügyi miniszter Szegeden járt, a fakertészek megkérték, interveniáljon, hogy a facsemete exportálható legyen. A miniszter megígérte, hogy a legközelebbi magyar-osztrák gazdasági tárgyalások alkalmával szóbahrzza az ügyet és olyan megállapodást igyekszik kötni az osztrák kormánnyal, hogy a szegedvidéki gyümölcsfák kivitele ismét megkezdődjön. Kállay miniszter szerdán utazik Bécsbe a magyar—osztrák gazdasági tárgyalásokra éa Bárányi Tibor főispán budapesti "útja alkalmával ismételten felhívta a miniszter figyelmét a szegedkörnyéki gyümölcsfakectészek kérésére. A földművelési miniszter intézkedésére vele egyidejűleg Bécsbe utazik a Külkereskedelmi Hivatal vezetője és a szegedi faiskolatulajdonosok egyik képviselője: Hoffmann Ferenc, aki a kertészek egyesületének titkára. Az osztrák gazdasági tárgyalások során feltétlenül szóbakerül a facsemeték kivitelének kérdése és ha sikerül megállapodásra jutni, akkor szeptembertől kezdve ismét megindulhat a szegedkörnyéki gyümölcsfák exportálása. A toloafszöoetkezet műhelyt rendezett be looott kerékpárok részére (A Délmagyarország munkatársától.) A rendőrség kedden délelőtt letartóztatta Miskolczi István 24 éves rovottmultu, Alföldl-ucca 36. szám alatt lakó napszámost és Rácz József 23 éves Puskás-ucca 1. szám alatt lakó földművest. A rendőrség megállapította mindkettőjükről, hogy veszedelmes kerékpártolvajok, akik a tolvajlást nagyban, iparszerüen űzték. Lakásukon az ellopott kerékpárokból műhelyt rendeztek be, ahol az ellopott gépeket átalakították és átfestették, A házkutatás során temérdek alkatrészeket találtak a „műhelyben". A tolvajok bevallották. hogy azok is a lopásból erednek. Ráca József töredelmes vallomást tett. Elmondotta, hogy a lopott kerékpárokat a műhelyben azonnal szédszedték és újrafestették, hogy tulajdonosaik rájuk ne ismerhessenek. Az így átalakított kerékpárokat eladogatták lényegesen olcsóbban, mint amennyi a tényleges értékük volt. Az üzleten szépen kerestet. Miskolczi István a rendőrségen végig tagadott. Mindkettőjüket átkísérték az ügyészségre. A rendőrség kérj azokat akik Miskolczitól, vagy Rácztól vásároltak kerékpárt, hogy jelentkezzenek saját érdekükben a rendőrségen. gonnal több paprikát, ez az erőltetett propaganda egyrészt sokkal többe kerülne, mint amennyi az exportált paprikáért befolyna, másrészt pedig ez a kis mennyiség az egész termés értékét devalválná. A tapasztalat azt mutatja, hogy csak 80—40 vagonnal jegyen nagyobb az évi termés, mint amenynyire biztos felvevő piacunk van, ez az aránylag kis mennyiség már annyira nyomja a piacot hogy az egész termés értékért lerontja. Megállapíthatjuk tehát, hogy sem az országnak, som & termelőknek nem érdeke, hogy több paprika teremjen, mint amennyire biztos vevőnk van, mert az erőszakolt export nagyon megbosszulja magát. Rá kell tehát bizni a propagandát és értékesítést továbbra is a kereskedőkre, akik ahhoz a legjobban értenek. A jelszó semmiesetre sem lehet az, hogy „megdömpfo*geljük a spanyol paprikát", hanem csak az lehet továbbra is a helyes jelszó: a szegedi paprika minden versenyen felül áll! Jobb minőségért jobb áratl Neim ér az olyan export semmit amelyért alig folyik be valami valuta és amelyre súlyosan rá kell fizetni. A termelő igazi érdeke az, hogy szabad országban szabad polgárként élve és dolgozva adja el terményét annak, aki azért legtöbbet fizet, keresetét ne csak a sovány napszám mértékére korlátozzák, kiölve belőle a jövendő gyarapodás lehetőségének még a reményét is, hanem engedjék őt szabadon érvényesülni, hogy munkájának teljes eredményét ő élvezhesse és ne mások. A monopólium kisszámú hivel kitalálták azt a szép szólamot, hogy a termelő ne spekuláljon, hanem dolgozzon és elégedjék meg a kevés bizonyossal. Igen? fis helyette majd a szövetkezet spekulál? Mert hiszen minden áru értékesítése bizonyos spekulációval jár, amely oda irányul, hogy hogyan kaphatnánk többet árunkért. Az ilyen spekuláció a termelőnek természetes és magától értetődő joga, sőt egyenesen kötelessége. Mindezeket előrebocsájtva, könnyű lesz most már megondani, mely legcélszerűbb intézkedésekkel lehetne legjobban a termelők helyzetén gyökeresen segíteni anélkül, hogy meg kellene kötnünk kezüket-libukat és szükség volna egy ilyen általános ellenszenvnek örvendő központi szerv felállítására: 1. Feltétlenül helyes vchia a termelési zárt terület létesítése. 2. A paprika termésnek évenkinti szabályozása, hogy megközelítőleg mindig osak annyi paprika teremi en. amennvi átvételére biztos piacunk van. Tekintettel arra. hogy • belföldi fogyasztás körülbelül 220 vagon, a szomszédos államok pedig mintegy 80 vagont vesznek át az a mennyiség ezidősaerint mintegy 300 vágom volna. Ezesetben lehet a paprika ára akár négv pengő is, mégis mind elkelne, ugy hogy 4 pengős ár mellett 300 vagon paprikáért a termelőnek, illetve kikésziitőnek 12 millió pengő folyna be, ha pedig osak 50 vagonnal ia több volna a termés, mint amennyire biztos átvevőnk van, már akkor i« le kellene menni az árral legalább 2 pengőre, vagyis 35^ vagonért már csak 7 millió pengőt kapnánk. 3. Még nagyobb biztosítékul minden évben megállapítandó volna az a miniimálU ér itt, amelyen alul az édesnemes paprika eladása tilos volna. A minimális ár be nem tartásét kihágásnak kellene minősíteni, büntetéssel sújtani és kimondani azt, hogy ha az eladó vagy vevő maga jelenti fel az esetet akkor az a fél nemcsak hogy mentesül a büntetés alól, hanem a másik terhére még jutalomban is részesül. Ez bizonyára visszatartaná az embereket attól, hogy a tilalmat áthágják. 4. Végül igen üdvös árszabályozó hatást lehetne elérni szükség esetén azzal 1«, ha olyan esetekben, mikor a fenti szabályozás dacára is nagyobb termés volna, mint amennyi könnyen elhelyezhető, a paprika minősítését megszigorítanák, mikor pedig Ivfl kicsi a termés, a minősítés szigorát kissé enyhítenék. Ebben az évben a szokatlan bő termés dacára, sajnos, nagyon is megenyhítették a minősítést és elárasztották az országot silány, n. n. „belföldi" édesnemes áruval. Ugy a termelési kataszter felállításával, mint a termésterület szabályozásával, a szükséges ellenőrzéssel, a minimális ár megállapítására és a minősítés megszigorítására, vagy enyhítésére vonatkozó előterjesztés megtételével, továbbá a nelaláni kihágási feljelentések megtételével, — tekintve, hogy az ő érdekükről van szó, —a termelők és kikészJtök egyleti érdekképviseletei volnának me«bizandék. Ahogy ezek az ellenőrzést elvégeznék, ugy látnák hasznát ls és mivel ez meglehetős munkával járna, ezen munkálatok elvégzésének költségeire a gyógynövényiroda kilónkint 1 fillérrel több illetéket szedne b«Mindezeket elrendelhetné a minisztérium k<nrszercusttvetkezet létesítése nélkül is, azzal igazi segítséget nyújtana az összes érdekeltéknek: nem veszélyeztetné senkinek sem az egzisztenciáját A szövetkezet hallatára azonban hideg borzadály fut rajtunk keresztül.