Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-04 / 174. szám

c D£LMAGYARORSZÁG 1933 augusztus 4. A szegedi gyümölcsexport A földművelési miniszter kiküldöttei szemlét tartanak, a szegedkörnyéki gyümölcsösökben (A Délmagyarország munkatársától.) K á 1 lay Miklós földművelésügyi miniszter szegedi látogatása során Ígéretet tett arra, hogy a szegedkőrnyéki gyümölcsexport fellendítése érdekében intézkedni fog. A miniszter tegnap utasította 0 k á 1 y i Istvánt, aki a minisztérium megbízásából a pajzstetüirtást ellenőrzi Szegeden, hogy hatósági kiküldöttel járja végig a szegedkörnyéki gyümölcsösöket és győződjön meg arról, van-e valami akadálya az intenzív gyümölcsexportnak. Jelzi a miniszter, hogy amennyiben nincs semmi sem útjában a szeS

edvidéki gyümölcs kivitelének, akkor Szegeet és környékét felveszik azon területek közé, ahonnan az intenzív gyümölcsexportot előmozdítják. Legfontosabb körülmény az export fellendítésére, hogy jó minőségű gyümölcskészletek rendelkezésre és elszállításra állandóan készen álljanak. Az intézkedés örvendetes, csak — elkésett Fontos lett volna, ha a szegedi exportot még a barack beérése előtt megszervezték volna, akkor nem kellett volna a szegedkör nyéki baracktermés nagyrészét Kecskemétre szállítani, vagy olcsó áron közvetítőknek odaadni. Igen fontos lenne most, ha a hatósági megbízottak minél sürgősebben végigjárnák a szegedvidéki gyümölcsösöket és legalább a szilva- és az almatermés idejére besoroznák Szegedet az exporthelyek sorába. Kállay Miklós földmüvelésügyi miniszter csütörtökön egyébként a következő levelet intézte Bárányi Tibor főispánhoz: „A szegedi tanyavilágban tett tamilmányutamról visszatérve, nem mulaszthatom el, hogy hálás köszönetet ne mondjak Neked azért a szíves fogadtatásért és tanulságos program összeállításáért, valamint lebonyolításáért. Nagy örömömre szolgált látni azt a magas és mindemképpen elismerésreméltó kulturát, amelyet az ottani lakosság szorgalmas és fáradhatatlan munkájával a nehéz talajom teremtett A magam részéről igyekezni fogok a lakosság és az érdekképviseletek által elém terjesztett kéréseket és panaszokat megnyugtatóan elintézni". A miniszter dr. P á 1 f y József helyettes polgármesterhez a következő levelet intézte: „Szeged és vidékén tett utamról visszatérve engedd meg, hogy ugy neked, mint Szeged város egész vezetőségének őszinte és hálás köszönetemet fejezzem ki azért a szíves fogadtatásért, amelyben a város részesíteni szives volt Jóleső őrömmel és a legteljesebb elismeréssel kell megemlékeznem arról az intenzív és sokszor csodálatot keltő kulturáról, melyet Szeged környékének nehéz homoktalaján a törekvő és dolgos gazdakőzönség és elsősorban a magyar kisgazda teremtett é<s amelyben igen nagy része van Szeged város vezetősége bölcs irányításának és segítségének. Kérnélejc, légy szives Szeged városnak is leghálásabb köszönetemet tolmácsolni." Eles vita az ipartestület eloliárnsáni ülésén a vendéglői bérlet ügyében (A Bélmagyarország munkatársától.) A szegedi ipartestület elöljárósága csütörtök délután rendkívüli ülést tartott az ismeretes vendéglői ügyben. Vitkay János, az eddigi üzletvezető, betegségi állapotára való tekintettel szerződésének felbonfását kérte és kérelmét teljesítette az ipartestület. Az elöl járóság csütörtökön azért ült óssze, hogy döntsön az ipartestületi vendéglő bérbeadásáról. Körmendi) Mátyás elnök nyitotta meg a rendkívüli előliarósági értekezletet. Mielőtt a vendéglő ügyét tárgyalták volna, Körmendy Mátyás a szabadtéri játékok és a Szegedi Hét jelentőségére hívta fel az iparosság figyelmét. A vendéglő ügyének tárgyalásánál Trinkula József volt az első felszólaló. Rámutoft arra, hogy az ipartestület ellenzéke még a pályázat idején ellene volt annak, hogy Vitkay Jánosnak, aki fényképészipart folytatott, adják bérbe a vendéglőt. Kifogásolta, hogy a szerződés értelmében nem kebeíeztette be az ipartestület Vitkay ingatlanára a 2000 pengős óvadékot és nagyobbmérvü átalakítást hajtottak végre a vendéglő helyiségeiben. Körmendy elnök kijelentette, hogy a vendéglő átalakítását az ipartestület még a pályázat kiirása előtt határozta el. Az óvadék bekebelezése nem történt meg, mulasztás miatt a számvevőség fenyelmi eljárás megindítását javasolta. A testület vezetősége ki fogja vizsgálni, hogy kinek a hibájából történt a bekebelezés elmulasztása. •" illető ollpn ffgve'mi eljárást indítanak. Cserép Sándor szerint kontárkodás volt Vitkaynak odaadni a vendéglő bérletét. Ez ellen annakidején tiltakozott az ellenzék, de az elnökség leintette az aggályokat azzal, hogv ha a Vitkayval megkötött szerződést egyoldalulag felbontanák, akkor ebből legalább tízezer penTő származik az ipartestületre. Hogyan lehetséges az, hogy kártérítéssel tartozott volna a testület a szerződés esetleges felbontása miatt — mondta ezután Cserép —, most pedig senkit sem terhel kártérítés, amikor Vitkay hibájából kell felbontani a vendéglői szerződést? A továbbiakban azt javasolta, hogy az elöljáróság öttagú bizottságot küldjön ki az ügy alapos kivizsgálására. Körmendy szerint Vitkay mielőtt a vendéglő bérletére pályázott volna, vendéglősi szakvizsgát tett. A pályázaton Vitkay tette a legelőnyösebb ajánlatot és az elöljáróság a formák szigorú betartásával adta neki bérbe a vendéglőt. Ezekután előterjesztette a vezetőség kővetkező javaslatát: Az elnökséget, a számvizsgálóbizottságot és öttagú válaszott bizottságot bizzanak meg a vendéglő bérbeadásának ügyével és az üzletvezetői állásra hivjanak meg egy vendéglőst. Hodács Andor ellene van a meghívásnak, pályázat kiírását javasolta. Csányi János a meghívás mellett foglalt állást, mert a vendéglőnek nincs üzletvezetője és a pályázat hosszadalmas volna. Az elöljáróság végül elhatározta, hogy pályázatot nem hirdet, hanem felhívja a vendéglő iránt érdeklődőket, hogy ajánlataikkal jelentkezzenek augusztus 8-ig az ipartestületben. Az ajánlatok közül az elnökség, a számvizsgáló és az öttagú bizottság fogja kiválasztani a legelőnyösebbet. Az öttagú bizottság tagjai a következők: Berg János, Cserép Sándor, Hodács Antal, Trinkua József és Veres József. Csónakponyvát, nyUgágyat legolcsóbban Varga Mihálynál Arodl-ucca 4. Vendéglői in asztalok, székek, söntés, boroshordók stb. olcsón eladók Vattása: ucca 9. szám alatt Spárta reneszánsza A sterilizációs tőrvény ugyanabban a szellemben gyökerezik, mint a fajbiológia. Németországban megoldották a lét problémáját, Faust nyugovóra térhet, a természettudományok föltárták a szellem és a zseni mélységeit, nincsenek ismeretlen kombinációk többé, az alkoholistának korlátolt fiai lesznek s a tüdőbajosnak sem lehetnek reményei arra, hogy utódaik hasznos tagjai legyenek a harmadik birodalomnak — a szellemi képesség, esetleg a lángész jogán. Aki vak, az nem lehet jó nadvezer (uj Homéroszra és Miltonra nincs szüksége a modern kulturának), aki alkoholista, az nem elég józan ahhoz, hogy megáll ja helyét az ágvugvárban (Beethoven apja iszákos karmester voltf), akinek a tüdeje gyönge, az hamar elpusztul a lövészárokban, az uj Schillernek kár megszületnie, a német kollektivizmus nem tart igénvt sem a Haramiákra, sem Teli Vilmosra. Németország spártai ridegséggel taszítja le polgárait az uj Taigetosról, aki katonának rossz, az a humánum számára sem jelenthet gyarapodást. Az emberi élet misztériumának kifürkészéségben tagadhatatlanul nagy érderryei vannak a tudományoknak. A hormonok fölismerése, a belső szekréció szerepének kikutatása, az organizmus struktúrájának föltárása a modern ember számára kétségtelenné tettéka fizikai lét és a szellem szoros összetartozóságát, a matéria és a lélek elválaszthatatlan kapcsolatát s a sterilizációs rendelkezés előtt azok is megdöbbennek, akik ha jlamosak a materializmusra. Faust nem tud beletörődni a babonába, mégha maga a tudomány terjeszti is azt, az élet végtelenségének bonyolódásában uj és uj ismeretlen öszszetevőkre bukkan, melyek meggátolják őt, hogy a természet isteni diktátorának kiáltassa ki magát. Faust nyughatatlan r minél több eredményre bukkan, annál óvatosabban és lelkiismeretesebben kutat tovább; az élet több az egyszerű mechanizmusnál, de ha csak mechanizmus is, akkor sem mer arra vállalkozni, hogy belekontárkodjon és megállítsa a gigantikus gépezetet. A németek azonhan megragadták Faustot, a gyötrődő kutatót, elvetet'CK az élet végtelenségének lehetőségét, diagnozisok bizonytalan keretébe szorították az őserő dinamikáját, számukra nincsenek többé rejtélyek, az orvos mer olyan elbizakodott és gőgös lenni, hogy tapogatózásai alapján megrekessze azt a hatalmas folyamatot, mély a nyomorék emberben is ugyanolyan ismeretlen, mint a birkozóbajnokban. A testnek ez a kizárólagos kultusza már nem eugenetika, hanem falanszteri uniformizálás. az élet sokrétűségének tagadása, mely beletúr az uj lehetőségek őstelevényébe, hogy eleve elejét vegye annak a kártékony neuraszténiának, mely néha uj korszakot, néha pacifizmust, néha pedig a hitlerizmusnál szabadabb és időszerűbb kollektivizmust revelál. A mens sana in corpore sano militarista sportideálja újra föltámadt, a németek spártaiak és rómaiak akarnak lenni, uúután megtagadták azt az igazi hellenizmust, melyet némst földön Goethe és Winckelmann hívtak uj életre. A németek félnek azoktól a diszpozicionális fogyatékosságoktól, melyek igen sokszor a szellem teljességében kompenzálódnak. Hölderlin negyven évig tébolydában irta a legragyogóbb ódakat, Spinoza öröklött kórral viaskodott haláláig, de véznán szülelett Petőfi. Mozart és Rafael is s az epileptikus Napoleon zsenijével csak Dosztojevszkié vetekedik. Ezen a materialista szelekción már szomorkodni sem tudunk. A történelem bennünket igazol. Sokat olvasgattunk Spártáról, de Athénért lelkesültünk, Róma is hatott ránk, de a reneszánsz kedvéért ;<rtuk be Olaszországot. Ugyanígy, ha németekről beszélünk, mindig " a Goethék és a Stefan Georgek Németországara gondolunk, nem pedig a Hitler edzett barr.aingeseire. „A világ az izmos butáké" — mondja Ady. Ez igaz. S a végén mégis a beteges Advk diadalmaskodnak a matéria atlétáin. A kultura kárpótolja a testi és lelki szenvedést is. Hitlernek ettől alig kell tartania. A kultura csak az igazi sterilizátorokra büszke. Azokra, akik nem a sántákat és vakokat teszik meddővé, hogy útját vágják a természet esetleges s talán nagyszerű jóvátételének, hanem azokat száműzi a társadalomból, akik látó szemmet is vakok, ép lábakkal is sánták s kitűnő pozíciókban ülve egész^ generációkat fertőznek meg elfogult és hamis jelszavakkal. Ezek az igazi nyomorékok, mert szándékuk tudatos s romboió hatásuk is kimutatható annyira, hogy a kultura igazi őrei (ha van hozzá hatalmuk) szellemi sterilizációt hajtsanak rajtuk végre. Ez valóban kulturcselekedet volna s nem is Kellene olyan nagy tudósnak lennünk ahoz, hogv minden országban fölismerjük azokat, akiken megkezdhetnénk az operációt. Berezeli A. Károly.