Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-08 / 151. szám

DÉLMAGyARORSZAG <933 július 8. ság alapján áll, tisztán látja, hogy a javaslat lényegileg is megfelel a magyar kozjognak. A* 1920:1. tc.-t a szükség hozta. A szentkoronaelmélet szól éppen amellett, hogy a kormányzói jogkórt teljesen ki kell építeni. Ezután határozati javaslatot nyújtott be, amelyben kérte, hogy a kormány mielőbb tegye folyamatba azokat a közjogi előmunkálatokat, amelyek alkalmasak a magyar királyság alkotmányos szuverenitását meghatározó törvénytervezetek benyújtására. A javaslatot elfogadta. Vitéz Ba jcsi Zsilinszky Endre a javaslat ellen szólalt fel. Helyesebb lett volna a javaslat vitájából teljesen kikapcsolni a kormányzó személyét. Ez a magyar alkotmányosság és a magyar parlamentánzmus szellemének is jobban megfelelt volna. A kormányzó birja minden képviselőnek tiszteletét, de egy ilyen 14 keserves esztendő után, amikor a magyar nép rosszabb helyzetben van, mint Kun László ideiében volt, nincsen a magyar államnak egyetlen tényezője sem, aki iránt a magyar nemzetnek dicshimnuszokat kellene zengeni. Zsilinszky ezután is állandóan a kormányzó személyével foglalkozik, mire az elnök figyelmezteti. hogy helyes az az álláspontja, hogy nem kell a kormányzó személyét a vitába bevonni, de ezt a* álláspontot vonja le elsősorban önmagára. Zsilinszky beszéde további során azt fejtegette, hogy az elmúlt 14 év alatt a többség sokszor ment el hidegen az alkotmány szellemének megcsúfolása mellett. Mi lesz például a magyar kegyúri jog 900 éves nemzeti kincséből. A javaslatot nem fogadta el. Meskó Zoltán: Hűséggel van az államfő személye iránt, ezért a javaslatot elfogadja. D é s i Géza meg van győződve arról, hogy a kormányzó csak a legszükségesebb esetben él majd a javaslatban biztosított jogkörrel. A javaslatot elfogd ta. Rassay Károly elfogadta a javaslatot, noha nincs meggyőződve arról, hogy arra éppen most van szükség. Hangoztatta, hogy tiszteletlenség az államfő személyét a parlamenti vitába nevonni, mert ez kritikát vonhat maga után. Egyébként is a tömjén füstje sokszor palástol egyéni érdekeket és ambíciókat. Ezután vitába szállott Wolff Károly megállapításaival és kétségbe vonta, hogy a kormányzói jogkör a magyar alkotmánvban alaptőrvénvként le lett volna fektetve. A vita során felhozott aggályokkal szemben a kormányzói eskü a legnagyobb garancia. Az elnök ezután bezárta a vitát Lázár igazságűgyminiszter: Abban, Hogy közjogi kérdésekben kevés ellentét van a Ház tagjai között, fényes bizonyítékát látja annak az alkotmánytiszteletnek, amely a Ház minden tagiát eltölti. Sem közjogi, sem politikai szempontból semmi ok sem forog fenn arra, hogy az 1848-i és 1867-i törvényhozásnak a Ház feloszlatásáról szóló intézkedését a maga teljes egészében vissza ne állítsuk. Nyugodt lelkiismerettel kéri a javaslat elfogadását. Ezután Gömbös miniszterelnök beszélt. Közjogi érzése — mondotta —, azt bizonyítja, hogy minden jogi berendezkedés csak egy célt szolgálhat, a nemzet érdekét, öncélú nemzet csak egyet ismer: önmagát és ugy rendezi be jogviszonyait amint azt életfeltételei előírják. Minden időnek és kornak megvan a maga történelmi légköre, amelyhez alkalmazkodni kell. A történelmi távolság bizonyítja majd be, hogy az a nemzetgyűlés, amely az átszenvedett forradalom után ült öszsze, méltóan teljesítette történelmi hivatását. Ne felejtsük el, nogy ma a világ vajúdásban van és csak az óvatos lépések politikáját lehet követnünk. A jogkiterjesztést meggyőződésből tartja fontosnak. A javaslat hozzátartozik ahhoz az élethez, amelyet ma élünk. 1920-ban senki sem gondolt árra, hogy 13 évig fog a mai állapot tartani. Azt hitte mindenki, hogy átmeneti berendezkedésről van szó. A kormányzó a nemzet szempontjából értékes és áldásos működésre tekinthet vissza. — Az a szellem — folytatta Gömbös miniszterelnök —. amely a vitában érvényesült arra enged következtetni, hogv a Ház minden oldalán vannak olyan férfiak, akik helyeslik a javaslatot. A királyi jogkör szabályozásával foglalkozni annyit jelentene, hogy ez a kérdés aktuális. A javaslat hozzájárul annak a nyugodt légkörnek biztosításához, amely az alkotmányos munkához szükséges. Végül köszönetet mondott a felszólalóknak a magas színvonalú vitáért amely arra készteti őt, hogy minden kérdésben, a politikai kérdésekben is és mindenkor a legmesszebbmenő megértést keresse. A Ház többsége ezután elfogadta a javaslatot A szavazásnál csak Farkas Tibor, őrgróf P a 11 a v i c i n í György és a szociáldemokrata képviselők maradtak ülve. Ezután a Ház megválasztotta a 33-as bizottság tagjait. A bízottság tagjai lettek: gróf Bethlen István. Bíró Pál, Bud János, gróf Eszterház y Móric, Éber Antal, Győ m ör ev Sándor, Ivády Béla, Kállay Tibor, Kenéz Béla, Kozma Jenő, Lakatos Gyula, Marschall Ferenc. May er János, Nagy Emil, Péntek Pál, Rassay Károly, Schandl Károly, gróf Sigray Antal, S'ztranyavszky Sándor, Temesváry Imre, Ugrón Gábor és Wolff Károly. Az országos küldöttségbe 5 tagot választottak: Illés Józsefet Nagy Emilt, Rassay Károlyt, Wolff Károlyt és Zsitvay Tibort. Az elnök ezután javasolta, hogy a legközelebbi ülést hétfőn délután tartsák. A napirendi vita során Eckhardt Tibor szólalt fel. Emlékeztetett arra, hogy a legutóbbi időben Romániában olyan antireviziós tüntetések zajlottak le, amelyekre pénzért toborozták a resztvevőket és amelyek után sok helyen súlyosan bántalmazták Erdélyben élő maÍ

íyar testvéreinket. Akadj egy budapesti válalat, amely a romániai revizióellenes tüntetésekre rádióberendezéseket, hangszórókat és egyéb technikai eszközöket szállított Erdélvhe. sőt szerelőket is küldött ki. akik kipróbálták a készülékeket. (Felháborodás az egész Házban.) És ennek a vállalatnak volt bátorsága a vám visszatérítését kérni akkor, amikor a készülékeket hazaszállította. Ez a vállalat az újpesti Standard rádiógyár. Követelte a kormánytól, hogv az ilyen vállalattól minden támogatást és kedvezményt azonnal vonjanak agv Emil a kormánypárt nevében csatlakozott Eckhardt fe jtegetéseihez, végül E c Ív h a r d t Tibor személyes kérdésben szólalt fel mégegvszer. Az ülés fél 10 órakor ért véget. A zuhanó dollár és a bankok Az adósok szómóra: aranydollár, — a bankok szómóra: papírdollár — Tárgyalások a pénzügyminiszterrel (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A parlament folyosóin pénteken igen élénken tárgyalták a TÉBE igazgatótanácsának az aranydollárral kapcsolatos határozatot, amelynek lényege az, hogy az adósok a dollártartozásokat a régi árfolyamon fizessék meg, ellenben a bankok a mai lecsökkentett árfolyamon tegyenek eleget kötelezettségeiknek. Az egységes párt földmüvelésügyi bizottsága már állástfoglalt ez ellen a határozat ellen és álláspontját memorandumban foglalva, hétfőn küldöttségileg fogja átadni Imrédy pénzügyminiszternek. A kérdéssel a pénteki minisztertanács is foglalkozott anélkül azonban, hogy döntés történt volna. A folyosón elterjedt hírek szerint a kormány megoldást keres, amely középutat jelentene a szorosan vett jogi helyzet és a gazdatársadalom kívánságai között. A kérdéssel foglalkozó képviselők pénteken megbeszélést folytattak Imrédy pénzügyminiszterrel, aki helyeselte a gazdaképviselők aggályait, kijelentette azonban, hogy végleges állásfoglalás csak akkor történhetik, ha bizonyos jogi vonatkozású problémákat eldöntötték. 21 horogkeresztesi tartóztattak le a nyugatmagyarországi telefonmerényletek miatt (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Grazból jelentik: A csendőrség kinyomozta a nyugatmagyarországi telefonmerényletek tetteseit Hu^zonegv nemzeti szocialistát tartóztattak le, akiknek legnagyobb része beismerő vallomást tett. A minisztertanács rendeletet adott ki a terrorcselekményekkel előidézett gazdasági károkozások ellen. Akik a rendelet ellen vétenek, a bűnvádi eljárás során kiszabandó büntetéstói függetlenül a politikai hatóság Ítélkezése alá is kerülnek és 3—6 havi elzárásssal büntetendők. Az osztrák-német konfliktus újból a végsőkig kiéleződött. Dollfuss kancellár gráci éles beszéde a nemzeti szocialisták ellen mutatja, hogy a megbékélés teljesen kilátástalan. Másrészről a nemzeti szocialisták sem nyugszanak. A nemzeti szocialisták a tilalom ellenére a Fingén tüntettek. Nagyobb csoportokba verődve elénekelték a Horst Wessel-índulót és éltették Hitler Adolfot. A rendőrök szétkergették a tüntetőket, azok azonban újból és uiból összeverődtek. A tüntetők több rakétát tkirobbantottak. Végül egy nagyobb rendőri készültség két oldalról körülzárta a tüntetőket és gumibotokkal megtisztította az utvonalat. Több tüntető megsebesült. Igen sok letartóztatás történt. Müncheni jelentés szerint a német nemzeti szocialistapárt részéről nyilatkozat hangzott el, amely szerint a nemzeti szocialistapárt elleni árulásnak tekintik, ha osztrák nemzeti szocialisták szót fogadnak Dollfuss felhívásának. A szövetségi kancellár ugyanis egyik beszédében jelezte, hogy hajlandó a nacionalista frontot teljessé tenni és a feloszlatott nemzeti szocialistapárt híveivel is együttműködni. abban az esetben, ha azok egy olyan szervezetben tömörülnek, amely megtagadja a régi pártszervezetet és nem fejt ki együttműködést a németországi hi'lerista mozgalommal. A német nemzeti szocialistapárt nyilatkozata hangsulvozza, hogy nem tűr egy más nemzeti szocialistapártot és az osztrák nemzeti szocialista pártszervezete' többszázezer tagja és az azokhoz csatlakozó „milliók" kötelesek továbbfolvtatni a harcot q régi szellemben. II profiválogatott győzelme Ma Imiiben Malmö, julius 7. Magyar válogatott labdarugócsapat—Malmö válogatott 8:2 (4:1"). Maoyar-oszlrók vámuniói favasolf Ausztria delegátusa Londonban London, julius '. A világgazdasági konferencián Ausztria delegátusa közölte, hogy Ausztric a közé'peurópai gazdasági rendszabályozását szükségesnek tartja. Nagy súlyt helyez a magyar gazdasági kapcsolatok kiépítésére. Az osztrák kormány szerint a legmegefelelöbb lenne az osztrák-magyar vámunió megteremtése. Ezt az osztrák bejelentést a magyar kormány megbízottja azonnal jelentette a kormánynak. Jól informált helyen kijelentették, hogy örömmel fogadunk minden ilyen irányú törekvést, mert gazdasági politikánk iránya az, hogy minden eszközt meg kell ragadnunk a középeurópai gazdasági válsáR enyhítésére.