Délmagyarország, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-14 / 133. szám

DELMAGYflEORSZÄG SZEOED. 9cerkeMt<M«g! Somogyi ueca 22. Lem. Telelőn: IMS^KladóhlTalal, kaieennkHnyrtar é* legylrada r Aradi ueca S. Telefon: 13-00. — Nyomda t Ltfw LIpOl ueca 19. Telefon > IS^oO TAvlrnfl ét levélcím * Délmaoyaronzég Szeged Szerda, 1933 Junius 14 Ara 12 fillér IX. évfolyam, 432r sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken é* Budapesten 3.60, RUIf«ld«n Ö.40 pengd. — Egye« Mém Ara hétklíz­nap ÍZ, valár- és Ünnepnap 20 1I»I. Hlr­petések felvétele tarifa szerint. Mégje­leni« hétfd kivételével naponta regqel A nacionalizmus ellen A világ lelkiismeretének kell most meg­szólalni a Iondoni konferencián. Hány konferenciára, ankétra, gyűlésre, ta­lálkozásra jött már össze az emberiség azóta, hogy elvesztette önmagát, hány konferen­ciától várta már azt, hogy becsületes megta­lálója lesz az elveszett világnak? Hányszor virágzott már ki a reménység a konferenciák előtt s a kinyílt virág hányszor hullott már le konferencia után kókadtan és sárgán? A londoni konferenciának most felelnie kell a diszkreditált konferenciákért is, mert ha ez a tanácskozás is szétoszlik kézzelfogható eredmény nélkül, ha ennek a tanácskozás­nak is csak az lesz az eredménye, ami az ed­digi konferenciáké volt, hogy megállapítsa tennivalóját a legközelebbi konferenciának, akkor talán többet használnának az emberi­ségnek annak a nemzetközi megállapodás­nak törvénybe iktatásával, amelyik közbün­tetté minősiti a konferenciák összehívását s az azokon való megjelenést. Igaztalanok lennénk azonban, ha az eddigi nemzetközi összejövetelktől minden ered­ményt megtagadnánk- Locamo és Thoiry ünnepnapjai maradnak a világháború utáni történelemnek. De soha nem lehet eldönteni, hogy mi része volt a konferenciáknak abban, hogy a békülékenység szelleme mégis úrrá lett, ha másutt nem is, de a szónoklatokban és a programokban. Sokszor imponderábilis tényezők hatnak közre világtörténelmi ese­mények létrejöttében. Ki tudja: Stresemann és Briand barátsága nélkül hogyan alakult volna ki Francia- és Németország viszonya s ki tudja ellenőrizni, hogy a személyes érintke­zésnek, a személyi szimpátiának és személyi tekinteteknek milyen szerepük lehet ott, ahol a nacionalista őrület s a gazdasági ér­dek diktálják az eseményeket. Mennyit kellett ennek a világnak vérben, aranyban és verejtékben fizetni azért a mon­datért, amit MacDonald a londoni konferen­ciát megnyitó beszédébe foglalt: „n a c i o­nalista politikát csak mások ro­vására lehet folytatn i." A mi vi­lágunkat a nacionalista politika torzitotta el. A világ urai eddig tömjéneztek a nacionaliz­musnak s hódoltak annak a szellemnek, ame­lyik nem tudja elhárítani magától a felelős­séget a világ mai állapotáért- S volt olyan korszak is, amikor mindenki nacionalista volt a határokon belül s mindenki pacifista lett az országhatárokon kívül. S a naciona­lizmus ágyékából kisarjadt militarizmus szel­leme fejezte be a régi világ lerombolását. Minden országban azt hirdette a nacionalista­militarista szellem, hogy itt él a világ legelső népe s ez az elsőség kell, hogy hódolatra birja a világ minden más népét. Minden nemzetnek van közmondása s szálló igéje arra a gondolatra; amit a magyar — még ezt a gondolatot is idegen nyelvenl — az „extra Himgariam"-mal fejez ki. A militarizmus na­gyobb hazát akar, nem boldogabb és elége­dettebb népet, nem dolgozó polgárságot s kenyérrel s munkával pacifikált tömeget, ha­nem nagyobb hazát. A nemzeti érzésből a militarizmus nevelt nacionalizmust s a na­cionalizmus teremtette meg azt a szellemet, amelyik a nemzet nagyságát a le­győzöttek számával méri, amelyik a háború­ról az erkölcsi posztulátumok valóraváltását várja 8 amelyik himnuszt reng az erőszak­nak. Csak nézzünk körül, — „rettentő látások gyötörnek," — s meglátjuk, hogy ez a szel­lem hogyan rombolt szét mindent, ami az emberiség békéjének s közös munkájának feltétel lehetett volna. Ennek a szellemnek üzent most harcot MacDonald megnyitó be­széde s az a taps s az az ünneplés, amelyik ezt a beszédet fogadta, eléggé meggyőző bi­zonyság amellett, hogy nem pártmeggyőző­dés s nem egyéni nézet szólalt meg ezek­ben a szavakban. A londoni konferenciára az a feladat vár, hogy kezdjen'a jóvátétel­hez, kezdje jóvátenni mindazt, amit a nacionalizmus és a mílit ariiz­mus elpusztított. Az egész versaillesi koncepció a nacionalizmus 'és a militarizmus vadházasságából származott s Trianon is egyik szörnyszülötte e romboló erők nászá­nak. Aki a nacionalizmus ellen küzd s aki a militarista szellem ellen harcol, az a r e vi z i ót is sürgeti. E ezért nekünk, magyaroknak kétszeres okunk van arra, hogy tapsoljunk MacDonald szavainak s minden állásfoglalá­sunkkal, minden kijelentésünkkel s minden helytállásunkkal azok törekvéseit erősítjük, akik a jog uralmát, az erkölcsi szabályok ér­vényesülését akarják az erőszak tiszteleté­nek s a háború imádatának helyébe tenni. Királyi külsőségek és királyi szavak nyi­tották meg a londoni konferenciát. Mi csak azt szertnénk, ha a méltóság ünnepi külsősé­gei mellett a gyakorlati élet tartalma is sze­rephez jutna s ha nem végződne addig a konferencia, amig feladatát meg nem oldotta. Be kellene falazni a delegátusokat, mint ahogy befalazzák a konklávé résztvevőit s nem lenne szabad őket kiengedni addig, amig feladatukat meg nem oldották. Ez a világ nem bir már el több csalódást s a vál­ságot nem mélyíthetné el semmi jobban, mint ha a londoni konferencia eredmények nélkül végződnék. Gömbös a királykérdésről. „A királykérdés megoldása nem Időszerű" — „A kormány politikája: a nemzeti királyság perszonális unlö nélkül" „Ennek az országgyűlésnek kötelessége megalkotni a titkos választójogot, de — rendkívül alapos megfontolásra van szükség" — mondotta Gömbös az appro­prláclós Javaslat vitájában (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A kép­viselőház keddi ülésén Gömbös miniszterelnök feltűnő beszédet mondott a királykérdésröl. A mi­niszterelnök beszéde mintegy 25 percig tartott, majd amikor Czettler elnök felfüggesztette az ülést, Gömbös és az egységespárti képviselők ki­vonultak a teremből. A baloldali képviselők, fő­leg a legitimisták a középre tódultak és csopor­tokban tárgyalták a miniszterelnök beszédét, amelynek jelentőségét mindenki elismerte. A parlament üléséről részletes jelentésünk a következő: Az ülés elején az elnök kegyeletes sza­vakkal emlékezett meg P a k o t s Józsefről, a Ház tragikusan elhunyt tagjáról, jegyzőjéről. — Minden tekintetben kiváló ember volt — mondotta az elnök —, csodálatos munkakész­ségü, a megcsonkított országnak egyik büszke­sége. Az elnök indítványára a Ház jegyzőkönyvben örökítette^ meg Pakots József emlékét. Buchinger Manó szerint a magyar tö­megeket nem a király-, hanem a kenyérkérdés érdekli. Részletesen foglalkozott ezután a négy­hatalmi egyezménnyel. Kór ó d í-Ka t on a János indítványozza, hogy a Ház küld jön ki külön reviziós bizottsá­got, amely a revízió ügyének előkészítésével foglalkozzék. Hegymegi-Kiss Pál hangoztatta, hogy gazdasági és pénzügyi téren a kormány nem mutat fel cselekedeteket. Ha az államfő jog­körét kiterjesztik, a parlamentnek is meg kell adni a jogait és nem szabad fenntartani a 33-as bizottságot. Gömbös miniszterelnök beterjesztette a 33-as bizottság meghosszabbításáról szóló ja­vaslatot. Ezután a miniszterelnök válaszolt a vitában elhangzottakra. — A kormányzói jogkör kiterjesztésének kérdésében egyetértek Hegymegi-Kiss Pállal — mondotta —. abban, hogy meg kell adni a titkos választójogot. Ennek az országgyűlésnek kötelessége megalkotni a titkos választójogot. Az elveket leszögeztük, de a kérdés eldöntésé­ben rendkívül alapos megfontolásra van szük­ség, mert a nemzet szempontjából sorsdöntő. A politikai szervezkedés és gyülekezés kérdé­sében a teljes fair play álláspontj ára helyez­kedik. — Szemére vetették a kormánynak, hogy a kivitel terén nem tett semmit. Utalok az Ausz­triával és a kisantantállamokkal kötött megál­lapodásokra. Németországgal is megállapodást létesítettünk. Nyolchónapos működése alatt rendszeres munkát végzett. Nagy koncepció­kat nem valósított meg, de arra nem is volt sem idő, sem pénz. Bármennyire megfelelne természetének a lendületes cselekvés, köteles­séget vél teljesíteni akkor, amikor a mai idők­ben az óvatos lépések politikáját követi. Olyan E árthivekre nincs szüksége, akik konjunkturá­ól csatlakoznak, de olyanokra sincs, akiket kényszerrel hoznak a hatóságok. Nem lehet célkitűzése egy politikusnak az, hogy rákény­szerítse elgondolásait a tömegre. Nyugodtan és türelemmel nézze az ellenzék a nemzeti egy­ség pártjának szervezkedését, mert a világné­zeti összeütközéséből fejlődik ki az a közélet, amelynek legfontosabb kelléke a tisztaság. — Azt is mondták — folytatta —, hogy nem elég erélyes a kartellekkel szemben. A gazda­sági élet olyan kényes, hogy csak józansággal lehet elérni eredményt, nem pedig vaskézzel. Ezután a királykérdéssel foglalkozott. Ugv állítják be a dolgot, hogv tenni kell valamit az Anschluss veszedelme el­len és az egyik megoldási módot az Ausztriá­val való perszonális unióban jelölték meg. Hangsúlyozta, hogy nem tartja időszerűnek ezt a kérdést. Nem kívánja a perszonális uniót, mert nem tudja összeegyeztetni az osztrák csá­szár és a magyar király személyét. Más volna a helyzet, ha olyan királyról volna szó, aki együtt élt a nemzeltel és akinek lelki világa összeszövődött a nemzetével, aki csatákat nyert vagy vesztett volna vele. Ezt a kijelentését fél­reértették, de meggyőződése szerint tényleg más volna ezesetben a helywt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom