Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-23 / 164. szám

EGYRŐL-MÁSRÓL FRONTHARCOS VAGY CSERKÉSZ összes felszerelési cikkek Ieaiu«Anvesa b b a n ELSŐRANGÚ MÉRTÉKUTÁNI URI SZABÓSÁG Divat kangarnok, — Tropioal, — Frescó, —• Burett, — nyersselyemanyagok 17 legnagyobb választékban FÖLDES IZSÓ ~ KLAUZÁL TÉR A mai férfi tipusa: — egy asszony vésőjével A LONDON UNIVERSITY megbízásából jánosi Engel Róbertné Baiers­dorf Erna elkészítette a ma emberének négy típusát Irta dr. Kovács József. Valamikor a „Fiiegende Blatter"-ben olvastam, hogy egy nom valami fényesen javadalmazott tisztviselő fiának a születésnapján azzal akart örömet szerezni, hogy — elengedte aznap a mos­dást. Majdnem ilyenféle örömbon szoktam én is részesíteni az unokákat, ha kint vagyok velők a lányán: nem muszáj nekik oipőt húzni, mezítláb paikszaózhatnak a homokban. Visszaemlékezve gyermekkoromra, mi is nagy élvezetet találtunk ebben. A kisebbik unokám, Gábor azonban nincs kibékülve azzal, hogy a tarló szúrja a talpát, miért nem szedik ki a gabona szárát tövestől, mint ő szokta, mikor a báránynak füvet szed. Régente bocskorban végezték az aratást, ma már szandálban járnak az aratók. Ezen a téren Is minden a divat szerint módosul, például a lá­nyok nem sarlóval szedik a markot, hanem ku­kával. Ez egy faágból készült gamó, kisebb ké­véket kötnek vele, azzal könnyebben etetik a csép­lőgépet, meg a kukával nem sérthetik meg mun­kaközbén lábukat a lányok, mdnt a sarlóval. Pu­hatolóztam a kukának ae etimológiája után, — ugy látszik, azért nevezték el annak, mert zajta­lanabbal végzi a dolgát, mint a sarló. Egykori kedves tanárom, Baksay Sándor, ké­sőbbi református püspök, azt mondta, hogy a ma­gyar paraszt kijön 300 szóval az ő életviszonyai között. Körülbelül igaza is lőhetett: itt a mi vi­dékünkön is beérik ennyivel, különösen a mezei munkások, de írástudó ember ebből a 300 szóból is hányat nem ismer, vagy nem jól használ s ez­zel nevetségessé válik a paraszt előtt Konrádsheim törvényszéki biró erdélyi szász volt, onnan került ide. Elég jól tudott magyarul, de túlságosan urasan beszélt és egy kissé racosolt, nem igen tudta magát megértetni parasztemberek­kel. Egy tárgyalás alkalmával, mikor arról volt szó, hogy egy gyereket megharapott a szomszéd kutyája, azt kérdezte a sérült fiu apjától: — „A baleset után azonnal jelentette önnek a fiuoska, hogy papa, engem mekahapott egy ko­mon doh?' Ugy látszik, az apa nem volt tisztában a kér­déssel, mert csak annyit mondott: —Nem mer az a gyerek velem igy beszélni, mert majd képen törülném! Rósa Kálmán, aki egy tanácsban működött Konrádsheimmal, szegedi ember voll, tisztázta aztán a kérdést, meg a feleletet is, szóval meg­szüntette a félreértést Mikor szanatórium-tulajdonosok voltunk, Bo­ros József rendesen rám bízta, hogy intézzem el a felékkel a honorárinmkérdést. „Te jobban tudsz a nyelvükön, beszelj Te velük." Mondhatoto, hogy nem volt könnyű dolog. Még most Is emlék­ím egy jómódú felsötanyai gazdára, aki azzal állított be hozzánk, hogy ugyan tudnánk-e még az ő anyósán segíteni? „Ha meggyógyítanák, nem sajnálnék egy ezrest." Abban a biztos tudatban re­nomírozott a kedves napa előtt, hogy ugy sem lehet azon már segitenl, lássa legalább az áldo­zatkészséget. Megmondtam, hogy operációval le­het még rajta segíteni, akkor azt kérdezte, hogy hát mennyiért vállalnánk el. Szerényen csak két­száz forintot kértem. „Sok lesz az Tekintetes ur, elégedjenek meg száz forinttal" — ezt válaszolta*" Az ezresről már tudni sem akart. „Hát eljár az embernek a szája, nem köll azt szószerint ven­ni ..." A fizetőképesség megállapítása sem kis kunszt, fia sérvműtétért 100 forintot el mertünk kérni, rendszerint azzal védekezett a paciens, hogy nincs neki egyebe, mint a teste meg a lelke, arra pedig a bankban még kölcsönt sem adnak. Ilyen esetben a honoráriumot le kellett szállítani a fe­lérc és hogy ekkora árzuhanással szemben szo­lidságunk látszatát megmentsük, kikötöttük, hogy a fél maga élelmezze magát. Az öné.lelmezés az­láfl ugy akart kialakulni, hogy hoztak az operált betegnek hazulról kenyeret, meg szalonnát, Vagy nyári idényben egy garaboly almát, amit némi veszteséggel is kénytelenek voltunk megfelelőbb valamivel kicserélni. A háború előtt egy forint volt Szegeden az or­vosi látogatás dija, alsóvároson kettő a nagyobb távolság és flaszterozatlan uccák miatt. Ki lehe­tett azzal is jönni, mert osinált az ember 25—30 vizitet naponta, de a receptek száma nem egye­zeti a látogatások számával, — lealkudtak a ho­noráriumból. — Igaz. hogy ötször volt nálunk a tekintetes ur, de csak négyszer irt; elégedjék meg négy fo­rinttal ... Propter bonum pacis, — beértük annyival is, de külön felszámítottunk két injekcióért 2x2 fo­rintot és szívesen megfizették ötforint helyett a nyolcat ilyen külön megindokolással. Erre már nem ás egyetemen tanítottak ki bennünket Pécs, juIius. A Mecsek aljának romantikus met­ropolisában, a péCsi Rákóczi-ut egyik csöndes pa­lotájának üveggel fedett attelierjában szerényen dolgozik eszitendők óta a tudományos világ szá­mára ennek a világnak egyik kitűnő szobrász­művészié: jánosi Engel Róbertné, Baiers­dorf Ella. Munkái ott állnak a British Mú­zeumban, a csikágói Field Muzeumban, Varsó­ban, Kölnben, Frankfurtban, a londoni és edin­burghi egyetemeken. A művésznő most készíti el a budapesti Nemzeti Muzeum számára a honfog­laló magyar és az avar vezér bronzba öntött kép­mását. A neandervölgyi ember szobrát megvásárolja a British Museum Régi osztrák családból származik jánosi En­gel Róbertné. Húsz esztendővel ezelőtt Nemes Maroel fedezte fel, a Műcsarnok kiállításán meg­vásárolta egy női portréját. Azután tudományos kutatásokra adta magát, sokat járt Afrikában és a nyugatindiai szigeteken, mindenütt az ősember típusát kereste. Első nagy sikerét a neandervöl­gyi ember megmintázásával érte el. Amig azon­ban eljutott idáig, addig egész osomó studiumot kellett elkészítenie. A neandervölgyi ember "port­réját a világ egyik legnagyobb tudósának, Frei­herr von Eickstadt boroszlói antropologus társa­ságában készítette el és a szobrot a bécsi Natur­histerisches Museum autorizálta. A British Mu­seum innen szerezte meg és ma Engel-Baiersdorf Erna neandervölgyi embere szerepel minden an­tropológiai könyvben. A British Museum után ujabb stációk követ­keznek: a vilá^iirü csikágói Harry Field Mu­seum szerezte meg a neandervölgyi embert, majd Európának minden számottevő tudományos intézete. Meghívást kapott a wembleyi világkiállí­tásra, ahol egy néger rendőr szobrát állította ki és munkájával a kiállítás nagy aranvérmét nyerte el. A ma férfijának négy tipusa — egy nő vésőjével Itt áll előttem legújabb munkája: a világ egyik legelső egyeteme, a London University szerezte meg. A ma férfitipusa .Négy alak. Emberek, akik közöttünk élnek, akik együtt szaladgálnak velünk az uccán, ott szerepelnek az újságok hasábjain, táncolnak a parketten, vitatkoznak a parlament­ben, hideg márványszemükből éűert és apátia su­gárzik, szótalanok, ma még osak gipszben unatkoz­koznak a pécsi atelier faasztalán. Latin neveik vannak! Homo Museularis, Resoiratorius, líiges­tivus, Cerebratís. Az izomember, aki kisportolt tagjaival átmen­tette a római gladiátorok típusát a jelenbe, az idegember, ábrándos szemeivel, végtagjaival egy pusztuló embertípus utolsó-előtti megnyilatkozá­sa, a kövér ember, jóságosan mosolyog és leg­jobban csak a gyorsan tovatümő élet apró örömei érdeklik, aztán a degenerált, görbehátu embertí­pus, aki távolabbi célokért lelkesedik: ezek a Baiersdorf Erna alakjai, ezeket a típusokat találta alkalmasnak a ma férfiénak ábrázolására a Lon­doni University. Rutságukban is lenyűgözően érdekes típusok következnek sorra az atelierben göndör hajával, vigyorgó, széles ajkaival a tas­mániai férfi, aztán a nyugatafrikai né­ger, előrenyúlt ajkaival, tűzföldi em­ber okos feje áll a terem egyik legérdekesebb alakja mellett Az alak: a Homo Ultimo, az utolsó ember. Haja már nincs, elvitték a gondok. Hom­loka majdnem olyan magas, mint az arca, ajkai összezsugorodtak, koponyája Irtózatosan szélesre nőtt meg. De esztétikailag nem kifogásolható. Sze­mei mélyen ülnek üregükben, fülei hátra csúsz­tak, finom redők szántiák keresztül-kasul a tulfi­nomult arcot... A Szépművészeti Muzeum kertjében állítják fel az „Avar Vezér" bronzszobrát Jánosi Engel Róbertné Baidersdorf Erna két nagy munkán dolgozik mostanában, mindkettőhöz esztendők óta gyűjti tudományos anyagát Az ül­lői leletből rekonstruálja az avar vezért. Gipsz­sutiuma már készen áll. Kiálló pofacsontok mö­gött feltűnően nagy szemek, szétálló fülek, hátul varosokba omló fürtök, tompán leszaladó áll, fö­lötte kifinomodott ajkak, két jellemző barázdával: a rettegett avar vezér. Tipusa eltűnt Már régem a múlté, amely örökre eltemette ennek a népnek az emlékét is. A szobor bronzba öntve a Szépművé­szeti Muzeumhoz tartozó Kelet-ázsiai Muzeumban nyer elhelyezést. A másik nagy munka, amin a művésznő jelen­leg dolgozik, szintén érdekes probléma. Megmin­tázza a „honfoglaló magyar" alakját Ehez a munkájához a vílágjhirü benepusztai leletből sze­rezte adatait A szobor a Nemzieti Muzeum kertje számára készül. PaAl Jób. ÍJaldoc mm mm FURDO TÁTRAI GYERMEK- ÉS m mm mm mm DIAKUDULO — fiuknak és lányoknak — STRAND Evezés — tennisz — orvosi felügyelet — saját gaz­daság hizó kura — idegen nyelvek. AZ EGÉSZ FÜRDŐ A GYERMEKEKÉ! Mérsékelt pengő átalány! Magyarországi igazgatóság: GÁBOR Nevelőintézet Budapest, VI., Munkácsy Mihály ucca 21. sz. Szegeden felvilágosítás, prospektus és jelentkezés a Dél m agyarország kiadóhivatalában. Telefoni 13—06. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom