Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-02 / 172. szám

n DELMAGYARORSZXG T953 augusztus 2; Propaganda ide, propaganda oda, a mosó Ttg~w Ezt mindenütt, szappanok közt mégiscsak legiobb a Csak ezzel mosson. Készíti ViGH FERENC, Tisza Lajos körút 53. sz. a fanionopólium ellen, sem pedig mellelte. Mindössze annyi történt, hogy nemrégiben fel­keresett a hivatalomban az egyik szegedi bank tisztviselője és azt kérte, irjalc alá egy nyilat­kozatot. Á nyilatkozat, melyet előttem már számosan aláírták, felterjesztés volt a földmű­velésügyi miniszterhez és azt kértük benne, hogy a fattgyet, ezt a fontos kérdést mihama­rább vegye tárgyalás alá. — Istmétlem, hogy az általam aláirt nyilat­kozat, semmiféle állásfoglalás sem volt a famo­nopőlium ügyében. Mégis, amikor a nyilatko­zatot először elolvastam, kételyeim támadtak, hogy mint a város hatóságának jelenlegi ve­zetője, aláirhatom-e? Ezért óvatosságból beké­rettem magamhoz S i m k ó tiszti főügyészt és az ő véleményét is kikértem az aláírás dolgá­ban. A főügyész megnyugtatott, hogy aláírha­tom a nyilatkozatot, mert az semmiféle formá­ban nem jelent állásfoglalást. A bank tisztvi­selője egyébként is azzal kérte az én aláíráso­mat, hogy a város hatósága is adjon súlyt a kí­vánságnak, miszerint a földművelési kormány­zat mielőbb vegye tárgyalás alá a nagyfontos­ságú faügyet. — Hogy Debrecenben mi történt, arról nincs tudomásom, — mondotta ezután a polgármes­terhelyettes —, de kijelenthetem, hogy a vá­ros egyáltalán nem is kíván részt venni a fa­gunk használjuk fel a hivatalok és intézmé­nyeink helyiségeinek fűtésére. A fflu akácfadoronggal agyonverte édesapját Kegyellen gyilkosság Alokházán (A Délmagyarország munkatársától.) Teg­nap este Atókháza 1Í59. szám alatt kegyetlen gyilkosság történt. Kirí Ferenc 39 éves fiatal­ember doronggal agyonütötte édesapját, Kiri Sándor 58 éves szatócsot. A gyilkosságot heves szóváltás előzte meg, a fiu jetkapott egy akác­fadorongot és azzal apjára támadt. Néhány erős ütést mért az apja fejére, amitől Kiri meg­tántorodott és a földre rogyott. Hozzátartozói gyorsan orvost hívtak, de mire az orvos meg­érkezett, Kiri Sándor már halott volt. A dorongütések szétzúzták a koponyáját. A gyilkos fiút még az éjszaka letartóztatta a rendőrség és vallatóra fogta. Kirí Ferenc ta­gadta, hogy szándékában állott megölni az ap­ját. Elmondotta, hogy az édesapja valósággal zsarnoka volt a háznak, mindenkivel gorom­báskodott és az egész háznépével kegyetlenül bánt. Senki sem szerette odahaza, mindenkit elvadított magától. A fiu szerint az öreg kezdte a veszekedést, ö azért kapta fel a dorongot, hogy megveri vele az apját, de nem állott szán­dékában megölni édesapját. Kihallgatta a rendőrség Kiri Sándor család­iának többi tagját, akik szintén azt vallották, nogy zsarnokoskodott az öreg szatócs és emiatt a családban napirenden voltak a veszekedések. A nyomozás foljrik, mert a rendőrségnek az a gyanúja, hogy Kiri Ferenc szándékosan ölte meg édesapját. BUKÁS HELYETT PÓTVIZSGA Abhan a harcban, amely örökké tart a tanár és a diák között, a tanár helyzete a nehezebb, akármit is mondjanak ifjú pajtásaim, ö köte­lezettséget vállalt, hogy beleönti a makacsul kemény koponyákba az évszámra előirt tudást s ha nagyon silány eredményt ér el, könnyen kereshetik benne is a hibát. — Pikket kötött rám a tanár url — hallani még most is, ám csodálatosképpen soha jó diáktól. Megesett számtalanszor, hogy nekem is pa­naszkodott valaki. — Mindig tudtam mindent, mégis megbuk­tam. Személyeskedés az egész. — Egyszóval tisztában vagy az anyaggal. — Tisztában. — Akkor rendben van, fiam, a kedvedért rendezek egy kis cirkuszt. Megkérem a főigaz­gatót, hogy delegáljon egv bizottságot, amely téged újból levizsgáztat. Csupa idegen iskola­beli, elfogulatlan, tanár legyen benne. Meg muszáj tennie, hiszen az eseted szó szerint is iskolapéldája a csúnya üldöztetésnek. A saját szavaitokkal élve: majd szorul az a tanári Hát ehhez a próbához sohasem tudtam el­jutni, mert ifjú pajtásom mindig könyörgésre fogta a dolgot. — Bácsi, ne tessék... azok a tanárok képe­sek még rá, hogy összetartanak. Hagyjuk most már. Mit csináljon az a szegény tanár, mikor aka­ratlanul is ereznie kell egy részt a szemrehá­nyó panaszokból, amely szerint évenkint u jabb rajok kerülnek diplomával az életbe, ám az elhelyezkedés reménye nélkül. — Sok csacsit engedtem át, pedig nem érde­melte meg. Szóval ludas vagyok a dologban. A régi időkben jóformán nem volt állás­nélküli ember s aki nem boldogult diákkorá­ban a szabványos iskolákban, ellátogatott va­lamelyik fogalommá vált, nyilvánossági jog­gal felruházott, intézetbe. Herczee Ferenc jó­formán semmit sem torzított, mikor megírta, hogyan tett érettségit a léhaság mintaképe, az egyik Gyurkovics-fiu. — Mit tetszik mondani? — szóllak ezeken elyeken. Hogy ön nem teszi le az érettsé­Azért is megmutatjuk, hogy leteszi, hiszen ször­a hel git? „ „ tisztelt szülője nem hiába deponálta a nyü summákat. — Akármit kérdeznek, nem felelek. — Uram, ön egy bölcs! Mennyi érné a világot, ha sok kérdés válaszolatlanű maradna! Egyébként, teszem azt éppen a tör­ténelem tele van sok olyan dologgal, amiről jobb hallgatni. A vizsgán aztán feltette a tanár a kérdést, nyomban válaszolt is rá maga, csak a végén kérdezve meg. — Ugyebár, így tetszett gondolni? — Az utolsó betűig. Még képviselő is lett az egyik hires magán­intézet tulajdonosa. Azt hiszem a bukott, meg a rossz diákok választották meg hálából, már pedig az olyan kontingens, hogy a leghatalma­sabb kerület is szükkörü bizottság hozzá ké­pest. Hála Istennek eltűntek a világból ezek az iskolák. A „Feketé"-re is, — amelynek anyagi ügyeit a\Newyork-kávéházhan bonyolították le, csak a legöregebb iskolakerülők emlékez­nek, a Rőserék esete pedig tán még nem is jogerős. Ha bármikor megkívánták a szelek­ciót, sose volt annyira a helyén, mint ma, ami­kor tanultabb, derekabb, kötelességtudóbb nemzedékre van szükség, hogy helyrehozzanak mindent, amit az öregek elrontottak. Ezért nézzük elfátyolozott kedvvel az érte­sítőket, milyen ritkaság a tiszta jeles és mek­kora szürke területeket borítanak be a hár­masok és négvesek! A hármas kalkulus egyéb­ként sem fedi mindig azt az eredményt, amit jelentenie kellene. — Lerimánkodták! — mondja a másik diák, már pedig senki sem klasszifikál olyan haj­szálfinoman, mint az iskolatárs. Lerimánkodták, mert ha sorsára engedik, négyes lett volna belőle. Hogy melyik tárgyból az se mindegy. Régi pedagógustól hallottam, hogy mennyiségtanból és mértanból tulajdon­képpen vagv jelest, vagy elégtelent lehetne csak adni. Középút nincs. — Nem lehet egy kiszámítást „körülbelül" elvégezni, mert így dőlnek össze a házak, sza­kadnak le a hidak és roppannak meg a vasúti sínek. A tanárok nehéz helyzetével kezdtük, álta­lában sajnálni valók Ők, mikor kegyelmei gyakorolnak mindenféle befolyásra, — mert hogy vizsga előtt a legkönnyelmübb szülő is roppant élénken kezd érdeklődni a csemetéje dolga után. Azért merem eseménynek nevezni, hogy tu­dok egy szegedi tanárról, aki meglágyult ugyan a nagy rimánkodásra, valóban, nem akarta „tönkretenni" tíz hónap lustáit s azt mondta a végén. — Rendben van, megadom a hármast, de tes­sék megígérni, hogy szeptemberben elhozza a fiát pótvizsgára, mintha megbukott volna. Ez komoly tanulást jelent az egész nyáron, pótlá­sát a mulasztásoknak, ezzei tartoznak nekem. Igaz, megeshetik, hogy nem jönnek, módjuk­ban áll. Aipire azonban előre azt felelem, hogy találkozunk a jövő tanévben is. Olyan ritka derék, kifejlesztésre érdemes emberi cselekedet ez, hogy szinte sajnáljuk, amiért nem írhatjuk ki a tanár nevét is. De esetleg bántónak venné az ő szerény magába­vonultsága s főleg érzékenykednének az ér­dekeltek. Az érzékenység pedig olyan furcsa holmi, hogy többnyire az van megsértve, aki ludasnak erzi magát valamiben. Duplaerös zöld ugorkás tlvegel nagyon olcsón árusít EDÉNYCSARKIOK Tisza Ca/os körút 38. Gazdaperek a zöldelőlegek körül (A Délmagyarország munkatársától.) Hetek­kel ezelőtt Szeged környékét ügynökök lep­ték el és zöldelőlegeket kínáltak a gabonára. A gazdák nagyrésze felvette az előlegeket; a búzáért 5—7 pengős előlegeket adtak, a rozsért 4.50—5 pengőt, árpáért pedig alig 3 pengői fi­zettek az ügynökök, akiknek gondjuk volt ar­ra is, hogy kötlevelet írassanak alá a gazdák­kal. Most, amikor megkezdték a cséplést a szege­di határban, a zöldelőlegeket nyújtó ügynö­kök sorjában felkeresik a gazdakát, hogy a lefoglalózott gabonát elszállítsák. Sok helyen a szállítás is a gazdákat terheli és éppen most, a legszorgosabb nyári munka idején követelik az ügynökök, hogy a gazda a vasúthoz expediálja a gabonát. A szegedkörnyéki gazdáknak kifizetett ala­csony zöldbuzaelőlegekről legutóbbi szegedi utja során tudomást szerzett Kállay Miklós földmüvelésügyi miniszter is, aki figyelmeztet­te a gazdákat, hogy az 1930. évi Xll.-ik tör­vénycikk intézkedese szerint nem kötelesek a lefoglalózott gabonát átadni az ügynököknek, ha a foglaló és az uj buza között tetemes a d" • ferencia. A szegedi gazdák a mai kilátások 1 "•­zött túlságos kevésnek tartják a zöldelőlege .1. Számosan közülük megtagadták, hogy a ju­lius előtt lefoglalózott aibonát beszállítsák, il­letőleg csak annyit szállítanak, amennyi a fel­vett előlegnek megfelel, a mostani búzaárakat véve figyelembe. Több gabonakereskedő van ér­dekelve a zöldhitelezéseknél és most erélyesen követelik a gazdáktól, hogy a kötlevél szerinti mennyiséget szállítsák le. A gazdák azonban erre nem hajlandók, sőt több eset van, ahol pert indítanak a zöldhitelt nyújtó ügynökök ellen. Néhol ugyanis ugy akarták kijátszani a rendelkezéseket, hogy a gazdákkal magasabb összegekről szóló elismervényeket írattak alá, mint amennyit valójában kifizettek a lefog­lalózott gabonáért. A zöldhitelezések nyomán most számos per keletkezik a szegedi járásbí­róságon. magas árat fizetek elavult villanycsillárlaiírt, ha nálam cseréli be újjá. «1 Rosner József STÍLX munkákat a Magyar Mérnök és EpUfiszeqylet szerelési szabványán készítem. Rádiók 6-12-18 havi részletre. Tisza Lajos k. u- 39. Tel. 14-68.

Next

/
Oldalképek
Tartalom