Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-12 / 107. szám

DHMAGYARORSZAG SZEGED. SzedcetstOtég: Somogyi ucca 12.l.cm.Telefon: Z5-33.^KlndOhlvníol, kOIotdnkOnyylAi é* tegylroda Aradi ucca S. Telefon : 13-00. — Nyomda t U>w LlpAI ucca 19. Telefon ; 13/-OÖ TArlratl et levélcím DélmnqynrnrszAg Szeged Miből élünk? Nem hisszük, hogy volna egy ember is az országban, aki kételkednék a parlamentben most folyó költségvetési vita eredményében. Mindenki tudja, hogy a parlament a költségvetést el fogja fogadni és legfeljebb abban a tekintetben lehetnek nézeteltérések, hogy a vita meddig fog eltartani és milyen szempontokat fognak még az egyes felszólalók a Hátralevő tárgyalás során felvetni. A vita általános irányát azonban már az eddigiek alapján is meg lehet állapítani. Bármennyire is a költségvetés és zárszámadás vitája nyújtja a legtöbb alkalmat, hogy a képviselők álláspontjukat leszögezzék a kormány egész politikája tekintetében, ezúttal a költségvetés vitája nagyjából két kérdés körül forog. Az egyik a közterhek csökkentése, a másik a külállamokkal való kereskedelmi viszonyaink rendezése. Talán egy felszólaló sincs, aki több-kevesebb részletességgel e két kérdést ne érintette volna beszédében. Érthető is, mert ma ez az összefüggő két kérdés sarkalatos problémája egész életünknek: miként tudjuk termékeinket és terményeinket értékesíteni és az értékesítés után mi marad meg belőle a gazdasági alanyok számára. Rövidén összefoglalva: mi az, amiből élünk? Ma pedig mintha a külső körülmények összejátszása is alóhuzottan juttatná kifejezésre ennek a kérdésnek mindennél nagyobb fontosságát, szinte sorsdöntő jelentőségét. Odakint május legszebb zöld színében pompáznak a vetések és a tavaszi virágdísz fehérségében tobzódnak a gyümölcsösök. A termés ma nagyon jónak ígérkezik. A nagy gyümölcstermő helyekről olyan jelentések futnak be, hogy abban az esetben is, ha a ma ígérkező termésnek ötven százaléka elpusztul, még mindig olyan rekord-eredményre kell számítani, aminőre már esztendők óta nem volt eset. Viszont mikor a parlament költségvetési vitájában az értékesítés kérdéseit tárgyalják és mikor odakint igéret formájában jelentkezik, amit majd értékesíteni kelí, ugyanakkor jobbra is, balra is, tárgyalásban vagyunk azokkal a szomszédainkkal, akikkel normális viszonyok között külkereskedelmi forgalmunk zömét le szoktuk bonyolítani. Azt hisszük, hogy nem csalódunk benne, ha azt tételezzük fel, hogy az atmoszféra e tárgyalások számára lényegesen jobb, mint volt még néhány hónap előtt, vagy akár az utolsó két-három esztendő bármely időszakában. Az egy Németországot kivéve, amely a rideg elzárkózás álláspontjára helyezkedett és szinte tiltó jellegű gátakat emelt a magyar állati termékek, a magyar tojás és a magyar főzelékfélék bevitele elé, a többi partnerekben megvan a készség, hogy az eddiginél nagyobb mértékben nyissák meg határaikat a magyar bevitel előtt. Természetesen, amit cselekszenek, azt nem érdek nélkül és nem a mi szép szemünkért teszik. Semmiesetre sem puszta véletlen ugyanis, hogy a csehek, akikkel 1932 január elseje óta szerződésen kívüli állapotban vagyunk, éppen most jelentek meg Budapesten az uj tárgyalások megkezdésére. Érzik, hogy Németország merev magatartása gazdasági ellenhatásokat fog kiváltani. Adva látják a lélektani momentumot: ha ők most előzékenységet tanúsítanak velünk szemben és elhelyezési lehetőséget biztosítanak a mi termékeinknek, ugy Péntek, 1933 május 12 Ara 12 filter (, IX. évfolyam, ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken e» Budapesten 3.60, kUUUldUn 6.40 pengd. — Egye* szAm ara hélköz« nap ÍZ, vn»Ar- és Ünnepnap ZO flll. HlrpeteseR fel-vétele farfia szerint. Megjeleniu hetid Kivételével naponta reggel valószínű, hogy az eddigi német ipari behozatalnak egy részét a saját iparunk részére megszerezhetik. A do ut des politikája az, amely ebben az elgondolásban a legvilágosabban érvényesül. A mai viszonyok között olyan kereskedelmi szerződésekre, aminők a háború előtt voltak divatban természetszerűleg nem számithatunk. Nincs szó olyan szerződésekről, melyek a vámok lefizetése mellett az áruk teljesen szabad forgalmát garantálják és a legtöbb kedvezmény elvének megfelelően a kedvezményes vámok élvezetét biztosítják a szerződéses viszonyban lévő államok részére. Egyelőre legfeljebb a kontingensek kereteinek kiszélesítéséről van szó, az egyes államok közötti forgalomban. Az osztrákokkal ezt csak korlátozott mértékben sikerült elérni. A román megállapodás talán kedvezőbb Magyarország szempontjából. A cseh kereskedelmi tárgyalás még nincsen lezárva. Most hallatszanak az első hírek, hogy a jugoszlávok is hajlandók tárgyalni a jelenlegi kontingentális megállapodások kereteinek kibővítéséről. Az eredményeket majd a következő hetek és hónapok folyamán fogjuk megállapítani. Egy bizonyos, az utolsó három-négy esztendő alatt óriási eltolódások mentek végbe külkereskedelmi forgalmunkban. Kiviteli cikkeink között a buza és a liszt, amelyről a béke éveiben valósággal az ország gazdaság! jólléte függött, nagyon hátraszorult. Még az elmúlt esztendőben is, amely az elzárkózás! politika, devizakorlátozások és behozatali tilalmak folytán kivitelünk megdöbbentő öszszezsugorodásával járt, az élőállatkivitel több mint kétszerese volt a buz aki vitelnek és háromszorosa a lisztkivitelnek. A liszt kivitelét a baromfi és tojás kivitele is kétszeresen meghaladta. Százalékosan előrerukkolt a gyümölcs, zsir és főzelékfélék kivitele.' Mindezek olyan változások, amelyeknek kifejezésre kell jutni most a kontingentálís megállapodásokban és később a megkötendő kereskedelmi szerződésekben is. És végezetül, a háború óta nálunk számottevő és teljesitőképes uj iparágak is keletkeztek, amelyek még a mai nyomott viszonyok mellett is sok ezer embernek adnak kenyeret.1 Ezeknek érdekeit sem lehet feláldoznunk: Mindezek a körülmények egy uj gazdasági politika és részben uj gazdasági berendezkedés kontúrjainak kialakulására mutaltnak: A szomszéd országokhoz való gazdasági közeledésnek reménye csillan fel abban, amit ma körülöttünk látunk. Szeretnénk, ha nyáron és ősszel, mikor a magyar termékek és termények tömeges kivitelének az ideje elérkezik, már a közeledésnek ez a politikája meghozza gyümölcsét, a magyar gazdasági élet jobbrafordulását.' II restauráció, a nemzeti összefogás, a hitlerizmus és a revízió a költségvetés csütörtöki vitájában Pakols napirendi felszólalása a magyar kalonal megblzoll genfi szerepléséről (Budapest! tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőház csütörtöki ülésének eseménye Friedr i c h István felszólalása volt. Friedrich a maga egyéni modorában, állandó derültséget keltve foglalkozott az aktuális problémákkal. Elsősorban megállapította, hogy a költségvetési vita során, szokatlan módon, olyan problémák kerültek szóba, mint a restauráció, a revízió és a külpolitikai orientáció ügye, melyekre a külügyminiszternek válaszolnia kellene. Ezután arról beszélt, hogy állítólag nagy javulási folyamat indult meg — azonban a jelek nem ezt mutatják. Az államadósságok 375 millióval emelkedtek, a nemzeti vagyon csökkent, a közterheket 2—300 százalékkal emelték. Chile kivételével a magyar külkereskedelem zsugorodott a legjobban össze. Tessék elkezdeni a purifikációt minden vonalon, visszahatóan. A nemzeti egység kérdéséről beszélve kijelentette, hogy a teljesen egyetemes nemzeti egységhez nem az Eszterhá z;y-uccai kártyahelyiségnek van köze, annak reinkarnációja a Szent Korona. Ha olyan egységre gondolunk, amelyet Sztranyavszky hoz össze, akkor abból sohasem lesz semmi. Sorsdöntő kérdésben a nemzet egységes és egész. Mozgásszabadság kell, nincs olyan viz, amely meg ne poshadna. Ne akarjon a miniszterelnök hangulatot teremteni azzal, hogy elmegy a mezőgazdákhoz, elmegy az iparosokhoz és mindenütt kijelenti, hogy az illető osztály a nemzet fenntartója. Elmegy az OMKÉ-ba is és ott ezt mondja: Nézzétek izraelita testvérek, én félreteszem fajelméletemet, beléphettek a TESz-be — és a zsidók ilyenkor teljes erőből tapsolnak. Csak az a baj, hogy Gömbös ugyanakkor elmegy Wolffék gyűlésére és ott keblére öleli Wolffot. Ne csináljon Ilyeneket a miniszterelnök, mert viselkedése következtében olyan egyveleg lesz itt, hogy senki sem ismeri ki magát. Külpolitikai kérdésben igazat ad a miniszterelnöknek a szomszédokról mondott beszédjével kapcsolatban: nincs helye szentimen tálizmusnak. A német helyzettel foglalkozva kijelentette, hogyha valaki elitéli a hitlerizmust, még nem ítéli el a német nemzetet Az ülés Pakots József napirendi felszólalásával ért véget Szóvátette, hogy genfi jelentés szerint a magyar katonai megbízott a hadsereglétszám-bizottság ülésén azt javasolta, hogy a német rohamcsapatokat és a Stálhelmet ne tekintsék katonai jellegű alakulatnak. A magyar javaslatot 9:2 arányban leszavazták. Azt kérdezi, hogy miért kellett ilyen javaslatot tenni a mai időkben. Ha a külügyminiszter revideálja az érzelemből származó külpolitikai felfogását és azt nem hozza összhangba az ország érdekeivel, akkor Magyarországra nézve a legsúlyosabb kellemetlenségek származnak. A költségvetés csütörtöki vitájában az elnök elsőnek S o m s i c h Antal grófot hivta fel szólásra. Mivel szemmelláthatóan kevesen voltak a teremben, Somsich a tanácskozóképesség megállapítását kérte. Somsich azzal kezdte beszédét, hogy a világválság nem átmeneti jellegű és hogjy hosszú időre kell berendezkednünk a mostani állapotokra. Ma a haszonnal való mezőgazdálkodás teljesen lehetetlen. Szerinte egy kétezer holdas gazdálkodónak nincs annyi bruttó jövedelme, mint egv magasabbrangú állami alkalmazott illetménye. Az elnök megállapította, hogy ' a Ház tanácskozóképtelen és szünetet rendelt el. Szünet után SomsicK utalt arra, kogy pártja nem adja fel az ellenzéki álláspontot és a szabadbirálat jogát. A költségvetést nem fogadta el. Fellner Pál a világgazdasági eseménvek és a magyar gazdasági helyzet közölt vont párhuzamot. A világgazdasági helyzetben teljes a zűrzavar, megszűntek a régi gazdasági elvek. A külföldi események láttán meg kell állapi-