Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-26 / 193. szám

ORSZÁG SZEGED. SzerkenUMtg: Somogyi ucca .21.1. em. Telefon i Z3-33.—KladOhlrotnl, IkOlwönkHnyvlAr 6* Icoytrodo r Aradi luooa ». Telefon : 13—OO. - Nyomdn i I.»w Lloót uccn IV. Telefon t 15w>®. TArlrntl levélcím • nélmnnynmnzAa <K«neil Szombat, 1933 aug. 26. Ára 12 fillér IX. évfolyam, 193. sx. ••RMHnaHRmnMnnMi ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken ét Budapesten 3.00,klll!(ll<lBn 0.40 pengd. * Egyes utAm Ara hélkUz« nap 12, vatár* és Ünnepnap itO mi. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Meglelem (t hétfő kivitelével naponta reggel > Szeged írjunk egyszer magunkról is ünnepelve és meghatottan, irjunk vasárnapi hangulattal erről a városról, amelyért annyit csatáztunk, annyit küzködünk s melynek jóléte fiatalságunk vágya, férfikorunk célja s öregségünk nyugalma és vigasztalása. Most kezdődnek Szeged ünnepi napjai, melyek nem fénylenek a kalendáriumban, nem adnak pihenőt a munkásnak s vidám boldogságot a gyerekeknek, se a történelem, se a vallás nem szentelte ünneppé ezeket a napokat, de mégis ünnepek ezek a szegedi élet ünnepnapjai s talán ünnepnapjai az élniakarásnak is. Munkával készültünk fel ezekre a napokra. Meg akarjuk mutatni vendégeinknek s magunknak is talán, hogy mit tud, mit mer s mit alkotott a szegedi lélek. Szeged egész népe összefogott, hogy a megmutatkozás boldog ünnepnapjaivá avassa ezeket a napokat. A katonaság és polgárság, a szellemnek és testi erőnek munkásai egyforma kitartással, egyforma hűséggel s egyforma szeretettel fáradoztak azon, hogy szolgálják ezt a várostMindenki annyit adott, amennyit adhatott s mindenki többet adott, mint amennyit várni lehetett tőle. A társadalom megtette azt, ami kötelessége volt s a hatóság betöltötte azt a szerepet, amit a szegedi hatóságtól várható volt. Ezekben a napokban az egész város sziye dobog. Milyen könnyű feladatuk van más világtájak városainak, amelyeknek legnagyobb ékességük s legjelentősebb látnivalójuk az, amit Ingyen és kéretlenül kaptak a természettől ajándékba. Mi nem emelhettünk havas bérceket, nem fagyaszthattuk össze könnyeinket gleccserekké, nem improvizelhatunk a megszelídített Tiszával Trollhatten-i vízesést, nem varázsolhatjuk ide a Jungfrau kápráztató szépségét, Capri kék barlangját, vagy a norvég fjordok panorámáját, — a természet nekünk nem adott csudákat, se elbámultató szépségeket. Földet adott, amit fel kellett törnünk, vizet, amit meg kellett szelídítenünk, — de egyetlen szál kalász s egyetlen szem gyümölcs nem teremne meg anélkül, ha az elődök hosszú sorának munkája, szorgalma, kitartása és szent tapasztalatai nem tennék porhanyóbbá és engedelmesebbé a szegedi földet. Amit mi most mutatni tudunk, azt mind magunk teremtettük meg. A piros paprikától az emberi szellem színes játékáig minden, minden a mi alkotásunk. Nekünk ingyen nem jutott semmi. Ingyen nem kapunk mást, mint a tavaszi fagyokat s a nyári szárazságot. S ingyen kaptuk immár több mint félévszázaddal ezelőtt az árvizet. De amiért a hét szük esztendő kegyetlen időszaka borult rá erre a városra, amiért az ország közvéleménye előtt ezt a várost a tékozlás és pazarlás vádlotti padjára ültették le, amiért a kormányzat a nemzeti közérzület megbántott szellemének kiengesztelésére elvette és elvitte ebből a városból azokat az intézményeket, amelyeket nehéz ellenérték követelése és kézhezvétele után állított fel e város falai között: az egyetemi építkezésekért rettentő erőfeszítéssel vállalt áldozatokat hozott ez a város. Ez a város még az unokáink nyugodt álmát is feláldozta azért, hogy — kapjon valamit az államtól. Az elfarsangolt, kedvtelésekbe fulasztott, álszövetkezetek Szaharáiba öntözött milliárdok hallgatnák, de amit az állam — igen jelentős részben szegedi pénzzel, szegedi teherviseléssel és szegedi áldozatkészséggel — itt, Szegeden alkotott, az áll és teljesiti nemzeti hivatását. Ha ez bűn, akkor — nincs ennél nagyobb erény. Ennek a városnak fátumához tartozik' az is, Hogy semminek és senkinek nem köszönhet annyit, mint — a legnagyobb csapásnak, ami érte, az árviznek. Akkor felé fordult a nemzetnek is, az egész világnak segitő, fölemelő érdeklődése. Ennek a városnak el kellett tűnni a föld színéről azért, hogy a nemzet megtalálja a hozzávezető utat. Ne akarják azt, hogy ilyen herosztonteszi reklámmal, öngyilkos tüntetéssel égesse be magát ez a város a nemzet köztudatába. Nem pusztíthatjuk el magunkat csak azért, hogy tovább tudjunk élni. A munkánkkal, produktivitásunkkal, elért eredményeinkkel, földünk termésével, iparosaink tehetségével, kereskedőink ügyességével, Hozzáértésével 'és ötletességével S' a szegedi szellem, a szegedi gondolat s a szegedi lélek harcosainak és álmodóinak kincseivel akarjuk mi biztosítani a magunk számára az ország népének érdeklődését: Jöjjetek és lássatok. Nézzétek meg városunkat, nézzétek meg iparkodásunkat és nézzetek meg bennünket. Itt állunk három országhatár keresztezésénél s teljesítjük azt a feladatot, amit még az ország szive parancsolt nekünk- Nyolc évszázada tartja fenn ai polgári közösséget a Maros és Tisza összefolyásánál a szegedi lélek s ez a lélek most boldog és reménykedő feltakarózással az egész ország felé fordul: jöjjetek és ismerjetek meg bennünket s segítsetek abban, hogy a szorgalom, a tudás, a becsület s a hit éltethessenek bennünket továbbra is s ne dőljünk ki azok sorából, akik a magyar életnek teljességeért küzdenek s azért, hogy jövendő legyen az, ami mult volt: II külügyminiszterek iefuiták a kisantant revizióellenes akcióit Róma, augusztus 25. Római politikai körökben a közeljövőre várják a közös angol—francia—olasz tanácskozás megkezdését. Ha ezek kellő eredménnyel zárulnaik, akkor sor kerülhet majd Olaszország és a kisantant egyes államférfiai közötti tárgyalásra. Illetékes helyen azt a benyomást szerezték, hogy a kisantant politikája zsákuccába került. Jól informált helyen azt is tudják, hogy a kisantant tervezett revizióellenes akciót a kisantant külügyminiszterek lefújták, miután meggyőződtek a revizióellenes propaganda időszerütlrnségéről és kilátástalanságáról. Y2 millió mázsa búzát és 750 ezer mázsa lisztet vesz át Busztria Magyarországtól Befejeződtek a magyar—osztrák kereskedelmi tárgyalások Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: A Neue Freue Presse értesülése szerint a pénteken befejeződött magyar—osztrák kereskedelmi tárgyalások eredménye a következő: — A tárgyaló felek megegyeztek abban, hogy Ausztria fürészeltfa exportkontingensét Magyarország 12.000 vagonra emeli feL Ettől a megegyezestől azt várják, hogy az osztrák fakereskedelem Magyarország irányába erősen fellendül. Ellenszolgáltatásképen osztrák részről jelentős engedmenyeket tettek a magyar buzabehozatal érdekében, ugy, hogy a magyar buzafelesleg tekintélyes részét veszi át Ausztria. A buzabehozatal kontingense 1.2 millió métermázsa. A lap megjegyzi nogy osztrák részről ez igen jelentékeny eredmény. Megállapodás jött letre végül a magyar lisztbehozatalra vonatkozólag is és pedig olyképen, hogy a liszt behozatali kontingensét 750 000 métermázsában állapították meg. A Neue Freue Presse szerint a multévi megállapodáshoz képest ez nem jelent nagyobb változást, azonban tekintetbe kell venni, hogy Magyarország a mult évben nem volt abban a helyzetben, bogy kimerítse a teljes kontingenst és most Ausztria kötelezte magát arra, bogy ezt a buza- és lísztkontingenst teljes mennyiségben átveszi. MegTcfáiouéte Condlonban a hu&aegjeszményi A szovjet és a dunai államok nem kötelesek íermésWkei csökkenteni London, augusztus 25. 'A londoni buzaértekezleten pénteken délután megegyezés jött létre és az egyezmény hivatalos szövegét a késő délutáni órákban irták alá. A buzabehozatali államok kiküldöttei délelőtt fél 11-kor tanácskozásra ültek össze. A Presse Assotiation a déli órákban arról értesült, hogy a behozatali államok megegyeztek egymás között azokban a kérdésekben, amelyek még tisztázásra vártak. Ezután az értekezlet teljes ülésre ült egybe. I Több állam képviselője hozzászólása után elhatározták, hogy az értekezlet délután fél 6-kor összeül az egyezmény végleges szövegének aláírására. A londoni buzaértekezleten pénteken az egyezmény megkötésére került a sor. Az egyezmény megkötése annak tulajdoniiható, hogy a megegyezés el nem érése esetén Wallace amerikai földmivelésügyi miniszter be akarta váltani fenyegetését, vagyis a felajánlott 15 százalék helyett csak 10 százalékkal o-sökkentettc