Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-13 / 182. szám

DELMAG7 ARORSZÁG T95Í augusztus T5Propaganda ide, propaganda oda, a mosó TC^V Ezt kér|e mindenütt szappanok Közi mégiscsak legjobb a Csak ezzel mosson. Készíti VIOH FERENC, Tisza Lajos körül 53. sz. lakával. Utána a Martín-kávéházba mentünk, ahol zöldes peppermint likőr mellett vártuk meg az uj esztendőt. Mikor februárban hazajöttem, a fiuk, akikkel együtt voltam Szilveszter estéjén, egy képet küldtek nekem, egy amerikai festőnek a rajzát, akit nem ismerek. A képen egy kis angol magasra emeli a poharát és csaik kőrvonalaikhan látható szellempoharakkal kocint. Az aláirás „Absent frisends", távollevő barátok. A távollevők, akik elutaztak, elmentek. Háry Gyula mondotta nekem, hogy a kép nagyon szép és a technikája nagyon érdekes, mert gummin van sokszorosítva. Mindig erre a technikai részletre kell gondolnom, ha a képet látom, mert csak igy tudom magam előtt is eltitkolni az elfogódottságomat. Kezdem hinni, hogy nagyon is sokan vannak már, akik elmentek. Kezdem hinni, hogy már nem azok a nagy utazások, amelyekét odakint teszek meg, hanem, amelyek idebent játszódnak le, a saját szobám négy fala között. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Regényfejezet a háborúból) Kipling említi, a csodálatos mesemondó, hogy nagyon sok fejőt csinált az Isten, de szive csak egy van a világon minden népnek. így történik, hogy ha mesét hall, gyermekké válik az ember, öt magáit is a Keletnek gyöngyszavu mesemondója tanította meg rá, hogyan gyakorolja a mesterségét. — Először is mesélj az embereknek olyan dolgokat, aminőket együtt láttatok. Beszélj aztán olyan dolgokról, amiket csak magad láttál, végül olyanokról, amiket csupán hallottál. Aki hallgatódzó és a szegényeket nem kergeti eű az ajtójától, mindenütt talál mesét, mert a földnek egész kereksége telistele vwn velíik. Azért legjobb mesemondó a szegény ember, mivelhogy neki minden éjjel a főidre kell szorítani a fülét. A főiddel, a magyar anyafölddel, kapcsolatos ¿z a történet is, amely most lát először napvilágot, bár tudni is kevesen tudnak róla. Nem sok ok volt rá, hogy dicsekedjenek vele, azonban olyan régen történt, hogy immár ártatlan bürokratikus tévedésnek tekinthető és el lehet mondani. lf>15 áprilisában érvényben volt már a statárium, mikor Kalla IHéa husz éves szegedi közhuszár főbenjáró bűncselekményt követett el Megsebezte és megrabolta a menyecske-barátnőjét, hogy a holmikkal a leány-ideáljának kedveskedem. .Sokáig hajkurászták. mert az akkor még teljességében meglévő Makkos-erdőben bujkált, egész svadron hnszár kergette lóháton, valamennyi rendőr, amiig elfogták és megvasalva behozták a városházéra Borbola Jenő elé. Szép fiatal kölyök voK, megszántam, szóba álltam vele. — Hogy követhet fi taMzárgverek Uven ocsmányságot? Dacosan válásáéit. — Hát ha egyszer megtanítják az embert a háborúban gyilkolni. » -- Illés fiam, mondom, ez csak olyan matikus beszéd. Nem sok időt tölthettél «1 a fronton, mert « húttlisfrád szerint épp nyolcszor szöktél mqg. Végigmért a tekintetével. — Én ott voltam, de nem minden zsidóféle mondhatja ezt magáról. — Ezért a szemtelenségedért felkötnek, biztattam gyengéden, mint ahogy a hadbíróság csakugyan kötéUltali halálra Ítélte, bár megnyugtatok mindenkit, hogy semmi fél« befolyásom nem Tf>lt ez ügyben. Április 27-ét irtunk, minden gyönyörűségével itt volt már a tavasz é? szegény jó Vörös Tibor generális iir szive lázasabban vert, mint Kalla Illésé. — Mit nem ér meg öreg korára az ember, halálos ítéletet kell aláírnom! — sóhajtozott. Az akkoron a kerületnél jogászi észnek tisztelt /én kapitány pedig sürü káromkodások közt diktálta az írnoknak, akit akkor Ka bók Győző, az eredetnél is eredetibb Göre Gábor, alakított: — Végrehajtási négyszöget és záró sort a húszé rpótszázad rendel. Egyebekben utalok a szolgálati szabályzat első részének 708. pontjára. Az eljárásról jelentés teendő. Illést osle fél nyolckor lámpafénynél felhúzták, a végrehajtása négyszög parádésan bevonult, az öreg jogászi észnek tisztelt állomástiszt ur pedig egy pofa sert rendelvén a Barossban, különféle jel szókat adott ki a Battla-gy ereknek A vadgalambról szólt éppen a nóta, aki a kalászra szállt, mikor a kapitány hirtelen tarkójára osap és nagyot ordit. — Marhaság! Elfelejtettem parancsba tenni, hogy akasztás után Kalla ülést temessék el. Azt most képesek ott lógatni a feltámadásig. Az asztalnál ülők bólongattak rá, hogy biz az meglehet, sőt egy főorvc» meggyőződéssel vallotta, hogyha nem volt parancsban, nem voltak kötelesek eltemetni Nagy kijózanodás támadt egyszerre a kapitány rohant az állomásparancsnokságra, felhívta a huszárkaszárnyában a segédtisztet. — Kiment vacsorálni a városba, mondja a telefonügyeletes. — Ha megjön, azonnal hívjon fel. De mondd csak, fiam, mióta vagy szolgálatban? — Dél óta. — Nem hallottad, rendben ment-e az akasztás? — Rendbe®. — Eltemették? — El — Nem tudod, hogy hova? — A belvárosi temetőbe, mert ott úgyis mindig meg van ásva egy sor sir. — A hősök közé? Hejnye, azt a... különben köszönöm, végeztem. A kapitány urat. soronkivüíi mértékben kiverte a veríték, hogy mit kell most csinálni? Mert a nótában könnyű azt mondani: „N-em bánom én, akármit is beszélnek", — honvédbőrben azonban nem egészen igy van. A kapitány ismerte a törvényt, mely szerint minden emberi hullának kiásatásáboz hatósági engedély kell, azt is csak egy évvel az eltemettetés után lehet kérni. Ha a szabályt betartják, egy óra múlva az egész katonaság egy nap múlva a monarchia, egy hét múlva minden semleges hatalom azon röhög hogy Szegeden az akasztott rablógyilkost hőssé avatták Abban a pillanatban telefonál a huszár-adjutáns. — Kérlek kezdi a kapitány, az irodából dobjál M mindenkit. Megvan? Akkor ide vigyázz! Először is van-e pénzed? Rendben van. Rögtön hivasd azt a vaddisznó altisztet, aki Kallát elföldeltette, adj hozzá négy megbízható embert ásóval és villanylámpával. Menjenek a rabok temetőjébe, ássanak egy sírt, aztán irány a hősök temetője, Kallát kiássák ügetés a koporsóval a rabtemetőbe, elássák bevonulnak minden embernek adsz őt koronát, rendezzenek egy kis tort, de akinek a szája eljár, az maga is statárium ailá kerül hadititok megsértése cdmén. A pótszázad pedig reggel szolgáladri jegyen jelenti, hogy a kivégzett közhuszár temetése szabályszerűen meg történt. Igy elintézvén mindent, visszament a Barossba, mert most már mindegy volt, hogy akármit ie beszélnek. Mondta is másnap a tábornok: — De vörös a szemed! Tán megsirattad a huszárt— Inkább az örömtől sírtam, mert hogy feltámadt. — Miket beszélsz? — Mondom én, mert üres a sírja. Az óbester urnák nem sok haja volt, de az a kevés is az égnek meredt, mikor meghallotta a történeteit Azután visszasimultak a hajszálak. Még csak annyit, hogy a költség több volt öt koronával a tervezettnél. A temtőcsőszt ugyanis el kellett csalni a korcsmába, ott leitatni, hogy ne lásson semmit. Az ilyen embert ugyanis elragadja a hivataloskodás fontossága és ostoba módon ragaszkodik elavult civil törvényekhez, amiknek semmi értelme sincs háborúban. Bob. PAPLANIpOMAN 1857 At» Mihály és Fia cégnél. Szeged Kárász ucca 14. Mozgalom a szegődi tarhonya propagálásáért (A Délmngyarorszáq munkatársától.) Szombaton délben a szegedi tarhonya propagálása érdekében szükebbkörü értekezlet volt a városházán- Az értekezleten dr- P á 1 f y József polgármesterhelyettes elnökölt és azon résztvett V á r a d i Géza miskolci tanár, a szegedi tarhonyagyártás egyik propagálója, dr. Cserz y Mihály, a kereskedelmi és iparkamara titkara, Kardos Géza tarhonyagyáros és a szegedi nőegyesületek több vezetőségi tagja. Arról tárgyalt az értekezlet, hogy miképen lehetne a szegedi tarhonya fogyasztását emelni és a tarhonyát mind szélesebb körben megismertetni. Hosszabb vita után elhatározta az értekezlet, felkéri a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének szegedi szervezetét, hogy a Szegedi Hét idejében hívjon össze országos kongreszszust Szegeden és ezen tartsanak a háziasszonyok előtt ismertető előadásokat a tarhonyáról. Ugyanekkor kiállítást is rendeznek a szegedi tarhonyakülönlegességekből és bemutatják azt is a vidéki háziasszonyoknak, hogy a szegedi tarhonyát hányféle variációban lehet elkészíteni. SZEGEDI ÉRTESÍTŐK Tunyogi Csapó János reálgimnáziuma. Szeged legfiatalabb középfokú iskolája: Tunyogi Csapó János reálgimnáziuma az elmúlt tanévben fejzte be második esztendejét és az értesítő szerint kiváló eredményt ért el. Működését a mult év októberében engedélyezte a kultuszminiszter. Egyelőre csak négy osztálya volt. Jelesrendü volt 4, jórendü 11, elégséges rendű 13 növendék, 5 tanuló bukott meg egyegy tárgyból, osztályismétlésre egy sem. Érdekes, hogy a tanulók egy kivételevel szegediek, illetve Csongrádmegyeiek. Az intézetnek 9 rendes és óraadó tanára van, az iskola mellett internátus működik. A jövő tanévben ötödik osztálya is lesz az intézetnek. A' szegedi II. kerületi MadácK-uceai állami polgári fiúiskola értesítőjét Igerth Antal igazgató szerkesztette. Az iskolának ez a hatvanadik értesítője, tekintettel arra, hogy az iskola 1873-han nyilott meg. Ez idő alatt — mondja az értesítő — 20 ezer gyermeket bocsájtott szárnyra polgári erényekkel vértezve. Az iskolának az elmúlt tanévben 332 növendéke volt. Ezek közül nem szegedi, illetve csongrádmegyei kilenc volt. A tanulók tanulmányi eredménye kielégítő. Jelesrendü volt 12, jórendü 8ő, elégséges 168. Javítóvizsgától tehet 51, ismétlésre bukott 15 növendék. A tanulók legnagvobbrésze iparos szülők gyereke. 105 kisiparos fia tanult a mult évben a Madách-uccai oolgáriban. «