Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-01 / 146. szám

DÉ Í: MAGYARORSZÁG 1953 (uíiuB I. Férfi kalapok óriási választékban, nagyon olcsó árakon Pollák Testvéreknél t~r MANIU GYULA: KIÁBRÁNDULTAM ... „Ha mégegyszer tizenkilencben volnánk, valamit másképen csinélnék... „Nagyrománia" megteremtője nyilatkozik a „Délmagyarországnak Szilágybadacsooy. Hepehupás vén Szilágyság. Ar „árvizi hajós" és „Léda asszony" szerelmesének áldott magyar romantikával teletűzdelt hazája. A vidék csupa zöld, csupa remény, csupa feltámadást sejtető. Fuvarosom döcögve halad a virmosta országúton, a junlusi i\ap erőtlein lagymatagon ködlik az ezüstösen gomolygó felhők mögül. Az útszéli árok csordultig tele van esővízzel. A „badacsonyi remete". Reggel hét óra van. Alig fél órája indultunk Tasnádról s most ahogy a két kis mokány-ló megkerüli a szilágy badacsonyi szőlőhegyet, elébünk tárul a kis falu: Szilágybadaosony. Maniu Gyula fntornyos kis faluja, nádfedeles házaival, megrokkant hagymatetejü templomával. A község ugyan vegyes lakosú, de a protestánsoknak nincs templomuk, a szomszédos Szilágysomlyóra járnak vasárnaponként istentiszteletet hallgatni. Politikai berkekben azt mondják: Maniu Gyula, „minden románok álmának: Nagyromániának megteremtője" végkép letűnt a politika színpadáról; ha mégis nagyritkán felbukkan, a kulisszák mögött szónokol, intézkedik, tanácsot ad s azután ismét visszasfilyed „badaosonyi remetének". Esténként, ha szép idő van, a szőlőhegy fás utain sétál nagy fehér komondor kutyájával. Szekerünk lassan halad a tengelyig érő sárban. A két kis mokámyló izzadva dagasztja az agyagos habarékot. Kövezett országútnak itt hirepora sincs, hiába lakik Szilágybadacsonyban az erdélyi románok vezére. Nagyrománia többszörös miniszterelnöke. — Nem vagyok alkotmányos tényezői Tizenegy óra felé járt az idő, amikor Maniu fogad. Egyszerű polgári kényelemmel berendezett dolgozó szoba. A falakon értékes festmények, az íróasztalon Kossuth Lajos mellszobra, A kegyelmes ur az Íróasztal mellől áll fel és barátságosan ülőhellyel kinál. — Tessék kérdezni, — mondja szivélyes hangon. Tisztán, dallamosan, szilágysági akcentussal beszél magyarul. Magyar újságíróval mindig magyarul beszéL — Kegyelmes uram, a newyorki „Hearst"Ispok munkatársa: Knieckeboker irta pár nappal ezelőtt, hogy nálunk azért vannak ilyen speciálisan rossz viszonyok, mert Maniu Gyula második alkotmányos tényező az országban s Románia Szilágybadaosony körül terül el. Abból az apropóból kérek választ, hogy a kegyelmes ur a közeljövőben Washingtonba utazik. — Kérem, ön bizonyosan tudja, hogy én teljesen visszavonultam a politikától. Hogy ugy mondjam: kiöregedtem belőle! Washingtoni utam tisztára magánjellegű. Engem nem érdekel, mit ir Knieckeboker, de mindenesetre kijelentem: nem vagyok alkotmányos tényező! Románia nem Szilágybadacsony körül terül el!... Maniu arcára keserű vonás rajzolódik. — Tudja kérem, évek óta nem titkolom már, hogy kiábrándultam... Ha még egyszer tizenkilencben volnánk... valamit másképen ©sinálnék... — Testvéri kezet kell már nyújtani, itt belföldön az egykenyeren élőknek a testvéri kezet kellene már nyújtani a Dunamenti államoknak... különben hiába van minden konferenclázái... Kossuth Lajos óta, senki sem folytat reálpolitikát... Maniu kiábrándult. És Maniu ezt nem is tagadja. „Ha valami akkor közbejön .. Visszafelé döcögött már a szekér, amikor eszembe jutott egy közelmulti jelenet Tavaly ősszel volt Sinajában, a „C a r ei m a n"-hotelben. Maniu autón érkezett II. Károly királytól, akinek másfél órás kihallagtás után visszaadta a miniszterelnöki tárcát. Egyik magyar kolléga megkérdezte Maniutól: „mikor jön ismét kormányra?" — „Majd ha tagy!" — válaszolta Maniu magyarul s a román kollégáknak sehogy sem tudtuk lefordítani a kormányelnök válaszát Pár nappal később, azóta tragikusan elhunyt Molnár Jenőnek, a „Borsszem Jankó" szerkesztőjének elmesélte Maniu a tizenkilences évek néhány történelmű érdekességű epizódját. „1919-et irtunk akkor, Budapesten az Andrássyuton román tisztek korzóztak. Maniu százezer főnyi románságot hivot- egybe Gyulafehérvárra. J á s z i Oszkár Aradon, a megyeházán tárgyalt éjjel-nappal a „román nemzeti tanács" teljhatalmú megbízottjával: Pop-Cslcsó Istvánnal, ötnapi szakadatlan tárgyalás utát végre megegyeztek: autonom Erdély, magyar fennhatósággal. Ahol magyarok élnek többségben, nagyar a közigazgatási nyelv, ahol románok vannak túlsúlyban ott román... A szerződést Jászi ét Pop-Csictó aláírták — nyolc napon belül emelkdik jogérvényüvé. Jászi ruganyos léptekkel jött It a vármegyeháza lépcsőjén, negyedóra múlva Indult a pesti gyors... Egyszerre autó állt meg a kapu előtt, amelyből Maniu szállt le. Jászi megdöbbenve nézte Maniu feldúlt arcát, amint elébeállt és »iri hangon egyetlen szót mondott: soha! Azzal felszaladt Pop-Csicsóhoz és a szerződést összetépte. „Soha I4' Ss ezzel Erdély sorsa megpecMtölődött... — Mit gondol szerkesztő ur. kérdezte Maniu Molnár Jenőtől, mit gondol, ha akkor valami kőtbejön... Mondjuk: ha az autó defektet kap Ujaradon?... Berey Géza. Metfblehato. ole«ó rendklTflll elegiiu erodott avájol syArtmlnjra ilarwln watdi Co. zseb- és harhOlöOráh. Sok wtlUuk «gr » Ti(ryn legyen UBIN fotelágya kapható már 95.— P-árt UBIN IMRE Singed, Komnth Lkjoi-anrinit 8, Telefon 84—65 MEGHÍVÓ. A Szegedi Fészek-KIgb 1933. évi Július hó 9-lk naplón (vasárnapi d «. 11 órakor o Klub tlsial uszóhózóban megtartandó évi rendes közgyűlésére a Klub taglóit tisztelettel meghívja ar Elnóliség. Tárgysorozat: Jegyzökftnyvhltelesltök kijelölése. ív! |elentés elóter]« Az 1932 évi zárszómadós és mérleg előterjesztése. Ai 1933. évi költséavetés előterjesztése és megállapítása. Az üresedésben lévő tfsttlkoH állások betöltése. A tagok hozzájárulásai tárgyában határozathozatal. Esetleges Indítványok. Jegyzet. Indítványok a közgyűlés elölt legalább 3 nappal adandó« be. Örök béke Kaifinös álom Sok dolgom van s újságot rendszerint csak este olvashatok. Ujabban főként külpolitikai kérdésekkel foglalkozom, nem csoda tehát, hogy minden reggel ugy riadok fel, mintha farkasok marcangolnának. S még örülnöm kell, ho^y olyan ritkán álmodom emberekről, mer mióta a leszerelési terv foglalkoztatja a világot, azóta nappal is nyugtalan vagyok s még randevúra sem megyek revolver nélkül, fgy igazán nincs okom panaszra, ha nappal felebarátaim közelében kételkedem is az orők béke lehetőségében, álmaim rokonszenves fenevadjai pajzán acsarkodásukkal arra az ősi, harmonikus időre emlékeztetnek, amikor még nem kellett minden gyilkosságot megindokolni s igy politikára sem volt szükség. Ma reggel is aránylag frissen ébredtem fel, mert csak egy párduc marcangolt szét s a természetes halál emléke embertársaim iránt is fokozott szeretetre hangolt, őszinte hála töltötte be szivemet, hogy nem gázháborunak estem áldozatul s hogy felebarátaimtól való örökös rettegésemtől megszabaduljak, elhatároztam. hogy szerénv erőmhöz mérten , mielőtt véglegesen i dzsungelbe költöznék, én is végiggondolom a magam kis örök békéjét, hátha használok vele az emberiségnek. Rossz napom volt, valaki belémkötött az uccán, mert tévedésből megszólítottam a feleségét, azonkívül a hivatal főnököm is kijelentette, hogy azonnal elbocsájt, ha nem dolgozom ingyen, igy az örök beke terve is éjszakára maradt, tudja Isten, apró incidenseim ezúttal is csak hatrányomra befolyásolták fantáziámat. Ma jd éjszaka! El is helyezkedtem az ágyban s addig condoltam az örök békére, mig szép csendesen elaludtam, Biztosra vettem, hogy álmomban ez a kérdés is tisztázódik bennem, mint annyi minden, hiszen az ébrenlét sokkal kicsinyesebb, akadékoskodóbb, mintsemhogy megoldhatná az emberiség légsürgetőbb és leglényegesebb problémáit. El is aludtam. A nappali zűrzavar után szinte jól esett az álom egyszerű józansága s hogy hamarosan végére járjak a aolognak, átmentem a szomszédos szertárba s vállaimra csatoltam az álom ismert szárnyait. S már repültem is. Különös országok terűitek el alattam. Valahol éppen béketárgyalások folytak, de felülről azt is láttam, különös az álom, hogy a békepalota pincéi tele vannak fegyverekkel. Máshol éppen forradalom tört ki. Jót nevettim, mert a háttérben tisztán, kivehetően türelmetlen ellenforradalmárok várták a koncot. Egy udvar közepén bitófa állt és hulla himbálózott rajta. Almom azt is megsúgta, hogy az illető végzetes tévedés áldozata. Egy ura lkodónak migrén je volt s igy nem fogadhatta az ország minisztereit, akik a földrengés áldozatairól akartak beszámolni. Már-már kezdtem elcsüggedni, mikor a tenger közepén egy kis sziget tünt elém. Szárnyaim összecsanódtak s kíváncsian ereszkedtem le valami hatalmas, városszerü épület elé, ahol szokatlanul egyszerű öltözékü emberek munkálkodtak. Arcuk békés és megnyugvó volt, csendesen, zúgolódás nélkül törték a kővet, látszott rajtuk, hogy társadalmi berendezkedésük valamennyiük számára nyugalmat és harmóniát biztosit. Ez az örök béke országa — gondoltam ujjongva s az egyik férfit, aki csákánnyal szaggatta a sziklákat, megszólítottam : — Hogy élnek itt jóember? Készségesen felelt. Köszönöm, megvagyunk. Hát maga, hogy került ide? Megmutattam a szárnyaimat, de az ember felkacagott — Én is ilyen szégyenlős voltam eleinte. Csak vallja be nyugodtan, itt már ninc» különbség ember és ember között . . . Más világ ez... Jóleső érzés bizsergett át rajtam, mióta eszemet birom, igy valahogy képzeltem el az igazi demokráciát. Néhány bevezető szó után, kicsit még mindig zavartan, bevallottam, hop" tn'lammal nrobálom szolgálni az emberiséget. — Biztosan valami j6 dolgot irt I — kiáltott az idegen. — No, sebaj 1 van itt ilyenfajta is. Naponta egy órát el is filozofálhatnak. Hanem most jó lesz, ha odébb áll, sok a munka. Dicsértem szorgalmát s míg körülnéztem a szigeten, annak az érzésemnek adtam kifejezést. hogv még sehol sem akadtam ilyen szeretetreméltó és dolgos emberekre. Már éppen útra akartam indulni s szárnyaimat igazgattam, mikor valaki megragadta a karomat: — Szökni akarsz ? te I — s jó fejbe vágott. Tudod-e, hogy az ilyesmiért golyó járt — Hát hol vagyok ? — dadogtam félig eszméletlenül. — Verjétek vasra, hogy a többi fegyenc is nyugton maradjon. Mindenkit felköttetek, aki szökni merészel s teljes erejével belémrugotL.. * Erre aztán fel is ébredtem. A különös sziget egvre előttem lebegett s rémülten eszméltem az álom értelmére. Egész nap sokat dolgoztam, hogy eszembe ne jusson többé az őrok béke, mert mindig a fegyencekre kellett gondolnom, akik aránylag még azért elik plcgzavartalanabb társadalmi életet, mert kívül esnek a társadalmon. Berezeli A. Károly.