Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-28 / 168. szám

DHMAGYARORSZAG SZEGED. SzerkesxUMg: Somogyi uecn 22.1.em, Telefon: 15-33.KladrthlTBtnl, HHlcí«nkHnyr(Ar «* lettylmda - Arnril ucca S. Telefon: 13-00. ^ Nyomd«! LBw LlnAf uecn 19. Telefon » lí'OS TórJrafl M levéiplm- nélmanvsropíiéo «rropd Magyarország, mint az európai politika gerince Látszólag véletlen, a valóságban a dolgok fejlődésének természetes rendje, hogy a magyar kérdés Európaszerte belekerült a nagy politika kellős közepébe. Ha nem a magunk ügyéről volna szó, szinte csodálkoznunk kellene rajta, hogy egy ilyen kis ország ilyen nagy érdeklődést tud maga iránt kiváltani. Londonban százharmincháromra szaporodott azoknak a képviselőknek a száma, akik a trianoni szerződés revíziójára irányuló javaslatot aláírták. Rómában a magyar kérdésről tárgyalnak. Bécs a magyar orientálódás problémájával foglalkozik. És jönnek a visszhangok, vagy tisztán, vagy a rezgési felületek szerint módosultan Parisból, Prágából és Belgrádból. Mintha mi lennénk a tengelye annak, ami most Európában történik. Azt mondottuk, hogy a magyar kérdésnek ez az előtérbe nyomulása a dolgok természetes rendje szerint történik- Mondjuk ezt azért, mert nagyon súlyos és félre nem magyarázható földrajzi adottságok követelik a magyar kérdés megoldását. Hogy milyen legyen ez a megoldás, e tekintetben eltérők lehetnek a vélemények Budapest és Prága, London és Páris között, de hogy itt valaminek történni kell, abban — nem akarjuk a barát és ellenség kifejezést használni, — mindenki egyetért. Egyetért azért, mert a Duna medencéje politikai és gazdasági tekintetben egyaránt olyan ütköző területe a kontinensnek, hogy azt a számításokból kihagyni, nem lehet. A békekötés utáni első esztendőkben, mikor mindenki benne élt a háborús pszichózis gőzkörében, fel lehetett tételezni, hogy a mesterséges politikai építmények elég erősek lesznek ahhoz, hogy önmagukban megálljanak. Hovatovább győzelemre kell jutni annak a józanabb belátásnak, hogy az élet számára mindenekelőtt a gazdasági alapokat kell megteremteni. Ma már a tervek egész sora van előttünk, amelyek alapjukban véve mind ennek a törekvésnek a nagyon különböző és eltérő változatai. Dunai konföderáció, keleti Locarno, keleteurópai agrár államok együttműködése, Magyarország belekényszeritése, vagy önkéntes belépése a kisantantba, osztrák közeledés, esetleg más hatalmak hátvédjével, vagy anélkül, mindezek a tervek annak felismeréséből fakadnak, hogy Magyarország nélkül, amely Románia hozzászámitása esetén igazán centrális fekvésű helyet foglalt el a volt monarchia utódállamai között, itt sem gazdasági egységet, sem politikai rendet, sem a jövőre szóló nyugalmat teremteni nem lehet. Ennek pedig mi vagyunk az akadályai, mert ha százszor hangoztatjuk is, hogy mi csak békés eszközökkel törekszünk a revizióra, a velünk szemben állóknak tudatában, vagy tudata alatt állandóan ott kell élni a nyugtalanító érzésnek, hogy Magyarországnak érezni kell helyzete természetellenes voltát és törekednie kell ennek a helvzetnek megváltoztatására. E tekintetben nagyon jellemzőek azok a megnyilatkozások, amelyek reakció formájában jelentkeznek az osztrák és magyar közeledési kísérletekre- Ha sok mindent elvesztettünk és ha sok mindenben korlátozva is vagyunk, gazdasági önrendelkezési jogunk, legalább elvileg megmaradt. Mégis Prága az Péntek, 1933 Julius 28 Ára 12 fillér IX. évfolyam, I6S. S2. osztrák és magyar állam önálló létét félti a gazdasági kapcsolatok kimélyitésétől. Bukarestben Argentoianu volt pénzügyminiszter ad ugyanezeknek az aggodalmaknak hangot, azt mondván, hogy az osztrák—magyar közeledés azért nem valósitható meg, mert a multak tapasztalatai azt mutatják, hogy a két állam szinbiózisa az örökös viszályoknak volt kútforrása. Egyúttal aggódik amiatt, hogy Magyarországnak az ipara a különválás óta annyira specializálódott, hogy már nem volna megfelelő csereforgalmi partner Ausztria számára. Mintha bizony a kiegyezéses idők tizévenkínt visszatérő zajos alkudozásaitól már nem az évtizedekkel felérő változó időknek a távlata választana el bennünket és mintha kívülállóknak kellene félteni az osztTÓk ipart a magyar gyáripar versenyétől. Azt hisszük, magyar szempontból nagyon egyszerűen elejét lehetne venni ezeknek az aggodalmaknak, helyesebben mondva, le lehetne szerelni mindazokat az ellenvetéseket, melyek egy esetleges magyar—osztrák gazdasági közeledés ellen emelhetők. Mi a mai mmmmmmmmtmmmm^mmmmmmmmmm ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vld«ken «é Budapesten 3.00. kUIISIdün ••40 penqfl. + Egye« izAm Ara hétköznap 12, vasAr- ét Ünnepnap 2.0 flll. Hirdetések felvétele tarlta szerint Meqlelenlic héttő kivételével aaponta reqaet gazdasági élet legnagyobb rákfenéje? Bizonyára az elzárkózás politikája és a nagy gazdasági területek hiánya. Ezen kell tehát segíteni. Mí nyugodtan felajánlhatjuk a próbát. Mi nyugodtan odaállhatunk a többi utódállam elé és megtehetjük nekik azt az ajánlatot, hogy alapul véve a ma érvényben levő vámtarifákat, ötven százalék mérséklést kínálunk minden szomszédos országnak, amely ugyanezt a kötelezettséget velünk szemben is vállalja. Felkínálhatjuk egyúttal a közlekedő s és a forgalom szabadságát és a mai kötöttségek megszüntetését. Ez az ajánlat bizonyán elég nobilis és méltányos. Vagy elfogadják, vagy nem. Ha elfogadják, örülhetünk neki, mert szolgálatot tettünk vele egész Euróna politikai és gazdasági életének. Ha nem fogadják el, igazán nem érhet bennünket a vád, ha egyoldalúan Ausztria felé keresünk közeledést, mert más lehetőségünk nem marad. Azt ugyanis, hogy a mai összeszabdalt határok mellett az életlehetőségek nálunk és határainkon tul is hiányozzanak, ma már kétségbevonni nem lehet; Befejeződtek a római tárgyalások Gömbös cstliöriölcön kétórás megbeszélést folytatott Mussollnlvel — A fövö héten Fabinyi kereskedelmi miniszter utazik Rómába — A miniszterelnök és a külügyminiszter pénteken kihallgatáson Jelenik meg a pánánál A revízió kérdése a világsajtóban (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Rómából jelentik: Csütörtökön tovább folytatódLak és lényegileg befejeződtek a római tárgyalások. A tanácskozások meglepetése, hogy a közeljövőben Fabinyi kereskedelmi miniszter utazik Rómába a targyalások folytatására. A csütörtöki eseményekről alábbi jelentéseink számolnak be: Gömbös és Kánya külügyminiszter délelőtt újból felkeresték a Palazzo Veneziában Mussolinit, hogy vele a megkezdett tárgyalásokat folytassák. A megbeszélés mintegy két óra hoszszat tartott és azon részt vett S u v i c h külügyi államtitkár is. A tanácskozások után Mussolini ebédet adott vendégei tiszteletére. Mussolini Gömböst és Kánya külügyminisztert a campagnai villanegyed egyik XV. században épült epületében la'tta vendégül. A több mint félévezredes falak között feritettek asztalt az olasz, a magyar miniszterelnök és kíséretük számára. Az ebéd folyamán és még sokáig azután is hosszas beszélgetés folyt Mussolini és Gömbös között. A szívélyes hangulatu együttlét után a miniszterelnök a magyar követségre hajtatott. A csütörtöki tárgyalások után a következő hivatalos jelentést adták ki: — Gömbös Gyula magyar miniszterelnök, Mussolini miniszterelnök, Kánya Kálmán magvar külügyminiszter és Suvich olasz külügyi államtitkár ma délelőtt 2 óra hosszat folytatott tárgyalásaival a római megbeszélések tulajdonképen befejezetteknek tekinthetők. A mai utolsó találkozáson mégegyszer részletcsen megtárgvalfák a két országot érdeklő politikai és gazdasági kérdéseket Gömbös Gyula miniszterelnök ugy döntött, hogy a római megbeszélések gazdasági vonatkozasainak végleges rendezése céljából Fabinyi kereskedelmi miniszter még a jövő hét folyamán Olaszországba utazik' és ott az illetékes fórumokkal folytatja azokat a tárgyalásokat, amelyek_ a magyar búzatermés feleslegeinek olasz piacon való elhelyezése kérdésében kezdődtek. Gömbös és Kánya külügyminiszter pénteken délben kihallgatáson jelennek meg a pápánál. majd hosszabb megbeszélést folytatnak Pac e 11 i biboros államtitkárnál. Ezután Hórv András quirináli magyar követ villásreggelit ad a miniszterelnök tiszteletére. Gömbös délután 6 órakor fogadja a sajtó képviselőit, m<* jd este 7 óra 55 perckor visszaindul Budapestre. 4 keleti Locarno és a revízió (Budapesti tudósitónk telefon jelentése.) Parisból jelentik: A csütörtöki párisi lapokat még mindig erősen nyugtalanítja az a hir, hogy az olasz sajtó esedékesnek mondja a trianoni békeszerződés revízióját. A Journal des Debals főleg amiatt aggódik, hogy ez a körülmény ujabb tápot ad a szerződések revíziójára irányuló propagandának. A római magyar követséghez közelálló körökben bizonyosra veszik a keleti Locarno gondolatának elutasítását — írják Párisban. Göm bös állítólag nyíltan értésére adta Mussolininek, hogy Magyarország nem hajlandó résztvennl a tervbevett keleti Locarnoban. Mussolini a maga részéről biztosította a magyar miniszterelnököt, hogy a négyhatalmi egyezmény megkötése a legcsekélyebb mértékben sem változtatta meg Olaszország magatartását Magyarországgal szemben. Ali ez elsőorban a békeszerződés revíziójának lehetőségére — mondotta volna Mussolini — és nyomatékkal hozzátette, hogy a szerződések revíziójának szűk-