Délmagyarország, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-03 / 125. szám

DELM AGYAKORSZAG SZEOBD. ScerkMsto«eg: Somogyi aooa S2.L«m. Telefont Z3-33..'KladOhtTntal, nMomitUny wlékr é* legylrod« • Aradi ucca a. Telefon > IJ-OO. - Nyomda > lbw LlpAI ncca 10. Telefon t 13-«®. TATtrnM é* levélcím - DélmaqyaromAg Szeged Szombat, 1933 Junius 3 Ara 12 vaitstií^, IX. évfolyam,sz. ELÖFIZETtSi Havonta helyben 3.20. Vidéken e* Budapesten 3.ÖO, kUlIOIddn 0.40 pengd. Egye* izém ara hétköznap 12. va*Ar- e* Ünnepnap 20 fill. Hírpetétek felvétele tarifa trerlnl. Megfelenlk héffd kivételivel naponta reggel Beregi Oszkár Ha a pályájáról aEamánlc lm!, az újságnál? más helyén tennők meg, nem ezen a helyén. Hamletje, amelyben zavartalan örömünk és gyönyörünk telt, sokkal, de sokkal részletesebb méltatást érdemelne, mint amilyet napilap terjedelme elbir. Ha módunkban lenne, minden magyar szinigazgatót köteleznénk arra, hogy a Hamletet évenkint legalább egyszer eljátszassa — vele. Had ismerjék meg mindenhol ebben az országban egy európai viszonylatban is világos elme, finom intuíció, művészi mérséklet, rezzenő megérzés és tiszta megértés tolmácsolásában Hamletet, ezt a legremekebb irodalmi alkotást, amelyet ember valaha alkotott. Az újságnak más helyét használnék fel annak a kifejtésére is, hogy a konzorcium sok hibáját expiálta — Beregivel. Nem a Hamlettel. Mert egyenesen kegyeletés közőnségsértő volt, ahogy egyik-másik szereplő a szerepét fölfogta, illetőleg nem fogta föl, ahogy favágóskodott Shakespeare tizenhetedik századeleji, mély és kiforrott költői és emberi, gördülő és bombasztoktól teljesen megtisztult, drámai lüktetésű és világos filozófiájú jambusainak az elmondása közben. Shakespearet igy valóban nem szabad játszani. Inkább sehogy. De, igy is inkább, csakhogy részesei lehessünk annak a kivételes műélvezetnek, amelyhez ma pesti szinB

adon nem juthatunk és amelyet ma Beregi [amlet-alakitása jelent. Bolyong a pesti szinpadokon még egy robusztus müvészegyéniség. Utolsóelőtti stációja a Magyar Szinház volt. Onnan bekerült a Nemzetibe. Hatalmas művészi munka emlékei maradtak utána. Most a Vigszinház tagja s az elmúlt télen a világhírű Hauptmanndráma — ugyan hány könyvét égették el a német könyvmáglyán? — főszerepének grandjózus eljátszásával irta be nevét a magyar színészet történetének legdicsőbb lapjaira. Ez a nagy magyar színész — Csortos Gyula — a szezon végén operettekben aprózza el idejét, erejét és fantáziáját. Csortos talán nem olyan kiegyensúlyozott, mint ma Beregi. Valószínű, hogy sose lesz olyan kiegyensúlyozott. Ez a hatalmas művészegyéniség, aki a legmagasabbrendü színészi alkotásokra képes, forrni mindig fog, de kiforrni soha. Mig Beregi, legalább is Hamlet-alakításából következtetve, kiforrt. Anélkül, hogy a magyarázatát keresnők, egyszerűen megkérdezzük, mi az oka annak, hogy a Nemzeti Színházban nem tud elhelyezkedni az utóbbi évtizedeknek néhai Pethes Imre mellett ez a két legkimagaslóbb szinésztehetsége? Nem látszana meg az ország adófilléreiből fenntartott szinház kasszaraportjain, ha Bajor Gizi kiválna a kötelékéből, vagy ha Csortos Gyula újból tagja lenne és Beregi Oszkár újból eljátszana — ma azonban sokkal finomabban, mélyebben, melegebben és müvésziebben, mint valaha, — fiatalkori parádés szerepét, a Hamletet? Azután megengedheti magának az ország első színháza, a Nemzeti Szinház, hogy távol tartsa a színpadától azt a Csortos Gyulát és azt a Beregi Oszkárt, akiknek művészi munkája Európa legkiválóbb színészeiével vetekszik, mert például az, amit Moissi [

>rodukál Shakespeareban, semmivel se küönb annál, amit Beregi produkál. Régóta vitatjuk, hogy az ország ftásodík városában van módja a színháznak egyéni utalcon járni és hogy nagy érdeke lenne a varosnak végre meghonosítani a vezetés ilyen intelligenciáját. Annak a színigazgatónak, aki ebben a szellemben dolgoznék, tekintélyes része lenne Szeged központi szerepének kialakítása körül. Az újítónak azonban fáradhatatlannak kell lenni s a szervezés mellett nem szabad visszariadni az állandó agitáció súlyos gondjaitól s idegölő terhétől sem. Újból életre kellene galvanizálni Beregi nagyszerű klasszikus repertoárját. A magyar színpadok nem nélkülözhetik tovább ezt a ragyogó kulturkincset. Az pedig egészen valószínűtlen, hogy erre a művészi vállalkozásra ne lehessen megagitálni — Beregit. Hyen eszközökkel lehetne kevés áldozat mellett is országos presztízst teremteni a szegedi színpad részére. Elmaradt a négyhatalmi egyezmény aláírása »A változtatásokkal lehetetlenné akarják tenni a békeszerződések revízióját* London, junius 2. A »Daily Telegraph« diplomáciai levelezője szerint a négyhatalmi egyezmény aláírását komolyabb akadályok minit el kellett halasztani. Igy a legújabb francia módo-iíások, amelyekkel az egyezményt a kisantant számára elfogadhatóvá tették, Mussolini nézete szerint valós^ngal a? egyezmény szivét tépték ki. Ezek a változtatások a békeszerződések revízióját nemcsak a Népszövetségen kivül, hanem annak keretén belül is lehstqtlenné akarják tenni. Róma olyan szövegezést követel, hogy ne tegyék lehetetlenné a békeszerződések revízióját a Népszövetség keretén belül. Tisztázni kell még az alkotmány 16. szakaszára való német kifogásolást is. Végül sok olyan eVeitétes javaslat merült fel a néme* egyenjogúság tekintetében, hogy a németek azt javasolták, hogy hagyják ki egészen ezt a szakaszt. Ennek elintézését valószínűleg a leszerelési értekezlet döntésére bízzák. Ettől eltekintve, szövegezési ellentétek is merültek fel a francia javaslat, német, an<*ol és olasz nyelvű fordításai között. Párisból jelentik: Daladier miniszterelnök tanácskozott Paul-Boncour külügyminiszterrel a négyes egyezményről. Ugylátszik, nem lehet arra számitant, hogy az uj szöveget a learövidebb idő alatt parafálják. Elmarad a párisi hármas konferencia ? (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: A leszerelési konferencia és a négyhatalmi paktum körül folyó tárgyalások teljésen zűrzavarosak. Szombatra Párisba angol-francia-amerikai hármas konferencia volt tervezve. Nem valószínű azonban, hogy a konferencia összeülhet, mert sem Normann D a v i s, sem E d e n angol külügyi államtitkár nem megy Párisba. A genfi francia delegáció tagjai még az utolsó percben is igyekeznek rávenni az angolokat és az amerikaikat a hármas konferencián való részvételre. A boletta, az ausztriai forgalom, a német kivitel« a telepítés, a termelés és az értékesítés a földmivelési tárca költségvetési vitájában KAIlay földmivelési miniszter: „A pénzfelhigltás gazdaszempontból nem volna előnyős" — Politikai izgalmak a földmunkák kiosztása körül (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőház pénteki ülésének vége felé nagy feltűnést keltett az a szinte kisebbarányu palotaforradalom-számba menő állásfoglalás, amely a kormánypárti képviselők részéről Kállay Miklós földmüvelésügyi miniszterrel szemben megnyilvánult Az elégedetlenségnek a plénumban visszhangja támadt, Szabóky Jenő felszólalásában, aki azt mondta, hogy a földmüvelésügyi miniszter a földmunkák kiosztásánál nincs tekintettel — az egységes pártra, hanem a földmunkákat — Eckhardt-párti embereknek adja. Kállay miniszter kijelentette, hogy a munkák kiosztásánál nem nézi senkinek sem a pártállását Ez a kijelentés az elégedetlenkedő egységespárti képviselőket nem elégítette ki és a folyosón még igen sokáig tárgyaltak az ügyről. A parlament péntekesti üléséről részletes jelentébünk a következő: A képviselőház a földművelésügyi tárca költdélutáni ülésén a földmüvelésügyi tárca költségvetésének részleteit tárgyalta. E s z t e r h áz v Móric gróf szerint a londoni gazdasági értekezlet ez év végéig is elhúzódhat, éppen ezért a kormánynak a gazdaadósságok rendezése terén az eddigieknél tovább kell mennie. Helveselte, hogy a fagazdálkodási tanács súlyos Ikifo^ást emelt az ellen, hogy a földművelésügyi miniszter tudomásul vette a román fabehozatal tárgyában kötött román-magyar szindikátusi megállapodást Pakots József elképzelhetetlennek tartja, hogy a Duna medencéjeben a kisantant legyen az a kikristályosodott pont, amely körül minden forog. A kisantant államférfiai azt mondják, hogy itt az alkalmas pillanat a közeledésre. Nem hiszi, hogy akkor, amikor Sinfalván és Borréven gyilkolják elszakított testvéreinket, itt volna tényleg az alkalmas időt

>ent. A kisantant gazdasági gyűrűje helyett egjobb volna a közeledés és szorgosabb gazdasági kapcsolat Ausztriával. Takács Géza kérte, hogy azokat a vitézségi éremtulajdonosokat, akik a földreform során földhöz jutottak és most nehézségekkel küzdenek, részesítsék kamat- és tőkekedvezményben, továbbá kérte, hpgy október 20-ig ne árverezzenek sem adó, sem más tartozásokkal kapcsolatban. Rakovszky Tibor a dunántúli lentermelők felkarolását kérte a minisztertől. Flandorfer Ignác kérte, hogy a tt«rmésrendelettel az idén ne késsék el a kormány. G a 11 a s z Ágost azt kívánta, Moffy a boletta