Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-08 / 177. szám

DELMAGYAKORSZÁG 9zeOED. 8cerKmctM«0! Somogyi ucea >2.Lem. Telefoni 2M3.^KIad(khlvatal, ktllctílnknnyviAr tegylroda Aradi ncoa S. Telefon > 1MM, * Nyomda t Utw Un«< ncoa 19. Telefon i 13—o« ranrafl levélcím MlmnnvarowrAn K*eoed Az elhagyottak és a dolgozók Grieger Miklós, aki a nemzeti néppárt va­sárnapi gyűlésén bekonferálta a legitimiz­must, nem Szegeden foglalkozott először az elhagyottak és a dolgozók — dolgaival. Azonkívül vele ugy valahogy volt majd min­dig a közvélemény, hogy tudott hinni neki, amikor — mért ne legyünk stílszerűek? — arról prédikált, hogy enyhítsük a szegény nincsetienségét, az elesett nyomorát, az elha­gyott árvaságát s a dolgozni akaró — dolog­talanságát. Grieger Miklós vasárnap más hú­rokat pengetett Némi túlzással azt lehetne mondani, hogy Grieger Miklós vasárnap majdnem azit hirdette Szegeden, hogy az el­hagyott tejben-vajban fürdő boldog család dédelgetett szemefénye, a dolgozó a társa­dalom mindenkitől megsüvegelt krémje lesz, ha célhoz ér a — legitimizmus. Tiszta vizet öntsünk a pohárba. A király­kérdés egész —teháit egész — komplek­szumával szemben bizonyos érdektelenséget táplálunk. Nem olyan módon, mint ahogy most teszik egyes hivatalos körök. De olyan módon se, mint ahogy a közelmúltban tették. Nem találjuk a nemzetre nézve életkérdés­nek, hogy ne agitáljanak a legitimizmus mel­lette De azt sem sorozzuk a főbenjáró bűnök közé, ha valaki a Habsburgok ellen dörög Peturként. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a királyvita, ha sokáig elhúzódik, nem mérgesedik esetleg el és nem hordhatja ma­gában a polgárháború veszedelmének, vagy más veszedelemnek csiráit. Se er­ről se az ellenkezőjéről nem győzhet­nek meg azonban olyan közbevetett vagy ha ugy jobban tetszik: olyan csak mellékesen odavetett érvek, mint amilyen vasárnap volt az elhagyottakra és dolgozókra való hi­vatkozás. Azt, hogy Grieger dolgozott az elhagyot­takért és a dolgozókért, mindenki elhiszi. Sokan tudják is. Talán jobb lenne, ha most is érettük dolgoznék. Csak érettük. Azokért, akik dolgoznak. S azokért, akik dol­gozni szeretnének. Milyen fölemelő jelenség lett volna, ha vasárnap azt hirdette volna, hogy fáradságot és költséget nem kí­mélve, lejöttem Szegedre, mert politikai ba­rátaimmal együtt elhatároztuk, hogy fellár­mázzuk az országot a dolgozókért és dolgoz­ni akarókért. Fellármázzuk azért, hogy sen­kinek se legyen több állása, amig mindenki­nek nincs legalább egy- Föllármázzuk azért, mert csak a huszonnyolc ezer tisztviselővel dolgozó Budapest mutat hajlandóságot az álláshalmozások megszüntetésére, de nem mutat hajlandóságot a kormány, amely sok­kal több tisztviselőt foglalkoztat, nem mutat hajlandóságot Szeged, amely ezerkétszáz családnak ad kenyeret és nem mutat hajlan­dóságot a többi törvényhatóság. Fellármáz­zuk az országot, mert lehetetlen, hogy ez a kormány se dézsmálja meg a nagy jövedelmeket — havi öt­ezer pengő és attól fölfelé — ellenben bolet­tóval és egyéb uj terhekkel is azokat a kis kereseteket sújtja, amelyeket az előző kormá­nyok is — ó szent kényeiemi — legelőször pótlékoltak meg. A legitimizmus közrendű, tehát egészen érdektelen hivei közül is — el kell ismernünk Grieger is az — sokan vallják, hogy a király­kéld^s habsburg-dinasztiás megoldása elő­Kedd, 1933 aug. 8. Ára 12 fillér IX. évfolyam, i 77. M. nyös megoldáshoz juttaná sok más problé­mánkat s az ország valamennyi társadalmi rétegét máról-holnapra jobb helyzetbe segí­tené. Ennek a tábornak tagjai között egyre nőnek az árnyalati különbségek is s vak remény ma már nemcsak a rokonszenves fia­tal királyfi s a Habsburg-családnak egyik köz- és magánéletileg sokat szerepelt szemé­lyével kapcsolatosan fűti őket Nem akarunk belemélyedni a dolgok érdemébe. A vasár­napi gyűléssel kapcsolatosan meg kell azon­ban Szegeden is kérdezni, hogy emelkedik-e attól a buza ára, ha a legitimisták diadalt ül­tek, hogy saját dicsőségük némi omladéká­nak renoválása mellett pótolja-e Európa sok millió hiányzó fogyasztóját a Habsburgok visszahozása? A vámterület nagyobbitása, a fogyasztók szaporításának ez az egyik leg­biztosabb módja, amelynél biztosabb és tar­tósabb csak egy van: a revízió, sokat len­dítene a helyzetűnkön. Nem gyöngítene ezen ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken «• Budapetten 3.00, kUllHIdltn •••40 penqA- -» Egye» tzAm Ara héíkör­nap 12, vnsAr- ét Ünnepnap 20 Ull. Hlr­deléiek felvétele tarifa »zerlnL Megje­lenik héttő (elvételével nnnontn renoel a lendítő erőn, ha a legitimizmus előtérbe ju­tása hozná erőteljes mozgásba. De a segítő ok akkor is ez a lendítő erő lenne. Senkivel se akarunk hajba kapni a király­kérdés miatt. Az, hogy Grieger Miklós legi­timista, nem a vasárnapi szegedi népgyűlé­sen pattant ki. Sokkal jobb szeretjük azonban olyankor hallgatni és olvasni, amikor azért indulatoskodik, mert moziengedélyeik egé­szen tisztességes keresettel, sőt vagyonnal rendelkező uraknak és nem azoknak a nyo­morgó rokkantaknak és hadviselteknek van, akiknek az ország szegény kasszádból sem­misem vagy néhány garas jut- Sokkal jobb szeretjük olvasni és hallgatni, ha az ellen agitál, hogy olyanok jutnak trafikjoghoz, akik gondtalanul meg tudnak élni a nyugdijukból is. Akik dolgozni tudnak közéletilee, az elha­gyottakért és a dolgozókért — persze a dol­gozni akarókért is — dolgozzanak. Berlinben átnyuitották az angol-francia demarsot A Hitler-kormány éles formában visszautasította a beavatkozást — „Francia­országnak és Angliának semmi kOze sincs az ausztriai propagandához" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Ber­linből jelentik: Az angol—francia demars meg­történt. A berlini francia nagykövet hétfőn dél­előtt átnyújtotta a külügyminisztériumban a francia kormány tiltakozását az ausztriai német propaganda ellen. Néhány órával később az angol nnTvkövet is hnsonló tartalma jegyzéket terjesztett elő. A két nagyhatalom demarsa végsőkig kiélezte a diplomáciai helyzetet mert a német kormány nem elégedett meg a tiltakozás udvarias tudo­másulvételével hanem a lehető letélesebb formában vissza­utasította a demarsot és megengedhetetlennek mondotta, hogv Fran­ciaország és Anglia „beavatkozzon olyan ügvbe. amelvhez semmi köze sincsen". A német válasz következménvei beláthatatlanok. Mindenesetre kiderült, hogy a négyhatalmi egvezménv — legalább is német viszonvlatban — nem hozta meg azt az együttműködést, amelyet vártak. Az angol—francia demarsról a német külügyminisztérium a kővetkező hivatalos kommünikét adta ki: — A francia nagykővet ma délelőtt a kül­ügvi hivatalban a négvhatalmi egyezményre való hivatkozással előadta, hogy a francia kor­mány felfogása szerint a német propaganda Ausztriával való vonatkozásban a fennálló szerződéses kötelezettségeivel nem egveztethetö össze. A nagykövet azt a választ kapta, hogv a birodalmi kormány a néffvhatalmi egvezménv alkalmazását ehhen az alakban nem tartja he­lyénvalónak, minthogy német részről semmiféle szerződéssértésről szó sincs, ezért Németország a német—osztrák vitába való beavatkozást nem tartja megengedhetőnek. Az angol nngvkövetneV, ak? ma délután ugvanebhen az ügyben eljárt, ugyanezt a vá­laszt adták. A hivatalos közleményhez még a következő horogkeresztes magyarázatot adták ki: A francia nagykővet és az angol ügyvivő választ kaptak a birodalmi kormánynál Ausz­tria javára tett közbelépésükre és ezzel az egész akció rendezettnek tekinthető. Az egész akciót voltaképen a külföldi sajtó megnyilatkozásai indították el, még pedig diplomáciai körökben egészen szokatlan módon, amennyiben a nor­mális tiltakozási akciót előre nagyhangon beje­lentették. A négyhatalmi egyezménv ezen el já­rásra semmi alapot sem nyújtott. Fel nem is­merhető származású repülőgépek röpiratokat dobtak le Ausztria felett A röplapok tartalma Ausztria jelenlegi kormánya ellen izgatott s több rádióelőadást intéztek az oszitrák néphez. Akik figyelemmel kisérik azokat az adásokat ame­lyéket a strassburgi leadóállomás hetek óta le­ad, azok megállapíthat ják, hogy meddig mehet egy ilven beavatkozás a jelen esetben a német ügvekbe anélkül, hogy arról tudomást venné­nek, hogy olyan beavatkozás, amilyen Strass­burgból történik, a német adóállomásokról so­hasem fordult elő. Ünnepélyes finyeimeztelés utón — Nénszövetség Párisból jelentik: A Temps vezércikkében hozzászólva a berlini francia—angol demars kérdéséhez, azt irja, hogy ez a legegyszerűbb és legpraktikusabb eljárás, mert a német—osztrák viszonynak közvetlenül a Népszövetség elé való vitele alighanem igen nagy nehézségekkel járt volna. Ha azonban Németország nem értené meg és nem tartaná szem előtt ezt az ünnepé­lyes figyelmeztetést és tovább folytatná Ausz­triával szemben jelenleg követett meg nem en­gedhető politikáját amely állandóan veszélyez­teti Ausztria függetlenségét, akkor mi sem ter­mészetesebb, minthogy a többi hatalmaknak más utat kell keresniök és annak rendje és módja szerint előterjesztést kell tenni a Nép­szövetségnek. Olaszország nem nyilatkozik Rómából jelentik: Hivatalosan jelentik, hogv egyik külföldi hírszolgálati iroda híre, amely szerint Olaszország Franciaországgal és Angliá­val egyetemben lépést tett volna Berlinben az osztrák területeknek német repülőgépekkel tör­I » 4. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom