Délmagyarország, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-04 / 126. szám

tt DÉLMAG7ARORSZAG 1933 funfus 4. TÓTH IGNÁC FÉLEGYHÁZAI ÖREG KOVACSLEGÉNY LELKÉNEK VIRÁGAI (A Délmagyarország munkatársától.) örök problémája marad a Kultúrtörténetnek, hogy nány őstehetség kallódik el az emberevő ren­getegeiben és?xevétlenül és nyomtalanul. El­dugott álmos tanyák között, szükhatáru falvak knvhóiban, röghöz, mesterséghez láncoltán, tehetetlenül. Csak nagyritkán mutatkoznak áruló jelek, halvány felvillanások, megdöbben­tő megnyilatkozások, hor? a lángés bölcsője jászol is lehet. Igaz, a legtöbbször lidércláng villan csak; mögötte, előtte semi sincs, ha utánaszalad a csudára szomjazó ember, üres­séget talál. De az is igaz, hogy az igazi villa­nások fénye a legtöbbször belevész a végtelen sötétségbe. Senki észre nem veszi, utána sem nyul senki. Pedig talán akadnának utmutató jelek, csak lenne, aki elindulna feléjük, aki percről-perc­re kutathatná az emberéletet, ezt a legcsodála­tosabb és legtitokzatosabb valamit és fárad­hatatlanul csákányozna az ismeretlen mélysé­gekben akor is, ha igazi aranyszemek nem akadnak mingyárt az útjába. 'Mert jóvátehe­tetlen kára az emberiségnek minden elkalló­dó, elvesző tehetség, pótolhatatlan kár szár­mazik abból, ha valaki, aki színesebbnek lát­ja a színeket, formásabbnak a formákat, aki érti a füvek és virágok énekét, a rögök kóru­sát, a fák miséjét, nem mutathatja meg soha senki másnak, hogy mit látott és nem mond­hatja el, hogy mit hallott. Nem mutathatja meg, mert a jászol-bölcsőben nem talált muta­táshoz való l^zet és elmondáshoz való nyel­vet ... Tóth Ignác félegyházi öreg kovácslegény például érzi azt a furcsa nyugtalanságot, amit csak rendkívüli emberek érezhetnek. Tóth Ig­nác dacos ember lehet. Nem törődik vele abba, hogy ő sem talált a bölcsőjében semmit, ami alkalmas szerszám lenne megérzett gondolatok és elgondolt érzések szavakká való kovácsolá­sához, csak a pörölyt találta ott, az izzó vasak formálásához alkalmas kalapáló szerszámot Tóth Ignác félegyházai öreg kovácslegény meghallott valamit a nagy pörölyözés közben abból is, ami tul, ami felül van a patkóveré­sen. Belekóstolt a betűbe és a gondolatba és megmámorosodott tőle. Verte a vasat tovább­ra is keményen, de munka után, fáradt karok­kal és izzadt testtel elindult a könyvek felé. Titkos rokonságot érzett a fehér papírlapra nyomtatott fekete betűk iránt, elnehezült kezé­vel szelíden megsimogatta a nyűtt könyvtáb­lákat. Aztán — lei tudná miért és hogyan — oda került ar irótoll is tömpe, vastag, izmos ujjai közé. írni kezdet és csodálkozva látta, hogy ne­héz keze magától mozog, mintha nem is a szándékos akarata vezetné, hanem valami más, valami erősebb, még az akaratánál is. Csodál­kozva látta, hogy a tolla nyomában gondola­tok maradnak, éppen olyan, vagy olyasféle gondolatok, mint amilyeneket a fa, a levegő, a fű, a folyó, a felhő, a virág suttog, talán a kerek égvilágon egvedül és kizárólag az ő fü­lének a nagy csöndességben. Csodálkozva érezte ki ezekből a papírra rögződött gondola­tokból a világ szívenek lüktetését... Attól kezdve szertartásnak látta és hitte az írást és a leirt sorok lassan szaporodtak. Később elfogta a nyugtalanság és szembe ke­rült vele a kérdés: mit ér az elgondolt és leirt gondolat, az elértett titkos értelmű beszéd, ha csak 6 tud róla egymaga. Néhány irását, bizonyára hosszu-hosszu töp rengés után, elhozta hozzánk. A szerkesztőség­ben sürü vendég az irásthozó. Szemérmes ver­ziók, akik hosszú negyedórákig sétálgatnak a kapu előtt és szorongatják zsebükben a ríme­ket, magabízó novellisták, akik azt hiszik, hogy ők fedezték fel a májusi szerelmet és ők látták meg először a Tisza tükrében kacér­kodó holdvilágot. Dül a kézirat garmadával, de értékes, használható ritkán akad közte. Tóth Ignác öreg kovácslegény is ugy jelent­kezett, mint a többi. Forgatta a kalapját, de a teleirt lapokat nem adta elő rögtön. Szép sor­jában elmondta előbb, hogy hol él, mi a mes­tersége, aztán megkérdezte," hogy elolvasnánk-e az Írásait. Csak véleményt szeretne hallani ró­luk, közlésükhöz nem igen ragaszkodik, db ha jónak találjuk egyiket, másikat, hát öröm­mel vesii. ha Kinyomatjuk az újságba. Aztán egyenkint szedte elő és nyújtotta át a lapokat. Az eisó vers volt. Szögedi vár a címe. Fur­csa ritmusa mintha régi regősök énekére em­lékeztetne. Ebben a ritmusban szinte zenévé ol­vad fel a szavak értelme is. így szól a vers: Kultúrpalota tövében, meghúzódva szép szerényen régi vár romjai, Hint karosszékbe süppedő, elmélázva üldögélő öregúr, hajdani A gúnyája zsínórzata vad repkénytől befuttatva oldala, falai. Szeged szebb le*t palotái körülállják, mind megannyi unokák, daliák. A régi nrnlt, azuj jelen keményen áll, itt, e helyen, Erősség, dicsőség. Diadalmas hadseregét hajdanán itt toborzottá Zápolya, Hunyadi Tisza vize mormolását, zubogását itt hallgatták Ráday rabjai. Ide futnak elhallgatni a Kass előtt szépen szóló wmoBJsó hangjai Megkérdeztük Tóth Ignáctól. hogy honnan vette verséhez a mértéket, hol tanulta meg a ritmust. Csodálkozva nézett ránk. Nem tanulta. Jött magától. Minit ahogyan a Tisza hátán is ma­guktól gyüröznek a hullámok. Nem kell azt ta­nulnia annak, aki meghallja a viz muzsikáját, a virágszivek dobogását. Tóth Ignác öreg kovácslegény látja, hogy tetszik a verse. Felbátorodva huz élő másik lapot a zsebéből. Ez próza. Vagy talán nem is E róza. Vers. Csak nyers. Nincs formába öntve. •e az üllő mellé bilincselt lélek szénit vívó­dása érzik ki belőle. A cime: Hangom. Néhány részlet belőle. „Rosszul beszélek, hangomban teknikai hiba van, fiatal koromban, mig fogaim épek voltak, szép tiszta kiejtésű szavam volt és jó hangom, publikai erővel... Többeknek nem megnyerő az én mester­ember-formám. Nagyrészben szokva va­gyunk ahhoz a képzelethez, hogy minden­kit, aki ir, Petőfi. Danié. Moliéré, Saksz­pieré és a leghíresebb alakjain keresztül szeretnők látni... pedig a változatosság­ban nagy érték van. A rózsa, bármilyen szép virág is, nem volnánk meg­Tekintse meg FtiRDORIIHA­KOLÖNLEOESSEGEINKET Modellenkint csak két darabot hozunk for­galomba ELTÉRŐ SZÍNEZÉSBEN. Azonkívül fürdócipők, fürdősapkák, stb. reklámárakon. u Vi H\RISNY\HAZ az „Excelsior" harisnyagyár r. t. bizományi lerakata, TISZA LAJOS KÖRÚT 42b sz. GQermehfrlftóh óriási választékban. elégedve kertünkben csupán egvfé-i le virággal. Vagy nagyon fur­csának vennénk azt például, mihelyst egy nyolc fogásos ebéd helyett asztalunkra felhordanának nyolc tányér bablevest.^ Mostanában nem írok, a szakmámban dolgozok. Lelkem egészen le van nyűgöz­ve, egészen az anyagias gondolkodás kor* látai köz* van négyzetezve ,Az anya­giakkal küzdő élet" megöli a lélek finom­ságát, de, mivel a lélek él halhatatlanul, életünk javulásán uira meg finomul... Ha az embernek van lelke, a földnek is vanl A kedves tavasz és nyári napocska mele­gétől megtermékenyül és lelket ád a föld­nek. És a föld lelke a csodaszép vadvirá­gokban nő ki. A főid lelkének dalai a virá-' gok. Az ember lelkének virágai a dalok... Énekel a föld! ahngjával, a virágok szi­szineivel... Tavasszal milyen drága ru­hát ölt magára a tél kirabolta csupasz föld... Ezért lett a nagy Alföldnek, ró­náinak, mezőinek Don Juánjává Petőfi... Tóth Ignác ugy magyarázza ezt a furcsa, Don Juanos hasonlatot, 1 ogy Petőfi rajongó szerel­mese volt az Alföldnek. Megmondja azt is, hogy ismeri Don Jüan történetét, sokat olva­sott róla. Shakespeareről is, Moliereről is. Azután előkerültek a többi teleirt lapok. Va­lamennyiről muzsikált ez a sejtelmes ritmus és elénk teritette Tóth Ignác öreg kovácslegény vajúdó, kereső, betű- és dalszerető lelkét. Ér­demes elgondolkozni rajta, hogy milyen virá­gokat nyithatott volna ez a lélek, ha idejekor rán alkalmas talajba kerül... m. L MONDJA MEG • r 1/MEROSEINEK hogy nemcsak a régi, de az uj előfizetők is megkaphatják a DÉLMAGYARORSZAG karácsonyi AJÁNDÉKÁT mert az alábbi 20 értékes tárgyat osztjui ki közöttük december 17-éa, Schöberl—Morpheus-pamlagágv, 240 pengő — Egy kerékpár, német gyártmány, 240 pengő — Egv Benyovszky-festmény, 250 pengő — Egy kristálvfiveg dohányzó készlet, 180 pengő —» Egy Schöberl-fotelágy, 180 pengő — Egy Aris­tol-gramofon. nébet gvártmánv, 160 pengő. —» Egy télikabát ,160 pengő — E* yesillár. hat­Ián»«, 150 pengő — Egy férfiöltönv. (Fekete knbát, mellény, csíkos nadrág.) Mérték után» 140 penöő — Egy jégszekrény, 128 pengő — Ecv redőnyös amerikai Íróasztal, 120 pengő —> Tizenkétszemélves lendamaszk asztalkészlef, 120 pengő — Etrv masrvar.perzsa szőnyeg, 120 pengő — E*v börond, 90 pengő — Egy alpakka eőfcészlet. 90 nengő — Egy villanyos teafőző, 80 pengő — Egy serlon. 60 pengő — Egy négy­részes zsurnsztal, 40 pencő

Next

/
Oldalképek
Tartalom