Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-04 / 148. szám

DEL M AGYAKORSZAG SZEGED. Szerkc*ztO*«a: Somogyi uccu 22.1.em. Telefon: 23-33.^KlodrthlvolBl, kOlc*«nk«nyv(dr «* legylrodo Aradi ucca S. Telefon: 13—OO. — Nyomda : Lflw LIpAI ucca ÍO. lelelon t I.V06 TArlrn« és levélcím • l)élmnoy«ri>r»«lfl «»eged Kedd, 1933 Julius 4 Ara 12 fillér IX. évfolyam, 147. S2. ELŐFIZETÉS: Hnvonln helyben 3.20. Vidéken éí Budapesten S.ftO,fcUllöldön 0.40 pengd, x Egyes >zAm Ara hélkOatnap 12, vn»Ar- és Ünnepnap 20 1111. Hír« petések felvétele tarlia szerint. Megje« lenltc hétld ld-vételé-vel naponta reggel 4 mélység rabjai Nem akarunk a napi politikára utalni, amikor megállapítjuk: régen érzett az ország olyan örömteli megkönnyebbülést, mint amikor a kilenc solymári bányász megmeneküléséről hirt kapott. Volt már nemzeti ünnep, amelyik kevesebb szivet dobbantott meg, mint a solymári örömhir. Ha kilenc katona elesik a harcmezőn, a hozzátartozók megsiratják, de még az ő bánatukat is enyhiti a hősi szolgálat, melynek férfias teljesítése közben érte őket utol a halál. De a veszteségi listán olvasott kilenc név soha nem tudta ugy felrázni a részvétet, mint kilenc élő embernek sorsa, akik szembenéznek a halóllal. A halállal való szembenézés meginditóbb, mint maga a halál. A halál tényét még azok is tudomásul veszik, akiket a halálra való készülődés szemlélete a lelkük fenekéig megindít. Az ország egész népének szive ott dobogott a solymári akna felett s izgalmas részvéttel leste a híreket: adnak-e még életjelt az elevenen eltemetettek s biznak-e még a mentők abban, hogy emberfeletti fáradozásuk sikeres lesz. Az emberi szolidaritás ezer megható bizonyságát produkálta ez a bányaszerencsétlenség. Hozzátartozóikon s munkatársaikon kívül alig ismerhette valaki őket, a munkának névtelen hősei voltak, amig a föld mélyében viaskodtak azért, hogy nekik fekete kenyerük, nekünk világosságunk és melegünk legyen. A munka névtelen hősei voltak s már kétségbeejtően közel voltak ahhoz, hogy a munka névtelen mártírjai váljanak belőlük. Nem voltak politikusok s nem voltak operettprimadonnák, nem voltaK biciklimatadorok és pingpongbajnokok sem, nem voltak mozisztárok és nem voltak bridzsóriások s mégis: a nemzeti együttérzés ott reszketett a mentők harcoló-dolgozó csákányai mellett s szivük dobbanására hallgatózott lélegzetet elállító csendben az egész nemzet. A solymári bányászok katasztrófája ennek a nemzetnek sorsát szimbolizálja. Ránktört az elemeknek s az emberi vigyázatlanságnak szörnyű szövetsége, ránktört az iszapnak lavinája s eltemetett bennünket is. Elzárták ezt a nemzetet is a levegőtől és napfénytől s törmelékeknek, iszapnak és szennyes vizeknek árjába temetkezve várjuk mi is a felszabadító igazságot, várjuk a mentőcsapatoknak érkezését, várjuk a levegőt és várjuk a napfényt. Olykor életjelt adunk mi is magunkról, tudósaink eredményei, művészeink alkotásai ott kopogtatnak a világ lelkiismeretének falán és sürgetik a mentők munkáját. A nemzet sorsát a solymári bányászok katasztrófája ábrázolja, csak nincsenek, akik karjuknak és lelkiismeretüknek megpihenése nélkül az izmaik és idegszálaik ronggyáváltáig fáradoznának azon, hogy kiszabaduljunk az élve ránkszögezett koporsónkból s nem áll felettünk a világ részvéte, hogy siettesse a mentők munkáját s uj meg uj önfeláldozásra korbácsolja a kifáradtakat és hitehagyottakat. Ez a szimbólum azonban más tanulságot Is rejt magában. A mentők százszor abbahagyták volna a munkát, ha az egész ország részvéte nem követelte volna a mentési munkálatok folytatását s ha nem adtak volna életjelt magukról a szerencsétlenül jártak. Az ország részvéte mentette meg az eltemetett bányászokat, az ország felháborodásától tellett tartaniok azoknak, akik reményüket vesztve feladni készültek a mentési munkát. Nekünk, eltemetett raboknak is nz a kötelességünk, hogy a vilé? részvétét felkeltsük tragédiánk iránt. Vannak mór, akik csákánnyal állnak oda a sziklafal mellé, amit sirunk elé görgettek a poroszlók, de amig a világ egyetemes részvéte nem toborozza össze a segélycsapatot s amíg n világ egyetemes részvéte nem biztosítja azt, hogy a munkát nem fogják abbahagyni a sikerig, addig csak a jószándék vigasztalhat s az igazság felismerésének ábrándja erősítheti meg reményeinket. Nekünk semmit nem szabad tennünk, amit a világ nyilvánossága meleg elismeréssel nem fogad. Nekünk le kell most mondanunk arról a büszkeségről, hogy a magunk nemzeti kedvtelése szerint végezzük kötelességeinket s töltsük be feladatainkat, a magyar propaganda a világ részvéte s a világ együttérzése nélkül nem remélhet sikert. Ennek a nemzetnek minden életmegnyilvánulását most e propaganda céljához kell szabnia, akármit tanácsol a kedvtelés s akármiben szeretné magát kiélni a rátartiság, nekünk legelsősorban azzal kell törődnünk, hogy a világ szimpátiáját ne gyöngítsük, banem erősítsük, melegítsük s a magunk élniakarása mellé állítsuk. S törődjünk azokkal, akik tehetségükkel, képességeikkel kopogtatni tudnak a világ lelkiismeretén, törődjünk azokkal, akik mellénk tudják állítani a világ részvétét, felénk tudják forditani a világ érdeklődését s a világ együttérzését meg tudják nyerni a mentők egyre sokasodó csapata számára. Ha élni akarunk, ha azt akarjuk, hogy süssön még ránk a nap s tiszta levegőt szívhassunk fáradt tüdőnkbe, gondoljunk arra: nemcsak az a fontos, hogy a mélységbe zárva hogyan engedelmeskednünk egymásnak, hanem az is, hogy érdemesnek tartsák a fáradozást azok, akik a megmentésünkre vállalkoztak: flláirták a keleteurópai biztonsági paktumot Llhinov Csehországba utazott (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: A keleteurópai megnemtámadási és biztonsági szerződés parafálása hétfőn megtörtént és LitvinoV orosz Külügyi népbiztos délután már elutazott az angol fővárosból. Beavatott diplomáciai körök szerint Csehországba utazott és utjának célja állítólag az, hogy megkezdje a tárgyalásokat a cseh kormánnyal Szovjetoroszország elismerése ügyében. Párisi jelenités szerint a külügyminisztérium félhivatalos lapja, a Temps azzal magyarázza a keleteurópai békepaktum megkötését, hogy a szovjetkormánynak biztosítania kellett magát minden esetlef szemben. leges keleteurópai támadással Megsszüni a Cenirumpán (Budapesti tudósítónk' telefon jelentése.) Berlinből jelentik: A Centrumpárt vezéreinek birodalmi tanácsa hétfőn délután napok óta tartó tárgyalásait befejezve, heves vita után kimondotta a párt feloszlását A centrum egyik legrégibb vezére, Ulitzka prelátus, a berlini tanácskozások befejezésével egyidejűleg közleményt juttatott a sajtóhoz, amelyben bejelenti, hogy visszavonul a politikai élettől és mandátumáról is lemond. Roosevelt elutasította „Világkatasztrófa -volna, ha a londoni konferencia csak Ilyen kérdésekkel foglalkoznék" — Csalódást és elkeseredést keltett az amerikai elnök Üzenete London, julius 3. Hull külügyminiszter hétfőn szétosztotta Roosevelt elnök nyilatkozatát az Egyesült-Államok pénzügyi politikájáról. Roosevelt nyilatkozatában ezeket mondja: — Világtragédiaszámbamenő katasztrófának tekinteném, ha a nemzeteknek ez a nagy értekezlete pusztán néhány nemzet pénznemét érintő, tisztán mesterséges és ideges kisérlctjavaslatai által engedné figyelmet elterelni, mielőtt komoly erőfeszítést tenne igazi feladatainak megvizsgálására. Ez az el járás az arányok iránti érzés feltűnő hiányát mutatná és azt bizonyítaná, hogy nem emlékeznek azokra, amelyeknek elérése végett az értekezletet összehívták. Egyáltalán nem örülök annak a kilátásnak, hogy az ilyen akcióhoz való ragaszkodás ürügyet szolgáltásson ama gazdasági alaptévedések mellett való kitartásra, amelyek oly nagyrészben okai a világgazdasági válságnak. — Valamely nemzet egészséges belső gazdasági rendszere sokkal fontosabb tényezője a jólétnek, mint pénznemének váltó árfolyama a többi nemzetek pénznemeihez viszonyítva. Az ideiglenes pénzrögzités nem adná meg a helyes választ, inkább enyhíteni kell a fennálló behozatali tilalmakat, hogy megkönnyítsék a termények kicserélését. Az értekezletet azért hivták össze, hogy ezeket az alapvető gazdasági bajokat meggyógyítsa és nem szabad az értekezlet figyelmét erről az erőfeszítésről elterelni. Hull a főmegbizottak zárt ülésén olvasta fel Roosevelt elnök nyilatkozatát. Az ülés befejezése után az általanos benyomás szemmel láthatólag kedvezőtlen volt. Az aranyblokk fenntartja az aranyslandardet (Budapesti tudósitónk telefon jelentése.) Londonból jelentik: Az amerikai valutapolitika ügyében kibocsátott uj Roosevelt-üzenet a legnagyobb csalódást keltette a világgazdasági konferencia delegátusai körében. Az elkesere-