Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-29 / 195. szám

DttM flöYAKOKSZAG SZBOED. SsorkenMiMg: Somogyi ucca Z2.Lem. Telefoni 23-33.^KladAhlrnlal, kNotdnkdnyrlAr «* legylroda - Áradt nooa S. Telefon t 13-00. ^ Nyomda < lOw Up<M occa ÍO. Telefon * 13-oO. Távirati É levélcím MlmiurraronzAq «rrorrt Kedd, 1933 aug. 29. Ára 12 fillér IX. évfolyam. <95. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken és Budapesten 3.00,UUllMltlör» 0.40 pengd. * Egyes tzém Ara hétköz­nap 12, vatér- és Ünnepnap 20 flll. Hir­detéseit felvétele tarifa szerint. Megle­leni"« hétfd kivételével nanonta reggel Egy kis adóstatisztika Előttünk fekszik a nagy statisztika: Buda­pest szerepe az ország Közteherviselésében. Hoszu számsorok, amelyek azt mutatják, íhogy az egyes adóalapokból mennyi esett .abszolút számok szerint és százalékosan Bu­dapestre és mennyi az ország többi részére az 1928—1931 években. Mint minden sta­tisztika, már ez is túlhaladott állapotot tün­tet fel, mert az 1932 és 1933 években két­ségtelenül jelentós eltolódások történtek, amelyek a közzétett számadatokban még nem jutnak' kifejezésre. Mindazonáltal az Adatok így is nagyon érdekesek és még érde­kesebb következtetéseket lehet belőlük le­vonni: Minthogy egy újságcikk terjedelme nem (engedi meg az összes adatok felsorakoztatá­sát, csak azokat ragadjuk ki belőlük, amelyek 'érdekkel bimak a mi következtetéseink szá­mára. Csak anak közlésére szorítkozunk, hogy a különböző adóalapok, amelyek Budapest es a vidék adószolgáltatására nyújtanak tám­pontot, százalékosan miként oszlottak meg az 1931 esztendőben. Ezek szerint az ösz­szes általános kereseti adóalapból Budapest­re esett 33.3 százalék, a vidékre 66.7 száza­lék, a vegyes részvénytársaságok nyeresé­géből Budapestre 56.2, a vidékre 43 8, a hi­telintézetek nyereségéből Budapestre 67.8, a vidékre 32.2, az alkalmazottak kereseti adó­jából Budapestre 64.0, a vidékre 36.0, a házbérjövedelemből Eudapestre 50.2, a yi dékre 49.8 százalék. Mit mutatnak ezek a számok? Azt, ho mig Budapest lakossága kerekszámban Í5 százalékát teszi az ország lakosságának, a kereseti adók kiszabásául szolgáló adóala­pok mindegyikénél óriási aránytalanság mu­tatkozik Budapest oldalán. Szántszándékkal nem akarjuk használni azt a kifejezést, hogy Budapest javára, vagy terhére, mert e tekin­tetben valószínűleg ellentétbe kerülnénk a főváros hivatalos felfogásával. A budapesti felfogás szerint ugyanis a felhozott számok esetleg azt jelentik, hogy a főváros arányta­lanul nagy részét viseli az ország közterhei­nek. A mi nézetünk szerint azért van ez igy, mert a kereseteknek a lélekszámot erősen meghaladó része esik Budapest javára, a főváros a lélekszám arányát meghaladó részt abszorbeál a keresetekből, következésképen tehát ez nem terhet, hanem nagy előnyt je­lent Budapest szempontjából. A kereseti adók azonban nem mutatnak tiszta képet. Hogy tényleg mit sziv el Buda­pest az ország többi részéből is, azt a jöve­delmi adókból lehet megitélni. Ennek az oka az, hogy a kereseti adó a kereset he­lye szerint alakulnak, mig a jövedelmi adó­kat az adóköteles lakóhelyén fizeti. Ha en­nek a szempontnak a figyelembevételével összes jövedelmi adóalapokat vesszük fi­gyelembe, akkor azt látjuk, hogy ezekből az 1931 évben 43.6 százalék esett Budapestre és 56.4 százalék vidékre- Pedig ebben benne van az ország egész földbirtokának a jöve­delme is. Ha ezt leszámítjuk, a jövedelmi adóalapnak 56.4 százaléka illeti Budapestet és csupán 43.6 százalék a vidéket. A vidék pénze igy táplálja a fővárost. Botorság volna a fővárostól irigyelni a ve­zető szerepet. Mindenütt az egész világon ugy van, nogy a fővárosokat az egész or­szág összetett ereje teszi naggyá, széppé és 1 i-f* \ ben renc hatalmassá. De amit mi az adóstatisztika számaiból látunk, az már nem a főváros ter­mészetes alimentálása, hanem egy fájó aránytalanság, amely azt mutatja, hogy ná­lunk egy tulhatalmas fővárossal igazán­gyenge, erőtlen és vértelen vidék áll szem­ben. Okos, előrelátó és nemzeti politikának a célja csak az lehet, hogy ezen a helyzeten változtasson. A tendencia azonban mást mutat." Ha az 1928 és 1931. évi adatokat állítjuk egymással szembe, azt látjuk, hogy mig 1928-ban az összes jövedelmi adóalapoknak 37.5 száza­léka esett Budapestre, ez az arányszám 1931­ig 43.6 százalékra emelkedett. Abszolút szá­mokban a jövedelmi adóalapok Budapesten is megcsökkentek, de a két szám közötti kü­lönbség fejezi M azt, hogy a leromlás mér­téke mennyivel volt nagyobb a vidéken, mint a fővárosban- És nem hisszük, hogy olyan emberek, akik ismerik a viszonyokat, azóta javulást tapasztalnának a vidék elő­nyeire. Szegednek az ünnepi hetében talán kissé különösen festenek ezek a száraz számok a lap­nak az első oldalán. Ünneprontás még sincsen bennük, csak egy kis mementó. Mementoja annak, hogy nem egészséges az az állapot, melyet az adóstatisztika adatai feltüntetnek. Ennek a megismerésnek akarja ellene sze­gezni az ünneplő Szeged, a feltámadt város és az egész vidék a maga élniakarását. Nem­csak a saját, hanem az egész ország és a fő­város érdekében is: Visszaállítják Ausztriában az általános véderő-kötelezettséget A |övő héíen megkezdik a sorozást — Az oszírftk hadügyminiszter teltQnést keltő beszéde (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécs­ből jelentik: Vaugin tábornok, hadügymi­niszter bejelentette, az általános véderőkötele­zettség visszaállítását. A miniszter egy keresz­tény német egyesület zászlóavató ünnepségén mondott beszedében közölte, hogy megtörtént az első lépés az általános véderőkötelezettség visszaállítása felé és még ezen a héten megiele­;nik' az uj véderőrendelet, amelynek értelmé­ben a sorkatonaságon kivül tartalékhaderőt rendszeresítenek rövid szolgálati idővel. A szolgálati idő hat hónap lesz és a sorozások a legközelebbi héten megkezdődnek. Minden fél­évben 8—10.000 újonc vonul be hathónapi ka­tonai szolgálatra. A miniszter bejelentette, hogy sikerűit ke­resztülvinni a nagyhatalmaknál a St. Germanei békeszerződés Katonai rendeltetésének ezt az enyhítését és hogy ezzel most már megtörtént a döntő lépés az általános véderőkötelezettség visszaállítása érdekében. A tábornok ezután á nemzeti szocialisták ausztriai tevékenységéről beszélt és kijelentette, hogy a kormány a legrö­videbb időn belül egyszer s mindenkorra végez a belső ellenséggel. A kormánynak még igen sok eszköz áll rendelkezésére. Még mindig meg van az az ütőkártyája, hogy a hazaárulókat egyszerűen eltiltja köz­érdekű foglalkozástól; elveszi tőlük orvosi, vagy ügyvédi igazolvá­nyukat, nem engedi őket kereskedelemmel fog­lalkozni. Rendelkezésére áll még a kormány­nak az ostromállapot kihirdetési eszköze is. A német állampolgárságától mepfosztott Heinrich Mann a hágai bíróság elé veszi sérelmet (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Pá­risból jelentik: Heinrich M a n n t az állampol­gárságától megfosztott német irót a Riviérán erte az a hír, hogy a birodalmi kormány őt is kitaszította a német állam kötelékéből. Hein­rich Mann nyilatkozott ezzel a kérdéssel kap­csolatban francia újságíróknak és azt hangoz­tatta, hogy szerinte az állampolgársági jog megvonása lehetetlenség. Ha valaki ellensége egy kormánynak és esetleg forradalmi tevé­kenységet is folytat, akkor is csak börtönnel, vagy száműzetéssel lehet büntetni, az állam­polgárságot azonban nem lehet megvonni tőle. Végül kijelentette, hogy a kérdést kiváló nem­zetközi jogászokkal fogja megbeszélni és a7t hiszi, ho^y ügyét esetleg a hágai nemzetközi Ítélőszék is napirendjére tüzi. A franciák háborús fenyegetést látnak a saar-vidéki tüntetésekben (Budapesti tudósitónk telefon jelentése.) Ber­linből jelentik: A német sajtóban élénk vissz­hangot keltett az a párisi hir, hogy a francia közvélemény háborús fenyegetést lát a vasár­napi saarvidéki tüntetésekben. Valamennyi ber­lini lap a legerélyesebben visszautasítja ezt a feltevést és azt hangsúlyozza, hogy a Saar­tüntetésekben elhangzott beszédek nem jelen­tenek semmi mást, mint azt, hogy a Saar-vidék lakossága semmi körülmények között nem en­gedi érvényesülni a franciák Saar-vidéki as­pirációit. A nacionalista tüntetések vissz­hanqfa (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Pá­risból jelentik: A vasárnapi németországi na­cionalista tüntetések ismét előtérbe tolták a le­szerelés kérdését. A külügyminisztérium hiva­talos lapja, a Temps héttő esti számában ve­zércikkben foglalkozik a német—francia vi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom