Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-30 / 196. szám

T<933 augusztus 30. Off IMAGYÁR ORSZÁG Mosóbőr kesztyű T! IIS — Höf le kesztyűsnél Szeged, Klauzá: tér 3. „Egv isten sem pótolhatja helyre azeltékozlott időt. Gróf Széchenyi Isívón intelmei a szegediekhez az első iiszai gozhajó-ul 1833 szeptemberében ií után, (A Délmagyarország munkatársától.) A feltámadását ünneplő Szeged egyik érdekes eseménye következik be szerdán este, amikor befut a szegedi kikötőbe a MFTR Lukács Béla nevü gőzöse a tiszai emlékhajózás közel százfőnyi utastársaságával. Ez a hajó ugyanazt az utat járja be a Tiszán, mint amelyet pontosan száz évvel ezelőtt, 1833-ban gróf Széchenyi István hajója, a D u n a tett meg és elhozta az elmaradott város szejényes falai közé a „harmincas évek" életre, ejlodésre, haladásra serkentő szellemét. Az egykori tudósítások nagy lelkesedéssel számolnak be a nevezetes eseményről, amely lázha hozta Szeged népét és amelynek hatása bosszú, mozgalmas esztendőkön keresztül elevenen volt érezhető a város életében. Széchenyi nevét már jól ismerték a szegediek. Figyelemmel kisérték minden lépését és ahol lehetett, követték példaadásait. A pesti kaszinó mintájára 1829-ben Szegeden is megalakult az első társadalmi egyesület, amely hajlékot adott az uj idők szellemének, a művelődés, a haladás vágyának. Széchenyi István srremélyes megjelenésének azonban mindennél nagyobb volt a hatása. 1833 szeptember 3-án reggel érkezett meg gróf Széchenyi István Szegedre a Duna nevü gőzhajón. A szegediek akkor láttak először olyan vizi alkotmányt, amely magától megy ár ellen is. Leírhatatlan izgalommal fogadták. A szegedi partokon hatalmas tömeg szorongott és leplezetlen izgalommal leste a füstölgő hajó mozdulatait. „A ráczok hallgatva bámultak — irja a J e lenkor a nagyjelentőségű eseményről közölt tudósításában — feleségeik keresztet hánytak magukra; a magyarok pedig lármázva ujjongtak, gyalog, lóháton és kocsikon versengve futottak a hullámok közt előre haladó hatóval." Széchenyit fejedelemként fogadta a város felkesedő népe. A szegedi polgárok ünneplőruhás, vivátozó sorfala között szállt partra és ment végig a városon. Arca komoly volt és tekintete kutatva ismerkedett a várossal. Ez a mélytüzű tekintet megdöbbenést árult el, mert amerre fordult, mindenütt az elmaradottság, a szegénység, a városiatlanság képébe ütközött Alig hagyta el a partot, már korholni Kezdte a szegedieket. Különösen a hatalmas piactér piszkossága, kietlen sége és szabályozatlansága miatt tett szemrehányást. — Milyen nagy ez a piactér — kérdezte a kísérőitől. Amikor megtudta, hogy huszonhat hold, leplezetlen iróniával mondta; — Miért nem termelnek legalább burgonyát ezen a haszonhat holdnyi pusztaságon? A szegediek mentegetőzve magyarázták, hogy az óriási terület hetenkint kétszer, a hetivásáros napokon szűknek bizonvul a vásáros-kocsik hatalmas tömegének elhelyezésére. Széchenyi aznap a piarista atyák ebédvendége volt. Az öreg rendházban egybesereglettek üdvözlésére a szegedi előkelőségek, akikkel alaposan megbeszélte a város ügyeit, munkára, lázas tevékenységre serkentette őket Megismertette velük más, nyugati városok helyzetét, példákra hivatkozott és kijelentette, hogy Szegednek, Pest után az ország legnagyobb városának, igen nagy szerepe lesz a megujuló magyar életben. A szegediek csillogó szemmel hallgatták, látszott rajtűk. hogy Széchenyi István szuggesztív szavai termő talajra találtak a szegedi lelkekben. Másnap Algvőre utazott Széchenyi, Pallavicini őrgrófot látogatta meg, este pedig a fiatal szegedi kaszinó vacsorá ján vett részt. A vacsoráról is részletes tudósítást közölt a Jelenít o r. Megírta, hogy itt, a „vacsoráló társaság" leörében „szabadabban fakadozott minden tag vigadozása, midőn a hazai kaszinó-intézet nagymesterének, az ország előmentelének teílal s értékkel buzgó előmozdítójának, hoszszas életéért jelentett lelkes kivánatok közt ürültek a pezsgő-boros áldomás-poharak." Széchenyi ezt a vacsorát is arra használta föl, hogy a város fejlesztésére serkentse a szegedieket. Nagyobb pohárköszöntőt mondott, fájdalmasan neszéit a nagy magyar város elmaradottságáról. — Ha történetből háztartásunkban téves számolás következtén deficit mutatkozik — mondotta intő szóval köszöntőjében — helyrehozhatjuk azt egyszerű takarékossággal; ha egészségünk romlandóban van, értelmes orvoshoz folyamodunk s egészségünk helyreáll; ha elszakadoznak öltönyeink, a szabó fölruház; ha az idősödés kora romboló nyomot idéz elő ingatag testünkben, egy kis mesterséges cicoma szembetünedező sok hiányt palástolhat még; ha unatkozunk rideg agglegényi állapotunkban, nőt veszünk, segítve van rajtunk; mi több, ha emberi gyarlóságból vétkeztünk istenünk, hibát követtünk el embertársunk ellen s lelkiismeretünkben nyugtalanságot érezünk ott, hol szivünk dobog, a javulás elhatározott ígérete mellett vétkünktől föloldoz bennünket az irgalmas Isten könyörületes szolgája és fölzaklatott lelkiismeretünk lecsendesül; de ha a mindennél drágább időt hasztalanul eltékozlottuk, hazánk és magunk javára kellőleg fjöl nem használtuk, el van az veszve helyrehozha•atlanul: Egy Isten sem pótolhatja helyre az eltékozolt időt! A kényelmes, lassu-életü szegedi urak lenyűgözve hallgatták Széchenyi szavait, amelyekből ellenállhatatlan erővel sugárzott a lekéséstől való rettegés. A beszéd minden szava sürgetés, siette t é s volt, a mélységes aggodalom döbbenetes ereíü szimfóniaja és tragikus erővel rázta fel az álmos város lelkiismeretét. A szegediek talán most érezték meg először világosan az idő jelentőségé' és a kényelmes időtékozlás jóvátehetetlenségét. A pezsgőboros áldomás-poharak érintetlenül maradtak jó ideig az asztalokon, a mély csöndben élésen hallatszott a gyöngyöző ital halk percegése, de azután, amikor föllángolt Széchenyi szavaiban a jövőbe, a változásba vetett fanatikus hit ereje, tomboló lelkesedéssel lendültek magasra a poharak.» Talán, ha Szegeden marad még néhány napig a vendég, ha tovább élesztgeti a felgyújtott tüzet, másképen fordul a város története. De a nagyhatású beszéd után eltávozott és a föllob-» bántott lángról gvorsan kiderült, hogy csak szalma táplálta. Néhány nap múlva minden visszazökkent a régi kerékvágásba, Porvár o s fölött újból elterpeszkedett az álmosság, a drága idő pedig könyörtelenül és haszontalanul hömpölygött tovább szabályozatlanul ha-* gyott medrében. A szeged' hajósok — pedig nagyszerű, országoshirü hajósnépe volt szinte századok Sta Szegednek — megfeledkeztek Széchenyi gőzhajójáról, elfelejtették a hozzájuk intézett in-t telmeket. A „Duna" szegedi látogatása nlán tizenegy esztendő múlva láttak csak a szegediek ismét gőzhajót, pedig a LVáván már 1839-ben gőzhajó vontatta a terheket Széchenyi látogatása azért még sem maradt hatástalan. Szeged fiatalsága megőrizte lelkében a Legnagyobb magyar hatását és megkezdte a céltudatos harcot a iövendőért. A harmincas évek végén és a negyvenes évek elején ott haladt ez a fiatalság Osztrovszky József és K 1 a u zá 1 Gábor vezetésével a nagy. nemzeti megújhodás élcsapatai között... m. L i Szegedi küldöttség utazott a Széchenyi-sm'.ékhajó elé (A Délmagyarország munkatársától.) Szerdán reggel a gyorsvonattal dr. Pálfy József polgármesterhelyettes vezetésével utazik Szolnokra a szegedi küldöttség, amely csatlakozik a tiszai emlékhajózás résztvevőihez. A küldöttség tagjai a következők: begavári Back Bernát felsőházi tag, Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos, Körmendy Mátyás országgyűlési képviselő, di Széchényi István ügyved, Szirányi béla miniszteri osztálytanácsos, a szegedi folyammérnöki hivatal vezetője és dr. Tonelli Sándor, a kereskedelmi és iparkamara főtitkára. A szegedi küldöttség a Lukács Béla gőzösön A SZEGEDI " • ' . T alatt VIII. 26—IX. százalékot visszatérítünk igen olcsó kirakatárainkból minden készpénzváaáriás «tán HARISNYA FEHÉRNEMŰ KÖTÖTTÁRUK óriási választékban LAMPEL ÉS HEGYI TISZA LA30S KORÚT Püspök -bazár.