Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-01 / 171. szám

DíCMAGYARORSZAG T933 augusztus 1 Kárösx u. 8. KORZO CIVOATUJHAZ Hódy János clptígyár eladási osztálya átszervezett uf egységárat: " 7*5° 8'50 9'50 topánka 4'SO 164 Nem egye* pár seJefte.% cipő! A legdivatosabb modelelc, garantált minőség. TANULMÁNY A MAI KACAGÓ IFJÚSÁGRÓL (A Dclmagyaroiszág munkatársától.) A téma egy kissé kenyesnek tetszik, bár alapjában | vcve tele van kedves motívummal, — azért ' mégis ugy segítünk magunkon, hogy egyszerűen derekon Kapjuk. Az első része jó régen játszódott le, az ifjúság legbohókásabb idején, mikor szivünk gyermeki hölgye azt a kívánságát fejezte ki, nogy meqjünk át Újszegedre. A hidon akkorihau még személyi vámot kellett fizetni, igaz ugyan, hogy csak két krajcárt, azonban kétszer kettő az négy s az önök alázatos szolgájának zsebéből pillanatnyilag éppen ez az összeg hiányzott. — Újszeged, mondtam azért keserves izzadással és főleg elgondolkozva, — Újszeged, az veszedelmes hely. — Miért? — kérdezte ifjúkorom angyala, megborzongva a veszedelem szavára. — Azért, dadogtam én, mert ott sok a veszett kutyi. Előfordult már az életben, hogy az égi hatalmak szeszélyes módon nem csupán az igazszívűeket támogatják, hanem pártjára állanak a hazugoknak is. Ámbár ki kételkednék benne, hogy az én szivem akkor a feltűnés mellett is nem volt tiszta és ártatlan? Ott álltunk az elhatározás színhelyén, mikor a híd közepe táján egyszerre feltűnt egy hatalmas mészaros-kutya. Abból a fajtából, amely azóta kiment a divatból. Ma ugyanis nem ismrek kutyát tartó mészárost, araiért még lehet, hogy van ilyen. Gyermeki szivem hölgye azonban elkiáltotta magát. — Ott van, már látom isi Azzal megfordult és rohanni kezdett az Iskola-urra felé, alig tudtam utolérni. — Jaj. de csúnya volt, lihegte a Szent Demeter templom táján szivére szorítva a kezét. És hogy habzott a szájal Maga honnan tudta, hogy odaát veszett kutyák vannak? — Az apám szokta őket agyonlőni, folytattam a füllentést, immár egészen beletalálva magam. Tegnap is kettőt puffantott le. A kellemetlenség igazi része ott következett el, hogv kis ideálom később már nem akart átjönni Újszegedre, pedig volt idő, hogy a vagyonos osztályhoz kezdtem magam számítani s ötven sőt hátvan krajcárt is forgattam a zsebemben. Azt a négv krajcáros tragédiát azonban sosem lehet elfelejteni. Évek múlva más formában Ismétlődött meg <i kellemetlen helyzet. Ültünk családi kör megtiszteléséból a kávéházban, a társaság élénkítésére hallatlan ostobaságokat meséltünk, holott kettesben egész értelmes mondanivalónk lett volna, a feketekávét már elfogyasztottuk és óvatosan megszámláltuk a zsebünkben levő filléreket. Épp annyian voltak, hogy futotta a kávéra. Abban a pillanatban odahozta az ördög Krokodil nénit. — Szép virágot tessék venni a kisasszonykának. Oda se pillantva, idegen tárgyú mesénk élénkebb lett. ám a kislány szeme olvadozóan tapadt a rózsákra. Viszont a könvőkünk hátrafelé szögbe élesedett, ugy intett Krokodil néninek, hogv vigye el az, aki idehozta. Erős akaratú hölgy volt, aki nem ismerte, az nem ismert senkit. Most már a vállamba kapaszkodott, ugy ismételte. — Szép rózsát lessék a kisasszonykának! A jóindulatu szülők közbeszóltak: — Nem kell! Én azonban a kényszer hatása alatt szívem hőlgve elé helveztem egy szálat. Azért ís csak egvet. Krokodil néni, rajtam nem fogsz ki! Nem a fenét! — Husz fillér! — sipította szokott szende hangián, augusztus melegében, mikor a piacon ingven hajigálták az ember után a virágot. — Agyő feketekávé, szerbusz főpincér! — sóhajtottam magamban és fizettem. Hogy aztán a kávéügy hogyan intéződött el, »z megint más téma. Ez a Tegnap, de van Ma is és egyelőre ez a fontosabb. Ifjuságunk diplomákat szerez, elhelyezkedni azonban nem tud, — azért a szerelem, vagy mondjuk: a Társadalmi érintkezés, nem ment ki a divatból. Legragyogóbb fiúink vagy hozzá se szoktak a dohányzáshoz, legfeljebb Leventét szívnak, örökké jókedvűek s folytatják azt a témát, amit mi annakidején elhagytunk. — Hogyan élsz meg? — kérdem kis barátomat, aki még a „ritka disznószerencscjü" emberek közé tartozik, mert van valamilyen állása. — Százhúsz a fizetésem, hazulról kapok hozzá harmincat. Több ott sincs. Ebből negyven megy el a szobámra, hatvanból-hetvenből ki kell kerülnie a kosztnak, a többit beosztom ruhára, cipőre, szórakozásra, reprezentálásra. Annyi bizonyos, hogy a hónap második felében egy garasom sincs. Hogy néha egy pengős kölcsönt szerezzünk, öt-hat jóbarátot is Ki kell faggntnunk a vagyoni körülmények felül. Hallottam valamit, az adta voltaképen a témát is, de ezt a kislányokból vettem ki. Hamvas, kedves virágszálak, más tipusok, mint a mi korunkbelíek voltak, valahogy nyíltabb szemmel járnak a világban, megertenek sok mindent, amikben a mi időnkből valók naivak maradtak, — nagyon sok mindent megértenek. A koruk? Erősen alatta a húsznak. Nem az érettebb lánytipusról szólunk, az köteteket érdemelne, ezek meg gyerekek és teli szívből kacagok. Azért már tudnak kacérkodni, nagy esküvéseket tesznek titokban, azonban szezononkint lehetőleg másnak. A hűséget még nem tartják kötelezőnek. Talán később, évek múlva. Ugy történt, hogv akaratlanul hallanom kellett á beszélgetésüket. Hárman voltak a lányok, hárman a fiuk. — Gyerünk tölcséres fagylaltért! — mondta az egyik kislány. A lovagok hangosan felkacagtak, szinte kórusban. — Csak menjenek, mí majd megvárjuk. — Talán nincs pénzük? — kacagott á pajkos kis hang. — Képzelje, két hete sincs, hogy felváltottam egy pengőt s alig van már belőle négy fillérem. — Akkor majd mi fizetünk! — szólt határozottan egy másik leány. A legények össze se néztek, ugy felelték. — Az más. Akkor mehetünk. Hát erről faggatom a kislányt, elmesélve neki a magam ifjúkora hasonló keserűségeit. — Na hallja, mondja, milyen elmaradottak voltak maguk, hogy ilyen kicsinységen fennakadtak! Ha egyszer nincs, akkor mit csináljanak? Úriember nem lophat. (Nonó!) Mi kapunk állandóan zsebpénzt, komissióknál is megtakarítunk valamit, — hát most mondjunk le a fagylaltozásról, amiért nekik nincs? Majd kapnak elsején, akkor ők visznek el minket a cukrászdába. — Ahogv látom, tisztában vannak a mai gazdasági helyzettel. — Otthon is tapasztalunk egyet-mást, de még többet beszélnek róla a fiuk. Ez csak maguknak volt szégyen, nekünk nem. Ojjé, akárhányszor cigarettával is mi kínáljuk meg őket, mert rossz lehet, hogy megkíván valamit az ember, aztán semmi. — Hát ami azt illeti... — Tudjuk, hogy ma nem telik mindenkinek, főleg a fiuk sorsa nehéz. De azért vagyunk ióbaratok, hogy segítsünk egymáson. — Hogyan látják a jövőt? — Az igazat megvallva, nem is nézzük. Ráérünk még. Most fiatalok vagyunk s miért tagadjuk meg önmagunktól a kacagást? Hátha később még mosolyra való se marad belőle! Később még ezt mondták. Mert a válaszokat összesítettem, ahogy a beszélgetés során nyilatkoztak. — Mi nem gondolunk arra, hogy ezek a fiuk pártik, attól magunk is messze vagyunk. Tiz evünk is van ahhoz, hogy egyszer férjhez menjünk s ha lányok maradunk, az se lesz a legnagyobb veszedelem. Épp azért tanulunk, hogy önállóak lehessünk, ha kell. Na, és ami a mai házasságokat illeti, — végtére látunk mi is' Egyelőre a fődolog, hogy élünk. Ja igaz, a Krokodilnéniket mi kergetjük el, nekünk van egy szál pipacsvirág olyan kedves, mint az egesz csokor rózsa. Kedvesen felkacagott és megkínált egy cigarettával. — Apáéból való, purzicsán. ...Hej, mindig mondom, hogy tulkorán jöttünk a világra! Vakmerő betörés a Boldogasszony-sugáruton (A Délmagyarország munkatársától.) Hétfőre virradó éjszaka vakmerő betörés tőrtént a Holdogasszony-sugárut 58. számú házban, Kelemen Márton irodakezelő lakásán. Ismeretlen tettesek a ház Szivárvány-uccai hátsó bejáratánál hatoltak be az udvarra, feltörték a lakás ajtaját és sok ériékes holmit, ékszerf. fehérneműt vittek magukkal. A tettesek az egész lakást feltúrták, a szekrények tartalmát szétszórták a padlón. A rendőrség feltevése szerint a helyzettel ismerős egyének lehettek a tettesek, akik jól tudták, hogy Kelemenek nem tartózkodnak otthon. A tetteseket keresik. Véres legényháboru Az egyik harcos kél uifáf leharapták (4 Délmagyarország munkatársátólJVasárnap este verés legényháboru játszódott le Sándorfalva közelében két legénycsapat között. A legények meglehetősen ittas" állapotban tartottak hazafelé. Az egyik társaságban volt Te* renczi János 22 éves béres, aki régóta haragudott a másik társaságban tartózkodó Kálmán Ferencre. Amikor a két társaság összetalálkozott, a két legény szidalmazni kezdte egymást. Még mielőtt verekedésre került volna a sor, Kálmánék eltávoztak. Ferenczi és társasága a közeli tanya kerítését kitördelte és a karókkal Kálmánék után eredtek. Nemsokára utolérték a menekülőket és felszólították őket, hogy álljanak ki ellenük. Kálmánék ismét megkísérelték, hogy kitérjenek az ittas legények elől. de azok nem engedtek időt a gondolkozásra, hanem megtámadták őket. Kálmánék késekkel védekeztek. Hamarosan vad gomolyagban verekedtek a legények. A csata körülbelül tíz percig tartott, maid amikor véget ért, egy sereg sebesült maradt a helyszínen. Súlyosabban megsebesült Kálmán Ferenc, akinek valaki a harc heveben jobbkezéről két ujját leharapta. Megsebesült Ferenczi János is, akit karóval ugy fejbesujtottak, hogy eszméletlenül terült Jl. A többi legény is kisebbnagyobb sérülést szenvedett. A nyomozást megindították. HQFBRUER TESTVEREK könyvelés ellenőrzés. BUDAPEST, IV. MUZEUM KÖRÚT 7. Teleion: 89-7-57. Könyvelés vezetése, betanítása, adómérleg, társas, örökségi elszámolások elkészítése. Adó és egyéb vizsgálat esetén, ellenszakértfii közreműködése stb. (Szanálási tervek kidolgozása és végrehajtása. m 14 napos szenzációt olcsó nyári vásári!! a Belvárosi Női Ruhaáruhózban Széchenyi lér ÍJ. (Voll Uacs «»lel) Irányárak: Mosé féldelén ruhácska P 3.- 3.50 Műselyem ruha elegáns facon . . P 4.— 4.50 Panama vászonruha facon .... P 5.— 5-50 Szövetruha nagyon csinos kivitel . P 10.—12.— valamint az összes raktáron lévé áruk mélyen leszállított árban. Varrást nagyon o'csén 6s szépen vállalunk