Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-22 / 189. szám

/ T933°TSB^usrfus 22: DELMAG7ARORSZXG 1 A paprikaügy íörlénefe A Délmagyarország vasárnapi számában (p. g.) jelzéssel „A paprikaügy háttere" címmel cikk jelent meg, amelyre vonatkozólag Tonelli Sándor kamarai főtitkár a következőket nyilatkozta: — Ha tisztán akarunk látni a dologban, akkor mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a paprikaügynek hfdtere nincs. A paprikaugynek egyszerűen története van és az a történet a következő: — Mikor Gömbös Gyula miniszterelnök lent járt Szegeden, a kíséretében volt Kállay Miklós földművelésügyi miniszter is. Ezt az alkalmat a parfkatermelők, kikészitők és kereskedők küldöttsége felhasználta arra, hogy kihallgatást kért tőle és kérte, hogy segítsen a paprikaérdekeltség bajain. Előadtak az érdekeltek, hogy a paprika ára olyan katasztrofálisan alacsonyra zuhant, hogy a termelők és kikészitők egyformán ráfizetnek, sőt éppen az abnormisán alacsony árak miatt a kereskedők sem találják meg számításukat. Az érdekeltek egy memorandumot is adtak át a miniszternek, amely legsürgősebb feladatnak jelezte a paprika árának megfelelő emelését. — A miniszter válaszában természetesen egyebet nem mondhatott, minthogy utasítani fogja a paprikaügyek intézésével megbízott növényforgalmi irodát egy olyan tervezetnek az elkészítésére, amelynek célja a paprika árának megfelelő emelése. A növényforgalmi iroda ezt a feladatot egy olyan kény szer szövet kezet alakításával akarta megoldani, amelyben benne vannak a termelők, kikészitők és kereskedők egyaránt. Az elgondolás az volt, hogy ez a kényszerszövetkezet vesz át minden paprikát, a belföldi fogyasztást bizonyos mertékig megdrágítja, hogy ebből megfelelő összeget tudjon juttatni a termelőknek és kikészitőknek, egyúttal pedig exportprémiumot adhasson azoknak a kereskedőiknek, akik uj piacokon helyezik el a fölös paprikamennyiségeket. Tudni kell ugyanis, hogy a mult évi termés körülbelül hatszáz vagon volt, ezzel szemben a belföldi szükséglet nem több 230 vagonnál, az egész kivitel pedig 112 vagon. Monopóliumra a tervezet nem gondolt, mert az értékesítést a kereskedelem teljesen szabadon végezhette volna. — Hogy minden részletében helyes volt-e az iroda tervezete, az nem ide tartózik. Minden kényszergazdálkodásnak megvannak a hibái és nehézségei. A valóság az, hogy a kezdeményezés az érdekeltektől indult ki és az iroda csak a miniszter utasítására járt el. Meg kell még emlitenem azt is, hogy ugyanakkor egesz sor memorandumot is terjesztettek a miniszter elé, amelyek mind a paprikaárak emelését célozták. A miniszter, mikor a tervezet első, nyers formájában kikerült, határozottan kijelentette, hogy csak előadói tervezetről van szó, amellyel szemben csak az összes érdekeltek meghallgatása után fog állást foglalni. Első fórum gyanánt, amelyét meg kíván hallgatni, a paprikaszaktanácsot jelölte meg. — Mielőtt a tervezet a szaktanács elé került volna, a Szegedi Kereskedők Szövetségének paprikaszakosztálya készített egy ellenjavaslatot, amely elfogaidta a miniszteriális javaslat alapgondolatát, hogy a belföldi árak emelésével kell. a paprikatermelés válságán segíteni, de a segélyt nem a mennyiségek után, hanem holdankint kívánta a paprikatermelő gazdáknak juttatni. Ezt a tervezetet a szakosztály megbízásából Reitzer Miklós szövegezte meg. A további része ennek a tervezetnek az volt, hogy a kereskedők kötelezzék magukat, hogy egy bizonyos árnál kevesebbet paprikáért a termelőknek és kikészitőknek nem fizetnek. Hiányossága volt ennek, máskülönben nagyon alapos ellenjavaslatnak, hogy nem oldotta meg azt a nagyon fontos kérdést, hogy mi történjék azokkal a paprikamennyiségekkel, amelyekre a piacnak szüksége nincs. A termelő és kikészítő nem lett volna biztosítva készletének elhelyezéséről. — Ismétlem, hogy heiyes-e a megkötöttség a paprikánál, az vitatható. Azzal azonban tisztában kell lenni mindenkinek, hogyha az államtól kérik a paprika árszínvonalának biztositását, akkor ezt nem lehet másként biztosítani, mintha alkotnak egy olyan szervet, amely az átvételt garantálni is tudja. Már most, minthogy a tervezet nem találkozott osztatlan tetszéssel, a miniszter kijelentette, hogy hajlandó az érdekelt terhelőket megszavaztatni, hogy kívánják-e a jelzett formában a segítséget és hajlandó a kérdést még egy esztendeig függőbén tartani. Addig azonban természetesen nincs abban a helyzetben, hogy az árat biztosítani tudja. Egy esztendeig tehát változásra nem kell számítani. Ez a helyzet a jelen pillanatban. Ehhez bármit is hozzátenni felesleges és különösen felesleges az úgynevezett exportszindikátus dolgát, amelynek a kényszerszövetkezet tervéhez semmi köze sincs, a dologba belekeverni. Az exportszindikátus hat szegedi cégnek, — meg is nevezem őket: Bartók," Hirschfeld, Hűtőház, Pick, Reiter, Schwarz, — teljesen privát jellegű társidása abból a célból, hogy ők az amerikai üzletet közösen bonyolítják le és egymásnak az amerikai piacon versenyt nem támasztanak. Hogy ennek a korlátolt felelősségű társaság formájában létrejött alakulásnak mennyire nincs köze a tervezett kényszerszövetkezethez, legjobban bizonyítja, hogy egyik tagja, Pick Jenő a kényszerszövetkezet leghe-> vesebb ellenzői közé tartozik. Ebben a társasáéban — ha szabad igy mondanom — érdekelve vagyok én is. Mikor a társaság megala-< kult, tagjai azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy ők egyenlő mértékben érdekelt kereskedők lévén, akik nem döntenek a magtik ügyében, szűkség esetén vállaljam az elnöklést. Szóval az érdekeltségem az, hogy az fiz-» létben nem veszek részt, de ha kell, elnökölökj Ha nem tekinteném kötelességemnek, hajlan-i dó volnék ezt a megtiszteltetest bárkinek át-, engedni. Mindenkit arra kérek azonban, hogy ne üljön fel olyan meséknek, hogy ez az exportszindikátus bárkivel is külön tárgyalt volna a paprikaforgalom megszervezéséről és szándékában volna a kényszerszövetkezet paprikáját átvenni. Augusztus 30-án este érkezik meg a szegedi hafóáüomásra a földművelésügyi minisztérium tiszai kiránduló-halója Emlék-hajózás gróf Széchenyi István első tiszai hafóutfának századik évfordulóján (A Délmagyarország munkatársától.) Jelentette a Délmagyarország, hogy Kállay Miklós földművelési miniszter' tiszai emlékhajózást tervez Tokaj és Szeged között, abból az alkalomból, hogy száz esztendővel ezelőtt hajózta végig a Tiszát gróf Széchényi István. Eredetileg ngy volt, hogy a minisztereket és országgyűlési képviselőket hozó hajó augusztus 29én érkezik Szegedre. Hétfőn azonban a földművelési minisztériumból arról értesítették dr. Pálfy József polgármesterhelyettest, hogy a programban változás állott be annyiban, hogy a hajó nem 29-én, hanem 30-án este fél 10 óra tájban érkezik meg a szegedi hajóállomásra. A Tokaj—Szeged közti tiszai hajózást az MFTR Lukács Béla nevű gőzösén teszik meg a vendégek. A minisztérium meghívója szerint a hajó Tokajról huszonkilencedikén reggel 5 órakor indul és Tiszafüredre fél 1 órakor erkezik Innen egy óra múlva indul tovább és este 8 órakor köt ki Szolnokon. A vendégeket itt elszállásolják és másnap délelőtt az addig megtett ut részleteit tanácskozzák meg. Szolnokról a hajó harmincadikán délben indul tovább Csongrád felé, ahová délután 5 órára érkezik Félórai állomásozás után megy tovább a gőzös Szeged felé, ahová esti fél 10 órára kell a program szerint megérkeznie. Erre az alkalomra a hajóállomás környékét kivilágítják, de hivatalos fogadtatás nem lesz. A vendégek, akiknek száma körülbelül száz lesz, augusztus harmincadikán az éjszakát Szegeden töltik. Innen mindenki akkor utazik el, amikor akar, mert a tiszai emlékhajózás a szegedi megérkezéssel befejeződik. A hajóval érkezik Szegedre Kállay Miklós földművelési miniszter, aki különben az egész tiszai emlékhajózás rendezője és mint a meghívójában is mondja: „tanulmányi útnak szánta a hajózást a jövő tennivalója érdekében". Résztvesz minden bizonnyal a hajóuton Fabinvi Tihamér kereskedelmi miniszter és a felsőház, továbbá a képviselőház közel száz tagja, kívülük még:» tiszai városok és vármegyék főispánjai, ifletve közigazgatási vezetői is. Mint a Délmagyarország megírta, Szolnokig a hajó elé utazik Bárányi Tibor főispán és dr. Pálfy József polgármésterhelyettes, akik a yendégekkel együtt érkeznek Szegedre. Szó van arról is, hogy a tiszai ut egyik szakaszán, valószínűleg Tiszafüred és Szolnok között résztvesz a kiránduláson a kormányzó is, bár ez még nem elhatározott dolog. Az sem kizárt, hogy a kormányzó esetleg egészen Szegedig lejön a hajóval. velősök! TRÉNINGRUHA minden színben kapható HABSELYEM 3LÜZ9 gyönyörű színekben LUSZTIG IMRE SZÉCHÉNYI TER 2. TISZA SZALL6 MELLETT A hajóút eredményeképen szeptember elején a földművelési minisztériumban megbeszélést tartanak a résztvevők a Tiszavidék fontosabb problémáiról, valamint a Tisza-szabályozás és ármentesítés kérdéseiről. Makó képviselőtestülete állást fogfalt az uj közraktárak felállítása ellen (A Délmagyarország makói tudósítójától.) Hétfőn délelőtt Nikelszky Jenő polgármester elnökletével rendkívüli közgyűlést tartott Makói város képviselőtestülete. A Makói Gazdasági Egyesület beadványát* amelyben a méntelep fölasegélyének kétszer resre való emelését, vagy készpénzre való áU Változtatását kérte, a polgármester nem is bocsátota tárgyalás alá arra való hivatkozásnál, hogy nincs még kellően előkészítve. Dr. Diósszilágyi Józsefnek és Löwenfxrch Be-* nedeknek az áilami közraktárak felállítására, a közraktárba beadott buza után olcsó kamatozású gazdahitelnyujtása iránti indítványát pártoló javaslattal terjesztették elő. A felszólalók egész sora az indítvány céltalanságát ég szükségtelenségét bizonyította. Az ellenzék részéről Márton Bálint arra mutatott rá, hogy inkább vasúti fuvarkedvezményt kérjenek, mert a beraktározott gabonára a legális keres-> kedelem is nyújt hitelt. Azt is kifogásolta, hogy a kormány áz idén is megkésve indította meg az értékesítési tárgyalásokat. Csorba János gazdálkodó azt hangoztatta, hogy a buza megdrágítása a nagy szegénységre és munkanélküliségre való tekintettel nem is kívánatos. Kotroczó József igen élesen bírálta a Futura működését, amelyből szerinte eddig semmi jó sem származott. Éppen ezért nem is hajiand i olyan tervet támogatni, amely a Futura által kerülne megvalósításra. Nemcsak az ellenzéki, hanem a kormánypárti szónokak közül is többen, élükön S. Bálint György felsőházi taggal, az indítvány ellen emeltek szót s reámutattak arra, hogv a közraktári intézmeov máris megvan s Makón is két közraktár működik, amely 80—100 százalékos kölcsönt is ad. Dr. Kiss Károly a gabonaértékesítés terén elkövetett mulasztásokat ismertette és élesen támadta azt az elvet, amely „üvegházi gváriparunk" támogatásának feláldozza a külföldön a mezőgazdasági érdekeket. A vita azzal végződött, hogy óriási szótöbbséggel levették a napirendről a közraktárlndítványt. A második közgyűlési tárgy a községi szeszfőzde üzembehelyezésére vonatkozó indítvány volt. Az állandó választmány ezt is pártolta n a jobboldali gazdák erősen kardoskodtak mellette. Élénk asztalcsapkodás, heves közbeszólás sok, elnöki figyelmeztetések között folvt a vita, végül 22 szóval 11 ellenében elvetették a megvásárlás tervét; de utasították a polgármestert, hogy kísérelje meg az összes lehetőségeket a szeszfőzde üzembenelvezésére.